ᒍIИ💚
Messenget 1. rész folytatása

- Ne nézd már annyira feltűnően! - Löktem meg Jin vállát aki teljesen elvesztette a külvilágot annyira lekötötte, hogy Namjoont bámulja. Nekem sose volt problémám, hogy Jin bisex. Miért lett volna? Attól, hogy ő is megnézi a fiúkat, még határozottan ő az a kissé egomán, vicces, gondoskodó srác akit megismertem általánosban amikor a városba költöztem a szüleimmel. Azóta rengetteg mindent megéltünk együtt, főleg miután ugyan abba a gimibe is mentünk.

- Mit mondtál? - Vezette rám barna szembogarait.

- Azt, hogy ne bámuld olyan feltűnően.

- Elbambultam!? - Erre bollogatással válaszoltam. - Istenem, de gáz. Mennyire voltam feltűnő?

- Hát..

- Egy tízes skálán!

- Úgy egy hatos.

- Hatos! HATOS!!!! - Emelte meg a hangját amivel felkeltette egy pár diák figyelmét.

- Jin nyugodj meg! - Erre pedig a szekrényébe temedte a fejét.

- Hisztis - motyogtam, de ekkor a bámult személy jelent meg melledtünk.

- Valami baj van? - Kérdezte Namjoon. Én kikerekedett szemmel néztem és ezerrel pörgött az agyam, hogy erre mit is feleljek. A válaszadásom azonban elmaradt, ugyanis Jin kihúzta fejét a szekrényből és csábos mosollyal válaszolt kiszemeltjének.

- Oké lenne, ha a Kánya nem akarna folyton megszívatni matekból, amihez amúgy nem értek. - Csapta be drámaian szekrénye ajtaját. Nem értettem a helyzetett. Hisz Jin értette a tananyagott általában. Igaz a tanár tényleg szereti szívatni a diákokat, de Jinnel általában nem tudott kiszúrni.

- Oh értem. Nos én jó vagyok matekból. Ha gondolod órák után szívesen korrepetállak.

- Köszönöm, de nem akarom rabolni az idődet. Amúgy is felesleges úgysem érteném meg. - Ahaa értem én mire megy ki a játék. Ravasz Jin, nagyon ravasz.

- Nem rabolnád! Szívesen segítenék neked! - Mosolyodott el amitől előbukkant arcán az aprócska gödör amitől Seok oda meg vissza van.

- Hátha tényleg nem gond, akkor elfogadnám a segítségedett.

- Tényleg nem. Hány órád van ma?

- Még három.

- Nekem kettő. Akkor megvárlak. Ugyis beakartam menni a könyvtárba. Ha végeztél a kapuban találkozzunk.

- Rendben. Köszönöm szépen Namjoon.

- Igazán nincs mit Jin - küldött még egy biztató mosolyt a barátomnak, azután nekem biccentett egyet és odébb állt.

- Hát ez szép volt fiam! Elismerésem!

- Láttod így kell elérni, hogy Mohamed menjen a hegyhez.

- Figyelj cula, szerintem ő jobban kinéz egy hegynek.

- Most nem ez a lényeg. Hanem, hogy a hegy maga allá temesse Mohamedet.

- Kicsit elkalandoztál, és a sztori még így sem stímmel, de örülök, hogy pozítivan állsz a dolgokhoz.

- Én mindig. - Ekkor megszólalt a csengő.

- Óra után visszaadom - lebbegtettem meg a kezemben lévő könyvet. - Addig is kitartást Kaszanova.

- Igyekszek - indult meg a terme felé.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤