A férfiaknál egyszerűbb teremtést a Föld nem hordott a hátán. Szó szerint a farkuknál fogva vezetheted őket és vágytól elvakulva képesek bármit megtenni egy kis szexért; beleértve elveik feladását. Hédóné, a gyönyör istennője, most meghajlok előtted ünnepélyesen, Maximus hálószobájában, aki az ágytámlának dőlve nézi, ahogy fehérneműre vetkőzöm előtte.

Szóval nem, a kis ork egyáltalán nem ölte meg az apámat, de megmutatta, hogy pontosan ugyanolyan, mint a többi férfi. Csak ezerszer dögösebb.

Négykézláb másztam fel hozzá, majd lovagló ülésben elhelyezkedve rajta fogtam két kezem közé arcát. Testemben elektromos szikrák gyúltak minden levegővételétől, ami mellkasomat simogatta, tekintetétől, mely szolidan mért végig, annak ellenére, hogy a benne égő vágytól legszívesebben helyben felfalt volna. Ujjával nyakam vonalát követve vándorolt melltartóm pántjához, melyet ujjaköré font, míg másik kezével derekamat szántva kereste annak csatját.

- Ne, kérlek - suttogtam szégyenlősen. Elcsukló hangomhoz társulva pilláim remegtek minden egyes érintésétől.

- Tőlem nem kell félned, Magnolia.

- Nem tőled félek. Csak amennyivel Isten itt megáldott, - mutattam a fejemre agyi kapacitásomra utalva, majd "melleimre" - azt innen vette el.

- A kócos hajaddal, a bambi szemeiddel, a kiálló kulcscsontoddal, a nem domború kebleiddel, az anyajegyeddel a köldököd felett, az általam ejtett sebbel a derekadon, a lábfejeden hosszabb mutatóujjaiddal; minden külső vonásoddal, sajátos "szépséghiábáddal" szeretlek téged. Szóval, bébi, előttem nem kell takargatnod magad, mert akármit fedezek fel, egyre jobban beléd habarodom. Kivéve, ha egy péló lengedezik a bugyidban, azt nem tudnám feldolgozni.

A derült égből érkező vallomástól könnyes szemmel nevettem fel utolsó mondatán, pólójába temetve arcomat. Hatalmas kezei közé zárva arcomat vezette vissza tekintetemet az övéhez, ajkaival lecsókolva arcomról minden sós cseppet.

- Én is szeretlek Maximus - suttogtam ajkainkat összefűzve. A mondatom nem várt reakciót váltott ki nála: hajamat megmarkolva döntött hátra az ágyon, majd felém mászva, könyökével két oldalról keretezve tartotta magát felettem.

- Engem senki sem szeret - suttogta nyakamra csókokat bőkezűen osztogatva. - Ne merj nekem még egyszer hazudni!

Érintései óvó szándéka kámforként vált köddé, a durva, szinte agresszív mozdulatokban pedig az élettől kapott pofonok nyilvánultak meg, amik elhitették vele, hogy nem méltó a szeretetre. Torkomat szorító sírástól könnyes szemmel állítottam le, félelemtől hideg kezeimet vállára fonva. Addig irányítottam tenyeremmel, amíg szemeit az enyémnek szegezte, hogy érezze szavaim merő őszinteséget, ezen kívül száz százalékos komolyságot tükröznek.

- Én, Magnolia Raelyn Mendes ezzel, - tettem lapát kezét mellkasomra - az érted hevesen dobogó szívemmel szeretlek téged minden hülyeségeddel együtt. Amióta csak egy csepp gyöngédség szivárgott ki a keménynek mutatott páncélod falán, teljesen beléd estem, de a zűrös múltad szülte képzelgéseid, miszerint téged nem lehet szeretni, kezdik azt hitetni velem, hogy ez az esés fájdalmasabb, mintha leugranék a Hell Gate híd ötezer-száznyolcvankét méteres magasságából. Szóval ez a törékeny szív itt, és ez a téged szerető lány itt, arra kérnek, hogy hidd el, mikor azt mondom "szeretlek".

- Kettőnk közül miért én tanulok pszichológiát?! - nevetett fel hitetlenkedve, aztán felült az ágy szélére. - Nehéz közel engedni magamhoz bárkit is, mert mindig azok okozzák a legnagyobb fájdalmat, akiket a szívembe zárok. Nem akarom, hogy veled is így járjak, azt nem tudnám elviselni, holott itt van Juniper, akit még fel kell nevelnem anélkül, hogy egy megtépázott idegroncs rossz példát mutatna neki.

- Az első lépést azzal teheted meg, ha kiszállsz a drogos üzelmekből.

- Tudom. De ez lehetetlen.

- Semmi sem lehetetlen.

- Valóban, ez sem az. Megoldható, ha te, Juniper és én a fejünket adjuk érte. Annyit pedig a világ összes pénze, vagy legnagyobb hatalma sem ér meg.

- Legyen ez a holnap gondja. Élvezzük ki az esét, már amennyi maradt belőle, mielőtt Juniper felébred - fontam előre kezeimet nyaka mentén, hátára puszikat nyomva. Egy gyors mozdulattal azonban Maximus fordított a helyezetünkön, maga alá gyűrve, döntve hátra az ágyon.

- Készülj fel életed legszebb és leghangosabb éjszakájára, bébi!

▱ ꧁♚❦♛꧂ ▱

- Szent cseresznyepálinka, te hogy nézel ki? - meredt ráncolt homlokkal Rebe a telefonjára. Amíg Maximus a reggeli rutinját követve kint ütyködött, addig én ébredés utáni első dolgomként kezdeményeztem videóhívást legjobb barátnőmmel, hogy beszámoljak neki a történtekről.

- Neked is jó reggelt.

- Neked inkább jó hajnalt. Ilyen korán sosem mosolyogtál még, pedig jó hosszú közös időt tudhatunk a hátunk mögött.

- Ja, hogy az... Éppen egy dögös szereplőválogatású akciófilmet nézek - forgattam szemeimet szarkasztikus megjegyzésem társaként.

- Ti a felfüggesztés alatt házipornót forgattok?!

- Baszki Rebe, csak vicceltem. Nem vettük fel - fűztem hozzá somolyogva, mire a túl oldalon vadalmaként vigyorgó lány felsikoltott.

- Miss "engem nem hatnak meg a rossz fiúk" Mendes, örülök, hogy a tanításaim nem csak felesleges szájjártatásnak bizonyultak. De miért vársz a részletekkel, te lány?

- Mert bármikor meghallhatja mit mesélek és nem akarom kínos helyzetbe hozni.

- Szerinted az egyetem, de megkockáztatom, hogy korosztályához mérve a város legnagyobb nőfalóját kínos helyzetbe lehet hozni? Maximus többször csatolt ki melltartókat, mint a női populáció együttvéve, kétlem, hogy életed legszebb estéjének beszámolójával zavarba tudnád hozni a kujont.

- Rosszul ítéled meg Őt. Amíg meg nem ismertem, én is egy öntelt, szívtelen ogrénak könyveltem el, de ez távolabb nem is állhatna az igazságtól.

- Ó, a kurva életbe, te totál szerelmes vagy. Olyannyira, hogy az már illegális.

- Ezen nem lepődöm meg, hisz Maximus egy csodálatos ember, csak idő kérdése volt, hogy ne takargassa ezt előttem. Gondolkodás nélkül rá merném bízni az életemet.

- Ettől függetlenül nekem még mindig egy kicsit Szépség és a szörnyeteg beütést ad a kapcsolatotok.

- Ha már a kapcsolatoknál tartunk, mi a helyzet a kardigános herceggel?

- Weatherly még mindig él és virul, már ha lehet így nevezni, ha valaki latint oktat egy előadónyi másnapos egyetemistának. Azon gondolkodtam korrepetálást kellene kérnem tőle, hogy több időt töltsünk együtt.

- Fondorlatos, bár ehhez nem ártana, ha beszélnél latinul.

- Az egy holt nyelv és a spirituális edzőm mindig azt mondja, hogy ne merüljek el túlságosan a múltban.

- Mióta nevezed spirituális edzőnek a Pinterest-et?

- Azóta, hogy az ötletek mellett idézeteket is mentek le, mivel a legjobb barátnőm nem elérhető hosszútávú nőgyógyászati vizsgálat miatt - kacsintott a képernyőhöz közelebb hajolva.

Neszt hallva az ajtó felől, kaptam el fejemet annak irányába, mely kinyílt, küszöbén a kezeiben egy nagy tálca reggelit tartó Maximus-szal. Mosolyogva fordultam vissza barátnőmhöz, aki csendesen várta, hogy felvázoljam neki, miért is terelődött el figyelmem az irracionálisan közelről szemlélendő arcáról.

- Most mennem kell, később még beszélünk.

- Üdvözlöm a doktor urat - vigyorgott a kamerába, mielőtt bontottam a hívást.

- Jó reggelt cicám - hajolt hozzám egy csókra Maximus, miközben a tálcát a takaróra helyezte, kellően vigyázva, nehogy a narancslevet kiöntve lecserélje az ágynemű színét.

- Jó reggelt orkom - mosolyogtam csókunkba. Másik oldalamra egy apró mancs fonódott, így elszakadva a fiútól, pillantottam az ágy mellé, ahol Junper állt unikornisszavvú kapucnis pizsamában. - Neked is pöttöm - nyomtam puszit pufók arcára, ahogyan hónaljánál megragadva emeltem fel az ágyra. Max is helyet foglalt és immáron hárman nekiláttunk a porcukorral megszórt gofri elfogyasztásának.

Édesanyám távozása óta most éreztem először magamat boldognak. Úgy éreztem, hogy az emberek körülöttem a világ legjobbjai és életem legszebb perceit töltöttem el... a családommal.

De, mint előbb-utóbb mindennek, ennek is vége lett. Pontosabban, egyikünknek.