ИAMᒍOOИ💙
A messenger 1. rész folytatása

– Na mi olyan sűrgős , hogy ide rángatsz éjnek évadján? – Sétált felém Namjoon, miközben én teljesen elmerülve ringadtam magamat a hintában ülve. Kérdése hallattán azonban érdekes fejet vágva, ráncba szalad szemöldökkel vizsgálom.

– Te meg miről beszélsz? Még csak kilenc óra.

– Lassan negyed tíz. És hétköznap.

– Jó bocsánat, igazad van. De.. ez akkor sem várhatott holnapig. – Szögeztem le a tekintettem a földre.

– Valami baj van? – Guggolt le elém, nagy kezeit pedig térdeimre helyezve simogatja biztatás gyanánt.

– Hát igen. Vagyis igazából kurvára felháborító! – Fordítom el a tekintettemet és a kivilágított épületeket figyelem.

– Már megmondtam százszor, hogy ne káronkodj! – Ekkor ránéztem, de ő csak kedvesen elmosolyodott és felállva mögém sétált.

– Komolyan számít ez most? – Nézek hátam mögé, mire ő még mindig msosolyogva elkezdte lökni a hintámat.

– Inkább azt mond ami felbosszantott.

Csöndbe próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy hogyan is tálaljam azt amit hallodtam, hisz ez Namjoont nagyon is érinti. És ha erre gondolok, hogy ha ez igaz márpedig igaz akkor mekkora igazságtalán érte!? Nem csak a legjobb barátomat, aki testvéremként szeretek hanen mellette még más diákokat is.

– Emlékszel az októberi matematika versenyre? Amiben második lettél?

– A Matekokos-ra gondolsz?

– Igen.

– Persze. Mi van vele?

– Úgy néz ki, hogy bunda volt. Vagyis elvileg elindult az iskolán belül egy nyomozás ezzel kapcsolatban, de próbálják csendben csinálni. Hogy a diákok ne sejtsenek semmit, de elbaszták mert már most terjednek a hírek. Kilarinál nagyobb pletykafészek nincs a suliban. És ha ő megtud valamit akkor két nap se kell és mindenki tudni fog róla. Az egész suli. De nem is baj. Remélem meghurcolják őket.

– Kiket? Tudod lehet, hogy magas az IQ szintem, de te olyan talányokban tudsz beszélni, hogy basszus – nevet fel – akárhogy akarom sose tudlak megfejteni. – A hintát megállította és a mellettem lévőbe telepedett le. – Szóval mégis miről beszélsz?

– Haeun csalással nyerte meg a matek versenyt! – Mondtam kiméletlenül gyorsan az igazságot a szemébe.

– Nem értelek.

– Haeun szülei befolyásos jó hírű emberek...

– Ezzel arra akarsz célozni, hogy lefizedtek valakit? Vagyis bocsánat, hogy közbe vágta.

– Semmi. Előbb hallgass végig. Haeun szülei nem olyanok akik megveszik a lányuknak a tudást. Mármint nem úgy, hogy lefizetnek zsüriket meg ilyenek. Hanem a lánynak magának kell megküzdeni a jó eredményekért. Persze az apja meg azt akarja, hogy a csaj mindenben bravurozon, nem csak a jegyeivel hanem ilyen olyon versenyeken. A legjobbnak lenni, hogy aztán valami jó egyetemre menni. Ahogy szokás mondani. – Ránrottam vállat miközben szomorúan elmosolyodtam. Nam pedig semmit mondó arckifejezéssel várta a folytatást. – Haeun nem a legjobb matekból. Vagyis az mert végül is egy matek versenyen is megállná a helyét csak nem a dobogon. Haeun fejlesztése érdekében a csaj apja megkérte Ms. Jung tanárnőt, hogy korrepetálja.

– A tanárnő másokat is korrepatál.

– Ez igaz. De más diákjával nem kezdett el randizni. – A mondatom hallatán Namjoon szemei kikerekedtek.

– Úgy érted..!?

– A tanárnő lezbikus ahogy valószínűleg Haeun is... vagy nem tudom. Nem is ez a lényeg. – Fordultam felé. – A lényeg, hogy ezek elkezdtek titokban járni és gondolhatod, hogy mik mehedtek azokon a korrepetáláson. – Mozgadtam meg neki egyik szemöldökömet incselkedve, amiktől ő kissé zavarba jött. – De gondolom valamennyire matekozhadtak is. Na mindegy a lényeg, hogy ezek ketten elvoltak, matekoztak aztán jött a matek verseny amire Haeun apja kötelezte a csajt, hogy jelentkezen mert, hogy szerinte jól fog mutatni az egyetemi felvételi lapon ha győz.  Nem is a részvétel hanem érted a győzelem volt a cél. De Haeun tudta, hogy nála vannak jóval okosabb koponyák is. Ms. Jung gondolom azt mondta ne aggódjon, hisz végül is ez egy iskolán belüli verseny és bizony a három tanár közül, ő az egyik aki összeállította a feladat sort illetve javította. Nem tudom, hogy most előre begyakoroltatta e a feladatokat Haeunnal vagy a közös korrepjukon egészítették ki a hiányzó részeket. De mind tudjuk, hogy mi lett az eredménye. Megnyerte az a kurva. Amit ugyebár már akkor sem értettem, hogy az mégis, hogy lehet. Hiába mondtad nekem, hogy te is hibázhatsz, meg izgultál meg tököm tudja még mi. De baszki az a csaj nem okosabb nálad! Soha nem volt és soha nem is lesz! És egyszerűen felidegesít ha csak rágondolok az önelégült győztes fejére. Ha megláttom tuti behúzok neki egyet, vagy legalábbis kitépem az összes haját. Jaaah. – Bollogadtam hevesen igazat adva magamnak. – Az volna a minimum. – Namjoon elmosolyodott amin ha lehet jobban felbosszantottam magam. – Most mit vigyorogsz? Téged nem idegesít fel?

– Hogy jött rá a suli erre? Vagy ez most, hogy derült ki?

– Egy másodikos fiú Jungkook berontott a szertárba. A fizika tanár elküldte valami papírokért és szegény srácnak úgy tele volt a keze, hogy nem koppogott. Mivel arra számított, hogy a tanár bent van benyitott. Csak, hogy Mr. Kimnek sűrgős megbeszélésre kellett mennie, ezek meg ott enyelegtek. Az asztalon meg ott volt a csajnak a verseny tesztje. Szegény srác megszeppent és mikor leesett neki mi is történik azonnal ment az igazgatóhoz.

– Beköpte őket?

– Be hát. Az egyik barátja.. Tudod azaz alacsony szőke hajú, pufi arcú srác aszem Jimin..

– Park Jimin – segített ki.

– Igen! Na ő meg ez a Jungkook gyerek nagy barátok. És aszem Jimin is ott volt a versenyen.

– Igen. Meg Taehyung is.

– Tényleg ő is részt vett. – Csaptam a térdeimre. – Gondolom bepipult, ahogy én is, hogy a barátai készületek mint az állat, erre meg jön ez a festett parókájú picsa és azt hiszi ha ledugja a nyelvét a tanárnő torkán akkor mindent megtehet.

– És az igazgató indított eljárást?

– Igen. Amúgy is már maga az, hogy tanár diákjával van együtt szabály ellenes. Engem nem érdekelne, mert a szerelem az szerelem. Ha egymásra találtak akkor ássó kapa válassza el őket. De ezaz egész, hogy Haeunnak volt egy ilyen "protekciója" és élt is vele, bár erre mondanák azt, hogy hülye lett volna nem élni vele, de akkor is. Lehet ezaz egész azért bosszant fel ennyire mert téged is érint? – Néztem rá, de ő csak mosolygodt. Mint akit nem érdekli ezaz egész, sőt inkább múlatatja az, hogy engem bosszant. – Miért mosolyogsz? Nem tudnál kiakadni és mondjuk elküldeni valakit az anyjába?

– Attól miért volna jobb a helyzett?

– Nem volna. De akkor legalább látnám azt, hogy érdekel téged valamennyire ez a dolog.

– Érdekel is. – A földet kezdte nézni, majd a babráló kezeit. Az épületekre tekintett, gondolati csak úgy cikázhadtak a fejében. Végül rám nézett. – Nem mondom, hogy nem keserít el ez a dolog, már ha igaz persze. De ez ellen nem tudok mit tenni. Ha csapkodok és dühöngök se lesz semmivel sem jobb. Attól még ugyan úgy megy az eljárás aminek vagy lesz eredménye vagy nem? A tanárnőt lehet feljelenti a suli, de lehet csak kirúgják. Lehet megismételik a versenyt, lehet minden marad úgy ahogy eddig. Lehet a lánynak nyílvánosan bocsánatott kell kérnie, de nagy eséllyel  hagynak mindent úgy ahogy most van, gondolván majd csittulni fognak a kedélyek. Ha Kilari tényleg megtudta akkor a hétvégéig mindenki tudni fogja. Kap egy csomo megvető pillantást és bántani fogják azért mert olyan embert szeret aki vele azonos nemű ráadásul még a tanárja is volt. De mit érnek el vele azok is? Lehet elmegy egy másik iskolába ahol senkit nem fogja érdekelni a matekversenyünk. Tisztalappal indíthat. És közben hívatalosan is, persze ha Haeun szülei engedik, randizhat Ms. Junggal. Sok a lehetőség. – Néz mélyen a szemembe. – Majd az élet eldönti, hogy mi lesz. Mindenestre én hállás vagyok az életnek, hogy van egy ilyen barátom mint te. Ez azért elég nagy vigasz a csalódott szívemnek. – Mosolygott el amit én is viszonoztam, hisz rohadt jól estek szavai. – De – kell fel a hintából – most már azért, ideje lenne haza indulnunk.

– Igen. – Álltam fel én is, majd egy szó nélkül oda mentem hozzá és szorosan megöleltük egymást.

– Sajnálom, hogy az élet egy hímringyó aki szereti szopatni a népet. – Ezen hangosan felröhögött, amitől a mellkasom bizseregni kezdett.

– Köszönöm, hogy vagy nekem T/N! – Puszilta meg fejem bubját. – Gyere haza kísérlek.

– Köszi. –Indultam meg mellette. – Tisztára lefagytak a mancsaim, neked nem?

– De picit. Add ide az egyik kezed. – Én odaadtam neki jobbomat mire marokra fogta. Így sétáltunk tovább haza felé hozzám.

Kézen fogva.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤