ᒍIИ💚

- Srácok mindenki készen áll? - Kérdezte a házigazda.

- IGEN! - Kántáltuk mindannyian egyszerre. Jin mellettem állva öleltük egymás derekát és úgy kezdtük el a végső visszaszámlálást.

- Utolsó másodperceg! Öt, négy, három, kettő, egy BOLDOG ÚJÉVET!! - Üvöltöttük mindannyian.

- Boldog új évet baby! - Fordultam Jinniehez, aki lenézve rám állam alá fogott.

- Boldog új évet jagiya! - Adott hosszú csókott ajkaimra. Az új esztendő első szerelmes csókját.

Miután elváltunk egymástól sorba köszöntöttük és öleltük meg a barátainkat. Előkerültek a már jól behűtőtt pezsgők amiket a srácok egyesével pukkaszgattak ki majd töltötték őket kristálypoharakba. Az én kezembe Jimin adta az alkoholos italt akinek a kezében szint úgy volt egy, így az első akivel koccintottam az új év békességére, boldogságára és sikerére az ő volt. Épp, hogy leeresztettem volna a kezemet mögötte már megis jelent TaeHyung aki Jimin derekát megfogva arrébb tolta, hogy odaférjen hozzám, hogy koccintani tudjunk.

- Boldog új évet T/N! - Mosolygott szélesen.

- Boldog új évet!

- És én? - Kérte ki magának Jimin.

- Neked is baby! Boldog új évet! - Koccintott vele, majd derekánál fogva magához húzva adott dús ajkaira egy futó csókot.
Elfordulva tőlük indultam meg Jin keresésére aki Namjoonnal beszélgetett.

- T/N! Boldog új évet! - Koccintott velem Nam utána pedig félkarjával magához ölelt.

- Neked is Namie! - Majd Jin elé álltam. - Uram nagyon boldog és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok!

- Viszont kívánom. És ha megjegyezhetem hölgyem, ha Ön mellettem lesz mindig akkor az is lesz! - Mosolyogva illesztettük össze poharainkat és űrítettük ki a tartalmát.

Egy idő után aztán újra elindult a zene, vele együtt pedig az év első bulija. Boldogan, táncoltam, nevettem, ittam emberekkel akiket még csak aznap ismertem meg. Az ismerősebb arcok automatikusan rángadtak egy-egy körre a parketre, vagy a konyhába, hogy igyunk valamit együtt. Azonban voltak olyanok is akiket nagyon nagyon régen láttam és csodálkoztam, hogy itt futtunk össze. Ilyen volt JungIn is. Régen egy képzésre jártunk illetve kavartunk is, de aztán beláttuk, hogy ez a kapcsolat sose fog tudni kilépni a barátság zónából szóval nem is erőltettük a dolgot. Mikor tekintettünk találkozott széles mosoly terült el mindkettőnk arcán. Odalépve hozzá szorosan magamhoz öleltem, ő azonban rám dőlt, így nevetve, de nekem kellett megtartanom mindkettőnket. Ő már látszólag nem volt szomjas. Engem is itattak, de mivel ő férfi gondolom őt jobban. Ráadásul emlékeim szerint sem is bírja annyira jól az alkoholt.

- Bocsi! - Helyezte magát vissza egyenesbe, de a biztonság kedvéért a derekamba kapaszkodott.

- Semmi! Jó téged láttni! Boldog újévet!

- Neked is boldogot! - Adott puszit ami kicsit közelre sikerült az ajkaimhoz.

- Hogy-hogy itt vagy? - Kérdeztem tőle mosolyogva.

- A házigazda a kollégám! Vagyis inkább az életem megrontója. Mindig megviccel.

- Ismerős - helyeseltem.

- És te?

- A barátomnak az egyik barátjának a párja meg a házigazda csaja barátnők, így ismerjük egymást és meghívtak minket.

- Jól tették! - Ekkor valaki odaüvöltött neki, hogy igyanak már egyet. - Csoda lesz ha ma éjszaka nem halok meg! - Mondta nekem amin hangosan felnevettem. - Örültem, hogy találkoztunk!

- Én is. Remélem még találkozzunk.

- Remélem is! - Ölelt át ismét, de most derekam helyett fenekembe markolt bele.

- Hey - csaptam meg játékosan mellkasát.

- Még mindig tíz per tizenegyesek! - Kacsintott egyet. - Mázlista a pasid, remélem tudja!?

- Ha ő nem is én tudom! - Nevettünk össze, majd tényleg elválltunk egymástól.

Közel jártunk a három órához. A csajokkal akikkel akkor még életemben nem találkoztam hamar a barátaim lettek hála az alkoholnak. Egymás frizuráját igazítgadtuk a mosdóban miközben beszélgedtünk a buliról, a pasikről de aztán szóba került kinek mekkora a melle és persze miután nem akartuk elhinni, hogy az egyik csajszinak bizony igaziak az idomai ragaszkodott hozzá, hogy megmarkoljuk. És mi persze nem utasítottuk vissza. Örök szabály ami, hogy ami a mosdóba történik az ott is marad.
Ezek után találkoztam Jinnel aki derekamat megragadva rántott közel magához és a füllembe mondta, hogy induljunk. MOST. Helyeslően bollintottam így odafordulva a csajokhoz, hogy elköszönjek tőlük akik megígértették velem, hogy majd keresni fogom őket. Persze nem volt egyszerű elmenni, mert annyira ölelgedtek és próbáltak marasztalni. Az egyikük búcsúzoul még a számra is puszilt.
Jin feszült volt és folymatosan sürgetett amit nem igazán értettem.

- T/N gyere már! - Szólt rám, mire csak megöleltem Minhot és már ott is teremtem a kocsi anyós ülésén.

A haza utunk elég csöndben telt, de éreztem, hogy a mellettem ülőnek nem éppen pozitív az aurája. Nem sokáig bírok csöndbe lenni úgyhogy ez most sem volt másképp, így hát felé fordulva rákérdeztem:

- Mégis mi olyan sűrgős, hogy csapott papott ott hagyva elkellett rohannunk? - Kérdeztem, de ő nem válaszolt. - SeokJin téged kérdeztelek!

- Meguntam, hogy mindenki fogdossa a barátnőmet!

- Fogdosnak? Jinnie te féltékeny vagy?

- Féltékeny? Mégis kire kellene féltékenynek lennem? Arra a törpére aki a fenekedet markolászta és majdnem megcsókolt, vagy arra a szőke deszkára aki megis tette!? Vagy van még valaki akiről esetleg nem tudok, mert én csak őket láttam. Bár mondtak még egypár embert.

- Ki mondott kiket? - Ráncoltam a homlokom.

- Az lényegtelen. Szóval a kérdésedre a válaszom az, hogy nem. Nem vagyok féltékeny. Én dühös vagyok!

- Azért mert fogdostak?

- Rájuk nem vagyok, mert egy ilyen szép csajt én is tapiznék főleg, hogyha az hagyja is magát! - Nézett el az útról egyenesen a szemembe villámzó tekintettel amitől a magabiztosságom vissza csökkent.

- Szóval mérges vagy rám amiért nem csaptam le minden szembejövőt aki kicsit intimebben ért hozzám, akik amúgy a barátaim!

- T/N most komolyan beleakarsz szállni egy vitába amibe mindketten tudjuk, hogy sose lesz igazad? - Nézet rám ismét. - Egyébként sem azt vártam el tőled, hogy verekedj, hanem azt, hogyha valaki megenged magának egy ilyet akkor rászólj, hogy bocs, de van pasim! Mellesleg meg még valahol az épületben is tartozkodik. De látszólag téged rohadtul nem érdekelt, hogy én esetleg ott vagyok a közelben és mindent láttok! Telibe leszartad! Úgy viselkedtél mint valami szingli csitri akivel bármit meglehet tenni, mert nincs aki számon kérje, nem lesz következménye! De, hallo itt vagyok! Kim SeokJin, a párod! Létezem! Az én autómba ülsz! Az én házamba laksz! Rémlik? - Csapott a kormányra, bennem pedig megszorult a levegő. - Hogy jössz te ahoz, hogy egy olyan rendezvényen ahol ott van az összes barátunk így megalázol engem! Van neked eszed? Gondolkozol néha? Még szerencse, hogy nem céges rendezvényen vagyunk, ahol mindenhol kamerák vannak! Én elhiszem, hogy hosszú volt ezaz év és kiakarod engedni a gőzt, de elhiheted nekem is az volt! És hidd el nem úgy akartam kezdeni, hogy azt kell láttnom, azt kell hallanom, hogy a barátnőm boldog-boldogtalannak megengedi, hogy fogdosság! Mert nekem ez megalázó! És az is, hogy valakinek az jön le, hogy egy ilyen hűtlen nőt tartok a szerelmemnek. Mert én úgy tudom, hogy nem vagy ilyen! Vagy ha tévedek akkor kérlek világosíts fek, hogy az elmúlt három évben én ezt miért nem láttam!

Folytogatott a sírás. Igaza volt! Akár kegyetlen esetleg felsőbb rendűnek hatott egy-két szava mindenképpen igaza volt. Túl sok mindent engedtem meg embereknek. De amikor ezek megtörténtek valóban nem gondoltam bele, hogy ez mennyire nem oké.

- Fogadni mernék, hogy fordított esetbe ha valami nagymellű csaj a közelembe lett volna már attól kiakadnál. Folyton ez van! Én mindig mindent nézek el, viseljem el, de ha arról van szó, hogy én olyat teszek ami neked nem tetszik akkor leüvöltöd a hajamat és a kanapén kell aludnom! Után a pedig felnőtt férfi létemre könyörögnöm kell, hogy bocsálts meg! Azért ez így nem igazán fer, nem gondolod? - Kérdezte rám nézve. Idő közben haza érkeztük amit én észre se vettem annyira a kezeimre összpontosítottam miközben mélyen szégyeltem magamat. Folyamatosan az járt a fejemben mennyire is igaza van, és, hogy így kell kezdenünk az új évet. De talán jobb lenne neki nélkülem.

- Ha annyira borzalmas velem, akkor miért nem keresel magad mellé valaki hozzád illőt? - Ezzel a kérdéssel szálltam ki a kocsiból, ott hagyva őt és mentem be a házba.

A házba beérve levetettem a csizmámat és belebújtam a papucsomba. A kabátomat magamon hagytam hisz utam az erkélyhez vezetett. A kabátzsebemből elővettem a cigimet és rágyújtomat. Meggyújtva azt mélyen megszívva élveztem ahogyan a tüdőmbe áramló mérgező anyag oszlatni kezdi a bennem felgyülemlő feszültséget.

A bejárati ajtót hallodtam betevődni a szemem sarkából pedig már láttam is Jint ahogy felém tart ki az erkélyre. Mélyet szívtam bele a cigimbe ezzel is felkészülve a következő kör vitára.

- Bírom, hogy mindig úgy rendezed le a vitáinkat, hogy úgy nézzen ki, hogy még én vagyok a szar ember! Pedig szerelmem nem téged hoztak kellemetlen helyzetbe, hanem engem! Nincs jogod megharagudni és besértődni! Ahoz nekem van! Kizárólag csakis nekem! - Emelte meg a hangját, mire elnyomtam a csikkemet és indulatosan felé fordutam.

- Jó, oké, felfogtam! - Emeltem fel a hangomat én is. - Felfogtam, egy szemét ribanc vagyok aki leszarta, hogy kapcsolatban van és hagyta, hogy mindenki előtt taperolját és ezzel megszégyenítettelek és megaláztalak! Nagyon sajnálom! Komolyan! Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak és magamat is! - Csuklott el a hangom ami miatt Jin arca kicsit meglágyult. Ritkán kérek bocsánatott és még ritkábban ismerem el ha hibázok. De most elismerem, mert határozottan én voltam maga a hiba. - Tényleg mindent megteszel értem annak ellenére, hogy a te életed sem a legegyszerűbb. Főleg a tavalyi évben végig itt voltál mellettem mikor sokszor nem is érdemeltem meg. Erre én így hállálom meg. A kocsiban nem azért mondtam azt amit, hogy te érezd magad szarul! - Folyt le egy könnycsepp az arcomról. - Hanem mert tisztába vagyok azzal, hogy milyen is vagyok, és van elég bajod nem kell, hogy plusz nyügként a nyakadon lógjak. Úgyhogy én csak felkínáltam a lehetőséget, hogy keressél valaki olyat magad mellé aki nem ekkora hisztéria, nem ennyire önző, nem ekkora kurva mint én! Hanem aki megbecsül téged és felelősség teljesebb. Aki mellett nem kell attól tartanod, hogy a sajtó vagy bárki előtt szégyenbe hozz. - Töröltem le könnyeim, majd az asztalra letett cigimért nyúltam. Kivettem belőle egy szállat amit remegő kezekkel az ajkaim özé helyeztem. Ideges voltam és féltem. Féltem, hogy megfogadja a tanácsimat és valóban elhagy és keress magának valaki olyat aki szerinte jobban illik hozzá. Miközben az a személy csak is én lehetek. Úgy látszik tényleg elég önző vagyok.

Remegő kezekkel próblátam meggyújtani a cigimet, de ekkor Jin megfogta a kezemet, elvette tőlem a gyújtott, hogy ő maga gyújthassa meg. Döbbenten néztem rá, hisz tudtam, hogy alapból gyűlöli, hogy dohányzok, most azonban mégis maga kínálja fel. Jin rám nézve helyeslően bollogat így hát a tűzhöz hajolva szívtam bele a cigimbe. A füst ami pedig távozott a tüdőmből kettőnk közé szállt.

Csendben cigiztem miközben némán sírdogáltam. Jin mellettem a korlátnak háttal neki dölve gondolkodott. Megvárta amíg végzek s csak aztán kezdett neki, de ezuttal sokkal nyugodtabban és halkabban.

- Nem fogok szakítani veled! Amiket tettél abban a pár órában az nem fogja eltörölni annak a három évnek a szépségeit. Igen mérges voltam, mert nem estek jól azok a dolgok, hogy miket csinálsz miközben én ott voltam. Innen is látszik, hogy nem szabad hagyni, hogy sokkat iggyál mint ahogy azt a kedves bátyád is mondta. Ezek ellenére is én még mindig bízok benned és mindenek előtt szeretlek. Nem is hiszem, hogy tudnék másik nőt ennyire szeretni mint téged. Az, hogy bocsánatot kértél és elismerted, hogy hibáztál lenyugtatott. - Csöndbe hallgadtam őt, felemeltem rá a tekintetemet és ő szemembe nézve folytatta. - Nem tartalak kurvának,és soha nem is akarom hallani, hogy ezt mondod vagy gondolod magadról. Ha pedig valaki ezt gondolja rólad hát sajnálom. Ő nem ismer. Én ismerlek! És szeretlek! Mindennél jobban! - Ellökte magát a korláttól elém állva pedig két tenyere közé fogta az arcomat. - Sajnálom, hogy kiabáltam veled és, hogy olyanokat mondtam meggondolatlanul ami miatt úgy gondolod nem vagy hozzám való. Miközben nincs még egy olyan nő, aki ennyire nekem lett volna teremtve.

- Jinnie - fogtam rá csuklóira. - Neked aztán nincs okod miért bocsánatot kérni.

- De nekem úgy érzem, hogy van! - Döntötte neki homlokát az enyémnek. - Akármilyen dühös is az ember, akkor sem szabad így beszélnie azzal akit szeret. Megbocsáltasz nekem Maszat? - Kérdezte meg becenevemen amin muszáj voltam elmosolyodni.

- Persze, de ha te is!

- Már rég megbocsáltottam! - Hajolt rá ajkaimra és adott egy szerelmes csókott.

A lassú csók aztán hamar átváltott szenvedélyesbe. Jin elválva tőlem hüvelykujjával megsimitotta alsó ajkamat ezzel elérve, hogy kinyissam a számat amire aztán ismét ráhajolt és becsúsztatta ízlelő szervét. Nyelveink vadtáncot lejtettek ajkaink színpadát. Mikor újból elváltunk egymástól ködös tekintettel néztem szemeibe. A belőlem távolodó levegő látszódott hála a hideg januári időjárásnak, de a csípős hideget nem éreztem csak is a forróságot ami bejárta egész bensőmet.

- Jin akarlak! - Pihegtem neki. - Hadd mutassam meg mennyire is vagyok csak a tiéd! - Jin kezeimre fogott és összekulcsolta ujjainkat.

- Ezzel nem vagy egyedül! - Azzal kezemnél fogva behúzott a házba.

A szobába beérve elém fordult és ahogy a teraszon a fejemet kezei közé fogta és úgy vont közelebb magához és csókolt meg. Nyelvemet most én vittem át az ő szájaba, ezzel egyidejüleg pedig a kabátja cipzárja után nyúltam amit lehúztam s derekát megfoga magamhoz rántottam. Jin is ugyan ezt megtette. Kabátomon a cipzárt megfogta és lehúzta, utána pedig a kabátomat is lehúzta a vállaimról amibe bele segítettem. Elváltam tőle, levettem a kabátot és a kanapéra dobtam amit ő is ugyan úgy megtett a sajátjával. Odaakart jönni hozzá de én az ágyra löktem. Ülőhelyzetbe tornászta magát én pedig vele szembe terpeszbe már rá is ültem. Kezeim közé vettem arcát úgy csókoltam mintha kiakarnám nyerni belőle az összes őt éltető oxigént, miközben csípőmmel vadtáncot kezdtem el járni csípőjén.

Ajkaink közé nyöggött amiből már tudtam, hogy jó munkát végzek. Elváltam tőle és lekaptam magamról a pólómat. A melltartom után is nyúltam de sokkal lassabban. Nem kis idomokkal rendelkezem amiért Jin rendszerint megőrül értünk, így élvezet nézni ahogy éhes tekintettel vizslat engem. Kikapcsoltam háttul a pántott. Megfogtam a meltartott nehogy egyből előugorjanak a csajok. Lassú mozdulattal húztam le vállaimról a pántokat s végül, mikor teljesen felfedtem magam előtte arébb dobtam a már nem kívánatos ruhadarabot. Jin szinte egyből lassan közelítve érintette meg melleimet majd rájuk hajolva adott a jobbomra egy csókot. Felsóhajtottam amiért rám is nézett.

- Annyira gyönyörű vagy szerelmem! A világ leghelyesebb arca mellé, a legcsinosabb nő való! Micsoda páros vagyunk! - Hitetlenkedve csóváltam meg a fejét.

- Igen azok vagyunk! - Hajoltam le, hogy újra megcsókolhassam. A lendűlettem nagy volt így a matracig fegtettem le. Elválva ajkaitól kezdtem belepni csókokkal a nyakát miközben elkedtem kigombolni halvány kék ingjét, azután pedi az ővét is. Jobb kezemmel végig simogattom a hasán, miközben ő egyik kezével a fenekemet markolta a másikkal pedig a mellemet cirolgadta. Kezemmel fel-le simogatom selymes bőrét, majd lejebb vezetve bele simitottam nadrágja alá a kicsi Seokjinhez aki már félmerev állapotában van.

- Még nem vagy elég kemény édesem! - Néztem rá. - Ezen változtatnék ha megengeded.

- Csak akkor ha nézhetlek közben! - Aprót bollintottam, mire ő ülő helyzetbe tornásztatta magát én pedig leszállva róla lábai elé készítettem magam. Kigomboltam róla a nadrágot és lehúztam a cipzárt. Lerángadtam róla a felesleges anyagot, majd az alsó nadrágját is lehúztam ahol szembe találtam magam élvezetem központjával.

Jin szemeibe néztem amik ködösek voltak. Nyelvemet kinyújtottam és hosszasan végig nyaltam rajta. Jin lehunyta a szemeit, de hamar visszatért hozzám tekintette. Imádta nézni, hogy rajta munkálkodok. Hogy odáig vagyok érte. Megfogtam farka tőlét és a kinyújtott nyelvemre ütögedtem. Majd elkezdtem izgatni a makkját. Pumpáltam neki mintha bennem lenne, ettől pedig mindjárt egyenesebben állt. Szemei ismét csukva voltak amikor is ráhajoltam és egészen a torkom mélyéig ahol már a garatom van elnyeltem. Jinből egy szakadozott nyögés hangzott fel. Ott tartottam magam egy percig, majd kiengedtem magamból. Ismét végig nyaltam hosszán és akkor bekaptam és ütemesen szopni kezdtem. Tudom, hogy sok nő kifejezetten odzkodik a szájjal való kielégítésen de én magam azonban pedig kifejezen szerettem, hogy a páromnak íj módon szerzek örömöt. Hagyta, hogy úgy csináljam ahogy én akarom de aztán egy idő után megéreztem hajzuhatagomba csontos ujjait és onnantól kezdve ő írányította a fejem mozgását. Nem járt még a végénél de kiengedett a szájából.

- Elég most már! Hadd kóstoljalak meg én is! - Hajamból levezette kezét és állkapcsomra fogott úgy húzott fel magához. Én feljebb másztam és megcsókoltam. Kezét derekamra simitotta majd átkarolva azt megpördült ezzel fordítva az állás pontukon.

- Milyen türelmetlen vagy! Ennyire kívánsz oppah? -Simitottam meg széles vállát.

- Mindjárt magad is megtapasztalod mennyire. - Azzal lábaim közé férközött. Szoknyámat feljebb húzta a hasamhoz,míg bugyimat lehúzta. - Mhh milyen nedves vagy!

- Nem is jó az úgy már?

- Dehogyisnem. Minél többet érzek belőled az annál jobb! - Mosolygott szemeimbe majd mélyen belém nyalt. Hátam ívbe megfeszült és egy mélyebb hangú nyögés távozott a torkomból. Jinnie szépen kényeztetett miközben én sóhajtoztam.

- Jin elég legyen! - Parancsoltam rá.

- Mhh?

- Akarlak!

- Mégis mit akartasz? - Kérdezte szemtelen mosollyal az arcán.

- A farkadat!

- Kérd szépen!

- Én drága Oppahm. A föld leghelyesebb férfia, add meg nekem amire vágyom!

- Ezt már szerettem! - Tápászkodott fel. Régen ezen szövegen csak szemet forgadtam, de mostanra már annyira akarom őt, hogy bármit mondtam volna ami a kedvére tehet ha a jutalmam a mindent betöltő érzelmi együttlét.

Jin a fiókhoz nyúlt, hogy kivegyen onnan egy óvszert. Én elvettem tőle a kis tasakot és a fogammal feltéptem. Ő sarkain ülve figyelte minden mozdulatomat mire én ülőhelyzetembe közelebb mentem hozzá és felgörgedtem katonájára egyenruháját.
Mellbimbóira adtam egy-egy csókott ami miatt felsziszent hisz ilyenkor az ővéi is érzékenyebbek. Ajkaira is adtam egyett azután pedig vissza lefeküdtem.

Jin főlém mászott és elkezdte a puncim felülettén mozogni amitől a megduzzadt érzény csiklómnak majdhogy nem fájó érzés volt.

- SeokJin kéhlek! - Nyöszörögtem mire egy váratlan pillanatban belém csúszant. A szavak, minden hang a torkomban ragadt. Várt egy picit, hogy szokjam mivel nem ujjazott meg. Majd egy idő után elkezdett bennem lassan mozogni. Majd egyre gyorsabban. S ahogy ő felvette az ütemet úgy oszlodott fel bennem az égő, feszítő, fájdalmas érzés.

Mozgásai sűrűbbek lettek és gyorsak. Kapaszkodonak melleimet találta meg aminek bimboit morzsolgadta néha pedig rájuk hajolva csókolgadta őket.
Közel voltam már s ezt ő is érezte a mélyülő sóhajaimból ezért jobban rákapcsolt és a szám magasságába illesztette a száját úgy lihegtünk egymásra.
Vállaiba kapaszkodva rántottam lejebb magahoz és csókoltuk egymást, míg elnem jött a csodás hullám a mellkasomban és a bizsergés a puncimba. Jinnie tovább lökte magát bennem s én próbáltam összeszűkíteni falaimat míg ő is követett engem.

Fáradtan nyúlt el rajtam, két mellem között. Én sötét hajával kezdtem el játszani míg ő heves szívverésemet hallgadta és jobb kezével mellemet simogadtam, gyömöszölte.

- Miért akkor a legjobb a sex ha előtte egy kurva nagyott veszekedünk? - Kérdezte rekettes hangon.

- Talán az adrenalin miatt, feszültség levezetés. Vagy mert túlságosan beakarjuk bizonyítani egymásnak, hogy mással sose fogja érezni azt amit velünk.

- Akár mi is az indok, nem érdekel. Ha kell lemondok a legjobb, legintenzívebb együttlétünkről ha ezzel elérhetjük, hogy többet nem veszekszünk! - Fordította felém fejét.

- Baby te is tudod, hogy sose lesz olyan, hogy mi ketten ne veszekednénk valamin.

- Tudom. Aish, de legalább vigasztal az, hogy mindig mindent megtudunk oldani együtt.

- Igen. Utána meg még egy jó sexelünk is.

- Igen - mosolygott el szélesen.

Csak összehoztam!
Nem viccelek ha azt mondom, hogy tegnap délutántól fogva írtam ezt a rész. Jó nyilván kisebb-nagyobb szüneteket tartottam, de azt akartam, hogy az új év első része időben publikálva legyen, de hát sajnos megcsúsztam vele, DE legalább kész. ✅
És elég hosszú is lett. 🤗

Sok minden történt mióta nem írtam.
Például, hogy a drága kis tigrisünknek vagy baby macinkban születésnapja volt.
Szóval utólag is Isten éltesse, nevettese és táncoltassa Kim Taehyungot vagyis V-t. Kívánjunk neki sok erőt, egészséget és boldogságot. ❤️❤️ I purple you 💜

Ami még fontos legalábbis nekem, hogy a kis könyvecském amit még áprilisban kezdtem 51 résszel zárta az évet 20,6k megtekintéssel és 1, 51k csillaggal ami nekem baromi sokat jelent. Valamint a könyv volt #seokjin első helyezett is amin néztem egyett. Mondjuk most is szép helyezetten van. Tudom vannak akik tapasztaltabb írók és ezek csekély dolgoknak, számoknak tűnek, nekem azonban többet.
Bennem mindig is megvolt az, hogy miközben írtam egy részt folyamatosan az volt a fejembe, hogy ez szar lesz, egy kagyvasz az egész és mikor elolvastam akkor voltam úgy, hogy mhh annyira nem is lett rossz. Amióta nektek írok és kapom a visszajelzéseket őszintén elmondhatom, hogy ez a próblémám, ez az érzésem megszűnt. Amit nektek köszönhetek, hogy vártátok, hogy szeretitek a könyvet emiatt pedig mindig dob rajtam egy pluszt, hogy neki álljak és írjak és írjak és írjak. ❤️💜
Úgyhogy millió ölelés és puszi jár nektek és remélem a jövő évben - amiben már benne is vagyunk - itt lesztek velem és bővülünk is. 🤗

Ami pedig az ideig évet illeti vannak terveim és remélem megvalósulnak.
Természetesen folytatódik a Reakció könyv és ebből a szériából van még 16 rész. OMG lekéne már zongorázni😅 de nem akarom, hogy a minőségre menjen rá a kapkodás. Mert fejlődni akarok, nem vissza esni és nem akarok valami trágya munkát posztolni nektek. Ez az egyik ami miatt késnek a részek a másik meg, hogy a munka lefáraszt illetve néha maga az élet. DE új év kezdődik, új lehetőségekkel szóval felkell szívnunk magunkat.
Egyéb kis gondolat a Reakció könyvhöz, hogy lehet írni, hogy esetleg miről szeretnétek szívesen olvasni!? 🤗 Hisz tudjátok - vagyis remélem- de figyelembe szoktam azért venni, hogy mit kértek.

A másik tervem, hogy szeretnék végre belekezdeni egy történetbe. Szóval idén reményeim szerint várható lesz legalább egy könyv. 🤗
Mondjuk itt is van egy kérdés - kiváncsi vagyok - mit olvasnátok szívesen hetero vagy ship könyvet?

És a harmadik dolog amit szeretnék az már tényleg nagyon a jövőben van, az egy insta oldal. Ugyanis nekem vannak saját idézetes képeim amiket szívesen megosztanék veletek és ahol én is jobban feltudnék szabadulni, posztolni nem úgy mint a rendes profilomon.

Jaah úgyhogy ezek lennének a plusz dolgok amiket elakartam mondani.

Mindazonáltal nagyon nagyon nagyon boldog új esztendőt kívánok nektek. Sikerekben, boldogságban, szerelemben és egészségben gazdag legyen. Nagyon köszönöm, hogy eddig velem tartottatok és maradtok velem.🎉🎊🎊🎉🎉🎉❤️❤️

Mik lettek az új évi fogadalmak?
Én az egyiket megakarom osztani veletek és remélek és bízva bizok, hogy összejön:

Nem hagyom, hogy a félelmeim és a megfelelési kényszerem a kreatívitásom utjába álljon. Türelmesen és alázatos munkával elérem, hogy én is a legjobbak közé kerüljek.

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤