M A X I M U S !
▬▬▬▬▬▬▬▬▬

Az izgulás - szigorúan a szorongás féle - nem az én műfajom. Minden akadály észlelésekor magabiztosan állok elé, hogy gördülékenyen túllendüljek rajta. Legyen szó a könyvtárban terjesztett drogokról, a suliban illegálisan magammal cipelt stukkerekről vagy emberölésről, a szívritmusom stagnál a tökéletes értéket megőrizve. De most, egy rohadt kosármeccs előtt, olyan magas a pulzusom, mint a szaros Mount Everest. Na és miért? A kérdés inkább: kiért.

Az öltözőben csak arra tudtam gondolni, hogy, míg én ingemet egy atlétára cserélem, addig Magnolia abban az őrületbe kergető neccharisnyájára húzott szexi miniszoknyájában és a pulóveremben ül a lelátón. Süt róla, hogy az egész nagyszájú, de mégis törékeny énje csakis kínzárólag az enyém és aki ezt meg meri kérdőjelezni, akkor annak keresztben harapom ketté a torkát.

- Hé, szoknyapecérkém - meglepődve hallottam meg a férfi öltöző ajtajában vidáman csengő női hangot. Csapattársaim egytől egyig hangos kiáltásokkal köszöntötték a helyiségben nem járatos vörös hajú ifjúfölgyet.

- Egy kósárcsapatnak, komolyan, Rebekah?! Olyan megszólítást nem találtál, ami nem illik mindannyiunkra? - nevettem fel Magnolia barátnőjére pillantva, aki kezeivel és "Nem kavarok kisfiúkkal, negyven alatt ne keressetek" felszólalásával törve utat magának közelített meg. - Mondd, mi járatban?

- Lia nem veszi fel a telefont - fonta össze kezeit mellkasa előtt, tekintetével lyukat ütve belém. Anyám, ez a kiscsaj az én Magnoliammal lehengerlő párost alkot. - Nem tudod hol lehet?

- Az éjszaka hatása alatt van, valószínűleg.

- Töröld le a perverz vigyort az önelégült képedről és mondd meg hol van, vagy én mutatom meg neked hol van a leendő prosztatád.

- Ne légy szemtelen, ha meg akarod őrizni mind a harminckét fogad.

- Egy, az igazi férfiak nem ütnek meg nőket. Kettő, mindketten tudjuk, hogy Magnolia nem hagyná szó nélkül, ha bántanád a legjobb barátnőjét.

- Legjobb barátnőjét?! Ha igazán az volnál, nem hagynád, hogy az apja levegővételhez hasonlóan gyakran és természetesen verje - előbb járt a szám, mint az eszem tette volna, melyet aztán meg is bántam.

- Mi a francot hordasz össze? Christian sosem emelne kezet a lányára.

- Akkor kérdezd a legjobb barátnődet a testét borító véraláfutásokról és a vágásról.

- Nekem sosem beszélt erről.

- Persze, hogy nem tette, mert akkor is mások érdekét nézte - kiáltottam rá, mire rémülten ugrott egyet helyben. - De ha nem csak a likevadász álomvilágodban élnél, hanem foglalkoznál kicsit magadon kívül a szeretteiddel, akkor te is tudtál volna róla.

- Felszínesnek nevezel? Kíváncsi vagyok milyen szót használsz a magadfajta gyalázatokra. Nem tudom mit látott meg benned Magnolia, vagy milyen szert adtál neki, amitől úgy odáig lett tőled, hogy nem lát át rajtad, de csak gratulálni tudok.

- Takarodj, amíg még a saját lábaidon képes vagy távozni!

- Rendben, elmegyek, nehogy beégj a töketlen csapatod előtt. De lebegjenek előtted a szavaim, mikor elköveted életed megszámlálhatatlanul sokadik hibáját.

Mikor elhagyta az öltözőt, tudatosult csak bennem, hogy ezért a kis jelenetért Magnolia még szétrúgja a seggemet, azonban akkor és ott, a pillanat hevében nem bírtam kontrollálni az indulataimat. A csapattársaim rám szegeződött tekintetével nyúltam telefonomért, hogy tárcsázzam barátnőmet, de a készülék hangpostára kapcsolva vonta meg tőlem az én édes Magnoliam hangját.

- Szedjük össze magunkat, srácok! A nézőtéren ülő szexi bringák és Edző bá számít ránk, szóval hozzuk a szokásos formánkat - nyújtottam öklömet a csatakiáltás előtti pacsihoz.

- Velünk minden oké, nem minket oltott le egy ringyó - szólalt meg egy nagyon bátor játékos, akinek helyből adtam egy jobbost. Fájdalmas arckifejezéssel nyúlt orrához, ahol az előbb öklömmel fejeztem ki nemtetszésemet.

- Bocs, hogy megszegtem a "lányokat nem ütünk meg" szabályt - vicsorítottam Ty-ra, aki egy zsepkendővel itatta fel az ütéstől kicsordult vért, majd a többiek felé fordultam. - Ha van valaki, aki törött orral akar a pályára vonulni, az most szóljon, vagy kussoljon és húzza meg magát, de kurvára!

Teljes némaságban hagytuk el az öltözőt, éppen lemaradva a pompomlányok produkciójáról, akik piros-sárga dresszben bizonygatták hajlékonyságukat, széles mosollyal iriggyé téve a csapatba be nem került lányokat. Mondanám, hogy szegények, de hol nem szarom le, ki akar hülyét csinálni magából dögösnek képzelve magát, csak azért, hogy felszedje valamelyikünket?!

Meccs közben végig Magnolian járt az eszem, azon, miért nem számolt be az otthoni problémairól Rebekah-nak, ha egyszer legjobb barátnők, azon, miért nem veszi fel azt a rohadt telefont és végül, hogy miért nem láttam a lelátón. A figyelmem elterelődése viszont a játékomon is meglátszódott: kihagytam két három pontost és faltoltam is.

- Szedd össze magad, vagy kispadra ültetlek - rázott meg két vállamnál közrefogva Edző bá. Az ősz szemöldökpárral tetőzött szigorú tekintet és az ösztönző szavak eltörpültek az aggodalom mellett, így, mikor visszamentem a pályára, pontosan tudtam, hogy miattam Michael Jordan is csókolgathatta volna a talpamat, akkor sem tudtam volna a célra fókuszálni, mert a nő, akit szeretek, izolálta magát. Ezek után nem is ért meglepetés, mikor az ellenfél csapat laposra vert minket a hazai pályán.

Csapattársaim arcáról lerítt, hogy csalódtak bennem és iszonyatosan dühösek voltak, de egyikük sem mert szólni a meccs előtt történtek miatt, szóval mindannyian csendben vonultunk le a pályáról.

Az öltözőbe érve szokásos módon mindenki a zuhanyzókat célozta meg, míg én telefonomhoz léptem, ami világított Magnolia bejövő hívásától. Amint elolvastam nevét, rögtön rányomtam a zöld ikonra, hogy kérdőre vonjam a lányt.

- Hol a fenében voltál, Magnolia, halálra aggódtam magamat érted? Többet ne merészelj ilyet csinálni, rendben, cicám?!

- Ne aggódj, Perez, nem lesz rá képes, gondoskodtam róla - nevetett fel a vonal végén egy férfi. Hangja expresszként süvített át füleimen, azonnal felismerve a gonosz dallamot, amit Jasper Grant hallatott.

- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz, szíjat hasítok a hátadból - sziszegtem összezárt fogaim közt vicsorítva.

- Ne aggódj, a melletted ledolgozott évek során megtanultam a lényeget: nem mocskolom be a kezeimet. Van más mód is: például szike, ostor - sorolta gonosz nevetéssel, majd egy csattanást követően a háttérben sikítás hallatszódott.

- Mától halott ember vagy, Grant.

- Már azóta az vagyok, hogy Yolanda meghalt a te adrenalinéhes üzleteid miatt.

- Yolanda az én feleségem és a lányom anyja volt, nem csak téged ért veszteség a halálával.

- De nekem a testvérem volt, te önző paraszt! Vele nőttem fel és te elvetted tőlem azt, aki értelmet adott a nyomorúságos életemnek.

- Önként vállalta a veszélyt, ezt te is tudod.

- Csakúgy a te kis Magnolia barátnőd, aki erőszakos ráhatás nélkül alkot egy párt egy drogbáróval.

- Hagyd. Őt. Békén.

- Én nem köszönhettem el a testvéremtől, de, hogy látsd, én veled ellentétben nem vagyok szörnyeteg, kapsz tőlem kerek hatvan másodpercet, hogy elbúcsúzz a "cicád"-tól.

- Maximus - szólt bele Magnolia, gyenge hangon, köhögéssel szaggatva mondanivalóját. Szemeimbe ritkán csalnak könnyeket, de ennek a lánynak ez is sikerült, ezért szipogva hagytam el az öltözőt és az udvarra vágtattam törtető léptekkel.

- Meg foglak találni, Lia, ne aggódj.

- Ne merészeld, ne dőlj be semmilyen fenyegetésnek! Velem csak a világ több, szóval fogd Junipert és fuss, menekülj amerre látsz. A nevemben köszönj el Rebe-től, kérlek.

- Felejtsd el, nélküled nem megyünk sehová!

- Kettőnk közül én vagyok egy székhez kötözve, szóval ez egyszer hallgass rám - kérlelte sírástól elfúló hangján felnevetve. Istenem, mit meg nem adnék, hogy lássam a mosolyát... - Szeretlek Maximus, vigyázz magadra és igyál meg helyettem egy margaritát, amikor biztonságban lesztek.

- Magnolia, tarts ki, amíg oda nem érek - könyörögtem, de a vonal másik feléről nem érkezett válasz, ezért nevét kiáltozva nem akartam tudomásul venni, hogy lejárt az időnk. - Magnolia! Magnolia!

Könnyektől homályos látással, düh és tehetetlenség bénító fájdalmától ködös elmével bokszoltam bele az épület falába, melynek ostromolását akkor is folytattam, amikor ökölbe szorított kezemből vérem a falra csordult. Egetrengető ordítás szakadt fel belőlem a vakolat verése közben mindazt a szenvedést magam előtt látva, amit Magnolia-nak kell átélnie miattam.

- Maximus, csillapodj! Hé, állj már le, amíg nagyobb kárt nem teszel magadban - sikítozott Rebekah mellettem, félelemtől reszketve. Mit sem törődve a rettegő lánytól, folytattam a kitörést.

- Ez semmiség ahhoz képest, amit neki kell elviselni.

- Miről beszélsz?

- Elvitték.

- Lia-t? Kik? Mikor? Egyáltalán miért? Beszélj már értelmes mondatokban, az istenért! - pofozott fel, ezzel elszakítva a vörös csíkokban DNS-emet megörökített faltól.

- Bosszúból rabolta el, a nővéréért.

- Elrabolta - túrt göndör vörös fürtjeibe, az idegösszeroppanás szélén toporogva. - Gondolod, hogy...

- Megöli? - kérdeztem rá a kimondani nem mert szóra. - A bosszú elve szemet szemért, fogat fogért.

- Tehát?

- Megkínozza és hagyja meghalni - hiába tudtam mi következik, kimondva ez azért elég húsbavágó volt.

- Ezt nem hagyhatod! - verte mellkasomat ökölbe szorul tott kézekkel. - Csinálj valamit!

- Nem tehetek semmit. Megkért rá, hogy búcsúzzak el tőled, aztán meneküljek Juniper-rel.

- Te, aki sosem hallgatsz senkire, nehogy már most kezdj el megváltozni. Hol van az az önfejű, határokat nem ismerő vadállat, akiről a neved ilyen ismertté vált?

- Nem akarom elveszíteni.

- Akkor meg mire várunk még?! Szedd össze magad és találj ki valamit, de kurva gyorsan!

Rebekah Lancaster kegyelmet nem ismerő írányítása lelkemet megmarkolva erőszakosan tuszkolta vissza testembe. Tudatomat visszanyertem, maradék nyugalmamat igyekeztem megőrizni és Magnolia biztonságát a szemeim előtt tartva csak jó döntést hozni.

- Én vezetek!