ИAMᒍOOИ💙

Namjoon a kabátját vette fel én pedig már a kocsi kulcsokat nyújtottam neki amiket mosolyogva elvett tőlem.

- Ennyire kiakarsz paterolni a házból!

- Nem! De minél hamarabb mentek, annál hamarabb jöttök vissza. - Adtam meg a logikus választ a sietettésemre.

- Múltkor még az volt a baj, hogy egy kávéra nem tudsz elszabadulni, most meg azt szeretnéd, hogy el se menjünk? - Ölel át derekamnál fogva és kiváncsian néz a szemeimbe.

- Igen néha jó lenne egy kis kikapcs. De akkor meg folyamatosan azon agyalok, hogy minden rendben van e. Múltkor is mikor Tae-éknál volt a kis szaros, percenként néztem a nappaliba, hogy ott van e. Arról nem is beszélve, hogy bekapcsoltam a Hős kutya kalandjait. Szerintem nem vagyok normális! - Jelentem ki ő pedig arcomra puszil.

- Az vagy nyugi. Csak már bele van szokva az életedbe Z/N. Hidd el nekem is sokszor eszembe jutok, főleg mikor vezetek és akkor ott lóg a kis cipője a visszapillantóról.

- Ez egészen megnyugtattó, hogy te vezetés közben egészen másra koncentrálsz és nem az útra.

- Láttom kötekedős hangulatodban vagy! - Engedd el és lép ki a bejárati ajtón én pedig a kacsás mamuszomba követtem.

- Vigyázatok magatokra! És érezétek jól magatokat! - Namjoon visszafordul hozzám, hogy egy hosszabb búcsú csókba részesítsen.

- Apa gyere már! - Szól az apjára Z/N. - Mire odaérünk elmennek az elefántok! - Vágott duzzogó fejet.

- Az szép lenne kisfiam! - Szóltam neki, Namjoon felnevetett az abszurd kijelentésen és egy utolaó csókot adva lebaktatott a lépcsőn.

- Megyünk már, megyünk. - Nyitotta ki neki a hátsó ülést, majd kistestét megfogva bele helyezte a gyerek ülésbe.

- Z/N fogadj szót apának! - Figyelmeztettem.

- Jó - ölelte magához a Koyás plüssét. - Sziaa anya - integetett.

- Sziaa kicsim. Szeretlek! - Mondtam neki.

- Én is.

- És én is. - Szólt közbe Namjoon.

- Namjoon ne enged, hogy elkoricájon!

- Nem fogok elkoricálni! - Szólt rám bosszúsan Z/N.

- Pontosan úgy ismerlek, aki nem szalad el és nem talál vissza.

- Mert lassú vagy!

- Mit mondtál te kis.. - Indulnék felé.

- Hiiii APA MENJÜNK!

- Igen is. Szia anya - köszönt el Namjoon mire a kisebbik változata is ugyanezt kövedte.

- Sziasztok! - Álltam meg és fejcsóválva köszöntem el tőlük. Néha borzasztó ez a gyerek. Hogy ki a fenére ütött?

Namjoon

Az állatkerhez befordulva Z/N már izgett mozgott. Egy kisebb sort kellett kivárnunk addig végig hallgadtam, hogy mi mindent akar megnézni. Mikor már tényleg bejutottunk az első ketrecnél már megis láttuk a strucokkat, emiatt pedig egyből elakart szaladni tőlem, de gyorsan keze után fogok.

- Lassabban prüccsök! Emlékezz mit mondott anya. Ne koricálj el!

- Jó nem fogok! - Mellettem maradva együtt mentünk oda és csodáltuk meg az állatokat. Már idejét sem tudom mikor voltam itt utoljára. Még is, nem a különböző állatok mérete, kinézette, pompája fogta meg a figyelmemet hanem az ahogyan a szemem fénye nagy, csillogó szemekkel figyeli őket.

- Nézd apaa ott egy kicsebb elifánt is! Fuuuuj az orrából iszik. Rostos ittal, csak nem bahackból hanem takonyból! - Húzta fel az orrát figytorogva majd felkacagott gyermekien én meg a gondolat menetén.

- Nagyon guszta. Na gyere menjünk tovább! - Simitottam buksijára és azzal irányítottam következő uticélunkhoz.

- Apa szerinted a stuccok mennyire lehetnek buták?

- Miért lennének azok?

- Hát mert múltkor mikor Y/N nálunk volt mondott valamit anyának, anya pedig azt mondta neki, hogy biztos fejére ejtették mikor gyerek volt. Megkérdeztem anyut, hogy ez mit jelent és azt mondta, hogy butasságot csinál vagy mond. Csak az tud olyanokat csinálni akit a fejére ejtettek. De a strucc saját maga dugja bele a földbe a fejét. Szóval ha nem pisil az ég akkor izmos marad a föld mint anya tejbedarálja. Szóval ha abba beleveri a fejét az eléggé fájhat. Szóval tuti, hogy már buta! - Nézett rám okosan.

Nem csodálkozok, hogy a majom ketrechez érve a mellettünk sétáló idős házaspár csodálkozva pillangat felénk. Én nekem nem volt már újdonság a kisfiam gondolat menete.

- Hátha így nézzük kisfiam akkor jól megbutultak már!

- Szerintem előtte is azok voltak, mert folyton ha megijednek lefejelik a földet. Én nem csinálok ilyet!

- Hát igen. És akkor azt hiszik, hogy nem láttja őkeg senki.

Utunkat tovább folytatuk és még jó pár állatott láttunk és elméletett hallodtam.
Z/N egy nagyon okos gyerek. Nyilván az ember mindig a saját gyerekét dícséri, de ez az igazság. A pimasz néha szarkasztikus srílusa mellet amit egyértelműen az anyjától örökkölt olyan agya vagy, hogy az ember csak néz. Azok az összefüggések, elméletek amiket levezet néha lekéne jegyzetelni. Sőt T/N le is jegyzeteli őket vagy az aktuális aranyköpéseinket.

Tartottunk egy félórás ebéd szünetet majd folytattuk utunkat. Már eléggé esteledet, de sikeresen konstantáltuk, hogy végig jártuk az egészet és jó fiú mondjára Z/N szót fogadott nekem, viselkedett és főleg nem szaladt el. Ezt a jó napot pedig azzal jutalmaztuk, hogy a szuvenír boltban választott magának egy plüss cápát mert szerinte azok voltak a legmenőbbek. Anyának vettünk zsákba macskát mert ő azt imádja, én magamnak pedig egy kulcstartót ami fából készült.

A haza felé vezető utunk csendesen telt és egy idő után bele nézve a visszapillantóba láttom, hogy a kis bocsom elaludt.
T/N mindig azt mondja, hogy akkora vagyok mint egy medve, úgyhogy a macikájának szült egy bocsot. Ő is néha olyanokat tud összehordani.
Mosolyogva az emléken simitottam rá a logo kiscipőre és a mellette lévő kis talizmánra amit azért kaptam T/Ntől, hogy vigyázzon rám/ránk az úton.

A házhoz beállva T/N-t láttam meg ahogy felénk sétált.

- Szia - köszöntem neki, majd mikor elémbe ért adtam szájára egy csókott.

- Szia. Na milyen volt? - Ölelte át derekam.

- Jó. Láttunk sok mindent. Z/N elemében volt szóval sok mindent megtudtam az állatokról. Legalábbis ami az ő fejében van.

- Anyám! - Döntötte neki mellkasának a fejét. - Ezeket az elméleteket majd elkell mesélned.

- Mindenképp. Elalud a kocsiban szóval..

- Vidd az ágyba, majd holnap este fürdik!

A hátsó ajtóhoz menve kicsatoltam az övét, a nagy cápát megfogva odaadta T/N-nek, hogy utánunk hozza. Végülis majdnem akkora mint maga a gyerek.
Próbáltam óvatosan kivenni, de végül lefejeltem az autót után pedig Z/Nnek is sikerült bevernem. Ajjkaimmat oda illesztettem a beütött ponthoz és adtam rá egy hosszabb puszit.

- Az a szencséd, hogy jó az alvókája! - Mondta nekem normál hangerőn T/N, mivel Z/N ha nagyon kimerült semmilyen behatásra sem kell fel. Pont mint most.

- Most tuti bepánikolna, hogy strucc lett!

- Ez mit jelent? - Néz rám érdeklődve T/N.

- Később majd elmondom. - Mentem el mellette, ő pedig betéve a kocsi ajtót jött utánam.

Z/N-t óvatosan lefektettem, levettem a cipőjét, melléje helyeztem a cápáját, betakartam majd kimentem a cipőjét ujjaim között tartva.

A konyhába mentem ahol T/N a mosott tányérokat tette vissza a helyére. Az ajtófélfának dölve figyeltem szerelmemet ahogy ügyeskedik, mikor pedig észre vette, hogy őt figyeltem mosolyogva kérdezte.

- Mit nézel ahelyett, hogy segítennél?

- Csak kiélveztem az érzést ami csupán már csak azzal jár, hogy láthatlak.

- Te szemétláda elakarsz csábítani? - Ezen elvettem magam és a kezemben lévő kiscipőre néztem, majd vissza rá.

- Van rá esély, hogy össze is jön?

- Ebben a feszülős szettben csak az van! - Sétált elém és vadul ajkaimra tapatt. A kiscipőket elengedve feneke alá fogtam és megemeltem, mire lábait derekam köré fonta. Én pedig megindultam vele a hálóba.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤