Sziasztok Drágáim.
Egy újonnan csatlakozó író páros, folyamatban lévő történtek ajanloját hoztam nektek.
Jó szórakozást hozzá.

4. rész

Chan * Minho * Changbin - ChanMinBin

Lázgörcs

Minho már napok óta nem érezte jól magát. Rossz volt a közérzete, folyton fáradt volt, nem volt kedve semmihez sem.

Érezte, hogy meg fog betegedni. Mégsem maradt otthon, ha mégis akkor sem pihent.

A párjai is észrevették a kedvetlenségét, de elhajtotta őket, hogy nincs semmi baja. Csak sokat dolgozott, kimerült és nincs ideje pihenni, mert sok a munka. Persze alapból is hasonló személyisége volt és csak a párjaival viselkedett máshogy. Ezért nem is gondoltak többet a dologba, bár kicsit aggódtak miatta.

- Haza kéne menned. Nagyon rosszul nézel ki. - mondta Hyunjin, Minho egyik legjobb barátja és egyben kollégája.

- Szerintem is Hyung. Ráadásul Chan és Changbin hyung kinyír minket, ha történik veled valami. - kontrázott rá Felix.

- Jah... Nem akarok még meghalni! Még nem kamatoztattam eléggé ezt a szépséget! - mutatott magára Jinnie.

- Szerintem meg igen! - vágott vissza Lix. - Ha megkérdezném Jeongint és Seungmint biztos egyetértenének... - nevetett Felix, majd aggódva nézte Minhot, aki szokatlanul csendben volt. Sosem hagyná ki, hogy Hyunjint gúnyolja.

Minho ezek után sem maradt otthon pihenni, sőt, napok óta nem is aludt rendesen. Nem tudta volna megmondani, hogy miért. Talán érezte, hogy valami rossz fog történni és ébren akart lenni, hogy készen álljon elhárítani a bajt.

Ma reggel viszont tényleg úgy érezte, jobb lenne, ha otthon maradna. Hívták, hogy kevés az ember, így hát mennie kellett. Mondhatta volna, hogy nem érzi jól magát, ami igaz is, de ő mégis elment. Nem akarta cserben hagyni a barátait, hiszen őket is behívták dolgozni.

Alig jutott el a munkahelyére, szinte az egész út alatt csillagokat látott, ami azt jelentette, hogy igencsak szédül. Ezen kívül úgy égett a teste, mint egy kályha, ha nem jobban.

Mikor belépett az ajtón és meglátta a barátait, mintha valami megtört volna benne. Alig lépett feléjük két lépést, az elméje elsötétült és a magas láz okozta ájulás szélén állt. Már nem hallotta mit mondanak neki, csukódtak le a szeme és lassan elnyelte őt a sötétség.

- Hyung? Neked nem kéne otthon lenned? Borzalmasan nézel ki... - és Minho abban a pillanatban Felix és Hyunjin karjaiba hullott.

- Basszus. Nagyon forró. - motyogta ijedten Felix.

- Lix, szólj Channak, én addig... Nem tudom... - kezdett pánikolni. - Bazdki Minho! - óvatosan lefektette a földre, kicsit ügyetlenkedve, de stabil oldalfekvésbe helyzete, majd tárcsázta a mentőket.

Felix mivel Chant nem érte el Changbint hívta, aki viszont egy csörgésre felvette. Valahogy érezte, hogy baj van.

- Minho hyung elájult! - tért rögtön a lényegre.

- Mi? Mi történt? Miért? - bombázta idegesen a kérdéseivel.

- Nem tudom. Talán túl magas a láza. - pánikolt még mindig a kicsi.

- Bazdki Lix. Minho lázgörcsös!

- Mi? - kérdezte ijedten.

- Felix! Nagyon figyelj rá! Hívj mentőt azonnal! Érted? - a kicsi aussi válaszolt volna, de Changbin kisebb pánikolása nem engedte szóhoz jutni. - Figyelj rá, hogy le ne nyelje a nyelvét! Mondd a mentősöknek, hogy lázgörcsös! Akkor is vigyék be, ha már felébredt! Kezd el a lázcsillapítást! Tegyél a homlokára, meg a tarkójára vizes ruhát!

- Hyunjin már hívta a mentőket. - vágott közbe, megelőzve a barátja kibontakozó pánikrohamját.

- Felix! Figyelj rám! - vette át a szót Chan, hiszen akkor érkezett meg, mikor a párja a lázgörcsöt említette. Azonnal kihangosíttatta vele a telefont. - Megjegyezted amit Changbin mondott?

- Igen... - váloszolt bizonytalanul.

- Jó, ha megérkezik a mentős valamelyikőtök menjen vele. Kérdezd meg, hogy melyik kórházba viszik és azonnal szólj nekem!

- Rendben hyung.

Felix pontosan azt tette amit mondtak neki, persze előbb Hyunjinnak is elmondta. Nem sokkal később a mentősök is megérkeztek, Minho pedig még mindig ájultan feküdt a földön. A láza sem ment lejjebb. Az ápolók, annak tudatában, hogy lázgörcsös beteggel van dolguk azonnal kezelni tudták a helyzetet. Ennek hála Minho hamar magához tért, pont akkor, amikor betolták a mentőkocsiba. Így Felix kicsit megnyugtathatta Chant és Changbint, illetve megemlítette melyik korházba szállitották.

Hyunjin nagy veszekedések árán, de beült a mentőautóba Minho mellé és elindultak a kórházba.

- Hyung! - szólalt meg Changbin, mikor a kocsihoz értek. - Miért nem figyelt jobban? Tudja, hogy lázgörcsös. Miért nem vett be gyógyszert és maradt otthon? - kérdezte szomorúan és aggódva, majd ahelyett, hogy beült volna, Chan mellé sétált.

- Nem tudom. - sóhajtott gondterhelten. - Tudod milyen makacs tud lenni. - válaszolt, majd megölelte párját.

- De mi van, ha valami történik vele? Ha megint elájul? - kérdezte félve az idősebb vállába motyogva.

- Már a kórházba tart. Kapott gyógyszert. Nem lesz semmi baj, rendben? - nyugtatta az alacsonyabbat, s egyben saját magát is.

- Ühm... - bújt a párjához, mint egy szeretethiányos, félős törpehörcsög. Chan pedig készségesen ölelte, simogatta, míg meg nem nyugodott annyira, hogy el tudtak indulni.

A kórházba érve azonnal meglátták Hyunjint, aki direkt kijött eléjük, majd elkísérte őket Minhohoz. Amint odaértek otthagyta őket és visszament, hogy megnyugtassa Felixet. Na meg dolgozni, elvégre még munkaidő volt.

Changbin szinte berontott az ajtón és rögtön rákezdett, tudva, hogy a párja már ébren van.

- Minho! Tudod, hogy lázgörcsös vagy! Nagyon felelőtlen volt tőled! Meg is halhattál volna! - persze kicsit túlzott, de azért volt benne igazság. Ritkább esetben tényleg bele lehet halni, ha nem is magába a lázgörcsbe, hanem később a szövődményébe.

- Sajnálom... - motyogta szomorúan, lehajtott fejjel.

- Nagyon aggódtunk miattad tudod? - mondta, már egy fokkal nyugodtabb hangnemben, miközben az arcára simított. Meglepődve vette észre, hogy még mindig meleg az arca. Úgy látszik a gyógyszer még nem hatott teljesen.

- Sajnálom... - Minho nem nagyon tudott mást mondani. Teljesen igaza volt Bin-nek, ezt ő sem tagadhatta.

- Bent tartanak, vagy hazamehetsz? - kérdezte Chan.

- Hazamehetek... - motyogta.

- Biztos? - kérdezte kétkedve.

- Hmmm... Saját felelősségre... - válaszolt halkan. - De hyung! - nézett rá láztól csillogó szemekkel. - Kérlek hadd menjek haza! Nem akarok itt lenni! - kérlelte, már mindkettőjüket.

- Persze, hogy hazajössz! Majd mi gondoskodunk rólad! Nem hagyom, hogy valami random csávók ápoljanak! - tört ki Changbin. Minho még így lázasan, a gyógyszertől kicsit kábán is képes volt mosolyogni Bin féltékenységén.

Chan és Changbin hazavitték Minhot és addig mellette voltak, gondozták, amíg meg nem gyógyult. Egy pillanatra sem hagyták egyedül. Még a mosdóba is elkísérték.

Pesze utána ők lettek betegek, amiért Minho le is szidta őket. Hiszen ezért nem akarta, hogy beteg legyen. Tudta, hogy ez lesz. Mondta nekik, hogy nem kell állandóan vele lenniük, de hát ki parancsol a nagy Bang Channak és a kigyúrt Dark törpének.

Vége

Bl-Girls