ИAMᒍOOИ💙

Nem sok mindenre emlékszem szeptember huszonhetedikéből. Valamennyire meg van, hogy aznap átvittem anyuékhoz a tároló dobozait amiben még sütit adott nekem. Arra is emlékszem ahogy haza felé tartva kiugrott elém egy szarvas én pedig reflexszerűen elrántottam a kormányt. Hogy azután mi történt fogalmam sincs. Mert elájultam. A koponyám betört de hállIstenek nem szenvedtem semmilyen szellemi sérülést. És maradandó testit sem. Három bordám és a jobb térdem azonban eltörött mint olcsó ropi a sarki kisboltból. Zuzodások, karcolások mindenhol. Az arcomon és a mellkasomon is maradt egy-egy mélyebb heg, ami a doki szerint maradandóak. A párom akkor pont Japánban volt, de amikor meghallodta mi történt egyből intézkedett és haza utazott hozzám. Jó volt a balesett utáni harmadik napon úgy kellni, hogy ott volt mellettem. Igaz aludt, nyilván kimerítette az utazás, de biztos vagyok abban hogy haza se ment hanem egyből jött hozzám.

Én sem szabadultam egy hamar. Fiatalabb koromban repet már meg a csuklóm játék közben így a gipszel járó kellemetlen viszketés és mozgás korlátok nem voltak ismeretlenek a számomra. A koponyatörés annál inkább. Ha komolyabban agyaltam, vagy ha valaki elkezdett sírni miattam és én is vele együtt az szédülést, hányingert, hányást és mérhetetlen fejfájjást okozott. Egy jó hónapot bent töltöttem mire haza mehedtem. Igaz rengetteg lelettel, rajta idő pontokkal a kontrolokra, és egy táskányi recept vagy recept nélküli kapható fájdalom csillapítokkal.

Ha engem kérdeztem nem gondoltam volna, hogy bármi nagyobb bajom lehet ebből a balesetből. Vagy, hogy mennyire fog hatással lenni az életemre.

Namjoon otthon volt velem együtt. Tőlem ment dolgozni. Fotozásokra, táncpróbákra, felvételekre. Olyan munkákat vállaltak amit itt Szöulban tudnak csinálni, ugyanis nem akart tőlem távol lenni. Ezt a tagok és az ügynökség is megértette, ami jól eset mert ebben a szakmában általában nem a személyes próblémák vannak előtérben hanem a pénz. A fiuknak sem volt ez prónléma. A legtöbbüknek már volt párja, így eltudták képzelni, hogy milyen lehet Namnak. Ellenkező esetben a többiek is a szerelmük mellett akarnának lenni. A másik dolog, hogy a tagoknak Namjoon mindig ott van. Bizalommal fordulhatnak hozzá. Hisz ő a leader. Ennyi önzőségget megengedhet magának.

Egész szépen lábadoztam. Bár a koponyám minden sérűlésemnél lassabban gyógyult. Nem győztem rá szedni a fájdalom csillapítokat. Ha picit is elhagytam egyből sajgott éa sokszor a hányinger kerülgetett. Ha meg hánytam az erőlködéstől a bordáim sajogtak. Ez egy ördögi kör volt de túl éltem.

Namjoont is már nyugodtabb szívvel ment el távolabbi munkákra. Végül is már levettek minden kötésemet. Eltudom láttni magamat és lassan már a munkahelyemre is vissza mehetek.

Egy valamit azonban kénytelen voltam elhagyni. Bár már azt mondták egészséges vagyok én mégis, tovább szedtem a fájdalom csillapítokat. Vagyis csak egy fajtát. Igaz rá is volt írva, hogy függőséget okozz, emiatt pedig az orvosom is figyelmeztetett, hogy ha lehet ne ezt szedjem. Pedig én pont ezt tettem. Mert ez volt ami mindent megszüntetett. Minden fájdalmat. Minden rosszul létett. És hiába tagadtam az orvosomnak, hogy nem függtem rá. Sajnos ez nem így volt.
És sajnos ez a körülöttem lévőknek is szemet szúrt, és egyre jobban kötöttek belém emiatt. Miközben én csak élvezni akartam a fájdalmak nélküli lebbegést és kábulatott.

Eljött az új év.
A fiuk újjabb albummal áltak elő ami fantasztikus lett. Oda vagyok érte ahogy az ARMYk is. Gyakorta szoktam azt hallgatni főzés, takarítás, vezetés vagy akár munkában is. Namjoon emiatt kevesebbet is van itthon, de nem bánom. Hisz ez csak azt bizonyítja mennyire sikeresek is. Arról meg nem beszélve mikor nézem őt a tvben alig várom mindig, hogy haza jöjjön mert olyan basszott sexy szokott lenni az új fellépő szettjeikben, hogy az embertelen. De sokszor nem ér haza. Ilyenkor pedig marad a jó öreg vibrátorom.

Mondjuk azt is kevesebbszer veszem elő. Mert a vágyamat is enyhítik a pirulák, amit azóta is szedek szüntelenül. Persze nincs már olyan hatással rám mint az elején, emiatt pedig többet kell bevennem.  Bár ez Namjoonak egyáltalán nem tetszik, így nem is nagyon reklámozom ha elfogyott. Nem akarom, hogy kihatással legyen ez a dolog a kapcsolatunkra. Pedig az lett.

Haza felé tartottam a munkából. Kemény volt a mai nap, elis fáradtam rendessen. Éreztem, hogy térdem is megérezte az egész napi talpalást. Haza érve beírtam a biztonsági kódot és bementem a villába. Namjoon autója a garázs előtt van tehát ő is itthon van. Belépve a lakásba azonban sehol sem találtam.

— Szívem megjöttem! — Kiáltottam el magam. Válasz azonban nem érkezett, csupán a néma lakásban az emeletről hallatszodó víz zuhogás. Zuhanyzik, ugyhogy nem törödve vele mentem cél írányosan konyhába a pirulámért. A szekrényben azonban sehol sem láttam a sárga üveget. — Elfogyott volna? Nem rémlik. — A nappaliba lévő fiókos szekrényhez mentem a tartalékért, de ott se volt. Oldalra pillantva azonban a szemetes kukába megtaláltam a recepteket összetépve, illetve az üveget üresen. — Mi a fene? — Megfogva őket indultam meg az emeletbe. A fürdő ajtaja tárva nyitva volt, így a hálószobánkba mentem ahol már egy szál mellegítő nadrágban volt a barátom és éppen valamilyen póló után kutatott. —Namjoon!

— Ohh szia Jagiya. — Fordult hátra. — Nem is hallodtam, hogy megérkeztél. — Jött elém, hogy lehajolva adjon egy üdvözló csókott, de én elléptem tőle.

— Nem tudod, hogy ezt kitette? — Mutattam fel a kezemben lévő fiolát és az összetépet papírokat. — Volt itt anyám!? Vagy mi?

— Nem anyud volt. Hanem én! — Mondta lazán.

— Mi? Miért?

— Mert meguntam nézni, hogy feleslegesen terheled a szervezetedet olyan szerekkel amik már nem segítenek hanem ártanak.

— Nem terhelem feleslegesen. Fáj a lábam! Kell az a gyógyszer! — Mondtam egyre hevesebben.

— Szerintem egy forró fürdő és a kenőcs is jót fog tenni neki. Nem kell az a szar. Tudod, hogy ha sokat eszel belőle máj leállást is okozhat!?

— Nem fog semmit okozni! Tök ritkán eszem!

— T/N te most komolyan hülyének nézzel. Pluszba meg még az arcomba is hazudsz! Mit gondolsz nem láttom, hogy fogynak a receptek a fiókból? Vagy a tabletta mennyisége? Ráfüggtél basszus! — Kelt ki magából.

— Nem függtem rá!

— Nem!? Akkor mégis mi a francnak kell egy egész tubus a kocsiba, a táskádba, itthon pedig kettő. Egy a konyhai szekrénybe, a másik meg a fiókba. — Vett egy nagy levegőt és lágyabb hangon folytatta. — T/N te okos nő vagy ezért is szeretlek. Tudod, hogy nem beszélek hülyeséget.

— Vissza kaphatnám a tabletákat. Zúg a fejem. — Mondtam kissé remegő hangon. Tudom, hogy igaza van, de nem értheti milyen az amikor mindennél jobban vágyok rá.

— Nem tudom visszaadni. Lehúztam a wc-n őket. — A döbbenettől megállt körülöttem minden. Belsőmben pedig mérhetetlen düht és haragot éreztem.

— HOGY MIT CSINÁLTÁL??

— T/N nyugodj meg! — Akarta megfogni a kezemet de én elrántottam.

— Nem-nem nyugszom meg! Hogy jössz te ahhoz, hogy kidobod az én holmimat? Kinek gondolod magad! Nekem kellenek azon a kurva gyógyszerek! Neked fogalmad sincs, hogy nekem mit jelentenek. Hogy miket kellett kibírnom. Hogy milyen fájdalmaim voltak és még mindig vannak. — Kezdtem el sírni. — Tudom, hogy ráfüggtem. Képzeld tisztába vagyok vele. Ha nem tudnám magamtól akkor is hallanám, mert mindig ezt mondja nekem mindenki. A tesom, a szüleim, a barátaim és te is. Folyton ezzel jöttök, hol ott egyikötök sincs az én helyemben. Nem tudjátok, hogy miken mentem át és, hogy az a kis szar pirula mennyi fájdalomtól szabadított meg. És, hogy ezzel milyen boldoggá tett. Ezt nem láttjátok de az én "egészségemet" nézve beszéltek a saját önzőségetekről. Ami durva. És unnom már hallgatni. Próbálok ugyan azaz ember lenni, de folyamatosan csak ezt szajkozátok. Már nem bírom. Komolyan inkább maradtam volna ott a roncsok között.

— Szerelmem kérlek ne mondj ilyeneket – ölelt meg. — Sajnálom oké. Szeretlek mindennél jobban és pont emiatt féltelek.

— Nem néztél engem!

— De pont azt tettem!

— Hazudsz! Csak magadat nézted és a Bangtant. Nem lett volna jó ha kiderülne, hogy egy drogossal jársz. — Sírtam a mellkasába.

— Ez nem igaz.

— De igen! És sajnálom, hogy miattam veszélyben van a hírneved, a karriered!

— Nincs veszélyben! — Ekkor elváltam tőle. Könnyáztatta szemeimmet az ővéibe néztem, amik hasonlóan könnyesek voltak.

— Azt hiszem az lenne a legjobb ha elvállnánk egymástól!

— Miről beszélsz?

— Szakítsunk.

— Mi van? Ne beszélj hülyeségeket!

— Nem beszélek hülyeséget. Véget akarok vetni. Én nem tudok a szer nélkül élni és nem is akarom azt, hogy nektek bajotok legyen ha esetleg kiszívárogna ez a dolog. Úgyhogy — mentem a szekrényemhez és elő vettem a böröndömet.

— Most mit csinálsz!

— Elmegyek.

— T/N ne bohockodj már! — Fogta meg kezeimet ezzel megállítva a dolgomban.

— Nem bohockodok. Engedj elmennem.

— És hova akarsz menni?

— Te ezzel ne foglalkozz. — Álltam fel, hogy az ágyra dobjam a böröntömet.

— T/N kérlek. — Ölelt meg hátulról. — Ne menj el! Megoldjuk! Együtt!

— Nem. Hidd el ez most nekem is szar, de úgy érzem távolságra van szükségem. Kérlek.

— Ha ezt szeretnéd, legyen. De nem szívesen engedlek el. — Ölelt még szorossabban, miközben egy lágy csókott hintett a nyakamra. — Igérd meg, hogy visszajössz hozzám.

— Visszajövök. De ígérd meg, hogy te addig nem szeretsz bele senki másba.

— Nem is tudnék.

Ne haragudjatok, hogy mostanában nem volt rész. 🥺

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤