Együttlét - Yoongi🔞
Milyen velük a sex
YOOИ⅁I🤍
Ebéddel a kezemben sétálok a hatalmas nagy épület felé aminek a haljában a recepciós Seokbin már mosolyogva fogad.
- Jó napot T/N kisasszony! - Veszi elő a beléptető könyvet amibe minden adandó alkalommal bekell írniuk a külsős érkezőknek. Azoknak akiknek a cég jóvá hagyta, hogy az épületbe tartozkodhat. Igazából csupán az érkezés idejét majd a távozását jegyzetelik le amit a tartozkodó személy az aláírásával hitelesít. Ez csak apró formalitás mégis egy esetleges alkalomkor utána lehet nézni, hogy éppen az adott időben kik tartozkodtak a kiadónál.
- Neked is Seok! Minden rendben van? - Érdeklődöm, miközben a kapott tollal belekörmölöm a nevemet a könyvbe.
- Minden. Ma egész nyugodtak a körülmények.
- Valóban!? Pedig ha jól tudom a TXT hamarosan új albumot add ki. Ilyenkor azt hinné az ember, hogy mindenki olyan mint aki mérgett evett volna. - Teszem rá a tollat és csúsztatom vissza.
- Pedig egyenlőre mindenki nyugodt.
- Értem. Yoongi?
- Tudtommal a hatodik emeletem van a..
- Studióban. - Fejeztem be a mondatát mosolyogva. Megfogtam a pultra tett táskámat amiben Yoongi ebédje van és egy gyors elköszönés után a lift felé indulok.
A hatodik emelet felé robbogva egyszer megállt a lift és két személyzeti tag lép be. Mellém állva aprót meghajolnak ahogy én is. Látszólag is én vagyok az idősebb közöttük. Mindketten csinosak, fiatalok. Azt hinné az ember, hogy gyakornokok, de a nyakunkban logo pastartóról hamar kiderül, hogy személyzetisek. Sőt az egyiküknél még az is jelezve van, hogy a BTS aszisztens.
- Nahát a BTS-nek dolgozol? - Csúszott ki a kérdés a számon.
- Öh - illetődik meg a kérdésemen, de hamar széles mosoly terül szét az arcán. - Igen. Én vagyok az új sminkesük.
- Valóban? - Mosolyodtam én is el. - A reakciódat láttva egy régi állom válhatott valóra.
- Hát igen. - Tűri el füle mögé egy hajtincsét.
- Igen Noona - adta meg egyből a tiszteletett a másik. - Az én barátosnőmet választották ki tizenhat jelenkező közül, pedig voltak ott mellette profik. De mindegyiküket maga mögé utasította.
- Ez igazán figyelemre méltó.
- Igen és ráadásul magát Min Yoongiból kell félIstent varázsolnia. Ooh Yuri - kap a lány karjaira - én úgy irigykedem, hogy a közelébe lehetsz sőt megsimogathatod.
A lány mégegy ideig áradozott róla amit én mosolyogva konstantáltam egészen addig a pontig míg a másik elnem kezdett arról mesélni, hogy Yoongi megdícsérte nem csak a munkáját, de ő magát is. Ez után észbe kapva rámnéztek és kicsit vissza vettek. Nincs kizárva, hogy egy idő után a kedves mosolyom átment vicsorgásba.
A hatodik emelethez felérve elbúcsúztam a két lánytól és próbáltam kedvesen azt mondani, hogy legyen szép napjuk, de szerintem ez inkább úgy hangzott mintha azt mondtam volna, hogy szedne szét titeket egy T-rex.
Ahogy halladtam Yoongi studiója felé közben belebotlottam Hobiba is. Érdeklődtem felőle, a barátnője felől, a táncról és arról, hogy ki ez az új picsa aki itt tingli tanglizik a cégnél és főleg Yoongi körül. Nem tetszett nekem, a kezdetleges ártatlan külső mellett megbújó azaz énje aki képes lenne komolyan rámozdulni az emberre. És amennyire csinos, félő, hogy össze is jönne neki.
Persze Hobi jót szórakozott rajtam és mondta, hogy bár a kiscsaj igen csak nyomul Yoongira, nem rejtve, hogy mennyire bejön neki, Yoongi kevés figyelmet szentel neki. Szóval valamennyire szentel neki csak még kevesett.
Bosszankodva indultam meg a szóban forgó személy birodalmához. A hosszú folyóson sétálva az agyam ezerrel pörgött és egyre jobban felhúztam magam.
Mikor odaértem nem is koppogtam, csak beírtam a biztonsági kódott és beléptem.
Yoongi szokásos pózában a képernyő előtt ült, hatalmas nagy füllessel a fején. A studióban az ajtó mellett egy dívány helyezkedett, előtte pedig egy mahagóniából készült asztal amire rátettem az ebédjét.
Odaálltam melléje és én is a képernyőt néztem. Ebből a szögből ő egyből észre vett és lekapva a fejhallgatót köszönt nekem. Kijebb lökte magát az asztaltól én pedig egyre izmosodó lábain foglaltam helyett.
- Baj van? - Kérdezte az arcomat fürkészve.
- Nem tudom. - Néztem a képernyőre, majd rá. - Mond meg te! - Néztem rá szúrós tekintettel.
- Ezt most nem értem.
- Sejtettem. Mond csak Min Yoongi, nem félted te az életedet?
- Hát ha így nézzel rám akkor azt hiszem érdemes ezt a kérdést komolyan megfontolnom.
- Mi a bajod velem?
- Veled? Az ég világon semmi!
- Akkor azt áruld el miért kell azt hallanom az egész épületben, hogy az új és csinos sminkesetek mennyire oda van érted amit te nem is bánsz!?
- Új sminkes? Mi..? Jaah, hogy te most Yuriról beszélsz. Mi van vele?
- Csinos és oda van érted!
- Na és?
- Mi az, hogy na és? Elvileg téged ez nem zavar, nyugodtan ott csorgatja a nyálát. Szerecsétlen takarítok meg puccolják fel.
- Most mit csináljak vele?
- Mondjuk állítsd le? - Háborodtam egyre jobban fel.
- Mégis miről? Szerencsétlen lány nem tett semmit. Oké kicsit még izgul meg izgatott, de hát Korea egyik legismertebb és a világon is egyre népszerűbb fiúcsapatott kenheti ki.
- Szóval elnézed neki, hogy bejössz neki! Értem.
- T/N! Leszarom, hogy kinek jövökbe a lényeg, hogy neked bejöjjek. - Ölelt magához hasamnál fogva. - Engem csak te érdekelsz. Nem is lenne időm másra.
- Szóval ha lenne időd akkor lenne más is? - Nézek rá elnyílt ajkakkal.
- MIVAN? - Kapta rám egyből tekintetét.
- Jól van! Legalább tudom, hogy hányadán is állunk. Ott az ebéd én megyek! - Álltam fel öléből és viharozva mentem az ajtóhoz, de ő előkve jobban magát a széktől felállt és megfogva a könyökömet maga felé fordított.
- Elment az eszed te nőszemély? Senki az ég világon nem kell csak is te! Bárkit megkaphadtam volna, de én téged akartalak. És most is csak téged akarlak.
Bele néztem gyönyörű mogyoró barna szemeibe amibe elvesztem. Attól, hogy láttom benne a komolyságot az őszinteséget, a szeretetett. Két kezemmel feje után kaptam és lerántottam magamhoz egy szenvedélyes csókra. Hamar elvesztettük a fejünket az érzelmekben. És ahogy a vágy egymás íránt egyre durvult, úgy a cselekedeteink is.
Megfogtam Yoongi két vállát és egy gyors mozdulattal megpördítettem és a fa ajtónak nyomtam. Yoongi szorosan ölelelve csókolt, én a derekát szorítottam majd megszakítva a csókott nyakát kezdtem ellepni pillangó puszikkal.
- Nhincs időnk szarakodni! Most akahrlak! - Sóhajtozta majd megfogva a csípőmet tolt egyenesen a díványra amibe beleütközve ráestem.
Yoongi mint valami ragadozó közelített egyre jobban felém. Főlém kerekedett és a szemével vetköztetett. Csontos ujját a nyakam vonalától vezette le középen végig, mikor elért az ingem gombjáig a szemembe nézett és egy határozott mozdulattal ragadta meg az anyagot és tépte ketté amitől egy-két gomb leszakadva elgurult.
- Bocsi baby, de a csomagolásba rejtett dolgok mindig felizgatnak.
- Annak a kis ribancnak is ennyire érdekel a csomagolásba megbújó dolgok?
- Egy nagy büdős lófaszt. Az a kislány soha nem tudna olyan szépen nyögni mint TE! - Néz mélyen a szemembe. - Agyon is verném azt aki rajtam kivül hallaná. - Hajolt le a nyakamra. Finoman beleharapot majd elkezdte szívni érzékeny felhevült bőrömet.
- Pedig egy-kétten voltak már előtted.
Yoongi újra rám vezette szemeit.
- Leszarom. Most már az a lényeg, hogy utánam ne legyen senki. - Hajolt vissza nyakamra. Próbáltam visszafogni magamat, amit Ő észre is vehetett hisz kezei erősen simultak rá tűzes puncimra, hogy farmeron keresztül is érezhessem őt. Ajkaim közül pedig akaratlanul is kicsúszott egy kélyes nyögés.
- Ezaz baby. Énekeld nekem a legszebb melódiát. - Suttogta füllembe majd hosszasan megnyalta.
- Yoohn-gih - nyögtem mint egy igazi prosti.
Yoongi a sarkaira ült. Ővemet lassú mozdulatokkal kapcsolta ki. De amilyen lassan az ővet olyan gyorsan gombolta ki a gatyámat majd konkrétan leráncigálta rólam, bugyimmal együtt.
Macska szemeit rám vezette.
- Ennyire türelmetlen vagy? - Kérdeztem kaján vigyorral.
- Nagyon éhes vagyok. Megtudod - simitott rá nőieségemre, egy aprót rá is csapott amitől megugorva nyögtem fel - nagyon feltud húzni mikor azt feltételezed, hogy rajtad kívül van másnak helye mellettem.
- Ha neked kellett volna végig hallgatnod azt Rólam, amint nekem rólad nem tudom te, hogy reagáltál volna?
- Ne aggódj baby! Hallom én eleget, fel is tud baszni rendesen.
- Pedig csak is a tiéd vagyok!
- Pedig csak is az enyém vagy! Ahogy én is csak a tiéd. Hadd mutassam meg, hogy mennyire! - Azzal lehajolt a nyíláspmhoz és belenyalt.
- Ah ooh bassza meg! - Domborítottam fel mellkasomat ahogy végig szalladt gerincemen a jól eső érzés.
Ha valamire akkor erre felmertem volna esküdni. Yoonginak minden területen jól pörög a nyelve.
- Érzed babám? Hogy mennyire szeretlek? - Harapta meg gyengéden a csiklómat.
- Elfogok menni!
- Na azt már nem! - Hagyta abba az előbbi munkáját. Felállt, lekapta magáról a pólót azután pedig a nadrágját is. Szép vékony egyenes farka vigyázzba állva simult hófehér hasfalára. - Láttod ezt baby? Pedig hozzám se értél.
Felpattantam fekvő helyzettemből és egy határozott mozdulattal leültettem a kanapéra.
- Mutattok valamit amit az a kiscsaj biztosan nem tud! - Azzal ölébe ülve egyenesen tartva a markomban férfiasságát tővig magamba vezettem.
Yoongi szakadozottan engedte ki a benne megszorult levegőt amit egy öblös nyögés követte miután elkezdtem gyors tempóban mozogni.
- Ahzta kuhrva! - Lekaptam magamról az ingemet, egy kézzel hátra nyúlva pedig kikapcsoltam a melltartómat is, hogy a csajok szabadon lehessenek.
Yoongi szemei csillogtak. Hátra fésültem ujjaimmal haját majd megis téptem annyira, hogy feje hátra bicsaklott, így fogammal végig karcolhalhadtam kiálló Ádám csutkáját. Felegyenesedve Yoongi fejét, amit még mindig tartottam a melleimre vezettem, Ő pedig mint újszülött csecsemő úgy cuppant rájuk.
Aktusunkat az ajró koppogása zavarta meg, majd annak a hangja aki miatt végül is ide jutottunk.
- Yoongi oppa? - Hallodtuk a bátortalan hangot. Yoongi az ajtót szugerálta, bennem pedig újra elpattant egy húr. Mutattó és hüvelykujjammal arca két oldalára csipettem és magam felé fordítottam.
- Ohppah - nyögtem fel jóval hangosaban, majd pedig újra elkezdtem mozogni. - OHPPAH!!
- Th/N! Te kegyetlen nőszemély! - Nézett rám.
- Csak az enyém vagy! - Néztem rá kihívóan.
- Bahssza megh! Cshak a tiéd! - Kerek fenekemre fogott és vadul mozgatni kezdte el bennem magát. Én pedig minden szégyen érzet nélkül, hogy kihallja a kiscsajon kivül sikoltoztam.
A kisgörcs egy idő után lelépett.
Gondolom felfogta veszített. Min Kibebasszott Yoongi, a BTS Sugája soha nem lesz az ővé. Főleg, hogy jól hallhatóan nyögte egész végig a nevemet.
Yoongi belém eresztette magát ami megadta nekem az utolsó lökést, hogy kövessem én is a csúcsra.
Homlokomat az ővének döntöttem és úgy lihegtünk.
- Te kegyetlen nőszemély! Most tuti, hogy az egyik mosdóban sír.
- Leszarom, most legalább majd tudni fogja, hogy hol a helye. Vagy talán sajnálod? - Nézek bele szemébe.
- Egy kicsit. Mondjuk egy ilyen menet után nem igen bánok semmit. Most legalább biztosan tudja, hogy csak egy ember hívhat oppanak.
- Helyes válasz! - Fogtam meg két kezem közé arcát és hosszasan megcsókoltam.
Köszönöm ha elovastatad! 🖤
Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro