4.Fejezet

Szenvedély. Tiltott vágy. Szégyen és éhség. Keményedő hímtagja jelezte tetszését. Forró, heves ajkaink egyesülésével felszínre törtek elfolytott vágyaink. Feszülő izmok, szoros ölelés, hátán karmolások pecsételik, itt és most szexelni fogunk. Gondosan feldíszített ebédlőasztalról egy karsuhintással estek le tányérok, poharak, vázák. Fenekem felhelyezve immáron üres felületre, lábaimmal derekát szorosan közrefogtam, kezeimmel mellizmait karmoltam. Lihegve téptük egymás ajkait, mintha nem lenne holnap. Bizonyos értelememben nincs is. Egyedül a ma! Felkapott az asztalról, felvitt hálószobájába, ahol már lekerült rólam a maradék textil, ami takart. Finom, mégis éhező módra nem csókolt, hanem falta testem. Hirtelen mozdulattal alám került, fogaimmal érzékien harapdàltam nyakától, egészen az alhasáig. Pénisze teljes merevséggel lüktetett boxerén keresztül, ajkaimmal, nyelvemmel finom, kínzó mozdulattal kényeztettem először. férfias hörgése jelezte, sokáig nem bírja játékom, ezért lehúztam róla és makkját kaptam be elsőnek. Elkezdtem torkozni. Nagyon bejött neki a látvány is, hatalmassága egy szempillamtás alatt eltűnt. Tizenöt perc eltelte után, teljesen beindulva már vadabb csókokkal halmoztam el testét, egészen addig, míg kéjes gondolatokkal teli szemeink nem találkoztak. Már elkezdtük volna, viszont védelem nélkül nem voltam hajlandó folytatni. Egy embernek engedtem, mert bíztam benne és szerettem. Lehetőleg, ha nem muszáj, csak úgy nem fekszek le senkivel. Kétségbeesetten kerestük az óvszert az éjjeli szekrényében, alatta, majd pénztárcájában kutakodott. Sikeresen megtalálta, kibontotta, felhúzta. Azután farkára ráhúzott, mint a nyársra virslit szokás, felnyögtem az élvezettől. Ahogy bennem mozgott elképesztő, leírhatatlan bizsergést váltott ki. Ilyen mikor sok idő teltével, újra szexelsz. A feromonok szabadon keringenek a levegőben, úgy kapkodsz ajkaiért, mintha csak oxigén lenne. Pózváltás után, mi már nem szexeltünk, hanem vadul basztunk. Eufórikus állapotba kerültünk mind a ketten. Hihetetlen mozdulatokat hajtottunk végre;

Nem néztük az időt se, nem is érdekelt minket. Egymással töltött, csodás szexuális aktusunkkal, egymás érzékeny pontyaival törődtünk. Senki és semmi nem érdekelt bennünket. Egyedül én és Damien létezünk e kegyetlen világban. Az utolsó lökése előtt éreztem, sokáig ő sem bírja.

Először én, végül ő ment el. Kimerültünk. Mosolyogva röhögtünk, mintha kamaszok lennénk; majd elaludtunk egy pár órára. Miután megébredtünk, lezuhanyoztunk, rendeltünk pizzát, majd hazavitt. Mardosott a bűntudat, valószínűleg már nem vagyok a "szer" vagy az alkohol hatása alatt. Ahh Istenem, mit tettem. Vagyis tettünk.

...

Nem hiszem el hogy lefeküdtem a főnökömmel. És ez a te hibád! - Mért az én hibám? Nem volt jó? - N-nem arról van szó, hanem.. Miért kell ilyen szexinek lenned és.. M-miért kellett elcsábítanod? - Először is, te támadtál le, másrészt nagyon jók voltunk. Nagyon szexi vagy. Nem bánnám, ha többszöri ismétlés lenne..- Biztos hogy nem. - Ohh.. Majd meglátjuk. - Ne légy olyan magabiztos! - Ne légy ennyire makacs. Minden pillanatáért odavagyok. - Én is élveztem, de! Első sorban, a főnököm vagy! Gondolkozz logikusan, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. - Még mindig jobb velem, mintha a többiek közül valaki teszi meg. - Tessék? - A csapat tagja vagy egy évig. Rád is vonatkoznak innentől kezdve a szabályok. Minden héten egyszer.. - Ugye most csak viccelsz? - Vagy én vagy a többiek közül valaki, sorsolás útján. - Nem leszek egyikőtök szexszolgája se! - Ruby.. Te már újjászülettél! Nem volt jó engedni a vágyaidnak, amely elöntött téged? Levetkőzted a gátlásod és megtetted, amit sokan nem mernek? - Damien, a főnököd vagyok! Beosztottként nem lenne szabad randiznunk se! Nemhogy még szexelni, ahogy az imént. - Ki beszélt randiról? Ez csak munka. Illetve kötetlen szórakozás. - Ezt csináltad mindenkivel? - Nem. Egyedül veled. Megérkeztünk hozzád. - A bácsikám és a testvérem leszedik a fejem, amiért késő délután érek haza. De szuper. - Ha gondolod, visszajöhetsz hozzám. - Óh, hogyne, netán ne folytassuk, ahol befejeztük? - Ha már szóbahoztad. - Felejtsd el! - Kihívás elfogadva! - M-mi? Nincs kihívás! Holnap megyek dolgozni és kész. - A végén megint nem tudsz magaddal mit kezdeni. És muszáj lesz kezdeni valamit. - Álmaidban. - Egész délután megvolt. Most már az ismétlés kell! - Olvass a számról: N E V E R. Vigyázz az úton! - Muszáj leszek, hiszen az én Ruby-m megkért.

...

Miután a macska-egér játékot lezártuk, remegő lábakkal, maximális szégyenérzettel beléptem a házba. A bácsikám nyilván dühös volt, mi tartott ennyi ideig, továbbá megjegyezte, tisztára úgy nézek ki, mintha egy szénakazalból jöttem volna ki, csak azért, nagyobb legyen a feszültség bennem. Tudom, nagyon kedves tőle, de ez mind nem történne meg, ha nem szexelek a főnökömmel. Pedig letusoltam, hajat mostam, annyira szarul nem nézhetek ki. Azt leszámítva, milyen piaszag árad a ruhámból. Most jogosan hallgatom a megjegyzéseket, okításokat. Gergőnek leesett, valami nincs rendjén, mert általában visszabeszélek, magamat védve, de síri csendben helyeseltem mindenre. Elnézést kértem, szerencsére nem harag tartó Roland bácsi, ezért egy izgalmas történettel ajándékozott meg engem és Gergőt. Mesélt nekünk arról, mikor apával surrantak haza hajnalban az egyetemi afterről. Nagyon meg lettek szidva és megkergette őket nagyi, egy papuccsal. Nagyon vicces volt. Kár hogy a nagyit nem ismerhettük meg jobban. Szegény akkor halt meg, mikor mi három évesek voltunk. Egyedül a kedves mosolyára emlékszem. Gergő már arra se hogyan nézett ki.

Lefürödtem, közben nem tudtam nem a szexre gondolni. Újra éreztem, kezdek beindulni. Nem tudom mitől van ez, de úgy érzem, akarok még! Többet és többet! Jézusom, csak nem lett belőlem egy nimfomán kurva? Nem, nem és nem! Damiennel biztos hogy mégegyszer nem fekszek le! Ahh de nehogy már egy ostoba játékszabály miatt legyek kirúgva.. Kell lennie más megoldásnak. Ezek a hatalmas nagy gondolatmenetek közepette, át is öltöztem pizsire, Gergő pedig átkopogott hozzám.

...

-Bejöhetek?
- Persze, gyere. - Tudom, amióta.. Tudod. Nem beszéltünk úgy igazán komolyan. Főleg hogy beletemetkeztem a tanulmányaimba. - Mindketten másképp dolgozzuk fel a történteket. - Ettől függetlenül itt vagyok neked, ahogy eddig is, bármit elmondhatsz nekem. Számíthatsz rám. - Nekem is hiányzik hogy többet beszéljünk. - Miért nem indultál el az éven? Miért akartál annyira dolgozni? És nekem ne gyere ezzel a "Nincs kedvem tanulni" válasszal, nem Roland bácsi vagyok. Hanem a testvéred. Mindhárman egy család vagyunk, számíthatunk egymásra, őszinték lehetünk. Nincs amit ne tudnánk megoldani. - Őket nem tudjuk visszahozni. - Ez igaz. Ugyanúgy szenvedünk a hiányuktól. - Nagyon hiányoznak, Gergő! - Nekem is! - Azt akarom hogy itt legyenek! - Én is. - Velem alszol ma este? - Mint régen, amikor arra vártunk te, Roland és én, apáék mikor fogják hazahozni az első háziállatunkat. - Szelit? - Igen, a kis aranyhalunkat! - Amit én túletettem és abba halt meg. - De hogy ezt ne vedd észre, apu gyorsan elszaladt egy új aranyhalért. - Azt kívánom, bárcsak újra együtt lehetnénk! - Mind az öten. - Egy családként.

...

Ahogyan régen is szokásunk volt, este elalvás előtt beszélgettünk. Apáék halála óta, ez volt az első hosszú beszélgetésünk. Éreztük, a jégfalat áttörtük. Most már könnyebben vészeljük át ezt a nehéz időszakot. Hálás vagyok, amiért Roland itt van és vigyázz ránk.

Azért is hálás vagyok, amiért Gergő a testvérem.

Viszont még nem állok arra készen, hogy teljesen őszintén beszéljek arról, miért hagyok ki egy évet az egyetemről. Hülyeségnek gondolnák, illetve már én magam se vagyok biztos, saját állításomban. Talán menekülök is. De egy biztos! Hárman minden akadályt sikeresen leküzdünk! És ez a jövőben is bebizonyosodik.

...

PhoenixRusso