ᒍUИ⅁ʞOOʞ🖤

Az udvara vezető ajtó ablakán kitekintve megpillantottam az iskola diákseregének egy jelentős részét akik egy körben állva néznek valamit. Rossz előérzetem támad ezért sietve megyek ki az udvarra bele a tömeg közepébe velem egyszerre pedig Changbin a testnevelés tanár is ott terem, aki látva a helyzetet egyből közbe lép próbálva szétválasztani a négy fiút. Láttásból ismerem hármukat, azonban a negyediket aki egymaha állt szemben a három másikkal jobban hisz az én osztályomba jár.

‐ Jungkook - ragadom meg a dühösen fújtatott fiú vállát aki fellémperdülve döbbenten komstantálja, hogy ki is áll vele szembe. - Mi ez az egész?

- Én csak..

- Te csak? - Vártam a folytatást.

- Kérem ne legyen dühös.

- Na mi van te kis punci? Na gyere!

Feszítette tovább a húrt az egyikük de Changbin közbe szólt.

- Befogtad a szád, igaz fiam? Különben négyszemközt megvitatjuk, hogy te mekkora is vagy! - Ez hatott ugyanis a srác elhallgatott, de attól még gyilkos szemekkel méregette Jungkookot. - Na erről van szó! Szerencsétek, hogy az igazgatóság ma nincs az iskolában. Azonban veletek szépen elbeszélgetek.

- Jungkookot nyugodtan rám bízhatod! - Szóltam oda Changbingnek aki rám is emelte tekintetét. - Végül is az osztályomba jár.

- Rendben van tanárnő! Nos fiúk irány az irodámba. A többiek pedig oszoljanak és gondolkozanak el azon, hogyha ők keverednének bajba minek örülnének. Ha valaki végig nézné, hogy megverik és nem csinálna semmit vagy ha közbe avatkoznának?

Azzal hátat fordított minden földre szegezet tekintetnek és a három fiúval elindult feltételezhetően a tesi terem melletti irodájába.

- Gyere Jungkook! - Simitottam rá a hátára és indultunk meg ketten az üresen álló osztálytermünkhöz.

A terembe érve Jungkook a tanári asztal előtt lévő padba dobta le magát és pedig a szekrényhez lépve vettem ki az elsősegély dobozt, hogy lekezeljem, hisz az ajka felszakadt illetve a jobb kezén lévő bőr is levállott.

- Csukd be szorosan a szád ez most csípni fog! - Írányítom felé a fertőtlenítő sprayt.

- Nem kell a pátyolgatás! - Rántottam el a fejét. - Jól vagyok!

- Ne vitatkozz velem!

Megforgatta a szemeit, de azért engedelmesen odatartotta magát és tette azt amit éppen kértem tőle.

- Valahol máshol még megsérültél? - Leszegedt fejjel nemlegesen csoválta a fejét. - Rendben - foglaltam helyet a tanári asztalon. - Akkor beszélgessünk! Mi volt ez az egész?

Megrántotta a vallait majd oda motyogot egy semmit.

- Semmi? Szóval a semmi miatt mentettek neki egymásnak? Ez ilyen hobbi nálatok, hogy szétveritek egymást?

- Úgy is mondhatjuk.

- Jungkook nem vagy vicces, én pedig pláne nem vagyok most vicces kedvembe.

- Az jó legalább van bennünk valami közös. - Tanulmányozta az asztal alatt a lekezelt kezeit.

Meredten fürkeztem ráncba szaladt szemöldökkel arcát ami a nem törödömségről árulkodot. Ha ilyen a hozzáállása akkor nem fogok kiszedni belőle semmit sem. Így tehát kénytelen vagyok elővenni a tanár vagyok és egy szemét énemet.

- Na jól van, gondolom nem mondasz nekem semmit sem. Ha beírnék egy szaktanárit az szinte nem érne semmit sem. Ebben az osztályban pedig néhányan még versenyt is csináltok belőle, hogy kinek mennyi is van amit őszintén nem értek. De hiába koptatom a szám le sem szarjátok. Ezért nem is teszem. De erről a viselkedési tendenciáról és a mai nap történéseiről kikérhetnénk más valaki véleményét is. Olyat akinek talán jobban megnyílsz. Például az édesanyádnak! - Veszem elő a mobilomat, hogy kikeressem a számát. - Mit gondolsz az éjszakai tezenkét órázás után, hogy fogja fogadni, hogy a kedves kisfia verekedésbe keveredet? Hm? Jungkook! Kérdeztelek!

- Nem értem miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? - Nézett rám.

- Nofene tudsz beszélni? És még meg is tisztelsz azzal, hogy rám nézzel. A kérdésedre a válaszom pedig az, hogy itt ebben az épületben - mutattam a menyezetre - amit ti diákok olyan nagyon gyűlöltök a legtöbbünk nem csak azért van itt, hogy ledarálja nektek az anyagot, hanem, hogy embert neveljünk belőletek. Igen igaz vannak olyan tanárok akik kiégtek már ebből a szakmában. Igen az én időmben is volt olyan tanár akit messziről kerültünk de volt nem egy olyan akit nagyon is szerettünk mert látszott rajta, hogy törödik velünk és fontosak vagyunk a számára. Ilyenek mindig is voltak és mindig is lesznek. Én az utóbbi próbalok lenni. Ezért ha a csajok, Tae, Jimin vagy bárki az osztályból valami galibába keveredik előbb beszélgetünk és csak utána az elhangzottak alapján kapják a büntetésüket. Egy verekedésre simán adhatok szaktanárit de az nem fog megtanítani arra, hogy miért nem szabad ökölel neki menni a másiknak. Lásd példának a barátodat, Tae esetet aki képes volt a padokat a terem ajtaja elé oda húzni csak, hogy a tanár ne jusson be. Simán beírta neki az intőt. És bizony a sok intő elég ahoz, hogy ne legyen többet ennek az iskolának a tanulója. Beszéltem Taeval, utana pedig a tanárnővel. És kijavította a beírást. Helyette a kémia teremben kellett a padokról a rágókat levakarnia. Nem kell elmondani, hogy miért tette amit tett hisz úgy is tudod. Én nem tudtam. De megbeszéltük és ez lett belőle. Úgy nem tudok segíteni neked ha nem vagy őszinte. Szóval mi legyen? Beszélsz velem vagy beszélsz az édesanyáddal?

Jungkook a hallodtakon gondolkodot, majd a benne rekedt levegőt kifújva belekezdett.

- Vannak fontos emberek az életemben akiket ösztönösen megvédek. Gondolom magának is vannak ilyen személyek az életében.

- Persze, hogy vannak!

- Én is az vagyok? - Vetette fel nekem a kérdést amin megdöbbentem de azért válaszoltam.

- Ha nem lennél az akkor most nem lennénk itt!

- Nekem is fontos Ön. Ezert is védtem meg.

- Miről beszélsz? Mikor védtel meg?

- Ma. Az udvaron. Az a három barom nem szép szavakkal illeték, nekem pedig elborult az agyam és nekik mentem.

- Miket mondtak?

- Hogy.. - akadt meg - hogy milyen szép a tanárnő, és, hogy miket csinálnának magával, mármint sexualisan. De a mondataik kicsit sem voltak finomak. Mondtam nekik, hogy álljanak le vagy megjárják. És gondolom tudja, hogy mi lett a vége.

- Direkt hergeltek?

- Gusztustalan módon.

Sóhajtottam egy nagyot miközben a hallodtakat emésztgettem. A szívem hevesen kalapált pedig megígértem magamnak, hogy befejezem az utána való epekedést.

- Értem. Hát erre őszintén szólva se számítottam, de köszönöm szépen, hogy megvédted a becsületemet. De ilyen áron nem kellett volna.

- Dehogyisnem. Más úgy sem teszi meg. Főleg nem a tesze-tosza vőlegénye. - Nézett ki az ablakról az udvarra.

- Már nincs vőlegényem. - Motyogtam az orrom alatt, de ő így is meghallodta, hisz fejét egyből felém kapta.

- Hogy-hogy nincs?

- Meguntam a tesze-toszaságat! - Mosolyodtam el ahogy az ő szavait ismételtem és emiatt ő is elmosolyodott.

- Ezek szerint most szabad a szíve?

- Azt azért nem mondanám.

- Szerencsés félnótás lehet.

- Mindegy is. Amúgy se lehetek vele szóval khm - folytottam el gyorsan az őszinteségi rohamomat.

- Miért nem?

- Jungkook nem tudom feltűnt e de ez nem az a beszédtéma ami miatt itt ülünk. Most jelenleg rólad van szó és nem az én szerelmi életemről.

- Igen de én már mindent elmondtam, szóval most maga jön! - Mutatott rám.

- Az érzéseim magán ügy.

- Az enyém is az volt! - Na ott a pont.

- Ne feleselj velem! Én még mindig a tanárod vagyok!

- Én meg a diákja!

- Pontosan, szóval emiatt nem is tartozik rád a téma.

- Ahaa értem. Mi a baj az ipsével? Talán nős? - Kezdett találgatni én meg kezdtem dühös lenni.

- Jungkook!

- Meleg?

- Befejezted?

- Egy diákja? - Itt akaratlanul nyeltem egyet ami villágosan elárulta számára az igazságot. - Beletrafáltam.

- Tűnés! - Mondtam megfeszült állkapoccsal.

- De tanárnő! - Döbbent meg.

- Aut mondtam tűnés!

- Most haragszik rám?

- A fülleden ülsz vagy mi van? - Keltem fel, hogy melléléphessek. Felkarját megragadva rántottam fel a helyéről. Szent elhatározásom volt, hogy kihajítom a teremből.

- Ki a srác?

- Menj innen!

- Ismerem?

- Hallgass el! - Lökdöstem kifelé.

- Ki az? Tae vagy Jimin - találgatott miközben hátánál fogva toltam kifelé. Az ajtóban azonban megtorpant és szembe fordult velem így a kezeim lecsúsztak hátáról és mellkasára tévedt ahol a hoki miatt megizmosodott mellkasa alatt éreztem hevesen dobogó szívét. - Én vagyok az? - Nézett rám nagy fekete szembogaraival. Nem tudom, hogy az én arcomon mi látszodhatott mindenek előtt ráfogott mellkasán lévő kezemre. - Én vagyok az! - Suttogta. - Nincs azzal baj ha szeret engem.

- Miket nem beszélsz dehogyisnem! - Tettem egyértelművé a helyzetett. Már nem lett volna értelme hazudozni. Lebuktam, elfogadtam kész.

- Nem! Akkor lenne baj, ha egy olyan seggfej vagyok aki ezzel visszaélne és zsarolna de én nem az a tag vagyok. Hanem az akivel ugyan azt érzi.

- Nem szerethetsz belém!

- Késő már megtettem! Elég régen.

- Jungkook nem szerethetsz ahogy én se tégedet.

- Ugyan már! Ez nem bűn!

- Ahha ezt majd a gyermekvédelmisnek mond! - Fordítottam neki hátat, hogy vissza menjek a helyemre. Lekellett ülnöm mert a rosszul lét kerülgetett. Ha ez kitudodik mindennek vége szakadhat. A karrieremnek mondjuk az csak az egyik opció a másik a börtön. A szívem félt de közben zakatolt a tudattól amit ez a monstrum az előbb mondott nekem. Hogy szeret. Ahh hülye kölyök még össze-vissza beszél.

- T/N - szólított a nevemen a szokásos tanárnő megnevezés helyet. Keze csuklómra fogot visszapöndörített magával szembe, lépet egyet előre, arcomra simítva pedig már rá is hajolt az ajkaimra. A csókja lágy volt és meleg. A lábaim reszkedtek, a szívem hevesen vert és a gyomrom is hullámzott. Bár érezni lehetett a fertőtlenítő kesernyés ízét a csók édes volt. Elválva egymástól cirogatta arcomat, melyet csukott szemhéllyal élveztem, miközben pilláim alól előbújt egy könnycsepp.

- Biztos lehetsz benne, hogy nem fogom hagyni, hogy elmenekülj előlem! Kettőnk elől! Főleg, hogy most már tudom, hogy ugyan azt érzed mint amit én. Veled leszek! És vigyázok magunkra! Amíg szerelmünk megnem szünik létezni egymás íránt.

Ezzel ráhajolt ismét az ajkaimra és én pedig átadtam magam neki. A szívemet helyeztem előtérbe az eszem helyet. És bár nagyon féltem úgy éreztem, hogy a karjaiban otthon vagyok.

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤