ᒍIMIИ💛

Az idő csak úgy elszaladt felettünk és már csak azon kapom magam,hogy Y/N kiscsoportos ovis én pedig a második picurkánkat hordom a hasamba. A kezdetleges rosszul létek itt is megvoltak viszont azóta lekoppogjam minden rendben van. Y/N is örül annak,hogy kistestvére lesz. Igaz még nem tudjuk a nemét, de igazából nekünk amúgy is mindegy. Az elején aggódtam,hogy talán Jiminnél beüt az,hogy fiút akart, de nem. Annyira szerelmes a kislányba, hogy néha azon kell veszekednem vele, hogy ki apuka nagyobb szerelme. De nyilván az egészet elszoktuk viccelni amit leginkább Jimin élvez.

– Mochi szívem eltudnál menni Y/Nért az óviba? – Kérdeztem Jimintől akit a közelben hallottam motoszkálni miközben én a szárítógépből szedegettem ki a pálcikákat.

– Persze szerelmem oda indulok! – Lép be hozzám már a kabátjába. – Hozzak esetleg valamit?

– Hmm nem kell szerintem semmi. – Gondolkodtam el.

– Biztos? Mert szívesen beugrok neked a boltba.

– Aranyos vagy – sétáltam elé, karjaimat dereka közé kulcsolva pedig adtam puszit vastag ajkaira. – De most tényleg nem kell semmi. Csak gyere vissza hamar.

– Úgy lesz – fogja meg arcom két oldalát majd előbb egy hosszabb csókot hint a számra utána pedig a homlokomra. – Na megyek. – Lépett el tőlem egyedül hagyva engem a házba.

Jimin pov

Az óvádához érve csak pár autó volt az épület előtt. Általában vagy korábban vagy későn jövők Y/Nért. Igaz, hogy más hírességek gyerekei is ide járnak,de azért jobban szeretném ha nem lenne annyira felkapott téma az, hogy családom van. Nem magam miatt, csak is őket akarom megvédeni.

Az épületbe beérve az egyik jól ismert és a gyerekek által nagyon szeretett Ahn néni fogad.

– Jó napot Park úr! – Hajol meg és én  leutánzom mozdulat sorát.

– Önnek is. És már megbeszéltük,hogy maradjunk a Jiminnél.

– Elnézést a megszokás. Azonnal hozzom Y/N-t.

– Köszönöm. – Ahn néni elindulna, de ekkor megtorpan majd szintén meghajol.

– Jó napot Jeon Úr!

– Önnek is – hajol meg mellettem Jungkook. – Oh Jimin hyung, csak nem Y/Nért jöttél?

– De igen.

Az óvónő ott hagyott kettőnket, hogy kihozza a gyerekeinket. Addig mindenféléről beszélgettünk. Igazából most, hogy lement a turné lazulás van. Család apák lévén pedig főleg otthon vagyunk. És abban sokszor egyet értünk a srácokkal, hogy bizony a gyerekünkel vagy valakinél már gyerekeikkel eltöltött idő néha sokkal fáradságosabb mint maga a fellépések. Nincs mit szépíteni öregszünk vagy csak nem vagyunk hozzászokva az ilyesfajta mozgáshoz.

Pár pillanat múlva Jungkook kicsi mása jön kifelé. Szemei vörösre dagadva, szipog és még az ajkai is lefelé konyulnak.

– Z/N mi a baj? – Kérdem tőle de rám se hederít egyből a neki jelzet szekrényhez lép a cipőjéért. Jungkook érdekesen pislog rám majd miután magához tért egyből leguggol kisfiához  hogy segítse a cipő felvételében miközben némi információt próbál belőle kicsikarni.

— Kisfiam mi a baj? Mh? – Néz rá, de ő csak meredten lefelé bámul. – Apának se mondod el? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. – De ő csak csendben van, taknya már kifelé lóg amit Kook is észre vesz, de mielőtt előszedhetne egy papírzsepit én már felé is nyújtom. — Köszönöm hyung.

– Szívesen. — Nehéz dolgok ezek. Az ember szíve megszakad ha így látja a hozzá közel állókat főleg hogyha azaz ember saját gyermeke. Az pedig,hogy nem tudsz rajta segíteni mert nem mondja el a világ egyik legidegörlőbb dolga. Ilyenkor az embernek ugyanúgy higgatnak kell maradnia, türelmesnek lenni miközben behúzna az első szembejövőnek. Aztán meg kiderül,hogy igazából csak leesett a kedvenc macijának a gombszeme. Ilyenre is volt már példa.

– Na fújd ki szépen. – Teszi oda Jungkook kis orra elé a zsebkendőt amibe okosan bele is fújja az orrát. Miután ez megvolt és Jungkook eltette a zsepkendőt a kisfiú egyből a nyakába ugrott. – Na jól van semmi baj – simogatja kis hátát. Ez a jelenet pedig az én szívemet is megolvassza. Jó érzés apának látni ezt a nagy mamlaszt. Mintha mindig is erre a szerepre született volna. – Elmondod mi a baj?

– Ah ko-kocsi-ban. — Hüppögte.

– Jól van akkor menjünk! – Fogja fel a kissrácot félkarral míg másik kezével leakasza a reggel viselt kiskabátját. – Köszönj el Jimin bácsitól! – De ő csak megrázza a fejét, hogy nem akarja. Hajjaj vajon mi lehet a gond. – Nem!? Ohh. Izé hyung..

– Semmi baj Kookie majd legközelebb.

– Rendben köszönöm. Majd találkozunk. Szia hyung.

– Sziasztok – amint, hogy kiléptek az ajtón megjelent mögöttem Y/N.

– Sziaa apuci — ugrott felém én pedig ahogy tudtam elkaptam.

– Szia hercegnőm – pusziltam meg puffok arcocskáját. – Milyen volt az óvi?

– Nagyon jó. Millie elhozta az új babáit és hagyta, hogy én is játszhassal velük! – Mesélte teli lelkesedéssel.

– Komolyan? Nem mondod!? És megköszönted neki?

– Igen.

– És megettél mindent? – Tettem le a kispadra és elé guggolva kezdtem lecserélni róla a benti cipőt a kintire.

– Igen. – Itt ránéztem. – Jó nem mindent. A karamellás tejet nem ittam meg és a gombát nem ettem meg.

– Pedig kell a vitamin.

– Majd eszek gyümis cukit! – Vigyorog rám.

– Na az pont, hogy nem egészséges!

– Dehogynem benne van, hogy gyümis. Apa ne légy buta.

– Majdha nagyobb leszel rájössz hogy sajnos nem igen van köze a rendes gyümölcshöz.

– De hát a cseresznyés gumicuii is cseresznye alakú!

– Te aztán mindent megmagyarázol! – Erre csak meghúzta a vállát. – Jut eszembe nem tudod, hogy Z/N miért sírt?

– Haaj – dobja hátra hosszúra nőt fürtjeit. – Talán azért mert nem engedtem neki, hogy elvegyen feleségül.

– Hogy tessék? – Hideg vér Jimin,  ne akadj ki. Mondogattam magamba.

– Igen. Odajött hozzám megmondta,hogy nagyon csinos vagyok és, hogy szerelmes belém és,hogy legyek a felesége. Én pedig megmondtam neki, hogy nem leszek. Apa úgysem engedné és én sem akarok az lenni. Meg már amúgy is van más fiúm.

– Mi az hogy van más fiúd? És miért nem jó Z/N? – Hülledeztem.

– Hát apa ő a barátom. Hogy legyek a felesége a barátomnak? – Nézet rám olyan fejjel mintha azt mondaná, hogy ezen mit nem értek.

– Jó oké és ki az a másik kisfiú akiről beszéltél?

– Őt Jinnek hívják. Középső csoportos és – hajolt közelebb hozzám, hogy elsuttogja a titkot – kint az udvaron a csúszda alatt megpuszilt.

– TESSÉK? Hol? Az arcodon?

– Dehogyis, a számon.

– Najoo kisasszony ebből elég nem akarok erről hallani!

– De apa ő még megsem kérte a kezemet! – Fancsalodott el.

– Nem is ajánlom neki,hogy megkérje és ha megis kéri mondj neki nemet.

– Miért?

– Azért mert én azt mondtam és én vagyok az apád. Most pedig – egyenesedek fel – szépen haza megyünk mert anya már vár.

– Anya biztos hagyni fogja! Hogy hozzá menjek!

– Lehet, de tőlem kell az áldását kérnie amit nem kap meg. Inkább Z/Nnek szúrkolok.

– De apa mondtam ő a barátom! – Ragadta meg a kezemet és indultunk meg kifelé az óviból.

– Oh kislányom ha hasonlítani fog Jungkook bácsira félek nem csak barát lesz.

– Fúj apa!

– Most mi az?

– Semmi! – Kacarászott.

Helyesírási hibáért elnézést kérek!

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤