Egy hónappal később:

Ashley pov's:

Már két hónapja kiengedtek a kórházból. Minden olyan, mint régen attól eltekintve, hogy Kiara és JJ folyton egymást falják. Ez miatt gyakran veszekedek Kie-vel, de nem érdekel. Tudja jól, hogy még mindig vannak érzéseim JJ iránt és még is összejön vele... Nem tudom, hogy valaha megtudom-e neki ezt bocsátani... Lehet gyerekesen hangzik, de fáj, amit tett... Nagyon fáj... Mérhetetlenül csalódott vagyok és egyben dühös és féltékeny. Nekem kellene JJ mellett lennem és nem Kie-nek... Nekem kéne csókolnom őt nem neki... Nekem kellene mellette aludnom és nem Kiaranak... Két hónap alatt rá jöttem, hogy mit is érzek JJ iránt, de nem gondoltam volna, hogy meg mindig ilyen erős ez az érzés... Próbáltam elfelejteni őt és még mindig próbálom, de nem megy. Mikor meglátom akaratlanul is elmosolyodok még, ha a kedvem nem a legfényesebb. Már csak a közelében is pillangók ezrei repdesnek a hasamban. Nem tudom, hogyan és mikor, de újra bele szerettem...

- Ash itt vagy? - lengette arcom előtt kezét Pope. Rá kaptam a tekintetem és értetlenül néztem rá.

- Kérdeztem valamit.

- Oh bocsánat Pope. Elkalandoztam. Megkérdezed újra? - kértem bocsánatot a második legjobb barátomtól.

- Nem lényeges - legyintett - min gondolkodtál ennyire, vagy inkább kin?

- Egyet tippelhetsz... - hajtottam le a fejem.

- Nem beszéltél azóta sem velük? - utalt a gerle párra.

- Nem, és nem is akarok! Legyenek boldogok együtt! Én meg meg leszek magamnak - álltam fel idegesen. Már, ha utalnak arra, hogy együtt vannak ideges leszek. Ez nem mehet így tovább! Túl kell rajta lépnem! El kell felejtenem, hogy ők együtt vannak! El kell felejtenem, hogy valaha is legjobb barátok voltunk! Igen! Ez lesz a helyes döntés. Örökre elfelejtem JJ Maybank-et.

- Sziasztok - köszönt a fejemben említett személy. Pope illedelmesen vissza köszönt míg én csak biccentettem. Nehéz lesz elfelejteni, ha John B-nel csövel mindig, de kitalálok valamit.

- Nekem haza kell mennem. Majd találkozunk Pope - mosolyogtam rá, majd bementem, hogy JB-től is elköszönjek. JJ-t figyelmen kívül hagyva indultam el haza. Tudtam, hogy utánam fog jönni, de nem foglalkoztam vele csak mentem tovább.

- ASH MI A BAJOD? - ordította mikor látta, hogy úgy sem fogok megállni. Nem reagáltam rá semmit csak mentem tovább. A házunk utcájába ért utol és állt elém.

- JJ húzz az utamból! - emeltem fel a hangom. Ő csak értetlenül, hogy mi ez a hirtelen flegmaság nálam.

- Ha elmondod mi a bajod elmegyek - fogta volna meg a kezem, de hamar reagáltam rá így elhúztam.

- Nincs semmi bajom csak fáradt vagyok, ennyit. Mostmár mehetsz vissza a kis Kiaradhoz - már csak a nevétől hányingerem van. Egyszerűen nem értem, hogy bírta ilyen könnyen eldobni a barátságunk egy lány miatt, de többé nem is érdekel. Túl leszek rajtuk, a kapcsolatukon, és JJ-n. Mindenen túl leszek, ami rossz az életemben. Ideje változtatni mindenen.

Nem vártam meg régi legjobb barátom válaszát. Kikerültem és bementem a házba. Az ajtót kulcsra zártam, majd a konyhába mentem. Anya az ebédet készítette.

- Szia anya! - mosolyogtam rá.

- Szia Kincsem! Mi a baj? - na igen, anya. Anya mindent észrevesz, amit nem tudom, hogy csinál. Most is észre vette, hogy van valami bajom pedig semmivel sem adtam a tudtára. Lehet nekem egy szuper anyukám van, aki mindent tud, lát és érez.

- Na mesélj mi történt. Mióta kijöttél a kórházból mindig ilyen hangulatod van - elzárta a gázt és leült az asztalhoz. Oda batyogtam én is és leültem vele szembe. Vettem egy mély levegőt majd bele kezdtem a "megoldhatatlan problémámba."

- Ugye JJ közölte velem meg a kórházba, hogy ő és Kiara együtt vannak... - néztem anyára, aki csak bólintott - és nekem meg mindig vannak elég erős érzéseim JJ felé, de nem szeretném, ha miattam tönkre mennek a kapcsolata Kie-vel ezért úgy döntöttem, hogy egy ideig nem logók a snecikkel és próbálok elfelejteni JJ-t - magyaráztam anyának. Szomorúan rám mosolygott és magához ölelt. Visszonoztam ölelését és arcom a pulcsijába temedtem. A lelkizős pillanatot a csengő hangja zavarta meg. Elengedtem anyát és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és az a kicsi jó kedvem is, amit anya adott elment. JJ és Kiara álltak előttem. Ha tekintettel ölni lehetne már rég halottak lennének. Nem szóltam hozzájuk csak arrébb álltam, hogy be tudjanak jönni, de szívem szerint az arcukba csaptam volna az ajtót, de ilyen szemét én sem vagyok. Be csuktam utánuk az ajtót és követtem őket a konyhába.

- Jó napot Savannah néni - köszönt Kiara mosolyogva.

- Szia Savannah - ölelte meg JJ anyát.

- Sziasztok! - köszönt vissza nekik anya - mit szeretnétek?

- Én Ashley-vel szeretnék beszélni JJ meg nem tudom - nézett rám legjobb barátnőm. Mit akar ő velem beszélni? Én aztán biztos nem beszélek vele bármit is akarjon.

- Nem érek rá! Sarah-hoz megyek át - mondtam érzelem mentes hangon.

- Kérek Ash... Csak egy percet adj nekem - nézett rám boci szemekkel. Nem! Ashley nem! A boci szemek a gyengéim. Soha nem tudtam ellen állni nekik és ezt Kiara jól tudja.

- Jól van, de csak egy perc! Se több, se kevesebb - adtam be végül a derekam. Sejtem miről akar beszélni, de nem vagyok kíváncsi a magyarázatára.

Elindultam a szobám felé Kiara pedig, mint egy pincsi kutya jött utánam. Be lépve biztonságot nyújtó szobába megvártam Kiarat utána be csuktam az ajtót. Leültem az ágyra ő pedig mellém.

- Miről szeretnél beszélni? - tértem a lényegre. Tudom miről akar, de inkább megkérdezem, hogy a végén ne én égjek be.

- Sajnálom Ash... Tudom, hogy még mindig vannak JJ felé erős érzéseid... Nem akartalak megbántani és megértem, hogy utálsz, hisz a legjobb barátnőd elvette tőled azt a személyt, akit szeretsz és tudom, hogy ennél rosszabb nincs... - mondta el egy szuszra. Nem válaszoltam hátha mond meg valamit, de nem mondott így kénytelen voltam válaszolni.

- Nagyon rosszul esett ez tény és meg is utáltalak, de örülök, hogy bocsánatot kértél. Ezzel nem azt mondom, hogy most még vissza tudok menni a csapatba, mert idő kell mire elfelejtem JJ - mosolyogtam rá.

- Megértem és remélem, hogy hamar vissza jössz hozzánk - ölelt magához. Viszonoztam tettét. Örülök, hogy "kibékültünk".

Kie vissza ment anyáekhoz, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Mi lesz, ha JJ megtudja, hogy még mindig szeretem? Meg fog utálni? Vajon mi a fontosabb neki? A barátság vagy a szerelem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben.

Sziasztok srácok!❤️
Tudom megint nagyon, nagyon sokat késtem a résszel, de sok a dolgom és nincs mindig időm írni:(
Remélem tetszik nektek ez a rész és szeretnék nektek köszönetet mondani!
Elképesztő hálás vagyok nektek! Több, mint 3000 ember olvasta eddig ezt a könyvem és több, mint 100 Vote van rajta.😳
Nagyon örülök, hogy tetszik nektek a könyv és igyekszem hozni a folytatást❤️