Johnny's POV

Yuta kinyitotta a kocsiajtót és kezét nyújtva segítette ki Irene-t. Én is kiszálltam, majd körbekémleltem a környéken. Szöül egyik szegényebb kerületében jártunk, messze a megszokott fényűző életmódunktól. Irene felemelte a vörös bársony ruháját, hátha így megóvja az utca koszától. Tőlünk jobbra néhány tizenéves kölyök cigizett. Mindegyiküknél láttam zsebkést. A másik irányba középkorú nők sétálgattak fel-alá kevés ruhában. Kurvák. Engem is elfogott az undor. De nincs mit tenni. Ha Sicheng itt akar találkozi, akkor itt fogunk találkozni. Ez már csak így megy. De a biztonság kedvéért, ránézek Taeyong-ra, aki csak bólint. Tényleg ide kellett jönnünk.

Most Jungwoo megy előre, hogy kitárja előttünk a pub ajtaját. Tenyeremet Irene oldalára vezetem és bevezetem a bárba. Kosz, sötét és füst. Ez jut elsőre eszembe. Kicsi, kör alakú asztalok vannak szanaszét, középen egy kártyaasztal. Az egyik falnál egy színpad, vele szemben pedig a bárpult. WinWin-nek nyoma sincs. A kártyaasztal mellett keresek egy szabad helyet, Irene-t az ölembe húzva. Yuta rögtön levágja magát mellém, míg Jungwoo gyanakvó pillantással az arcán helyezi a kezét a székem támlájára. Doyoung a másik oldalamra áll, de látom, ahogy fél szemével Taeyong-ot nézi. Csettintek egyet, mire teljesen rám figyel, én pedig biccentek neki, hogy menjenek csak. Tudom, hogy Taeyong mennyire rendmániás és rosszul van kosztól, úgyhogy ez a hely teljesen kiboríthatja. Doyoung egy pillanatot sem vacakol, elkapja az említett derekát és kihúzza a bárból, hogy a kocsiban várjanak meg minket.

A pultból elindul felénk a báros. Irene végigvezeti az ujjait a mellkasomon, abban bízik, hogy felizgat és úgy döntök, inkább hazamegyünk, de ez most nem fog bejönni. Rég nem láttam már Sicheng-et és nagyon kiváncsi vagyok mit akar tőlem.

- Helló, Taeil vagyok, mit hozhatok önnek és a hölgynek? - Látszik a fiún, hogy tudja, hogy kezeljen egy nagy hatalmú maffiavezért vagy befolyásos üzletembert.

- Nekem hozza a legjobb vörösborát, Irene, édesem, te mit innál?

- Egy margarita-t, de keverve, nem rázva. - Mosolyog a férfire azzal a tipikus pasizós mosolyával.

- Uram, hozhatom a ház saját borát? Jung-shi, szeret szabadidejében kísérletezni és az legutolsó próba nagyon jó lett...

- Legyen, csak hozza már! - Sürgetem meg. Felhúzza az orrát, de perceken belül felszolgálja a kért italjainkat. A boromnak tetszetős színe van és kellemes illata. Mélybordó, de kristálytiszta. Mégis kissé bizonytalanul kostolok bele. Meglepő. Finom, édes, mégis érzem rajta a jó borok fintorát. - Hm... Itt tartózkodik a főnöke? Mert szeretném megismerni azt az embert, aki ilyen finom bort tud csinálni egy ilyen környéken. - A hangom a végén egy kicsit gúnyos lett, de annyira nem bánom. Érezze csak, hogy felsőbbrendű vagyok. Az ölemben Irene mocorogni kezd és jó hangosan jelenti ki az ő véleményt.

- Ilyen rossz margarita-t még életemben nem ittam! Mégis mit művelt vele? - Látom, ahogy Taeil összeszorítja a fogát, de végül egy szó nélkül eltűnik a hátsó rész felé. Gondolom végre idehívni a tulajt.

Eközben Yuta másik oldalára egy lecsúszott művész kinézetű fickó ült le, kedélyes beszélgetést folytatva a saját poharával. Yuta érdeklődve figyeli és mikor leborulna székről utána kap. Érdekes. Én inkább Irene-nal kezdek foglalkozni, simogatom a hátát, ahol már nem takarja a bársonyruha. Kitett magáért. Bár amennyire el akart jönni, azon se csodálkoznék, ha a gyémántot vett volna fel. Talán Sicheng-nél akart bevágódni.

Már épp kezdeném a nyakát kidíszíteni, mikor egy férfias, mégis édes hang megszólít.

- Uram? - Felnézek és gyönyörű szemekkel találkozok. Nálam egy kicsit alacsonyabb a férfi, de izmokból nem szenved hiányt. Árad belőle a dominancia, mégis élvezettel képzelem el, ahogy alattam nyög.

- Johnny Seo. Ön, a tulajdonos, igazam van...?

- Jaehyun, Jung Jaehyun.

- Örvendek Jaehyun! Lenne kedve játszani?

- Csak, ha a kedvese nem bánja... - Egyértelmű célzást tesz Irene-ra az ölemben, miközben kihúzza a velem szemben lévő széket. Int egyet, mire egy fiatal srác jelenik meg.

- Igen, hyung? - Ahogy elmosolyodik, mintha a nap is fényesebben ragyogna.

- Az úrral játszanánk.

- Már hozom is a kártyát. - Azzal elrohan. Úgy érzem itt az idő, hogy komolyan vegyem a dolgot, ezért Irene-t kirakom az ölemből és egy apró ütéssel a seggére, a pult felé lököm.

- Mik a tétek? - Díjnyertesen mosolyodok el. - Én felteszek mondjuk... 10.000.000 won-t. (nagyságrendileg 2,6 millió forint) - Szeme-szája tátva marad az összeg hallatán, de próbálja magát összeszedni. Gyanítom egész életében nem látott még ennyi pénzt.

- De hiszen Haechan még nem is osztott! - Háborodik fel, én azonban biztos vagyok a győzelmemben. Továbbra is mosolygok, de provokatívan felemelem a szemöldökön. Kiváncsi vagyok mennyire tökös.

- Hát, mivel nekem nem igazán van eljátszandó pénzem, ezért... - Ezt vártam. Közelebb hajolok hozzá és a szavába vágok.

- Tedd fel a tested. - Lefagy. Az agya örült módjára ellenkezik, de a szemén látom, hogy bele fog menni.

- Megvárom a lapokat. Nem fogadok csak úgy a nagyvilágba. - A kis töpszli pont most ér vissza, kezében egy bontatlan csomag lappal.

- Hölgyeim és uraim! Jöjjenek közelebb! Haechan vagyok a mai este osztója. Két különleges vendég gyűlt össze önök előtt, kik pókerben szeretnék összemérni a tudásukat. Köszöntsék Jung Jaehyun-t és Johnny Suh-t! - Kiabál a lila hajú körbe a pincehelyiségben, mire többen is felénk fordulnak. Intek nekik egyet, ők pedig vad suttogásba kezdenek.

Haechan kiosztja az első lapot. Kőr 6-os. A másik egy kőr 9-es. Jaehyun arcán semmit nem látok. Ügyes fiú. A asztalra kerülő első lap egy pikk 8-as, a következő egy kőr 7-es. A két kártyát elkezdem körbeforgatni az ujjaim közt. Ütemesen kopogok. Kőr 5-ös, treff ász és az utolsó egy kőr 8-as. Megvan egy kőr sorom. Jaehyun arca továbbra sem tükröz semmit. - Tegyétek meg a téteket. - Intek egyet Jungwoo-nak mire ő a kezembe ad egy csekket.

- Sajnálom, nem számítottam játékra, ezért nem hoztam kézpénzt. Remélem ez a csekk is megteszi. Illetve letétbe rakom az órámat. - Már oldom is ki a nehéz bőrszíjjat. Még a nagyapám hagyta rám a svájci gyönyörűséget, nekem pedig rengeteget jelent. - Jaehyun, kedvesem? - Végre megjelenik egy elszánt vigyor a fején.

- Benne vagyok. All in. Fölrakom erre a körre a testem, Johnny Seo. - Elmosolyodok. Tudtam.

- A-akkor fedd fel a lapjaidat, Jaehyun hyung. - Haechan kiesik a szerepéből egy pillanatra, mintha nem értené miért csinál ilyet az idősebb. Jaehyun engedelmes felfordítja két kártyáját. Egy fullja van. Három darab hetes és két nyolcas. - Jaehyun, full! Seo-shi?

Legbájosabb mosolyomat veszem fel, miközben az asztallapra helyezem a felfordított kőrjeimet. Kőr színsor. Haechan megköszörüli a torkát és beharangozza a győzelmem.

- Khm... Johnny-shi, színsor! A nyertes Seo-shi. - Hirtelen nem hallom az éljenző tömeget, csak Jaehyun egyre sápadóbb arcát látom. Lassan a kezembe veszem a megmarad boromat és magabiztosan inni kezdem. Az ádámcsutkája nagyot mozdul, nyel egyet. Beindít.

- Kezdj öltözködni tündérem, ahova mi megyünk nem jöhetsz így. - A hangom megvetéssel van tele és ahogy feláll, hogy eleget tegyen kérésemnek, tökéletes alkalmat biztosít, hogy végigstírőljem a fenekét. Élvezet lesz elmerülni benne.

Gyorsan gurítom le a poharam tartalmát, majd indulok utána. Nem gondolkodom a lábam csak visz előre. Hátra érve benyitok az első ajtón. Egy apró személyzeti mosdó, úgyhogy nem is szentelek neki több figyelmet. A következő a raktárba vezet, így kizárásos alapon a leghátsó mögött rejtőzhet édesem. Céltudatosan nyitok be hozzá, pont a legjobb pillanatban. Póló nélkül áll a szekrénye előtt, épp a gombjával vacakol. Lefagy, ahogy észrevesz. Nem mozdul, én pedig egyre közelebb és közelebb sétálok hozzá. Magam után kulcsra zártam az ajtót, éreztem, hogy nem fogok tudni megállni. Kezeimet a derekára vezetem, fejünket összeilleszteném, ha nem állítana meg az ujja.

- Mit fog ehhez szólni a kis barátnőd? Ilene?

- Irene. És nem bánja, igazából ő is fűvel, fával csal engem. Az más kérdés, hogy én eddig hű voltam hozzá, de te... Te mindent megváltoztatsz. - Szinte az ajkaira súgom az utolsó mondatot, de mikor megcsókolnám elfordul, így csak egy arcra puszi lesz belőle. Kérdőn nézek rá, mire sóhajt egyet.

- Attól még, hogy téged nem érdekel, engem igen. Nincs csók. - Bólintok. Bár mindennél jobban szeretném véresre harapdálni hatalmas ajkait, mégis elfogadom a feltételét. Helyette a nyakát veszem célba, ahol rögtön hagyok is egy szép foltot. Nem sóhajt tettemre, csak egy morgás tör ki belőle. Tetszik, hogy nem visít már ennyitől, de ezzel csak maga alatt vágja a fát, mert már meg is van a célom mára. Mégpedig, hogy a nevemet sikítsa. Ajkaimmal egyre csak nyakán ügyködöm, míg kezemmel finoman simogatni kezdem a bőrét. Férfiakhoz képes nagyon puha és lágy a tapintása. Olyan amelyre bűn sebet ejteni.

Türelmetlenül símitok végig a félgömbjein, mire ijedten rezzen össze a kezeim közt. Nem hagyok neki időt, rögtön visszahúzom magamhoz és végignyalok a szívásnyomokon, amiket az előbb ejtettem. A kezeim sem állnak meg, belemarkolok a feszes seggébe, mire azért sikerül egy apró nyögést kicsalnom belőle. Gyorsan megszabadulok a zakómtól, nyakkendőmtől és kigombolom az ingem felső két gomdbját. Mintha kicsit feltekerték volna a fűtést, nagyon melegem lett hirtelen. Mikor újra rá pillantok, csalódottságot látok a szemében, gondolom már várta, hogy levegyem a felsőmet. Csintalan mosolyt villantok, de ő már újra szorosan előttem van és próbálja a többi gombom is kibontani. Szegény biztos nincs hozzászokva az elegáns ruhákhoz, mert nagy harcot vív az kerek rögzítőkkel. Mint szőke herceg segítségére sietek és magam oldom ki a többit. Ahogy végre megpillantja a kockáimat a keze automatikusan indul el feléjük, hogy megérintse őket. Mégsem teszi. Pár centivel előttem megáll és csak néz. Láthatóan a kezembe kell vennem az irányítást, ezért megragadom a kézfejét és erőszakosan érintem össze a hasfalammal. Direkt befeszítek, ami láthatóan tetszik neki.

- Ne szarozz velem. - Morgok a fülébe. A hideg kirázza, engem pedig eltőlt a büszkeség. Felbátorít, hogy képes vagyok belőle ilyen reakciókat kicsalni, nem akarok tovább várni. Elengedve a kezét, segítem le róla nadrágját. Ő talán nem is fogja fel mit csinálok, finoman simogatja a hasam, ami be kell vallani nagyon jól esik. Cserébe a seggét kezdem masszírozni. A nyögései egyre szaporábbak lesznek. Élvezem minden egyes hangját, kezdem elveszíteni a kontrollt.

Rég voltam már pasival, ami nem tett jót az idegeimnek. Biszex vagyok, amióta tudom mi az a lány és fiú, de mindig is jobban vonzottak a pasik, mint a csajok. Azonban mióta én vezetem a céget, figyelnem kell kivel hempergek esténként. Ezért van Irene. Mert ő a címlapoknak való nő, olyan, akit az emberek elképzelnek mellém. De a kezeim közt lévő pasi sokkal jobban elveszi az eszem, mint ő valaha is tudni fogja.

Jaehyun eközben aktívizálja magát és a fülem gyötörésébe kezd. Kiszívta alatta a bőrt és jelenleg finoman harapdálja, miközben egyértelműen a fülembe liheg, sóhajtozik.

- Johnny... Ahhh... Meddig akarod még húzni? - Türelmetlenül sóhajtja a fülembe, mégis sokkal mélyebb a hangja, mint mikor csak simán beszél. Tetszik. Biztos vagyok benne, hogy a szemei is teljesen elsötétültek. Szexi.

- Azt hittem lassan, fájdalommentesen akarod elveszíteni a szűzességed, de, ha...

- Honnan tudod?

- Megijedtél, mikor először belemarkoltan a mellesleg tökéletesen kerek és feszes seggedbe, babám. Vagy tévedek? - Nem válaszol, de a feje eltűnik a vállamban. Tehát eltaláltam. - Tudod mit? Mivel nekem sem a legjobb a tempo egy kicsit gyorsíthatunk. De nem akarom egy örök életre elvenni a passzív szereptől a kedved, édes.

- Csak csináld már. - Büszke vagyok magamra. Így könyörögni... Mindenesetre lehúzom róla a boxerét is. Neki sincs kicsi farka, de azért az enyém még nagyobb. A derekánál megfogom és a falnak támasztom a hátát, míg ő a derekam köré kulcsolja a lábait. Bal kezem a szája elé vezetem, mire egy értetlen pillantást vet rám, de hamar leesik neki a dolog és bekapja őket. Én addig a másik kezemmel próbáltam megszabadulni a nadrágomtól. Csak egy pillanatra néztem az arcára, de nem kellett volna. Soha életemben nem láttam még olyan szexi arcot, mint ahogy az ő csodás ajkai közül kilógtak az ujjaim. Nem bírtam magammal. Erősebben nekitoltam a falnak és a szájából kivéve felnyomtam neki, minden figyelmeztetés nélkül az első ujjam. Szája, szeme tátva maradt a fájdalomtól, de nem sírt.

- Lazzulj el, hallod kedvesem? Sokkal jobb lesz. - Próbálta stabilizálni a légzését, belemart a felkaromba, mire én mozgatni kezdtem benne az ujjam. Csak nyögött és nyögött. Mikor már egyedül a kéjt hallottam tőle, feltoltam a másodikat is. Jobban viselte, mint az elsőt, hamarabb is szokta meg. Ollóztam benne, próbáltam minél jobban kitágítani, mert az én méreteimmel, biztos, hogy négy ujj után is megterhelő lesz neki az első alkalom. Vártam még egy picit és aztán egyszerre dugtam be neki az utolsó kettőt. Fájt neki, mégis uralta annyira az arcát, hogy csak az élvezetet lássam rajta. Végig masszíroztam a falait és megtaláltam a prosztatáját. Azt hiszem örökre a fülembe égett, ahogy a nevemet nyögte, olyan átéléssel, hogy csak na. A nadrágom már rettentően szűkös volt. Tágítottam még egy picit, majd a nyakát újfent megszívva suttogtam a fülébe. - Nem bírom tovább. A lelket is kidugom belőled, csak figyelj. A legfontosabb, tényleg, hogy próbálj teljesen felengedni!

Letettem a földre, de nem engedtem el a derekát, míg megszabadultam a feszító alsómtól. Annyira aranyos volt a reakciója, ahogy meglátta a meregségem. A vágytől elmélyült hangyja, ahogy beledadog a mondatba...

- A-azt mind b-belém akarod t-tenni? Sz-szét fogok sz-szakadni... - Muszály volt mosolyognom. Annyira ártatlannak tűnt.

- Igen, de nem aggódj, nagyon óvatos leszek. - Újra a feneke alá nyúltam és fölemeltem. - Egyszer fájjon, de akkor nagyon vagy kevésbé, de sokáig?

- Csináld gyorsan. - Egy pillanatra sem gondolkodott, rögtön rávágta a választ. Teljesítettem a kérését. Bepozíciónáltam magam és egy lökéssel tövig merültem benne. Abban a pillanatban, hogy megérezte a makkom erőteljesen patadt az ajkaimra és a meglepődésem miatt az irányitást is megszerezte a csókban. Fantasztikusan csókolt. Bánnám, hogyha nem tette volna meg ezt. Nem engedte el a számat sokáig így sikerült egy kis harc árán itt is visszaszereznem a dominanciám. Egyikőnk sem mozdult, csak a nyelveink jártak csodálatos táncot. Egy idő után édes csókunkba, sós könnyek keveredtek, ami miatt elváltam tőle és próbáltam megnyugtatni. Mellkasát keztem egyik kezemmel simogatni és mikor ez nem segített farkához nyúltam. Húzogattam rajta bőrt, hátha sikerül elterelnem a figyelmét a nemességem köré szoruló szűk mennyországról. Sok ideig vártam és mikor kezdett megszokni megbillentettem a csípőm.

Édes istenem, az a hang. A nyögés és a sikítás keveréke, megfűszerezve a nevemmel. Életem végéig képes lennék hallgatni. Gyönyörű volt.

Lassan kezdtem bele, megtalálva tökéletes ritmust. Újra és újra az ajkaira hajoltam, szomjaztam a csókjait. Áldottam a szerencsém, hogy megnyertem a pókert. Bár ez mindent megér. Ha kéne az összes pénzemről lemondanék, hogy...

- Gyor-gyorsíts m-mááhhhhhhr! - Kezdett el az angyolom ficánkolni a karjaim között. Én pedig gyorsítottam. Istentelen sebességgel kezdtem baszni őt, ő pedig csajokat megszégyenítve sikított alattam. Bár a hangja továbbra is mély maradt. Itt már én sem bírtam visszafogni magam, a morgások egymás után törtek fel a torkomból. Mondani akartam valamit, de az agyam nem akart működni. Láttam rajta, hogy közeledik az orgazmus felé és az én alhasamban is kezdett csomósodni az örömnedvem. Talán még három lőkést bírt, míg mindkettőnket beterített spermájával és én szinte azonnal követtem is őt.

Fáradtan lihegtünk, semmi kedvem nem volt kiszállni belőle és a melegből, amit árasztott, de hirtelen bevillant Sicheng képe és az, hogy valószínűleg jó ideje vár rám odakint. Jaehyun leemeltem magamról, mire csak egy elégedetlen sóhajt, morgást kaptam. Lövelltem felé egy bocsánatkérő pillantást és nekidobtam az ingem, ezzel ösztökélve őt is öltözésre. Én az ő pólójába bújtam bele, míg ő az én ingem gombjaival próbált megbírkozni. Fájt néznem a szenvedését, így inkább én gomboltam be neki az ingét, minden egyes darab után nyelves csókot követelve tőle. Kicsit bicegve szedett elő a szekrényéből egy törölközőt, amivel először magát törölgette meg, majd engem is megtisztított a baszásunk jeleitől. Már a cipőjét kötötte, mikor felhúztam magamhoz.

- Tudod, attól még, hogy nyertem, szerintem te is élvezted a nyereményem, ezért ideje egy kicsit szenvedned is. - Perverzen meredtem rá, míg ő próbálta kitalálni mire gondolok. - Okkal érkeztem ebbe a bárba, egy régi barátommal találkoznék eredetileg, szóval mit szólnál, ha utána feljönnél hozzám és... Nem is tudom. Barátkoznánk? - Hitetlenül felnevetett, de végül rábólintott a dologra.

Míg a hátsó folyosón sétáltunk ő egy picivel előttem ment, de ahogy kiértünk a vendégek közé, több lépést is távolodott. Most utoljára hagytam ezt neki, inkább WinWin-t kezdtem keresni a szemeimmel. El sem jött.

Sziaaaaa~!

Ez az első történt amit megosztok wattpaden, ezért nagyon izgulok! Csak annyit akartam, hogy semmi bajom Irene-nal , szimplán ő jutott először eszembe, mikor Johnny mellé kerestem csajszit... Köszi, hogy elolvastad! <3

Goala12                                                                                                                                        2020. november 08.