ᒍUИ⅁ʞOOʞ🖤

– Y/N nem láttad a Bombomat?

– A mit?

– Az Army Bombomat mondom, nem láttad? – Sétálok be a nappaliba ahol legjobb barátnőm a kanapén ülve nyomkodja a telefonját, de kérdésemre most körbe néz hátha megláttja a keresett tárgyat.

– Itt van! – Veszi fel maga mellől és felém nyújtja amit megköszönve elveszek, bekapcsolom és mellé ülök.

A terhességemnek egy jelentős hónapjában vagyok - a fináléban - ezért úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok semmit és nem megyek el a BTS hazai koncertjére - hiába a színpad mögül néztem volna őket. Hanem itthon Y/N-nel a tv előtt ülve nézzük élőben. A visszaszámlálás már elkezdődött s mikor épp annyit ütött az óra elis kezdődött.

Azt nem kell ragózni, hogy egy ilyen "koncert élmény" nem lesz sose olyan mintha ott állhatnál a tömegben a lila óceánban ahol eggyé vállik a lelked a zenével, de azért próbáltuk mi is kihozni a maximumot a dologból. Max hangerőn üvöltettük és teli totokból énekeltük a legnagyobb slágereket. Néha még felis pattantam én is és ugrálva táncoltunk. Mondjuk utána megakartam halni, de az mellékes.

A finálé közelettével azonban bennem kezdett valami megváltozni. Éppen Jimin beszélt a közönségnek amikor élesgörcsöt éreztem meg a hasamban. Y/N aggódva lépett oda hozzám mire azt éreztem mintha bepisiltem volna.

– Na ne!? Nenenene! – Adtam hangot kiakadásomnak.

– Mi a baj? – Nézet rám aggódva.

– Azt hiszem, hogy elfolyt a magzatvíz! – Néztem a lábam közé aztán rá.

– Micsoda?

– O-oké semmi pánik – pánikoltam. – Bekell mennünk a kórházba!

– Beviszlek! – Jelentette ki, de jobban bele gondolva lehet, hogy csak magának.

– Ezt én is így gondoltam! – Morogtam kissé. A tv-t kikapcsolva mentünk a bejárati ajtón át a kocsihoz,amibe bepattanva már száguldottunk is a kórházba.

Nos nem egészen így képzeltem el a helyzetett. Valahogy az a kép volt bennem, hogy szépen összekészülődök egy kisebb utazó táskába, bemegyek a kórházba NYUGODT körülmények között, szépen felöltözve és akkor majd Jungkookal egymást kezét fogva "közössen" kihordjuk a gyerekünket.
Ehhez képest Y/N-nel vagyok mert a párom jelenleg koncertet add még legalább húsz percig. Én pedig a hátcsó ülésen vagyok otthoni papucsban, mackónadrágban és fölsőben. A hajam kocosan kontyba hagytam, de igazából lese szarom, hogy-hogy nézek ki mert jelenleg a fájdalom minden figyelmemet odaköveteli.

Y/N próbált tanácsokat osztogatni vagy megnyugtatni olyanokkal, hogy vegyek mély lélegzetett, nyugodjak meg és, hogy hamarosan odaérünk,miközben én megállás nélkül szidtam mindent is.
Annyit magamból azért kitudtam prüsszkölni, hogy üzenjek Jk-nek. Még szerencse, hogy huszonegyedik század lévén a telefon szinte az emberekhez ragatt és ezt előbb felfogtam mint a kabátomat.

Nyuszii🐰❤️
Ha vége a koncertnek gyere a kórházba. Azt hiszem ma este apa leszel.

Éppen a zsebembe csúsztatom be a telefonom mikor láttom barátnőm lassít.

– A francba! – Mérgelődik.

– Most meg miért állsz le?

– Rendőr! – Az ablakát lehajtotta ahova komotosan odais battyogott a nyevenes éveiben járó tiszt. – Jó estét biztos úr!

– Jó estét kisasszony! Hova-hova ez a nagy sietség, hogy a megengedett sebbeségnek a duplájával hajt, ráadásul átment egy piroson is?

– Oh hát tudja, a barátnőmet kell bevinnem a kórházba és azért siettem.

– Na de ennyire?

– Mi baja van magának? – Veszek erőt magamon és oda hajolok. – Jó estét biztos úr! A nevem T/N! A nő akinek nagyon gyorsan kell egy szülészorvos mert ha nem akkor hamarosan ebben a kocsiban fogja megszülni a fiát.

– Az nem lenne szerncsés tekintve, hogy nem rég tisztitattam ki.. – suttogta oda nekem Y/N, amire én csak szemöldökömet ráncoktam amolyan "ez most komoly?" fejjel.

– Szóval a lényeg, hogy nagyon sajnáljuk ha megsértettük a törvényt. Szabjon ki bűntetést, adja ide a csekket és majd a párom kifizeti, csak hadd menjünk már mert komolyan nem bírom már sokáig vissza fogni Herkulest!!

– Ooh értem. Várjanak egy kicsit! – Azzal eliszkolt.

– Ez hülye? Y/N taposs a gázba! – Utasítottam.

– Megvesztél azt mondta várjunk!

– Istenem – döltem hátra bosszankodva. Ekkor mellénk ért a rendőr, de ezuttal a motorján ülve felkapcsolt lámpával.

– Kövessenek engem! – Azzal elindult előttünk szírénázva, mi pedig követtük a rendőri kiséretünket.

– Kinek a gyereke van a hasadban, az elnőké!? – Nézett rám Y/N a vissza pillantóban vigyorogva. Én csak a fejemet csóválva bemutattam neki amin mindketten elröhögtük magunkat.

Hát nem szűreális!? Senkise tudja, hogy kivagyok. Senki nem tudja, hogy Korea és a világon egyre ismertebb banda makneaéjának vagyok a barátnője aki hamarosan megszüli közös gyermeküket. Mégis az égiek lenéztek ránk és segítő kezett kaptunk.
A kíséretünknek hála nagyon sokan félre álltak autóikkal így elég hamar odaértünk az épülethez. A rendőr leugrott a motorjáról és beszaladt az épületbe, gondolom szólni, hogy egy vajudó nőt hozott. Y/N pedig kipattant előről és kisegített a hátcsó ülésről. Az ápolók is hamar kiérkeztek egy kerekes székkel amibe beleis ültetve indultunk el a megfelelő szintre.

Hamarosan a szülészorvosom is megérkezett. Elvégzett pár vizsgálatot és megállapította, hogy igen szülni fogok. Már bent voltam a megfelelő szobában amikor mellém lépett egy az orvosokhoz és nővérkhez hasonló ember, maszkban, hajhálóban, műtős ruhában annyi különbséggel, hogy neki ismerősen kedves őzike szeme volt.

– Szia szerelmem! – Csókolt homlokon maszkon keresztül.

– Szia, azt hittem már nem is érsz ide! – Néztem szemeibe miközben ő kezével hajamat simogadta.

– Semmi és senki kedvéért nem hagynám ezt ki! – Nézett rám elszántan.

– De ugye a koncertet nem hagytad ott!? – Pánikoltam be kissé. Magamról tudom, hogy nem mindenki teheti meg, hogy eljusson egy ilyen koncertre. Sok az esélye, hogy nem egy embernek volt ez élete legjobb napja és egyben az első és utolsó alkalma, hogy lássa a híres BTS-t. Én belehalnék a kedvencemet valamiért nem láttnám a végéig.

– Nem. Mikor vége lett akkor láttam meg az öltözőben az üzenetet. Szóval át sem öltöztünk hanen egyből ide jöttünk!

– Jöttetek? Kikkel jöttél? – Hökköltem hátra.

– Hát a srácokkal!

– Te iderángadtad az egész bandát?

– Nyugi nem kellett ezeket rángatni. Mondtam rohanom kell, mert szülsz, ők pedig egyből jöttek. Olyan eshetőség nem is volt, hogy ott maradnak. – Nézett rám. – Szeretnek ők is téged és szurkolnak.

Az összes szó megakadt a torkomon és kissé elérzékenyültem, de nem engedhettem meg magamnak, hogy most széttesek. Főleg, hogy a következő pillanatban a szülőorvosom jött be nagyvidáman és elszántan leült a terpeszben lévő lábam előtt és elkiáltotta magát, hogy "akkor szüljünk meg"!
(Az részlet kérdés, hogy itt egyedül én szülök igazából, de nem akartam kötekedni.)

Hosszúnak tünő nehéz percek után pedig végre mdgérkezett Jungkook szerint az első, szerintem pedig az utolsó Jeon.

– Istenem szerelemem nagyon ügyes voltál! – Csókolta meg izzadt homlokomat.

–Ih-gen baszhki méhgegyszer ilyet soha.

– Dehogynem. – Nézett rám vidáman, és bár takarta a maszk pontosan tudtam, hogy az alatt vigyorog.

– Itt is van a csöppség! – Jön be a nővér. – Szép nagy gyerek négyszáz grammos.

– Végül az apja sem kicsi – nézek Jungkookra aki elvette a felé tartott csecsmőt és ringatni kezdte. – Mutasd – tonásztam magamat feljebb az ágyban. Nem vettem el, mert annyi erő nem volt bennem, de a fejét simogadta, miközben ő nagy mélybarna szemeivel a kortermet szemlélte.

– Istenem T/N azt hiszem soha nem lehetek neked elég hállás. – Mondta Jk  Z/N-t nézve, de hangja elcsúklott és láttam, hogy elsírja magát.

– Jaaaj nyuszikám – simogattam a hátát.

– Annyira boldog vagyok! – Félkezével lekapta azt a fránya maszkott és úgy hintett csókot kisfia fejecskéjére utána meg az enyémre.

– Elnézést – néztem a nővérre aki szintúgy megtörölte a szemeit. – Megtenné kérem, hogy szól a kintlévőkenk, hogy megszületett.

– Persze. – Azzal távozott így tényleg csak kettesben maradtunk vagyis hármasban. Azt hiszem ezt még megkell szoknom.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤