~Mindig is léteztek olyan emberek, akik hittek, és olyanok is akik nem hittek a vámpírokban. Ez olyan, mint az emberek között terjengő járványok. Megjelennek és áldozatokat követelnek. Le kell győzni őket.~

Az ég felvette fekete színét ezzel teljes sötétségbe borítva az égboltot. Csak a hold, s az utcán világító lámpák adtak fényt Seoul kihalt utcáinak. S ez volt az az idő, ami tökéletesen megfelelt az éj szörnyeinek. Amint a nap lement, s felváltotta azt a hold, vámpírok ezrei törtek elő az erdőből, hogy táplálékhoz jussanak. De nem minden vámpír tette ezt. Vannak azok a vámpírok, akik rendelkeznek a napfény gyűrűvel, s ezáltal nappal is tudnak táplálékot szerezni.

A vámpírokat két fajba sorolják. Vannak a rossz vámpírok, akik azon vannak, hogy minden embert, s más élőlényt, ami nem olyanok, mint ők, eltüntessenek a föld színéről. És vannak a jók, akik egy embert sem bántanak, s csak állatok vérével táplálkoznak.

Nemrégiben volt egy vámpír, aki születésekor elvesztette az édesanyját. Csak az apja és a bátyja volt neki. A gyermek apja a vámpírok között ő volt a legjobb. Mindig mások életét helyezte a sajátja elé, mindig másoknak próbált segíteni, s ez a jó ember egy farkasok elleni összetűzés során életét vesztette így a gyermeknek már csak a bátyja maradt. A gyermek végül felnőtt, s ő volt az a vámpír, aki a történelem során a lehető legrosszabb útra tért. S már a bátyja is elvesztette a reményt, hogy öccse valaha is újra az az ember lenne, aki gyermekként volt.

A fiú gyönyörű szép, mogyoró barna szemeivel, s tökéletes külsejével minden embert elcsábít, s ezt ki is használja. Báját bevetve elcsavarja áldozatai fejét, majd addig szívja a vérüket, míg a lelkük végleg elhagyja a testüket.

A vámpírok között félnek e gyermek nevét kiejteni a szájukon. Soha nem merték rossz szavakkal illetni, még, ha meg is érdemelte volna. Bárki, aki rossz szóval illette meghalt. E gyermek mindenről tud. Az évek alatt kivergődte magának azt, hogy mindenki a vámpírok között rettegjen tőle. S eme gyermek neve nem más, mint Kim Taehyung.

De mi fog, akkor történni, ha ez gyermek szerelmes lesz? Képes lesz megváltozni azért az emberért?

Hallgasd hát Taehyung történetét.

K.T. Pov:

- Oppa! Oppa! Kérlek gyere el velünk vadászni! Kérlek, Oppa! - könyörgött nekem már a harmadik lány a sötét utcán.

- Sajnálom kislány, de nem! Nem pazarlom az időm, hogy éjszaka vadásszák a nyamvadt emberekre, ha reggel is ugyanúgy megtehetem! - mondtam a szemébe, majd vállát meglökve haladtam tovább.

- Kit látnak szemeim! A híres nevezetes Kim Taehyung, a vámpír faj legszégyenebbike! - lépett elém Jungwon és a csicskái.

- Mit akarsz, korcs? - tettem karba kezeim.

- Anyádat nevezd te korcsnak! - förmedt rám Heeseung.

- Seung! Hisz neki anyja sincs. Már a születésekor meg halt, mert már akkor tudta az anyja, hogy a kisebbik fia a saját fajának a szégyene lesz - szólalt fel most Jay.

- Ne akard ennyire a halálod Jay! - válaszoltam.

- Srácok elég! Nem veszekedni jöttünk ide, vagy mégis? - állt barátai elé Sunoo.

- Igazad van Sunoo - helyeselt most Jungwon, majd folytatta. - Elnézést Taehyung, hogy ilyen módon beszéltünk veled! Azért jöttünk a területetekre, mert segítened kell nekünk! - nézett mélyen a szemeimbe, s közelebb is lépet felém.

- A vámpírok és a farkasok sosem voltak jóban. Ezt szerintem jó magad is tudod szóval nem segíthetek nektek - mondtam nyugodtabban, majd kikerülve akartam tovább menni, de Ni-Ki utánam szólt.

- A bátyádért tedd meg! - mondta a szőke hajú, mire megfordultam, s elindultam feléjük, majd Ni-Ki pólójának a gallérját megfogva emeltem fel a földről.

- Mi van a bátyámmal? - kérdeztem idegesen, s már agyaraimat is megmutattam.

- Egy csapat vámpír tegnap éjszaka, mikor a legtöbbetek vadászni volt megtámadta a területeteket, s elrabolt pár vámpírt - válaszolta megfogva a karom Sunghoon.

- És titeket mióta érdekelnek a vámpírok sorsa? - kérdeztem cinikusan.

- Mi soha nem akartunk rosszat! Ahogy sokan közülünk! - válaszolt most Jungwon. Persze, én meg el is hiszem.

- Az apámat egy magad fajta dög ölte meg! Nem fogok semmilyen formában segíteni nektek! - jelentettem ki, majd elengedve a kezemben tartott szőke hajút elindultam ismét haza. Még utánam szóltak valamit, de nem foglalkoztam vele többet.

Az idegeim szokásosan kikészültek és most nem haza felé megyek, hanem a városba. Sajnos, vagy nem sajnos, de rossz szokásom lecsapolni az embereket, ha ideges vagyok. És most is ezt fogom tenni.

[•~~~~~~~{•}~~~~~~~•]

Taehyung már a város központjában járt mikor erős kutya szagot érzett a mellette lévő sikátorból. Gondolta megnézi melyik farkas kínoz éppen egy embert, de arra nem számított, hogy két férfi omega élvezi egymás társaságát. Tovább nem foglalkozott vele így hát útját ismét folytatta a sötét utcán. Végül megérkezett a cél állomáshoz, ami egy szórakozó hely volt. Nem tervezte magát leinni csak szimplán nyugalomra volt szüksége, amit az alkoholban és a könnyű vérű emberekben találta meg. Be is lépett a zenétől hangos épületbe. Az alkohol orrfacsaró szaga betöltötte az egész helyiséget. A vámpír megindult a pult felé, ahol legjobb barátja dolgozott.

- Csá Tae! - köszönt a szőke hajú fiú barátjának, de egy percre sem hagyta abba az italok készítését.

- Szia Hoseok! - köszönt vissza, majd helyet is foglalt az egyik bár széken. - Jöhet a szokásos - Hoseok csak bólintott, s már készítette is barátjának a vodka-narancsot.

- Mi történt, hogy megint itt kötöttél ki? - kérdezte az idősebb abban reménykedve, hogy normálisan tud beszélni a fiatalabbal.

- Ma össze futottam Jungwonnal és a csicskáival! - válaszolta egyszerűen, s a már előtte lévő alkoholos italt kezébe vette és megitta. - Következőt! - mondta.

- Össze futottál egy csapat korccsal, de semmi sérülés nincs rajtad. Ez, hogy lehet? - értetlenkedett Hoseok, hisz tudja, hogy Taehyung apja halála óta mérhetetlen gyűlöletet érez a farkasok iránt és ezt nyilvánosan ki is mutatja.

- Kivételesen normálisak voltak - nevetett fel cinikusan.

- A farkasok? - kérdezett vissza a szőke, hátha csak rosszul hallotta. Barátja csak bólintott. - Tudnak normálisan viselkedni? - kérdezett ismét, s közben a barna hajú elé letette a következő alkohollal teli poharat.

- Amint látod - válaszolt, s -, mint az előbb - ismét lehúzta az italt. - De elmondásuk szerint tegnap éjszaka mikor a legtöbb vámpír vadászni volt, egy farkas csapat átjött a mi területünkre és elraboltak néhány vámpírt, köztük a bátyámat is.

- Jézusom TaeTae, sajnálom! - lépett ki a pult mögül Hoseok és karjaiba zárta a barna hajút. Tudja, hogy Taehyungnak csak a bátyja maradt ezért is félti annyira, hiába tudja milyen erős.

- Ne aggódj Hoseok! Megfogom menteni a bátyám! - mondta, s közben lehámozta magáról barátja karjait. - Na, de adj valami ütős cuccot aztán keresek valami nyamvadt embert, akit lecsapolhatok.

- Te sohasem változol Kim Taehyung - nevetett az idősebb, de barátja kérésére megcsinálta az italt, amit elé is tett. Taehyung kezébe vette a poharat és megitta. Az alkohol marta a torkát, s nyelőcsővét, de mit sem foglalkozva vele kelt fel a székből, s elindult a táncoló tömeg fele abban reménykedve talált egy embert, akiből táplálkozhat. Végül megtalálta a személyt, kit vérétől kíván megfosztani. Oda sétált a táncoló személyekhez, s a férfi vállát -, aki éppen a lánnyal táncolt - megkocogtatta, majd megszólalt.

- Elnézést! Felkérhetem ezt a gyönyörű hölgyet egy táncra? - kérdezte báját bevetve. A férfi megfordult ezáltal Taehyung rálátást nyert az ismeretlenre. Lélegzete is elakadt mikor meglátta, hogy egy igazi szépség áll előtte. Tekintetük találkozott. Mindkettő férfi szeme furcsán csillogott. Valamit láttak a másik tekintetében. Valamit, ami örökre szól. Valamit, amit sosem fognak elfelejteni, s örökre az emlékezetükben marad. S ettől a perctől fogva Taehyung élete teljesen más irányt vett.

Hello, hello!🧸
Meghoztam az első részt! Tudom elég korán van, de most sikerült befejeznem.
Ha tetszett:⭐+💬
Remélem mindenkinek tetszeni fog!🥰
Millió puszi!😗

Natsumi-senpai🧸💜