ᒍIИ💚
Amikor megszületik a pici

Fordulás jobbra, aztán fordulás balra.
Ez megy egész éjjel, de hiába fordulok bárhová is, úgy érzem szétszakad a derekam. Mikor már kellően megunnom az ide-oda forgolodást felülök az ágyamon és egy sóhaj kiséretében csúszanok előbbre.

- Nem tudsz aludni? - Hallom meg álomittas hangját szerelmemnek.

- Ne haragudj, nem akartalak felkelteni! - Simitom kezemet a takaró felületén felé, mire egyből összekulcsolja a sajátjáival.

- Nem haragszom. - Dörzsölte meg szemeit. - Mi a baj? - Simogatja hüvelykujjával kézfejemet.

- Fáj a derekam, de mint az állat.

- Nem lehet, hogy a hercegnő kiakar jönni?

- Ne idegesíts Jin, az még másfél hét. És amúgy is, lehet, hogy fiú.

- Jól van. De mi van ha előbb akar kijönni? Nincs a nagykönyvbe megírva, hogy pontosan a kiírt időpontba kell megszülnőd.

- De ez akkor is kora. Meg különben is akkor mensis görcseimnek kellene lennie.

- Attól még szerintem menjünk be! - Engedte el a kezemet és kelt fel az ágyunkból.

- Jin emiatt felesleges bemennünk a kórházba. Nyugodtan feküdj vissza! - Paskoltam meg az ágy tetejét. Ő azonban nem hallgatva rám magára kapott egy fekete nadrágott és egy fehér polót, fekete kötött kardigánnal. Azután az én szekrényemből vett ki egy virágmintás egyberészes szoknyát.

- Majd akkor nyugszom le amikor a doki azt mondja, hogy minden rendben és max add egy izületlazító inekciót. Na búj bele. - Nyújtja felém a választott szoknyát.

A kórházban hamar eligazítottak mindket és szerencsénkre az én nőgyógyászom volt ügyeletben. Felfektetett az ágyra és elvégzet pár vizsgálatot. Jin mellettem állva figyelte a dokit aki csak hümmögött.

- Nos? - Kérdezte meg végül tőle.

- Jól tették, hogy bejöttek. Ez a kis csöppség ma éjjel szeretne megszületni. - Nagy szemekkel néztem a dokira, nire Jin a kezével tapasztott szájjal sétál két kört ide-oda, végül pedig mellém lépve leguggolt hozzám és a készfejemet puszilta, majd a homlokomat.

- Ügyes leszel tudom.

- Köszi Jin. - Mosolyodtam rá.

- Láttod meg momdtam, hogy jobb ha bejövünk!

Szemeimet megforgatva néztem vissza rá.
- Annyira tudtam, hogy nem bírod ki!

Szerencsére minden jól ment. A doki megvizsgálása után, hamar gépre tettek. Kaptam beöntést ami nem volt a legkellemesebb. De legalább hálIstenek nem kellett vágni annélkül kitágultam. A beérkezésünk után körülbelül a harmadik órában megkezdődött a szülés.

- Ez az kérem nyomja! - Biztatott a doki.

- Nagyon ügyes vagy kicsim! - Mondta fejem mellett Jin sokadszorra.

- Nincs még kint? - Kérdeztem, mert már úgy éreztem, hogy a beöntés utótermékét is lassan kinyomom.

- Még egy utolsót nyomjon. EZAZ! - Mélyeket lélegezve döntöttem a fejemet a párnába. Basszus ez jobban leizzasztott mint mikor anyám kitalálta, hogy menjünk el fél maratont futni. - Gratulálok.

- Ih-gen. - Lihegtem. - Nah és mih lett?

- Egy gyönyörű kislány!

Mondta mosolyogva az orvos tanonc. Jin mellettem elpittyeredet, mire izzadt tenyereimmel elkezdtem letörölni arcát. Kezével megfogta kezemet és a tenyerembe csókolt. - Köszönöm T/N! Én királynőm! - Elnevettem magam de azt vettem észre, hogy magam is könnyezem.

- Apuka elszeretné vágni a köldök zsinort?

- Igen.

- Foghatom közben? - Kérdeztem reménykedve mire az orvosom kedvesen elmosolyodott és a babámat felém nyújtotta.

- Természetesen. - A kezemben fogtam a síró pici, miközben én könnyes szemekkel mosolyogtam rá.

- Itt tessék elvágni! - Utasította kedvesen Jint a nővér, mire kissé remegő kézzel, de utasításnak megfelelően elvágta a zsínort ami még hozzám kötötte.

Az ollót elvéve nézte meg jobban első utódunkat és bár életünk legboldogabb percében voltunk valójában felse fogtuk. Mostantól hívatalosan is szülők lettünk.

- Kitalálták már a nevét!

- Igen - néztünk rá a fiatal orvos tanoncra. - Y/N.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤