ᒍIИ 💚

Nyakmasszírozva lépek ki a kis ruha üzletből ahol mindennap napi nyolc órában dolgozom. Szeretem a kereskedelmet amit szerintem ritkán hall az ember, de én tényleg szeretem. Szeretek eladni klassz dolgokat embereknek akiket ez esetleges boldogsággal tölt el. Azonban a mai nap még nekem is túl fárasztó volt. Pedig a Nap most is kellemesen süt a kora tavaszi délutánban, az utcai szövet kabátom is bal könyökhajlatomon pihen. Szóval igazából nem lenne okom miért panaszkodni. De ma egyszerűen ilyen a hangulatom. Egy cukrászda mellett sétálok el ahonnét finom édeskés illat árad a járó kellőkre. Megint tele van, de én ennek örülök. A pultos lányok gyakran vásárolnak nálunk és mondhatni elég jóban is vagyunk. Mikor elhalladok a kitámasztott bejárat előtt egyikük észre is vesz és mosolyogva integet, amit viszonzok is neki. Azonban a mosoly hamar lehervad az arcomról amikor megpillantom az utca túl oldalán lévő exemet. Egy csokor gyönyörűen becsomagolt fehér liliommal a kezében ami a kedvenc virágom. A munkahelyem is itt van a túl oldalt, és a napokban kapott "gyere vissza hozzám" sms sem lehet véletlen. Baszki ez hozzám akar jönni. Nem értem, hogy egyes emberek információ befogadó képessége miért nem képes normálisan működni. Nálam a nem, az NEM. Ez ilyen egyszerű. Volt alkalma változtatni a kapcsolatunkban, nem egyszer veszekedtem vele, hogy nem a szolgája vagyok, hanem a barátnője. De minduntalan azt szajkózta, hogy sajnálja és, hogy ígéri többet fog besegíteni. Egy nagy szart. Amikor pedig megmondtam neki, hogy ezt nem csinálom tovább csak annyit válaszol "jól van akkor menjél". Ennek már két hónapja. Az utóbbi két hétben kezdett fel-fel újra bukkani. Gondolom nem talált magának olyan nőt aki mosná a szaros alsó gatyáját. Hát én se fogom az már tuti. Ugy gondolom túl sokat bámészkodhadtam mert azt veszem észre, hogy engem néz és szélesen elmosolyodik,majd megindul a zebra felé de a lámpa pont akkor váltott át pirosra.
Remek kaptam egy kis előnyt a menekülésre. Körbe pillantok de a közelembe persze alig van bokor vagy fa ahová elbújhatnék. Jó mondjuk ez elég béna próbálkozás lenne és hát nem utolsó sorban szánalmas is, de hát basszus, jobb ötlet hirtelen nem ugrik be. A cukrázda másik bejáratán két srác lép ki. Látszólag búcsúzó félben vannak. Intenek egymásnak és az egyikük elindul egyenesen, a másik pedig szembe fordul velem és megindul felém. Mintha hozzám is akarna jönni. És ahogy ez a srác.. Srác!? Mit srác inkább férfi ahogy kinéz, magas széles vállak, éjfekete haj, dús száj. Na most ő vagy modell vagy egy félisten. Vagy egy modell félisten. Amíg ezen morfondírozok lassan már odáig juttunk, hogy elis sétál mellettem, de én észbe kapva utána fogok, mire nem csoda módon megdöbbenve néz le rám.

- Szia ismerjük egymást? - Kérdezi rám emelve gyönyörű barna íriszeit. ÚrIsten T/N most ne olvadj feltűnően.

- Izé.. - tűröm fülem mögé egy tincsemet. -Nem.. az a helyzet, hogy nem. De.. Khm.. Szeretnélek megkérni, hogy tettetnéd azt, hogy ismerjük egymást.

- Miért tennék ilyet? - Forduk egész törzsével felém.

- Hát azért mert.. Láttod a zebránál lévő okádék zöld polós szemüveges srácot - mondom neki de én hátra se nézek, ő azonban oda pillant.

- Aki a nagymamának segít? - Ekkor kicsit hátra fordulok , hogy biztosan ő az. És igen ő, így aprót bollintok. - Mi van vele?

- Az exem, és nagyon úgy néz ki, hogy ide akar jönni.

- Rendes csávónak néz ki.

- Nem, nem az! - Tagadom egyből. - Figyelj, nem kérem sokat, csakhogy tegyél úgy mintha régóta ismernénk egymást és dumáljunk, hogy vele ne kelljen. Sőt ha nem gond, elis sétálok veled a sarokig és egy következő megállónál felszállok egy buszra.

- Azért ez elég felelőtlen és veszélyes, hogy megkérsz egy vadidegent, hogy elsétálhass vele. Igazából szívesen segítek, de lehetek akár sorozat gyilkos is, aki megakarhat szúrkálni.

- Egy nem kívánatos exnél, hidd el még az is jobb lenne. - Ezen aprót felkuncog, aztán jobb kezével arcomra simit, amitől kissé megrezzenek. - Mo-most meg mit csinálsz?

- Egy ismerős nem fog elijeszteni egy nyomulos exet. De az új pasid igen. Persze ha csak te is benne vagy.

- Persze...igen. Benne vagyok!

- Oké, akkor add ide a kezed. - Nyújtja felém jobbját én pedig az enyémmel azonnal össze kulcsolom és közénk leeresztve indulunk meg az exemtől ellentétes írányba. A szívem hevesen ver, hisz nem mindennap fogja a kezemet egy ilyen jóképű alak, meghát az adrenalin sem egy utolsó szempont.
- Egyébként mi a neved? - Néz rám kedves mosollyal.

- T/N.

- Szép név. Én Jin vagyok.

- Köszönöm Jin, hogy kisegítesz. Szóval most, hogy teljesíted egy kérésem ez azt jelenti, hogy kivánhatok még kettőt? - Ezen csak felkuncog, majd csillogó szemekkel rámnéz.

- Persze. De az egyiknek egy Jin tonicnak kell lennie. - Elfordítva a fejemet próbálom visszatartani az idétlen nevetésemet.

- Rendben van.
A nevem hangos ismételgető kiálltásaira mindketten megtorpanunk és hátra nézzük az éppen felénk igyeksző Daehyunra. Lihegve megáll előttünk,kezében a virágok elég csapzottan állnak. Szerencsétlenek. Biztos jobb élet reményében engedték magukat leszakajtani.

- Szia Dae. - Teszek úgy mintha megdöbbenék azon, hogy láttom.

- Hello - köszön Jin is.

- Várjatok szúr az oldalam - egyenesedik fel, kezét az oldalára szorítva és szenvedő ábrázatát próbálja kisimitani. Mikor kellően összeszedt magát ránk néz. - Sziasztok.. Szia. T/N ezt neked hoztam! - Nyújtja át a megviselt csokrot.

- Nekem? De minek?

- Hogy megbocsálts, és hogy vissza gyere hozzám.

- Ez nagyon kedves volt Dae, de feleslegesen fáradoztál. Nem fogadhatom el. Ugyanis már mással járok.

- Kivel?

- Velem! - Szólal fel Jin. - Nem tűnt fel a kezemben lévő keze?

- Ugyan T/N okos nő és bátor simán lekérne még egy vadidegen embert is, hogy játsza el a paliját. - Na bumm.

- Hát.. Pedig ez nem így van. Jinnie tényleg a szerelmem. - Bújok hozzá közelebb és megsimitom felkarját.

- Ahaa és meddig? T/N meddig kell várnom, hogy belásd igazán sajnálom és vissza gyere hozzám? Meddig leszel még emelett a cula mellett.

- Parancsolsz!? - Néz rá Jin felvont szemöldökkel.

- Nyugodj meg szívem. - Simitok mellkasára. - Ne várj rám. - Intézem kimérten szavaimat az exem felé. - Mert ilyen nem lesz. Kismillioszor lett volna alkalmad azon, hogy változtass. Nem tetted. Én meg léptem. Te meg még biztatál is. Szóval mi a kérdés!? Nem találtál magad mellé még egy ugyan olyan hülyét aki a bejárónődet játsza!? Mint én!? Hát nagyon sajnálom, mert már én se vagyok már olyan hülye!

- T/N miért kell ilyen makacsnak lenned!? - Kérdi a hangjában hagyányi élel és az arca is kissé bosszúsá vállik. - Figyelj én..

- Szerintem te figyelj! - Szólt közben Jin. - Én nem tudom mi ez a cirkusz köztettek, de nem is érdekel. Tudod, hogy miért nem? Mert az elhangzottak alapján, ti már ezt végeztetettek egymással. Az, hogy te időközben észhez kaptál az egy dolog. T/N meg tovább lépett. Hozzám! Szóval fog fel! Ő már nem a tiéd, hanem az enyém! Ha tetszik hanem! Remélem világos voltam?

- T/N? - Néz rám utoljára kérdőn.

- Igaza van Jinnek. Én már az ővé vagyok!

- Rendben. Ha te úgy gondolod, hogy ezzel a struccal jól érzed magad, akkor, csak annyit, hogy sok boldogságot!

- Köszönjük.

- Akkor én megyek is. Sziasztok! - Sarkon fordul és már elis viharzik.

- Szia - köszönök el, Jin meg csak néz utána.

- Most komolyan azt mondta rám, hogy strucc? - Kérdi Jin komoly hangszínbe belőlem meg kitőr a nevetés a szűreális kérdése miatt. A gagyi nevetésem amit még a nagymamámtől örököltem hangzik a környéken én meg kezemet a számra téve próbálom hallkítani magamat.

- Tetszik a nevetésed! - Mosolyog ő is.

- Ajj ne cikiz, tudom, hogy gáz.

- De komolyan tetszik. És szerintem nem béna.

- Jól van tegyük fel, hogy elhiszem. - Elindulunk az előbbi írányba amikor feltűnik, hogy a kezünk még mindig össze van kulcsolva. - Öhm.. Jin...

- Igen T/N? - Néz rám érdeklődöen.

- A kezünk.. Khm.. Most már elengedheted.

- Nem köszi nekem jó ez így. Persze ha téged zavar akkor..

- Nem.. Addig a pár méterig már kibírom.

- És mond csak, volna kedved esetleg meginni velem egy kávét?

- Most?

- Ha ráérsz?

- Persze.. ráérek.

- Szuper.

Azon a délutánon Jin és én legalább két óráig még együtt voltunk. De őszintén nem bántam.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. ✨🖤