Szeptember 15-e van, a születésnapom. Az emberek ilyenkor általában boldogok, mert egy évvel idősebbek lettek, viszont én itt gubbasztok a szobámban és a laptopomon nézem az egyik kedvenc sorozatom, de most arra se tudok figyelni igazán. A gondolataim valahol pár utcával arrébb járnak, hogy vajon most mit csinálhat legjobb barátom Hyunjin.

Sajnos szobafogságban vagyok, mert véletlenül, de tényleg teljesen véletlenül betörtem a suliban egy ablakot, miközben a srácokkal fociztunk. Nem értem, hogy miért csak engem büntettek meg, hisz mindannyian ott voltunk és bárki más is betörhette volna azt a fránya üveget.

De a lényeg az, hogy így nem tudtam elmenni a nekem rendezett bulira és gondolom, mindenki jól érzi ott magát, amíg én itt unatkozok magamban.

Nagy önsajnáltatásomat a telefonom rezgése zavarta meg, amit anélkül, hogy megnéztem volna ki hív, felvettem.

-          Lixie. – nyávogott bele a vonal másik végén barátom. – Told ki azt a formás segged a teraszra, ha azt akarod, hogy ne fagyjak meg. – folytatta a drámázást, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Gyorsan kiszaladtam, hogy megnézzem, tényleg itt van e és nem kellett csalódnom. Amint lenéztem a korlát mögött megláttam Hyunjint, aki mint mindig, most is lélegzet elállítóan nézett ki. Egy passzosabb fekete farmer volt rajta, aminek az oldalán egy-két lánc csüngött, mellé egy fehér és világoskék, csíkos és bő ing, ami alatt egy fekete póló is volt. Mindig is értett ahhoz, hogy mi áll jól neki és nagyon törődött a megjelenésével. Fekete haját leengedve hagyta, hogy minden alkalommal, amikor beletúr felgyorsuljon a pulzusom.

Nem tudom, hogy mikor történt meg, de már egy ideje gyengéd érzéseket vált ki belőlem, amiket nem tudok már lassan elrejteni.

- Miért jöttél el idáig? Tudod, hogy szobafogságban vagyok. – értetlenkedtem.

- Pont ezért. Most fogod magad és felveszel valami normális ruhát és indulunk a bulira. – lépett be a szobámba, hogy kicsit felmelegedhessen.

Nem szóltam semmit csak elkezdtem öltözködni. Egy szürke farmert választottam és egy egyszerű fehér pólót, amire egy garbós, rózsaszín, kötött pulcsit vettem fel. A hajamat megfésültem, mert az előbb kicsit elfeküdtem az ágyban és már indulásra készen is álltam.

Ki mentünk újra a teraszomra és most áldottam az eget, hogy annak idején a szüleim egy ilyen növényfuttató rácsot tettek fel a falra így azon könnyedén le tudtunk mászni.

Halkan kiosontunk az udvarról, és ahogy a járdára értünk hyungom elkapta a kezem és rohanni kezdet velem nevetgélve, ami miatt én is egyre hangosabban kezdtem kuncogni. Pár utcával arrébb már lelassítottunk és kértem, hogy álljunk is meg egy percre, mert úgy éreztem helyben kiköpöm a tüdőm.

- Ez sokkal viccesebb volt, mint képzeltem. – lihegte fülig érő szájjal.

- Elég lett volna csak egy utcát futnunk. – nyögtem ki nehezen a szavakat térdemen támaszkodva.

Egy kicsit még pihentünk, majd újra elindultunk Bangchanék házához. A szülei épp elutaztak és ráhagyták a házat ezért is rendezték meg ott a bulit. Szerencsére már nem voltunk túl messze és amint megérkeztünk mindenki körbe ölelgetett és felköszöntött.

- Boldog szülinapot Lixie. – Köszöntött egyszerre In és Minmin.

- Boldogat öcsi. – borzolta össze a hajamat Minho nyomában Jisunggal.

- Meg érkezet a mi 5 csillagos Michelin séfünk. – jött oda Bangchan is egy soujuval a kezében, amit azonnal az enyémbe nyomott. – Fenékig. – kiáltott fel és meg is húzta a saját sörét. Én kicsit félve ittam bele az üvegbe, mert nem szoktam inni.

- Nem muszáj meginnod, ha nem szeretnéd. – szólalt meg Hyunjin, aki még mindig mellettem állt és a kisujjával az enyémet fogta. Megráztam a fejemet és végre bele ittam az alkoholba, ami nem is volt olyan rossz, mint hittem.

Egy fél órával később már vagy a harmadik üvegnél járhattam és ez meg is látszott rajtam. Őrült módjára táncoltam a nappali közepén a hasonló állapotban lévő Jisunggal, mikor valaki hirtelen elkapta a kezemet és maga felé rántott. Egyensúlyomat elvesztve neki estem a mellkasának és kissé kábán tekintettem fel rá.

-          Hyung.

Kezeit derekamra csúsztatta, hogy jobban meg tudjon tartani és egyik kezemet átdobta a vállain.

- Felviszlek az egyik szobába és kicsit ledőlsz. Kicsit sokat ittál. – indult meg velem az emelet felé, de a lábaim nem akartak engedelmeskedni nekem és így folyton bele akadtam a lépcsőfokokba. Hyunjin csak megforgatta a szemét és hirtelen felkapott menyasszony pózba és úgy vitt tovább teljesen be a szobába, ahol letett az ágyra.

- Maradj itt, hozok neked egy kis vizet. – azzal el is indult a fürdőszobába és egy pohárral tért vissza. Felültem és egy húzóra meg is ittam, mert úgy éreztem teljesen kiszáradtam.

- Köszönöm Hyung. – letettem a poharat az éjjeli szekrényre és visszadőltem az ágyra.

- Akkor én azt hiszem, visszamegyek a többiekhez. Te csak maradj itt és pihenj. – simított ki egy tincset az arcomból, de amikor elindult volna én amilyen gyorsan csak tudtam, elkaptam a kezét.

- Maradj itt velem. – vettem elő az őzike szemeimet, amiknek tudtam, hogy nem tud nemet mondani. Sóhajtott egyet és befeküdt mellém az ágyba velem szemben. – Hyung én...

- Tudom. – mosolygott rám és végig simította arcomat. – Én is téged Lix, már jó ideje. Mindig is figyeltelek és elraboltad a szívem az oda figyeléseddel és aranyosságoddal. Mindenkire oda figyelsz mindig, és másokat helyezel magad elé. – az arca komolyságról árulkodtak és a szemei csak úgy csillogtak, miközben rólam beszélt.

- Nem is vagyok aranyos. Tele van az arcom idióta szeplőkkel és még csak nem is vagyok helyes. – duzzogtam kicsit, mire ő csak elmosolyodott és meg ingatta a fejét.

- Én mégis mindenkinél helyesebbnek látlak és a szeplőidtől csak még szebb az arcod. Kérlek, soha ne takard el őket.

Csak bólintottam egyet, mert annyira zavarba jöttem attól amit mondott, hogy a szavak a torkomon akadtak.

- Lix?

- Mhm? – hümmögtem kérdőn.

- Megcsókolhatlak?

Ha lehet még annál is jobban zavarba jöttem, mint előtte voltam és ő ezt válasznak is vette, mert lassan közelebb hajolt hozzám és ajkainkat lágyan összeérintette. Egy rövidke puszi volt, de úgy éreztem ennyi nekem nem elég így most én hajoltam vissza hozzá, hogy egy hosszabb szenvedélyes csókban forrjunk össze, miközben kezemet tarkójára simítottam és ő pedig a derekamnál fogva húzott magához közelebb.

November van, vagyis már két hónapja randizunk Hyunjinnal és be kell vallanom, boldogabb nem is lehetnék, bár egy valami mégis zavar. Akárhányszor lenne rá lehetőségünk, hogy egy újabb szintre emeljük a kapcsolatunkat, mindig visszautasít. Kezdem azt érezni, hogy mégsem vagyok elég jó neki. Ez az egész dolog nagyon frusztrál és ezt eddig teljesen elnyomtam magamban, mondván, hogy lehet, szerinte még korai lenne.

Ma viszont úgy hozta a sors, hogy drága jó barátom pont akkor lepett meg jelenlétével, amikor elég ramaty állapotban, sírtam a szobámban.

- Hey Lix. Minden rendben? - ült le azonnal mellém Jisung és elkezdte a hátamat simogatni.

- Nem. - válaszoltam elkeseredve. - Semmi sincs rendben. - borultam a nyakába, míg ő folytatta a vigasztalásom és addig meg sem szólalt, amíg úgy nem érezte, hogy kicsit megnyugodtam.

- Na, mesélsz? - kérdezett rá óvatosan és én eltávolodtam tőle egy bólintás kíséretében.

- Szerinted mit csinálok rosszul? - tettem fel a kérdést.

- Szerintem? Semmit. Bár nem tudom, mivel kapcsolatban kérdezed ezt, de hé, nézz magadra. - mutatott végig rajtam. - Tökéletes vagy. - mosolyodott el, de én csak megráztam a fejem.

- Szerinted undorodik tőlem? Vagy rájött, hogy mégsem meleg, de nem akar megbántani? - suttogtam alig hallhatóan.

- Most már mindent értek. - nevette el magát mire tőlem csak egy igen furcsa képet kapott. - Vagyis szerintem csak félt, nem hiszem, hogy tisztában van azzal, hogy nem vagy szűz. - ezzel talán csak még jobban összezavart. - Figyelj, biztosan állíthatom, hogy odáig van érted, ahogyan te is érte. Ne aggódj, szerintem hamarosan megtörik a jég. - mondta biztatóan és azt hiszem hittem is neki.

- Köszönöm Sung. - öleltem át legjobb barátom. - Nem tudom, mi lenne velem nélküled.

Egy ideig még beszélgettünk, de kaptam egy üzenetet Hyungomtól, hogy ma este értem jön, mert el akar vinni valahová, és mivel már csak pár órám volt addig is Han segített készülődni. Amíg én gyorsan letusoltam és megborotválkoztam, addig ő kikészített nekem ruhát az estére.

- Szerinted jó leszek így? - kérdeztem barátomat, akit a tükörből figyeltem. Egy fehér néhol szaggatott póló volt rajtam egy ugyan olyan színű farmerral.

- Szerintem tökéletes leszel. Hidd el még akkor is tetszenél neki, ha a kukából öltözködnél. - viccelte el a végét, amin én is jót mosolyogtam.

Meghallottam a csengőnk hangját, amiből tudtam, hogy megérkezett Hyunjin. Gyorsan ki is nyitottam neki az ajtót, de ő anélkül, hogy mondott volna bármit, elkapta a csípőmet és közelebb húzva magához megcsókolt, másik kezével meg az arcomat simogatta.

- Khm, srácok azért én is itt vagyok. - hívta fel magára a figyelmet barátom.

- Bocsi Han, de nem bírtam ellen állni. - vakarta meg tarkóját Jin.

- Szerintem induljunk. - kaptam magamra a fehér szövet kabátom, ami belülről bélelt volt.

Elköszöntünk Jisungtól és már indultunk is.

- Egyébként hova megyünk? - kérdeztem rá pár perccel később.

- Hozzám. - mosolygott rám, de szinte azonnal vissza is fordult az út felé.

Kezeinkre tévedt a tekintetem, tagadni se tudnám, hogy imádom, amikor vezetés közben úgy fogja a kezem, hogy közben a váltót is használja. Neki ez lehet kicsit kényelmetlen, de én odáig vagyok érte.

Hamar meg is érkeztünk Hyunjin otthonához. Bementünk a házba és miután levettük a cipőinket és kabátjainkat, már az emelet felé tartottunk, ahol a szobája is van.

Viszont, amikor kinyitotta az ajtót, majdnem sírva fakadtam. Nem volt túl nagy a helyiség, tekintve, hogy tetőtéri szoba volt, de mégis olyan szépen feldíszítette, hogy meghatott.

Szinte mindenhol egy kis mécses, amiket nemrég gyújthatott meg és virág szirmok voltak szétszórva mindenfelé.

- Ez gyönyörű. - szólaltam meg a kisebb sokk után.

- A te szépségedhez fel sem ér. - ragadta meg a csípőmet és lassan az ágy felé kezdett tolni pillangó puszikat adva. Amint elértem a szélét ledöntött rá és úgy folytatta szám ostromlását, miközben egyik keze becsúszott a pólóm alá.

Jóleső borzongás futott végig a testemen, míg ő végig simította egész mellkasomat és oldalamat. Felemeltem a kezemet és kivettem a hajgumit a hajából, hogy utána ujjaimat végig szántsam puha fürtjein. Gyorsan megszabadított a felsőmtől és kicsit elidőzött azon, hogy végig nézte testemet. Kicsit zavarba hozott bámulása ezért felültem és én is levettem róla a zavaró ruhadarabot, hogy, amint lekerült róla, apró csókokkal díszítsem minden izmát.

Nem akartuk elsietni a dolgokat, hisz mégis csak az első alkalmunk volt egymással így már percek óta csak egy-egy alsó volt már csak rajtunk és próbáltuk a másikat minél több helyen végig csókolni, de főleg ajkainkon.

Már kezdtem túl izgatott lenni ezért bokszerébe akasztottam ujjaim és benyúltam alá, hogy megfoghassam formás fenekét, amire egy morgás volt a válasza és még a nyakamba is bele harapott.

- Ne legyél mohó. - mosolygott rám féloldalasan és lassan elindult lefele csókjaival, hogy amint elért combjaimhoz azt is végig puszilja és néhol kicsit bele harapjon. A kéjtől már dobáltam a fejemet, hangosan vettem a levegőt. Belemarkoltam a hajába, hogy ágyékomhoz húzzam fejét és ő értette a célzást, mert hamar megszabadított az alsómtól. Amint megéreztem nyelvét és ajkait egy hangosabbra sikerült nyögéssel reagáltam. Régen volt már, hogy így lettem volna együtt valakivel ezért sajnos elég hamar sikerült eljuttatnia a fellegekbe, de én nem elégedtem meg ennyivel. Hasamra fordultam és kissé kipucsítva tárulkoztam elé. Lehet, kicsit szégyentelennek hangzik, de nincs okom előtte szégyenlősködni.

Nagyon óvatos volt velem és rendesen előkészített, hogy véletlenül se tudjon túl nagy fájdalmat okozni. Igaz az elején még így is kigördült a szememből pár könnycsepp, de hamar felváltotta a fájdalmat a kéj, így nem törődve azzal, hogy ki hallja, kiengedtem vágytól túlfűtött hangomat. A fellegekben éreztem magam és szerintem ő se volt ezzel másképp, legalábbis a hangjaiból és cselekedeteiből ezt szűrtem le.

Később már kissé ragacsosan és izzadtan feküdtünk az ágyon. Én fejemet a mellkasára hajtottam, míg ő a hátamra rajzolt mindenféle alakzatot ujjaival. Annyira nyugodt volt ez a pillanat, hogy azt kívántam bár sose érne véget.

- Jól vagy? - kérdezte megtörve a pár perce tartó csendet.

- Kicsit zsibbadok, de ezen kívül semmi bajom. - mosolyogtam fel rá és loptam egy puszit ajkairól.

- Nem ez volt neked az első igaz? - kérdezett rá, mire én csak megráztam a fejem egy kisebb kuncogással.

- Azt ne mond, hogy neked igen, mert azt nem hiszem el. - simítottam meg mellkasát.

- Tényleg nem. - nevette el magát. - Viszont veled volt az első olyan élményem, ami az ez előttiekhez nem fogható. - simította meg arcomat.

- Van kedved újra csinálni? - villanyozódtam fel, hisz még senki se mondott ilyet nekem. Bólintott és én azonnal a csípőjére ültem, hogy úgy kezdjem el csókolni.

- Mi lenne, ha most te lennél felül? - kérdezett rá, mire kicsit meglepődtem, de bele mentem a dologba.

Egy csodálatos estét töltöttünk el együtt, amit szerintem sosem fogok elfelejteni, míg élek. Olyan érzéseket kaptam tőle ez alatt a két hónap alatt, mint még senkitől és azt hiszem, most vagyok a legboldogabb, mert egy olyan személy van mellettem, akit teljes szívemből szeretek és ő, mindezt viszonozza is felém.

❀ Stray Kids Oneshots ❀

RabbytGirl