HOƧƎOʞ💜

- És szerineted ez? Ez milyen? - Pördültem meg Hobi előtt aki az ágyon ülve figyelte a kis dívat bemutatomat. Egy céges bulira készülödök amit bevallom már nagyon várok. Hisz ezek az események mindig nagyon jók szoktak lenni. Bár ezt mindig lehet tetézni, de sajnos a párom nem jöhet velem. Az ilyen rendezvényekre mindig csak és kizárólag az alkalmazottak vehetnek részt.

- Jagiya te mindenben gyönyörű vagy. De ha mégis választanom kell, akkor a puder rózsaszín a befutó.

- Ooh - néztem a szekrény ajtóra akasztott darabra. - Akkor ezt veszem föl.

A fürdő szobában Hobi által kiválasztott ruhában, elegáns visszafogott sminkben áltam a tükör előtt a hajamat kezeim között fogva pedig göndörítettem, miközben szerelmemet hallgadtam aki a Bighit új terveit ecsetelte nekem. Mikor mindennel végeztem a nappaliban lévő kanapén folytattuk a beszélgetést arra várva, hogy a megrendelt taxim megérkezzen. Sajnos nem tud elvinni mert a fiúkhoz kell elugrania a dormba, de megígért, hogy mikor haza szeretnék jönni csak megcsörgetem és indul is értem. Duda szót hallodtam odakintről ami azt jelentette, hogy megérkezett a hintóm. Hobi segített felvenni a szövetkabátomat, majd a tükörbe megnézve magamat igazitottam még egy picit az összhatáson, kezdve a számmal amiről a párom erőszeretettel szedett le egy egész réteget a sajátjával. Feléje fordultam, hisz ott állt a falnak neki dőlve.

- Érezd jól magad. Ne igyál sokat és hívj majd fel! - Csókolt a homlokomra.

- Értettem édes - adtam csókot szív alakú ajkaira.

A buli fergeteges, de ez is volt az elvárásom. A vacsora finom és az italokból is volt bőven választék. Bár az ivászatból én próbáltam magam kihúzni hisz megígértem Hobinak,hogy nem iszok sokat, mert tudjuk, hogy nem is bírom az alkoholt. De ezt a kolléganőim akikkel megállás nélkül táncoltam nem igazán tetszett nekik ez a visszafogotságom, emiatt pedig akárhányszor szomjas voltam mindig valami szeszt adtak a kezembe.
Az idő csak ment, az italok fogytak és a láttásom homályosodott.

- Na gyerünk T/n! Csak még egy felest!

- Nem.. Nem bírok már többet inni.

- Ne már, gyerünk nem cseszhetsz ki velünk - finytorogva, de elvettem az újabb kupica sojut. - Igyunk T/nre, az új csoport vezetőnkre.

- Kösz-önöm - mondtam akadozva, majd lehörpintettem a sojut. A gyomrom forogni kezdett és émelyegtem. Nehezen de a vacsora asztalunkhoz mentem a kabátomhoz aminek a zsebébe ott volt a telefonom. Kikerestem Hobi számát és tárcsáztam. Nem vette fel csak kinyomta. De nem is akartam vele nagyon beszélgetni, mert ugy érzem nem is menne. Visszahelyeztem a telefonomat a kabátom zsebébe és megtámaszkodva a székem háttámlájába próbáltam összeszedni magamat.

- Jézusom T/n jól vagy? - Kérdezte tőlem Mary a kolléganőm aki végül is erősködött, hogy igyunk még egy utolsót.

- Mh.. Nem igazán. Úgy érzem hányni fogok.

- Gyere akkor! - Fogodt a vállamra és a női wc-be vezetett.

Épp, hogy beértünk. Lerogytam az első fülke wc csészéje elé megkapaszkodva pedig jött is már ki a vacsorám tartalma. Kár volt a pulykáért. Mary letérdelt mellém és a hajamat fogta közben a hátamat simogadtam. Azt hittem sose fogy ki a gyomrom tartalma, de aztán a hatodik öklendezés után vége lett. A hideg csempének döltem és hosszan lehunytam a szemeimet. Éreztem, hogy a homlokom izzad és ráz a hideg. Sosem voltam még ilyen rosszul, azért mert sosem jutottam ennyire a határaimon túlra. Mary letekert wc papírral törölte meg a számat utana pedig csak azt éreztem ahogyan nedves papírral a homlokomat borogatja.

- Jól kiütöttetd magad. Várj itt! - Azzal felkellt mellőlem és elment. Hosszú óráknak tűnő percek után tért csak vissza egy pohárral. - Idd meg!

- Nem - toltam el a kezét. - Elég volt.

- Ez nem alkohol hanem víz. Idd meg! - A szám elé emelte a poharat én pedig eltáltva a számba, próbáltam lenyelni a belém öntött folyadékot.

- Köszönöm - nyögtem ki nehezen. - Hogy hálálhatnám meg a segítséged?

- Ne köszönd. Nem kell tenned semmit. Végülis az én hibám, hogy ilyen állapotba kerültél.

Nem igazán jutottak el tudatomig a szavai. Csak néztem őt. Beszélt de csak egy-két hang jutott el a tudatomig. Egy hirtelen mozdulattal fogtam meg két ujjam közé állát. Döbbenten nézet rám. Nem törödve vele előktem magam a hűvős csempe falától és ajkaimat az ővéire nyomtam. Nem mélyitettem el nem az volt a szándékom. Bár ő máshogy gondolta. Megmozdította az ajkait és megízlelt engem. Nyelvét nem vezette át, nem is akartam. Csak azt, hogy érezze akkor is hálás vagyok a segítségéért. Csókunkat én szakítottam meg.

- Köszönöm a segítségedet! - Mosolyogtam rá, majd nehezen de felálltam.  Megtámaszkodva a falnak indultam meg kifelé. Hallodtam ahogy a wc fedele lecsapódik és Mary a nevemen mondva megragadja a könyökömet és visszaránt. A wc fedélre ültetett, ő maga pedig beleült szembe terpeszbe az ölembe. Két keze közé fogta az arcomat, hogy ne tudjak elmozdulni ajkai elől amivel már birtokba is vette az enyéimet. Egy idő után elengedet és kezeimet megfogva a fenekére vezette amiben én bele is markoltam. Egyik kezét visszavezette az arcomra, míg a másikkal a szoknyám alá nyúlva bugyin keresztül érintette meg szeméremdombomat. Ennek hatására pedig belenyögtem a csókunkba.

- T/n - vált el tőlem Mary kinek szemében olyan vágy volt írántam, amit eddig csak Hobiéba láttam. - Akarlak! - Sóhajtotta erotikusan. Gyengén bollintottam, hogy kifejezzem értem, hogy mit szeretne. Ruháját megfogva lejebb húzta felsőbb részét ezzel megmutatva nekem egyik kerek keblét. Tarkomra fogodt és odavezette ajkaimat mellére, amit gondolkodás nélkül megcsókoltam, bekaptam és a nyelvemmel körkörössen játszott vele. Mary hangosan felnyögött amiért ránéztem és újból megcsókoltuk egymást. Egyik kezemet elvéve a fenekéről vezettem fel szabadon bújtatott mellére.

- T/n - jött be valaki engem szólítva. Mary mögött elnézve néztem szembe a hang tulajdonosával aki a döbbent tekintetű párom volt.

- Hoseok!? - Egyből kitisztult a fejem. Mintha sose ittam volna és akkor realizálodott bennem, hogy végül is mi a fenét csinálok. Kezeimet egyből elvettem a rajtam ülő lányról aki csak döbbenten nézett rám. Nem értve a helyzetett, hogy miért is lett vége a mókának dühösen hátra fordulva igazította el magát, leszállva rólam rivalt rá páromra.

- Faszikám, ez a női mosdó. Nem tudsz olvasni? Kivan írva az ajtóra! De a gyengébbek kedvéért oda is van rajzolva egy szoknyás alak.

- Csajszikám - szólította meg ugyan olyan gúnyosan Hoseok Maryt. - Éppen a feleségemen tehénkedtél. Ha esetleg nem tudnád,de ott van az ujján a gyűrű is. A gyengébbek kedvéért.

Lehajtott fejjel hallgadtam az eszme cserét. Én is felkeltem a helyemről és ijedten néztem a dühös férjemre. Mary felszegedt állal ment Hoseok elé.

- Csak, hogy tisztázzuk. T/n mászott rám! Nem én. Hálája jeléül amiért megmentettem a megszégyenüléstől. De kérdem én ha ilyenek a módszerei akkor vajon a kis feleséged hányszor lehetett hálás? Például a főnökeinek. Az ilyet mindig díjazzák. Egy kis fizetés emeléssel később pedig, hogy feljebb teszik a ranglétrán. Főnököt csinálnak belőle. Nem érdekes, hogy olyan sokat túlórázott vagy olyan sok céges vacsorán vett részt!? Egy átlag alkalmazott. Egy senki. Engem nézhetsz bárminek. Élem az életem. Nincsen senkim. De a helyedben elgondolkodnék mekkora kurvával is kötötted össze az életedet. - Köpte oda minden hazugságát, majd meglökve Hobi vállát távozott.

- Hobi én.. - léptem elé és fogtam meg két kezem közé az ő nagy tenyerét.

- Igaz az amit mondott? - Kérdezte kimért hangon.

- Te-tessék? - Nem értettem mire céloz. Hisz valóban én csókoltam meg Maryt, de ő rántott vissza. De a főnökeimmel sose volt semmi.

- Hallodtad! Igaz vagy nem? - Üvöltött rám amitől könnyezni kezdtem. Sose üvöltött velem. Ha ez megis történt akkor bocsánatott szokott kérni. Elég virág lelkű tudok lenni, béka tűrő típus, ezért nem is volt sose igazán alkalom arra, hogy ilyen hangnemet ejtsen nekem.

- Szóval igen. - Rántotta ki kezeim közül sajátját indult meg kifelé a mosdóból, az étteremből. Amennyire csak tudtam siettem utána. Hisz bár az akaratom megvolt hozzá, a testem nem igen érezte magát ott a szeren. Az étterem mélygarázsában már a kocsinál járt. Nem fogom utol érni. Itt fog hagyni.

- HOBI! - Üvöltöttem el magam sírva, remélve, hogy szeret annyira, hogy nem hagy csak így itt.

- Mi van? - Nézett rám.

- Ne hagyj itt kérlek! Kérlek! Menjünk haza és beszéljük meg! Ne tedd ezt velünk! - Ekkor elém sétált vérben forgó szemekkel, amitől én ijedten léptem párat hátra.

- Miért? Te talán megtehedted ezt velünk?

- Nem tettem semmit esküszöm. Jó most igen, de.. - nem tudtam befejezni mert ezen elnevette magát.

- Na ez vicces volt. Bírom, hogy próbálod kimagyarázni. Mit titkolsz még előlem? Tényleg azért sikerült neked lenned az első női csoport vezetőnek mert lefeküdtél a főnököddel?

- Nem!

- Akkor miért mondja? - Mutatott az étterem felé, Maryre utalva.

- Nem tudom! Talán azért mert, féltékeny. Mert nekem sikerült valami olyat elérnem ami neki nem jött össze évek óta.

- Dehogyan? Hogyan érted el? Igaza van, és én ebbe bele se gondoltam. Hogy lehet, hogy mikor egy senki voltál a többiek között a főnökök vacsorázni vittek? Mik történtek a túlóra címszó alatt? Mi az istent csináltál addig míg én túrnén voltam?

- Dolgoztam Hoseok! Érted? Dolgoztam! Ezért vagyok ott abban a pozícióban amiben most vagyok!

- Igen!? És ezt legalább megháláltad nekik? - Döbbenten néztem a férjemre.

- Úgy látszik tök mindegy mit mondok, nem hiszel nekem.

- Azok után amit láttam nem. Nem tudok hinni neked.

- De egy szembe jövő nőnek igen. Hibáztam. Nagyot és sajnálom. Nagyon nagyon sajnálom. Én mindenkinél jobban szeretlek téged. És nem tudnám megtenni azt amikkel vádolsz. Ez sem úgy történt, de nem is vagy kiváncsi az én verziómra csak elhiszed. Mert egyszer már megtették veled és úgy gondolod én is ezt teszem veled, hol ott nem! Hiába vagyok a párod, a szerelmed, a feleséged. Valaki azzal vádol, hogy melletted mással hempergek egyből azt állítod, hogy egy világi kurva vagyok, pedig nem. Én.. Én ugy mentem hozzád feleségül, hogy száz százalékig biztos voltam a szerelmemmel írántad,és ugy gondoltam te is. Én ugy mentem hozzád, hogy bennem volt ha hónapokra elmész tőlem és lesz ne adj Isten egy egyéjszakás kalandod azt is megbocsáltom neked ha szeretsz. De te nem ezt teszed. Nem bízol bennem. Bíztál valaha is?

Erre nem válaszolt, csak fel alá járkált én pedig csak sírtam.

- Szerintem az lenne jó, ha egy ideig külön lennénk. - Mondta ki végül.

- M-mi?

- Idő kell, hogy át tudjam gondolni a dolgokat.

- Hogy érted, hogy átgondolni a dolgokat? Milyen dolgokat? Ugye nem akarsz szakítani? HOSEOK.

- Átkell gondolnom a dolgokat. - Indult meg a kocsi felé. - A dormban leszek, te pedig légyszíves költözz vissza anyádékhoz. Vagy ahova akarsz nem érdekel.

Azzal beült a kocsiba és elment. Otthagyva engem megtépázott, megsebzett fájó szívvel.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤