🅗🅞🅢🅔🅞🅚 & 🅨🅞🅞🅝🅖🅘
💜 🤍

Odakint az eső keservesen zokogott ezzel meggátolva azt, hogy a Szivárvány óvoda kislakói a friss levegőn játszhassanak. Bár a szépen festett falakat sem kell sokáig nézniük. Hamarosan fél négyet ütött az óra. Még egy fél óra és minden kis ovis egy-egy felnőtt társaságában távozik. Az új kislány aki ma reggel érkezett sem babázik már egyedül. Csatlakozott hozzája három másik lány is. Most egy igen széles mosolyú kis fiú tipeg oda hozzájuk azzal az elszántsággal, hogy talán egy új barátra tehet szert.

– Sziasztok. Mit csináltok? – Kérdezte mosolyogva abban a reményben, hogy az új jövevény fog válaszolni, hisz tagadhatatlanul csinos kislány volt a derékig érő fekete göndör hajával.

– Ahogy látod Hoseok babázunk. – Szólt oda egy mogorva társ aki nem igen akarta a fiú társaságát a sajátjában látni.

– Láttom. De esetleg csatlakozhatnék?

– A babázás lányos játék. Ezért játsszuk. Talán te is lány vagy? – Nézett rá érdeklődve, miközben fél szemöldökét megemelte.

– Öhm.. Nem.. –vakkarta meg tarkóját zavarában.

– Akkor meg?

– Csak arra gondoltam, hogy esetleg én is játszhatnék kicsit Mi..

– Nem játszhatsz vele – vágott a szavába. – Nem szeretne veled játszani, vagy más fiúkkal. Úgyhogy el is mehetsz.

– Jó –horgasztotta le szomorúan a fejét.

Lassan vissza ballagott a sarokban elhelyezkedő kisasztalhoz ahol a barátai össze-vissza helyezkedtek. Legjobb barátja pedig az asztalnál ült és nagyban rajzolgatott. Helyett foglalt mellette még mindig szomorúan, amit a másik is érzékelt, de a világért nem nézett volna rá és főleg nem sajnálta volna.

– Visszajöttél te áruló.

– Nem is vagyok áruló Yoongi. Ne nevezz így!

– Dehogynem! Itt hagytál, hogy velük lehess. Le akartál cserélni!

– Nem akartalak lecserélni! Csak megakartam ismerni az új lányt. Kicsit játszani akartam vele. De nem jött össze. Elzavartak.

– A lányok hülyék!

– Hogy beszélsz? Ha ezt meghallja az óvó néni! – Suttogta oda félve, miközben tekergette ide-oda a fejét leellenőrizve, hogy senki sem hallotta meg barátját. Akkor aztán a maradék időben biztos is, hogy a sarokba kell állnia és még az anyukájának is megmondanák. Aki meg leszidná. Pedig biztos, hogy tőle vagy az apukájától hallodta. Ő is szokott csúnya szavakat hallani szüleitől, de bátorsága nem lenne használni a tiltó listás szavakat.

– De nem hallodta meg. – Rántotta meg a vállat. – Tudod mi kellene neked, hogy jobb kedved legyen?

– Hm? – Nézett rá kiváncsian.

– Ha meghallgatnád a mókus dalt.

– Mókus dalt!?

– Igen. Vidám dal. Anya mostanában azt kapcsolja be nekem. Majd kérd meg a te anyukádat is.

– Rendben.

– De ne felejtsd el oké?

– Oké.

– Elfogod felejteni.

– Nem fogom!

– De igen. Mindig mindent elfelejtsz!

– Ez nem igaz!

– Aish. Adj egy rajz lapot! – Hobi a mellette elhelyezkedő lap kupachoz nyúlt és elvéve belőle egyet adta oda barátjának, aki elvéve sebesen rajzolni kezdett. Hobi oda hajolva nézte milyen mestermű készül.

– Ez mi lesz!? – Érdeklődött miután feladta a próbálkozást. Volt ezen minden, fa valami barna, meg hangjegyek de rengeteg.

– Hát a mókus dal, hogy ne felejtsd el!

– Jah. Köszönöm szépen. – Mosolygott végre a magasabbik és a kisebb is eleresztett egy félmosolyt hisz végre barátja valamivel vidámabb volt.

– Yoongi – sétált oda hozzájuk az egyik óvónő akit a gyerekek még szerettek is. Fiatal volt és nagyon pozitív jellem. – Gyere itt van anyukád!

Yoongi nagy szemekkel és kissé eltáltott szájjal nézet a bejárati ajtó felé, ahol valóban az édesanyja beszélgetett a csoport vezetővel. Mikor tekintettük találkozott szélesen elmosolyodott mind a kettő és integettek egymásnak.

– Mennem kell! – Kezdte el össze hajtogatni a rajzolt lapot, majd Hobinak adta. – Tedd a zsebedbe!

– Rendben! – Cselekedett úgy ahogy az idősebb barátja utasította. – Kikísérlek!

Ahogy a kis szekrényekhez érkeztek, Hobi illedelmesen köszönt Yoongi anyukájának, aki ugyan úgy kedvesen visszaköszönt, Yoongi feje tetejét pedig összeborzolta, aki erre csak morogva rá szólt.

– Kis durci! Vedd a cipődet cica! – Utasította kedvesen anyukája, Yoongi pedig úgy is tett. Mikor már teljesen felöltözött, ami annyit jelentett, hogy rajta volt a cipője, a kabátja és a baseball sapkája Hobihoz fordult.

– Na szia Hobi! – Intett neki.

– Szia – ment oda és ölelte szorosan magához barátját.

– El ne felejtsd a mókusos dalt! – Figyelmeztette még egyszer szigorúan.

– Nem felejtem el!

Alig, hogy Yoongiék kiléptek Hobi anyukája lépett be. Szinte váltották egymást.

– ANYAAAA – kiáltott fel boldogan, és oda szaladva ölelte meg a lábát.

– Szia napsugár,  mi a helyzet?

– Semmi. Most mentek el Yoongiék.

– Láttam őket. – Tűrt egy hajtincset a füle mögé. – Elbúcsúzol még vagy mehetünk?

– Elkell búcsúznom! – Fordult vissza és megkezdődött a félórás tortúra. Bár ez egy idő igényes folyamat volt amit a fia csinált, de nem bánta örült neki, hogy ennyi barátja van akik szeretik.

– Végeztél? – Nézett rá szélesen mosolyogva.

– Igen. – Kezdte el a cipőjét húzni.

– Yoongi ma is bosszankodott? – Érdeklődött mosolyogva. Hisz hiába van annyi barátja pontosan tudja, hogy Yoongi a legkedvesebb mind közül. Titkon reménykedik is benne, hogy ez a barátság meg marad. Az anyukájával is elég jó barátnők lettek aki kissé hasonlít a fiára. Ami annyit jelent, hogy kissé morgós, de mellette egy jószívű ember aki mindig félszemmel barátján tartja a szemét.

– De igen. Jött ma egy új lány, és alvás idő alatt beszélgettek Minjivel, ő meg nem tudott miattuk aludni.

– Ezt nehezen hiszem el. – Somolygott rá, de szemeiben ott voltak a nevetésre utaló ráncok.

– Jó azaz igazság, hogy én nem hagytam aludni.

– Aztán miért?

– Mert nem tudtam aludni a lányok miatt és nem akartam egyedül fent lenni.

–És megkérted, hogy maradjon fent veled?

– Igen, és fent maradt! – Mosolygott ő is az emlék miatt. Igaz, hogy utána a lányokról bosszankodott neki folyamatosan, hogy legközelebb kizavarja őket, de akkor is megérte.

– Milyen aranyos. Majd hétvégén átjöhetne hozzánk ha szeretnéd.

– IGEN-IGEM SZERETNÉM — pörgött fel azonnal.

– Jól van. Majd beszélek az anyukájával.

– Köszönöm szépen mami. – Ölelte meg szorosan édesanyját. A rövid de annál boldogabb szorítás után pedig kéz a kézben hagyták el a Szivárvány óvodát.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤