ᒍIMIИ💛

Karácsony.
Az ünnep mikor a családok összejönnek, együtt esznek, együtt isznak, nagyokat nevetnek. És persze ajándékoznak. És mindenki elvan boldogan, békésen ahogy azt a nagykönyvben megvagyon írva.

Na és akkor jövök én.
Az ágyamból enyhén nyögve nyellősen keltem fel huszonnegyedike reggelén. Kedves párom Park Jimin már nem volt mellettem. Amit tudtam is,hogy lelép mert bár a Koreaik más miatt és máshogyan ünneplik a karácsonyt a lényegen akkor sem változtat. Hogy ez egy örümteli szeretett piros betűs nap ami miatt felkell lépnie valami idolok által megrendezet karácsonyi TV műsorban. Szóval ő már hamar lelépet a próbákra én meg kínlódtam, hisz előző este céges rendezvényen voltam ami finoman szólva is jól sikerült.

Miután nagy nehezen összekapartam magam az ágyról a konyhában készítettem egy gyors reggelit ami talán javíthat az állapotom. Azt hiszem ez össze is jött de mondjuk lehet köze van a langyos zuhanynak is, s miközbe már a tükör előtt sminkeltem úgy döntöttem hamar letudom az ünnepi láttogatásaimat, hisz idén úgy döntöttünk Jiminnel, hogy nem foglalkozunk a rokonokkal meg a karácsonnyal járó agybajokkal. Szépen rendelünk kaját, elmegyünk sétálni, bekucckozunk a nappaliba egy filmre és utána egy kis karácsonyi jingülbelszes sex is bele fér.

Miután nagyjából késznek éreztem magamat első utam a temetőbe vezetett. Igen sajnos az anyai nagyszüleim már nem élnek, de ha már ez a szeretett ünnepe akkor kimegyek hozzájuk. Hisz attól még,hogy fizikai valójukban nincsenek jellen a szellemük az emlékük ha jók mind-mind megmaradnak az ember szívében. A kis karácsonyi mécsest meggyújtva ecsetelni kezdtem nekik,hogy mik történtek velem mostanában és,hogy milyen érzéseim vannak. Néhány láttogató kissé furán nézett rám,de nem töröttem velük. Amikor végeztem az eszme cserékkel boldog karácsonyt kívántam nekik és mentem következő úti célomhoz.
A szülői házba, ami már kissé keményebb dió. Ugyan is apámmal rendszerűnt valamin összekapunk. Ő túlságosan régi módi és betokosodott. Ráadásul ahogy hallad a korral egyre kötekedőbb én pedig türelmetlen vagyok. Szóval oda mentem, ettem egy kis halászlevet, beszélgettem anyámmal, hogy a nagyinak Jiminnel közösen új tabletet vettünk,hogy tudja nézni a Sárkányok házát, erre apám beszólót,hogy az anyjának inkább sodokuznia kéne. Neki álltam bepanírozni a csirke combokat mire megjött a nővérem. Volt egy kis "reklámszünetem" addigra ezek összekaptak,hogy a tesom nem hajlandó szülni,nem lesz neki unokája. Persze én naiv hülye beszálltam,hogy megvédjem, ha valaki nem akar ne erőltesse már rá mert az senkinek nem lenne jó. Se a picinek se neki. Tesom erre lepacsizott velem mire apám már mondta is,hogy én és a kis idol ficsurom se vagyunk különbek. Az már kérdés,hogy neki már az sem teszik,hogy egy ilyen sztár a barátom. Szerinte az ilyen emberrel nem lehet normális életet élni, szegény srác csontsovány, a sminkje miatt buzis és folyton úton van. Egy kellemes fél óra ordítozás után tesommal neki ültünk inni ahova anyu is csatlakozott mert szegényem már nem bírja,hogy folyton két tűz között van. Én már készültem menni ezért hívtam egy taxit és míg arra vártam megint előjött a kérdés,hogy mikor akarom már letenni a jogsit? (Nem tervezem, félek a velejáró felelősség vállalástól meg hát Szöulban amúgy is öt percenként megy valami közlekedési eszköz. Úgyhogy környezet barát is vagyok.) A véleményemet kifejtettem, SPOILER nem tetszett neki. Szóval igazi megváltás volt mikor megjött az autóm úgyhogy mindenkinek további jó múlatást kívántam és mentem drága nagymamámhoz aki már szakéval várt. Miközben fogyasztottam a második adag ebédemet és a hivatalos jelentések szerint iszogattunk, kitárgyaltuk a családot, majd jöttek a könyvek,sorozatok,filmek és minden egyéb. Szegény nagyi sajnálja,hogy nem a mai fiatalok közé tartozik, de szerintem így is nagy arc. A papától már rég elváltak, de megmaradtak jó barátoknak. Ő jelenleg a Londonban van az új férjével.

Nehezen szakadtam el mamától, pedig muszáj volt mennem ez egyik barátom s.o.s. üzenetet küldött miszerint ez az örült kitaláltam,hogy ő karácsonyi vacsorát csinál a sugardaddyjének. Jól van na nem az apucija de a pali kb husz évvel idősebb nála szóval így szoktuk cukkolni őt is meg a párját is. Ebből nincs harag jó poénnak tartják, de azt már nem fogják ha a csajszi leégeti a konyhát. És se vagyok nagy konyhakirálylány,de ő a romboló. Én míg taxistam már tárcsáztam is a másik barátunknak aki pedig totál az ellentétünk. Neki semmi összedobni egy saláton ágyon feküdt citromos szószban megpörgetett grillezet kacsát. Jó is,hogy áthívtuk mert ketten nem értünk fel egyhez. Főleg úgy hogy én közben leléptem a nappalijába,hogy megnézema barátom a TV-ben. Vagy hatszor újra bele szerettem, kétszer majdnem elvitt az infarktus és a lányok sejtik,hogy a bugyim is mehet a szennyesbe mert tocsogok. Hát Istenem legyen mindenkinek olyan sexy pasija mint Park Jimin és akkor megtudja, hogy milyen érzés örökösen újra és újra szerelembe esni.

Az idő gyorsan halladtam és nekem már lépnem kellett ha időben haza akartam érni Jiminhez, illetve a kajához. Úgy tűnik ma a pontosság mellém szegődött, a futárral kb egyszerre érkeztünk meg és ráadásul olyan kedves volt,hogy nem engedte,hogy cippekedjek hanem behozta nekem az előtérig. Kifizettem a srácot, kicsit dumáltunk vagyis eldumáltam az előnyömet így szinte rohanom kellett,hogy sexybe vágjam magamat.

- Szia szívem megjöttem! - Hallottam meg angyali hangját kedvesemnek.

- Szia a konyhában vagyok! - Szóltam ki neki miközben a sült csirkét egyensúlyóztam ki a tányérra. - Jimin az említett helyiségbe lépett pontosabban a hátam mögé,hogy átkarolja a derekamat miközben a nyakamba puszilt - Ne már! Ne csikiz! - Nevettem fel és próbáltam elhessegetni magamról. - Ha elejtem a húst akkor megharaplak! - Fordítottam arcomat felé,hogy szemébe nézhessek.

- Ez valami fenyegetés akart lenni? Csak mert bejönne a dolog! - Mosolygott.

- De dinka vagy! Inkább ülj le mindjárt viszem a kaját!

- Minek vesződsz vele annyit ugyis a legfinomam mind közül te vagy! - Lép el mellőlem és szófogadóan az étkező asztalhoz megy.

- Arra a vacsorára ráérsz később is. - A húsos tálba helyeztem egy merő kanalat felkapva az egész tálcsát pedig mentem az asztalhoz. - Amúgy láttalak a tévében - simitottam rá tarkójára - észveszelytő voltál - adtam hosszú csókot husos ajkaira.

- Köszönöm szépen. - Állt fel az asztaltól,hogy a vele szemben lévő széket kihúzhassa nekem. - Na és neked szépségem, hogy telt a napod?

- Mh fogjuk rá jól - fogtam meg a merő kanalat amit nekem kínált és kezdtem el szedni magamnak illetve neki is. - Elvoltam a temetőbe, a szüleimnél, találkoztunk a tesommal, átugrottam mamához és Liahoz is benéztem.

- Ejha. Köszönöm elég lesz - vette el tőlem a megpakolt tányérat. - Akkor neked forgalmasabb napod volt mint nekem.

- Azt nem hiszem. Lehet sok helyen jártam,de a szerintem a tiéd az stresszesebb volt.

- Ez is igaz. Na és - nézet rám és mivel meghúzta az utolsó szót így ránéztem. - Apáddal is minden rendbe volt? Nem veszekedtetek?

- Ooh dehogyisnem, de tudom kezelni a dolgot.

- Hát persze - fogott rá a pálcikájára.

- Jó erről nem akarok beszélgetni, inkább te mesélj.

Jól tettük,hogy nem mentünk sehova karácsonyozni. Ez így volt meghitt. Sokat nevettünk, de volt amikor komolyabban beszéltünk. Az embereknek azokkal kell a legtöbb idő együtt tölteniük akik a legfontosabbak a számukra, akiket a legjobban szeretnek. Talán kicsit különbözünk ám még is hasonlítunk egymásra. Örülök,hogy anno elrejtettem a fagyis bódéba és utána elmentem a koncertjére. Bár akkor nem gondoltam volna,hogy ebből bármi is több lesz mégis most egy kanapénál ülünk, együtt nevetünk, szorosan öleljük egymás miközben néha-néha csókolodzunk.

- T/N mielőtt elmenénk sétálni odaakarok adni neked valamit!

- Micsodát? - Nézek rá nagy szemekkel.

- Mindjárt ide hozzom! - Pattan fel mellőlem. - Várjál meg maradj itt!

- Oké! - Néztem utána zavarosan. - Ebbe vajon mi ütött? - Suttogtam magam elé mikor is gondolataim személye visszatért.

- Na itt is vagyok! - Áll meg előttem.

- Nagyon sunyi vagy te nekem! Nem akarsz leülni? - Ráncolom össze szemöldökömet.

- Nem most kérlek ne mondj semmit hanem hallgas meg! - Artikulált kezeivel.

- Oké.

- T/N! - Rivalt rám.

- Jó befogtam!

- T/N! Sok minden történt az életemben mielőtt megismertelek. Amit nagyon sok ember látott, hisz egy perc nyugtom se volt anélkül,hogy a kamerák ne lebegjenek az arcomba. Tudtam ki vagyok és,hogy ezzel milyen kötelesség és felelősség jár. Annyi lány és fiú mondta,hogy szívesen járna velem, de én senkivel se lehettem együtt mert megvolt kötve a kezem. Aztán megjelentél TE, tényleg a semmiből mentettél ki úgy,hogy tudtad,hogy kivagyok mégis úgy kezeltél mint egy normális embert. Mondhatnám,hogy ilyen emberrel nem találkoztam,de az hazugság volna. Mások is voltak ilyen lojálisak, azonban te mégis más voltál. Miattad megváltozott minden. A józan eszem azt mondta,hogy nem szabad,de a szívem annyira akart téged,hogy tényleg éjszakákat sírtam át mert nem bírtam dönteni. Így három év után most már tudhatod,hogy kinyert. - Erre bollintottam és a szemeim már könnybe is lábadtak. - Semmit nem bánok és örülök,hogy a szívemre hallgattam és annak is örülök,hogy a te szíved is elfogadta az enyémet. T/N - térdelt le elém. - Lennél a feleségem?

- Úr Isten - teszem szám elé a kezemet. - Te normális vagy? - Mondom neki már sírva.

- Nem erre a válaszra számítottam.

- Ahj - veszem kezeim közé buksiját,hogy ajkamat rátapaszthassam miközben már hozzá lecsúsztam a kanapéról térdelek. - Igen, persze,hogy igen a válasz. - Nyújtottom felé bal kezemet. Jimin a gyűrűt kiemelve a piros bársonyos dobozból az ujjamra húzta amit én ismételten könnyesedő szemmel vizsgálok.

- Jesszusom,de gyönyörű! Tényleg ezt akarod? - Nézek rá.

- Mindennél jobban.

Hosszú percekig ölelkeztünk és csókoloztunk. A kanapénak neki támaszkodva a szőnyegen ülve legalább egy órán keresztül merengtünk a múlton, az emlékeket ellevenítettük fel valamint olyan titkokat súgtunk meg egymásnak amiket nem is tudtunk arról,hogy ki mit csinált annak érdekében,hogy a másik észre vegye.

Friss menyasszonyként (jó ezt még szoknom kell) húztam magamra a kabátomat, hogy elmessünk egy közös sétára a vőlegényemmel a parkba amit karácsony miatt sokkalta szebben kivan világítva mint máskor.

Gyönyörű volt a látvány. A park méretei miatt az emberek jól el szóródtak mondjuk a legtöbben azért tizenegy után nem igen flangálnak kint ilyen erdős területen. Úgyhogy kedvezett nekünk a dolog, egy olyan párosnak akiknek amúgy bújkálniuk kell, nehogy kitutodjon és média cirkusz legyen abból, hogy a BTS Jiminjének van magánélete.

Sétánk közben jobb oldalamról étel szagok terjengtek ami azt súgalta,hogy a másik ősvényen készételt árulhadtak az arra tévedőknek. Valaki biztosan sajtokat is árult, mert az erjesztett sajt szag töménytelen mennyiségben éreztem amitől hányingerem lett, a hirtelen jött rosszul létem miatt meg még a szédülés is elkapott. Jimin ezt észre is vette rajtam és egyből szembe fordult velem.

- Szerelmem minden rendben? - Nézett rám aggódva.

- Igen, csak ez a szag elképsztő. Rosszul vagyok tőle! - Fogtam be érzékszerveimet a kezemmel.

- Leüljünk egy picit?

- Ahaa - nyögtem ki. - Jimin átkarolta vállaimat és az egyik közeli padhoz terelt amikor váratlanul a térdeim összecsuklottak, lehanyatlottam a betonra és a világ el is sötéttült körülöttem.

Amikor kinyítottam a szemeimet egy kórházi ágyba találtam magamat. Kezembe infuziós cső lógott. Jimin előttem állt és a körülöttem szorgoskodó nővérkét figyelte.

- Mi..mi történt?

- T/N hát felkeltél!? - Simitott rá a hajamra.

- Szólók a doktornőnek! - Ment ki a korteremből a nővér.

- Jimin mi a fene történt?

- Nem tudom. Egyszer csak elájultál nagyon megijedtem. Egy járókelő férfival fektettünk a padra,hogy ki ne hűlj a betonon. Szerencsére ügyeletes mentős volt. Kihívta a kollégáit és addig ott maradt velem. Behoztak, megvizsgáltak és azóta semmi. Még nekem se mondtak semmit.

- Értem. Hát jól elszúrtam az esténket igaz!? - Mosolyogtam rá szomorúan.

- El ne kezd magadat okolni a történtekért!

- Mh ezt én szoktam mondani neked. - Ezen össze mosolyogtunk amikor is bejött egy látásra is szimpatikus negyvenes éveibe járó nő.

- Jó estét Dr. Kim Myung-Mi vagyok. - Hajol meg előttünk amit Jimin viszonoz is.

- Jobbat - mondom oda neki.

- Mindjárt jobb lesz. Hogy érzi magát?

- Hát kicsit fáradtan de megvagyok.

- A vizsgálatok is ezt mutatják. Pihennie kell. Ha lefolyt az infúzió akkor mehet is.

- De doktornő mégis mi okozta T/N ájulását? - Kérdezte tőle Jimin.

- Hát érte mostanában vagy legalább a mai nap alkalmával valami stresszes pillanat vagy valami más ami a nyugalmi állapotából kizökkentette.

- Igen. - Mondtam neki miután végig gondoltam a mai nap eseményeit.

- Ezeket a helyzeteket megkéne próbálni lecsökkenteni, valamint találtunk a vérében alkoholt. Ezt is sűrgőssen bekéne fejezni!

- Nem ihatok alkoholt!? - Rökkönyödtem meg.

- Persze,hogy nem. Nem is értem,hogy gondolta. Terhesség ideje alatt alkohol különösen rossz hatással vannak mind a magzatra mind az anyára.

- Elnézést de milyen magzat? - Szólaltam meg én mert Jimint látva enyhén sokkot kapot. A doktornő az ábrázatunkról hamar összerakta,hogy bizony egyikünk sem tudott a dologról.

- Ooh bocsánat akkor lehet elszúrtam a meglepést? Nem is tudja!? Hát akkor hadd gratuláljak én először a terhességéhez. Esetleg hozzak egy felvételt a piciről?

- Igen! - Szólalt meg most Jimin. Azt hiszem váltottuk egymást mert most én vagyok sokkos állapotba. Ezek szerint én éltem nagyban a világomat futkoztam, cipekedtem, ittam, szénhidráttal tömtem a fejemet és folyamatosan stressznek tettem ki magam miközben babát várok.

Várok. Babát várok. Egy kislányt vagy egy kisfiú hordozok a méhemben. A testemben fog kifejlődni még egy embernek a teste.

- Szerelmem! - Szól hozzám halkan Jimin,hogy visszazökkentsen a világunkba. - Te gyereket vársz tőlem?

- Hát én vártam volna de nem éppen most. Baszki azt hiszem innom kell valamit.

- Hát maximum vízet! - Fogja meg a kezemet.

- Baszki tényleg! - Csapok rá homlokomra.

- Ne beszélj csúnyán a pici előtt! - Néz rám úgy,hogy a szemei csak úgy ragyognak.

- Jimin néz rám! Tök lapos vagyok! Szerintem összekeverték az eredményeket.

- Remélem,hogy nem.

Ekkor beérkezik az orvos és átnyújtja nekünk az ultrahang felvételeket. Nem is marad ott velünk inkább magunkat hagyott. Felülök az ágyba, hogy fejemet Jimin vállának döntve nézhessem én is a kezében lévő képet.

- Ez most akkor igaz? - Suttogom ismételten inkább magamnak.

- Azt hittem nem tudod felül múlni az idei ajándékomat, de te aztán kiteszel magadért. Azt hittem,hogy az,hogy igent mondtál nekem a legboldogabb perc az életemben, de ez..fhuu hát nem is tudom mit mondjak.

- Park Jimin te sírsz? - Simogattam meg buksiját.

- Persze,hogy sírok. Hisz ez a legcsodálatosabb karácsony amit valaha ember megélhet. Fel se fogom,hogyan érdemelhetem meg ezt egyáltalán meg.

Fejét magam felé fordítom,hogy szemeibe mondhassam a szavaimat amiket a legkomolyan gondolok.

- Nincs még egy olyan ember aki jobban megérdemelné ezeket a pillanatokat.- Adok csókot ajkaira. - Nagyon szeretlek.

- Én is nagyon szeretlek! - Hajolt rá ismét ajkaimra.

Helyesírási hibáért elnézést kérek!

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤

Boldog karácsonyt mindenkinek!💜