YOOИ⅁I🤍

- Hol van a többi gyertya? - Nézek körbe az asztalon de nem találom őket. A párom vagyis jobban mondva már a férjem ma ünnepli a születésnapját ennek okául pedig egy kisebb bulit csaptunk össze neki itthon. Igazából csak a Bangtan fiúk vannak itt, azok párjai, pár barátja és a bátyja.

Különleges nap ez a mai. Nem csak azért mert egy évvel öregebb morgo kiscica hanem ma akarom elmondani neki a hírt, hogy apa lesz. Jó persze nem az egész társaság előtt mert az ilyen nagy és fontos eseményeket mindig négyszemközt szoktuk közölni a másikkal és csak utána a nagyvilággal.
Éppen ezért is vagyok kicsit türelmetlen és izgatott. Örülök, hogy itt van mindenki és jól érzik magukat de már szeretném látni szerelmem arcát amikor megtudja a hírt, hogy jövőre ebben a házban ilyenkorra már hárman leszünk.

- Y/N nem láttad a többi gyertyát? Nem találom őket sehol? - Kérdeztem meg az akkor betoppanó lányt aki amelett, hogy kedves barátom mellette Namjoon barátnője is.

- Itt van mögötted! - Fogta meg a második doboz gyertyát és elém tette a pultra. - Kicsit szétszórt vagy! Ennyire izgulsz, hogy minden tökéletes legyen vagy beütőtt a pezsgő?

- Haha vicces vagy! De lehet a pezsgő az! - Értettem vele valamennyire egyett, bár kamu duma az egész ugyanis a sofőrőkkel együtt én is a gyerek pezsgőt vedeltem. Amit persze végig titokba kellett csinálnom, mert ha valaki meglátja biztos, hogy kérdőre vont volna, hisz a nagy ivók hírét viselem. Nem olyan értelemben, hogy alkoholista lennék szimplán csak jól bírom a piát és sose volt úgy buli, hogy ne nyakaljak be jó pár felest, vagy vodkát vagy bármi mást. Ugyhogy jaah talán kicsit stresszelek is nem csak a tervem miatt is hanem, hogy hogyan játszam ki a többieket elkerülvén a lebukást.

Az összes gyertya a helyére került majd sorban meg is gyújtottam azokat. Oda kint hatalmas nevetés töltötte be a nappalinkat, mikor felnyaláboltam a tálca tortát és finoman egyensúlyozva megindultam kifelé, ami már csak azért is volt ügyeségi feladat mert hálIstennek a terhesség miatt néha bedugultnak a füleim ami meg az egyensúlytgenerálja a testünkben. Na sebaj.

Y/N mögöttem lekapcsolta a nappali villanyát így az egyetlen fényforrás én lettem a gyertyákkal feldíszitett tortával illetve még a lenem húzott redőnyökből beszűrödő kinti holdsugár.

A röbbiek ránk kapták a tekintetüket - ahogy az ünnepelt is - és egyszerre elkezdtük énekelni:

- Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Yoongi! Boldog szülinapot! - Értem elé ő pedig a fejét fogva mosolygott rám.

- Aigoo. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek.

- Fújd el gyorsan és kívánj valamit! - Néztem rá nagy mosollyal és ugyan ezzel a tekintettel nézett ő is rám.

- Mit kívánhatnék? Itt vannak a testvériem akik végig mellettem vannak, a barátaim és te is. - Nézett rám szerelmesen.

- Már csak egy örökös hiányzik! - Mondta mögöttem Hoseok. Khm hát ha tudnád.

- Azért csak fújd el, mert már leszakad a karom! - Yoongi felált összedörzsölte tenyereit lecsukott szemmel. Miután magában elmormolta a kívánságát kinyitva szemeit elfújta az összes gyertyát.

Mindenki vadul tapsolt miközben felkapcsolták a villanyt.
- Boldog születésnapot! - Mondtam mire megköszönve felém hajolva adott egy picivel hosszabb csókot, majd míg elfogadta a többiek jó kívánságai addig én az asztalra helyezte az édességet.

A buli tartott még egy ideig, az utolsó vendég is kicsivel éjjel kettő után ment haza. Yoongi fáradtan dölt be az ágyba már lefürödve egy melegítő nadrágban és pólóban. Igazából majdnem aludt, de próbálta ébren tartani magát miattam, hogy együtt hajthassuk le a fejünket, hogy kézen fogva menjünk át együtt az álmok mezejére.

Azonban én még nem terveztem pizsoma osztást. (😈)

- T/N! Jössz már? - Kérdezte inkább a párnába mint a külvilágba. Még jó, hogy a küszöbnél állok mert más különben esélytelen lett volna, hogy meghaljam.

- Még nem alszunk! - Mondom ki egyszerűen.

- Baby tudod, hogy szeretlek, de most nincs kedvem hozzá!

- Idióta - néztem el róla hitetlenkedve. - Nem azért, mutatni akarok neked valamit. - Forgadtam a kezeim között a pendriveot.

- Nem ér rá holnap? - Nézett rám nyüggösen.

- NEM! - Mondtam ki határozottan. Lassan oda sétáltam hozzá és simogatni kezdtem puha feketében usszó hajtincseit, miközben megölelve hátát szépen kezdtem kérlelni. - Kérlek gyere! Igérem, hogy nem bánod meg! Ez lesz a kedvenc dallamod!

- Haaj te nőszemély! - Fordul meg oldalára, én pedig leszálltam róla, hogy feltudjon kelni. - Csak, hogy tud ez csak azért történhet meg mert szeretlek.

- Az, hogy felkelsz az ágyból!? - Kuncogok rajta.

- Tudod te mennyire fáradt vagyok? - Néz rám fáradt csillogással a szemében.

- Igen, tudom. De hidd el nem bánod meg! Hiszel nekem? - Nyújtottam felé a kezem.

- Hiszek! - Fogta meg kacsomat és így kézen fogva húztam magam után a dolgozójába azaz a magán studiójába.

Yoongi elfoglalta a főszéket az asztal előtt én pedig a mellette lévőt. Felém fordulva kérte el tőlem a pendrivet én pedig neki adtam. Beleillesztette a laptopba ahol már felis bukott egy kis ablak benne egy darab zene fájlal. Felvettem a saját fejhallgatómat és Yoongi jobb karjába kapaszkodva döntöttem neki arcomat figyelve felváltva őt és a laptopot. Ő is magára tette a saját fejhallgatóját.

- Na lássuk mi volt olyan fontos!

- Kicsit lelkesebben ezaz én ajándékom neked! - Csíptem bele karjába, mire kissé felsziszent és megdörzsölte a másik kezével a sértett területett.

- Ne bántsál! - Nézz rám pimasszul, mint aki a rangidős szerepét tölti be és oktatja a kistestvérét.

- Ki bánt téged te!?? - Nézek vissza rá amolyan kell a túrós bukta, gyere játszuk le.
Persze kiröhögött és visszafordulva a képernyő elé, duplán kattintva pedig elindította a fájlt.

Az pedig neki állt dobogni.

Yoongi bal kezébel jobban rászorította fülére a headsetet, hogy jobban hallja, majd után félre is húzta a fülétől.

- Te Jagiya ezért a dobogásért kelltettél fel!? - Nézett rám kétkedve.

- Hát nem gyönyörű? - Nézek rá boldogan.

- De az. Olyan mintha szívdobogás lenne! - Veszi le a fejhallgatóját és teszi az asztalra.

- Mert az is! - Adtam neki igazat.

- Mhh a tiéd!? Ez aranyos. Melyik orvost kérted meg, hogy felvegye a szíved dobogását? Mondjuk én jobban szerettem akkor hallani mikor rajtad fekszek, de legalább így mindig hallhatom ha távolabb leszek.

Egyenesbe felültem az asztalon, felé nyúlva pedig arcára simitottam így rám nézett. Közelebb hajolt hozzám és össze érintette ajkainkat. Nem volt vad, rürelmetlen, de még lusta sem. Ez inkább őszinte szerelmes csók volt. Mikor elváltam tőle mélyen belenéztem barna iriszeibe.

- Ez nem az én szívdobogásom! - Ráfogtam jobb kezére és az alhasamhoz illesztettem. - Hanem az ővé. - Néztem ismét szemeibe, amiben a döbbenet, a nem értetség keveredett. - Azt még nem lehet tudni, bogy kisfiú e vagy kislány, de az biztos, hogy jövőre már nem csak én fogok a nyakadon lógni! - Mosolyodtam el és kissé beis könnyesedett a szemem.

- A.. Apa leszek? - Bökte ki végül.

- Igen! - Bollogadtam hevesen. - Mit szólsz?

- Hogy mi..? Mit szólók? - Horgasztotta le a fejét és a hasamat tanulmányozva simogadta. - Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Ne.. Nem bírom feldogni se a szavaidat. - Ekkor a fülleséhez kapott és a füléhez emelte miközben újra inditotta a felvételt. - Ez ő, mármint az ő szíve ver? A kisfiamé?

- Vagy a kislányodé! - Döltem neki ismét.

Yoongival nem igazán tudtam mit kezdeni és ő sem. Ugyhogy inkább megfogtam a kezét és bevezettem a szobánkba, hogy aludjunk egyett. Hosszú nap volt esemény dús. Már mindketrőnkre ráfért a pihenés.

Másnap szombathoz képest korán keltem, de egyedül. Yoongi nem volt mellettem. Azt gondoltam, hogy pisilni ment de egy idő után nem tért vissza. Egy jó tizenöt perc múlva felkelve a keresésére indultam és hamar megis találtam a kis studiójában ahol fején a fejhallgatóval újra és újra lejátsza a kapott hangfelvételt.

Oda mentem hozzá és a vállára simitottam. Rámkapta a szemét eléggé elvolt merülve a gondolataiban. Jobb kezével lehúzta félig magáról a fejhallgatott utána pedig a vállára helyezett kezemhez nyúlva mgfogva megszorította azt.

- Mit keressel fent ilyen korán? - Kérdeztem tőle álmosan. Megkerülve a széket pedig ölébe ültem, miközben nyakhajlatába fektettem buksimat. Derekamon megéreztem hosszú ujjait amik fel-le simogadtak ezzel kiváltva belőlem a szerelmes jó eső érzést.

- Én csak felkeltem és egyből ide jöttem. Reménykedve, hogy nem csak álmodtam a tegnapit.

- És nem álmodtál? - Kuncogtam.

- Nem. Apa leszek! - Mondta ki határozott boldog hangsúllyal.

- Remélem, hogy örülsz neki!?

- Hülyéskedsz. Nem is tudom elmondani mióta várok erre. - Vette fel velem a szemkontaktust.

- Boldog vagyok! - Mondom neki.

- Ahogy én is! - Hajolt oda ajkaimhoz és csókolt meg, derekamról keze pedig lassan alhasamhoz vezette, hogy megsimogassa a picit. - Tényleg kerekebb vagy itt lent! - Mondta nekem!

- Ooh fogd be! - Húztam magamhoz vissza ajkait, miközben ő még kuncogott rajtam.

Helyesírási hibáért elnézést kérek!

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤