ᒍUИ⅁ʞOOʞ🖤
A messenger 1. rész folytatása

– Na akkor egészség! – Koccintottuk össze poharainkat. – Komolyan nem értem, hogy tudtam egy ilyen lehetetlen alakot szeretni!? – Kérdezte tőlünk Maya. Vagy lehet, hogy magának tette fel a kérdést!? Mindegy is mert Sarah válaszolt rá.

– Miről beszélsz te lány? Hisz még mindig szereted!

– Mh.. Dehogyis – rázta nemlegesen a fejét.

– Dehogynem – szóltam bele komotósan. A kedvem már egy ideje elhagyott. Főleg miután Maya egyik évfolyamtásra – aki a fiúk körében egy sexszinbolumnak számított – Jungkook íránt érdeklődött. Ha ezt megtudja, akkor már is ráfogja vettni magát én pedig nézhetem végig egy újabb kapcsolatát.

A gimiben ismertem meg Jk-t. Vagyis ha pontosak akarunk lenni akkor a többiek. Én valamiért nem vágytam a fiúk társaságára. Emiatt persze a srácok elkönyveltek buligyilkosnak. Igazából nem is bánnom mert nem nyaggadtak. De volt egy srác akit a viselkedésem nemhogy eltaszította volna, inkább felkelltettem az érdeklődését. Szóval valamilyen úton-módon folyton mindig a közelemben volt és legtöbbször idegesített. Aztán elérte, hogyha valamiért eltűnt akkor elkezdett hiányozni. Szóval nagynehezen beismertem, hogy elérte amit akart. Barátok lettünk.
Igaz..számomra sokkal több lett az évek alatt.

– Jé nézzétek ki van itt! – Kapta fel a fejét Maya. – JK!!! – Üvöltve lobbálni kezdte a magasba a kezeit. – JK!! ITT! – Én is hátranéztem és valóban Jungkook volt a bárpult előtt, ahol hatalmas őzike szemeivel kereste a hang forrását. Mikor végre megtalált szemeivel minket megindult. – Sziaa nyuszifül – köszöntötte negédes hangon Maya, míg Sarah normális hangnemben és stílusban köszöntötte közös barátunkat. Azt hiszem hivatalosan is kijelenthetjük, hogy hármunk közül ő bírja a legjobban az alkoholt. Nem fogyasztottunk keveset ma este ehez képest még mindig az eszénél van. Irigykedem. Ezzel szemben Maya pörög és mindenkivel neki áll flörtölve hülyéskedni miközben most "szakítottak" a barátjával. Én pedig kezdtem jó kedvel, majd  neki akartam menni valakinek, dühöngő örültből pedig átmentem egy néma depressziósba aki bármelyik percbe képes lenne elbőgnie magát. Hangulatingadozás tizenhétévesen juhé.

– Szia – köszönt ő is a hátam mögül. Ez idő alatt én már visszfordultam eredeti ülőhelyzetembe ezzel hátatfordítva neki.

– Mi járatban? Mondanám, hogy csatlakozz, de sajnos ez egy csaj buli! – Mutatott körbe az asztalon Maya.

– Nem is akarok csatlakozni, ne aggódj. Csak T/N-ért jöttem! – Tette egyik kezét vállamra.

– Minek jöttél érte? – Értetlenkedett, miközben én egy szó nélkül felkeltem a helyemről.

– Hogy haza vigyem! Jobban momdva inkább hozzám.

– Uuh – itt megtorpantam és felemelve a fejemet néztem bele gyönyörű fekete tengerébe. – Jungkookie nem szép dolog ittas lányokat magadhoz felcsalógatni. Még a végén történik valami mocskos dolog.

– Ha nem fejezed be a vedelést, akkor a te otthonodban lesznek mocskos dolgok. És egy percig se foglak irigyelni ha neked kell föltakarítanod. – Vágta oda pimasz molyosollyal.

– Igaza van! Lassan nekünk is indulnunk kéne! – Nézett Sarah komolyan Mayara, aki az előző mondatát inkább célzásnak/utasításnak szánta.

– Nem megyünk még sehová! Ahogy T/N sem! – Fogott rá csuklómra.

– Köszi, de én inkább haza megyek Jungkookkal. – Öleltem magamhoz fejét. – Vigyázzatok magatokra!

– Biztos, hogy nem maradsz? – Ölelte át a derekamat.

– Biztos, sziasztok – intettem és ők is ezt tették. – Haza viszed? – Kérdeztem Sarahtól.

– Intézem ne aggódj! – Bolintva jeleztem, hogy rendben van. Jungkookhoz fordultam aki csak megragadta a csuklómat és maga után húzva juttatott ki a klubból.

És csak mentünk előre, maga után húzott engem és megsem állt. Tudtam, hogy azért viselkedik így mert haragszik rám emiatt pedig a szemeimben egyre jobban gyültek össze a könnyek.

– Jungkook – suttogtam a nevét, miközben a könnyeimet nyeldestem. – Jungkook – szólítottam újra hangosabban hisz az elsőre nem reagált feltételezhetően azért mert túl halk voltam. Azonban az előzőhöz hasonlóan erre sem reagált vagyis szándékosan vesz figyelmen kivül ami inkább feldühített így megtorpanva rántottam viassza a karomat amit egész addig szorongatott és az eddigihez képest is hangosabban szóltam rá. – JUNGKOOK – ő is megállt és hátra nézett rám.

– Mi az? – Kérdezte kissé mérgesen.

– Én is azt kérdezem. Mi az? Mi a bajod?

– Még kérdezed? Szerinted mi a bajom? – Sétál elém.

– Hát őszintén fogalmam sincs, hogy miért vagy rám mérges!? Arra talán, hogy elmondtam, hogy szeretlek, de te meg nem?

– Szeretlek! – Jelenti ki. – Te vagy a legjobb barátom. Fontos vagy nekem. Ezért nem is írhatod azt az éjszaka közepén, hogy szeretsz és emiatt végett akarsz vetni az életednek.

– Sajnálom, hogy elrontottam a péntek estédet. – Horgasztottam le a buksimat.

– Nem rontottál el te semmit – fogtam meg két tenyere közé az arcomat. – De kurvára megijedtem, hogy elveszíthetlek.

– Bonnie érdeklődött írántad. – Mondom a szemébe ami eléggé közel van így premierben látthatom ahogy őszintén megdöbben. Bár nem tudom miért? Hisz helyes srác, ha valaki ő láthadta volna maga előtt az esélyét, hogy a lánynak esetleg bejöhet.

– Ez most, hogy? Vagy miért mondod el nekem?

– Azért mert tudom, hogy te is vágysz arra a lányra. Ahogy a többi srác is. Szépek lennétek együtt és nem akarom, hogy esetleg a mai hülye kirohanásom miatt ne randizatok. – Hosszan lehunytam szemeimet hisz könnyeim megállíthatatlanul jöttek mint megáradt patakból a víz. – É-én csak azt akarom, hogy boldog legyél. De – ekkor ránéztem – azt is akarom, hogy mellettem maradj. Kérlek maradj a barátom ha már máshogy nem tudsz szeretni. Ígérem semmi hülyeséget nem fogok csinálni emiatt nem kell aggódnod. Úgyhogy nyugodtan vele lehetsz. – Fogtam rá kezeire és elemeltem őket az arcomról. Bal kezem az ő kezében maradt, míg a jobbal az arcomat töröltem. Jungkook némán hallgadta a sírásomat, miközben hüvelykujjával simogadta a kézfejemet ami picit nyugtatott.

– Nem jövök össze Bonnie-val! – Szólalt meg egy kis idő után. Mondatával azonban fölkeltette az érdeklődésemet így rá néztem. Ő azonban még mindig a kezében tartott kézfejemet figyelte.

– M-miért nem? Talán nem tetszik?

– De, vagyis elismerem szép lány. De én már másba vagyok szerelmes.

– K-ki..

– Beléd! – Vágott a szavamba és nézett egyenesen a szemembe. – Próbáltam ellene küzdeni mert féltem, hogy a barátságunkra megy ha kiderül. Ezért jártam annyi csajjal. De egyikket sem gondoltam annyira komolyan mint téged. Mindig féltem, hogy majd jön valami seggfej aki összetöri a szívedet és miatta fogsz majd sírni. De úgy néz ki, hogy én lettem az a seggfej. És idióta módon még örülök is neki. Mert ezek szerint viszont szeret az akit én is szeretek.

– Mi? Összezavarodtam! Most akkor mivan?

– Láttom ittasan nehéz a felfogásod. – Csoválja a fejét. – Aish remélem azért erre emlékezni fogsz. – Azzal közelebb lépett és tenyere közé véve ismét arcomat hajolt közelebb és megcsókolt. Jungkook nem mozgadta ajkait ennek elenére gyomromban szunyadó bogár szutykok sebbes szárcsapkodásba kezdtek engem megbolondítva. Szemeimet lehunytam és azt kívántam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget. De vége lett, s elvállva ajkaimtól döntötte neki homlokát az enyémnek így véve fel egymással a szemkontaktust.

– Most már érted, hogy mit érzek?

– Mhh – bollintottam.

– Akkor gyere menjünk haza. – Fogta meg egyik kacsómat és így mentünk haza.

Kézen fogva.

🐰🐰🐰

Másnap Jungkook ágyában keltem fel a Vasember plüssét ölelve amit még tőlem kapott születésnapjára. A fejem kissé kotyagos volt és a gyomrom enyhén szúrt, de ettől eltekintve nem volt komolyabb bajom. Kikelve az ágyból indultam meg a konyhába ami a földszinten volt és elképzeléseim szerint Kookie is ott tartozkodik. És a megérzésem be is jött. A konyha pultnak volt neki dölve még az alvós ruhájában és piritóst evett miközben a telefont nyomkodta. Amikor viszont meglátott eltette az említett készülétek.

– Jó reggelt! – Mosolygott gyermekin.

– Jó reggelt!

– Hogy érzed magad?

– Kicsit szúr a hasam, de ettől eltekintve okés vagyok.

– Akkor jó. Gyere egyél piritóst! – Tessz az asztalra egy tányérnyi piritóst.

– Köszi – foglaltam helyett.

– Vajat?

– Kérek – azzal megindult a hütő felé. – Jk mondcsak hogy-hogy nálad vagyok? – Kérdésemre döbbenten és kissé ijedten nézett rám.

– Mi? Mármin.. Te úgy érted..?

– Mit hebegsz itt? Azt kérdeztem, hogy-hogy kerültem hozzád?

– Ezt úgy érted, hogy nem emlékszel semmire?

– Szórakozol!? A csajok minden szart megittatak vele. Csoda, hogy még élek. – Haraptam bele a vajatlan piritósomba. – Szhó-val? – Kérdeztem teli szájjal.

– Öhm.. – vakkarta a tarkóját. – Nem – hunyta le hosszabban a szemét, majd felnézve rámnézett hamiskás mosollyal az arcán. – Nem nincs semmi baj. – Forgadta meg kezében a kivett vajat. – Hülyeségeket írkáltál nekem én pedig elmentem érted. És mivel úgy gondoltam jobb ha a szüleid nem láttnak így úgyhogy inkább ide hoztalak.

– Ooh értem. Ennyi?

– Ennyi. Aah tessék a vaj. – Teszi le elém. – Egyél csak nyugodtan. Ha esetleg nem lenne elég csinálhatok még. Öhm...mindjárt visszajövök. – Azzal sarkon fordulva távozott.

Letettem a pirítotósomat és felkelve a helyemről mentem utána. A fürdőszobában volt a mosdókagylónak támaszkodott két kezével nekem háttal állva. Hallkan mögé osontam és szorosan megöleltem ami miatt picit megugrott.

– Jesszus T/N a szívbajt hozod rám!

– Ne haragudj! Mondjuk megis érdemled!

– Miért is? – Mozgolódott. Feltételezem hátra akart rám nézni.

– Mert szemét módjára megtartanád magadnak azt az élményt, hogy megcsókoltál.

– Emlékszel rá?

– Persze, hogy emlékszem! Ki is készülnék ha kiderülne, hogy egy ilyett elfelejtettem, te meg még kussoltál is róla.

– Paráznék elmondani. Hátha azóta meggondoltad magad.

– Hülye gyerek az érzéseimet nem tudom meggondolni. Most is szeretlek. Tegnap is szerettelek és képzeld holnap is szeretni foglak hanem jobban. – Ekkor viszont kicsit lazítottam a szorításomon ugyanis szembe fordult velem.

– Akkor ez azt jelenti, hogy a barátnőm leszel? – Kérdezte reménykedve, de csibészi mosollyal.

– Előbb hívj el randira nyuszifiú! – Csapta rá mellkasára és otthagyva elindultam kifelé.

– Hé – kapott a kezem után. – Azért egy csókot nem kaphatnék?

– De..De csak akkor ha elmondod, hogy mióta tetszem neked!? – Feltételeimen elmosolyodott, közelebb lépve pedig tenyerével derekamra simitott.

– Amióta kilencedik szeptemberében az évnyitón megláttalak Maya mellett. – Mosolygott én pedig a döbbenettől köpni-nyelni nem tudtam. Kezeimet markáns arcára simitottam és lehúztam fejét magamhoz, hogy egy szenvedélyes csókba részesítsem.

A szívem pedig egyre hevesebben és gyorsabban dübbörgőt, csak úgy mint az ővé.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤