24. Bobby Fisher a sivatagban

A sivatagot mindenki ismeri. Homok, meleg, tevék meg ilyesmi. Jaykay kicsit jobban ismerte az átlagnál, de ez nem az ő hibája volt, így hozta a sorsa. Nem állt azonban ilyen jól Bobby Fisherrel. Az a kultúra, ahol nagy sajnálatára felnevelkedett, Allahhal kezdődött és azzal is fejeződött be, a Korán volt a mindennapi betevő, pluszba lehetett néhány csodás elemekkel keresztül-kasul szőtt sztorival vigasztalodni. Aki szerencsés módon tanulhatott a világ más helyein, mint például ő, az olvashatott mást is, és a globilazáció is megtette jótékony hatását, de amilyen frissítő volt ez bizonyos fiatalok számára, olyan felszínes is marad.

Bobby Fisher alakja jóval a felszín alatt kezdődött, tehát őt már nem ismerte Jaykay, pedig jó tett volna neki. A lelki békéje miatt. Említett Bobby Fisher ugyanis a sakk fenegyereke volt, akiről úgy tartották, hogy ha nem sakkozó lett volna, akkor minden bizonnyal veszélyes pszichopata vált volna belőle. Az egész karrierjét botrányok fémjelezték, a New York Times pedig azt írta róla, hogy "Alapjában véve Fisher személyisége az uralkodási vágyon, a megalázni vágyáson és ellenfele agyának irányításán alapszik." Minden címet megszerzett, amit lehetett, többször is, az IQ-ja már középiskolás korában 180 felett járt. Ehhez arrogáns és különc stílus párosult, de minden idők egyik legnagyobb sakkozójaként tartják számon, szóval megérte a pénzét úgy, ahogy volt.

Nem mondom, hogy Jaykay agyi kvalitásai felértek az övével, de azt igen, hogy ha Jaykay nem arab milliárdosnak születik, lehetett volna belőle jó sakkozó. Két vonatkozásban ugyanis hasonlított az említett fenegyerekre, de persze nem a stílusát illetően. Se arrogáns, se különc nem volt, sőt pont ezeknek az ellentétjei jellemezték őt, de hogy úgy mondjam, az uralkodási vágy, az ellenfél megalázásának a vágya és a másik agyának az irányítására való törekvést a génjeiben hordozta. Mindhárom dolog jellemezte az apját is, ám nála csak a hatalomvágyat szolgálták, míg Jaykay esetében az empátia képességével párosultak és igazságérzettel. Ugyanazt a dolgot tehát másképpen használta a nagy érzelmi infelligenciájának köszönhetően. Nemző atyja az utóbbi kifejezésnek a jelentését sem ismerte.

Ezen felül rendelkezett Fisher két játékstratégiai vonásával is, bár erről sem volt semmi fogalma. A hibakihasználó képességről és a hiperagresszív végjátékról van szó. Az utóbbi már bemutatkozott a szilikonbabák színrelépésével, és izmosan kezdett kibontakozni az álöngyilkosság eltervezésével, de virágba borulni csak a konkrét események során tudott majd. A hibakihasználó képessége számára azonban éppen szerelme, Taehyung megjelenése adott lehetőséget. Merthogy Taehyung döntése arról, hogy Dubai-ba megy, a lehető legnagyobb hiba volt, amit el lehetett követni ebben a helyzetben. Vagy nem?

Miután Jaykay szerelme üzenetét bámulva lábon kihordott egy agyvérzéssel felturbózott szívinfarktust, összeszedte a sikítva menekülő agysejtjeit, és megpróbált oxigénhez jutni. Azokat a lehetőségeket, hogy "Ezt nem hiszem el!" vagy, hogy "Ez csak vicc!" automatikusan átugrotta, nem fecsérelte vele az időt. Mivel szerelme nem tette meg neki az a szívességet, hogy megjelölje érkezése pontos időpontját, rá kellett keresnie a neten, de szerencsére csak két közvetlen járatot talált. Mindkettő éjjel 11 körül érkezik. Délután 5 óra 7 perc volt éppen, és Taehyung érkezésének időpontjában már a kocsiját kellene gyújtogatnia. Hatkor pedig az apja emberei várják a a város egyik kivezető útjánál, most mi legyen? Ja és még őrültnek is kell lennie.

Mennie kellett. Most aztán már tényleg nem lehetett előre-, meg újratervezni. Taehyung láthatóan elszabadult ágyugolyóként üzemelt. Üzenetet írt neki, ami így szólt: "Erre nem számítottam. Foglalj szobát a Bab Al Shams-ban, és NE mozdulj. Ne higgy el semmit rólam." Aztán shemaghot kötött és elindult. Nagyon-nagyon-nagyon remélte, hogy szerelme megfogadja, amit kért, de biztos sajnos már ebben sem lehetett.

A megnevezett resort 40 kilométerre helyezkedett el a várostól, tulajdonképpen már a sivatagban és pont az a hotel volt, amely annyira jó, hogy sokan szállnak meg benne rendszerint, annak ellenére, hogy drága. Jaykay jól ismerte. Az apja volt a tulajdonosa.



Plusz-mínusz egy gazdag turista biztosan nem kelt feltűnést. Félúton a város és a sivatag között, ideálisnak tűnt ahhoz, hogy Taehyung egy ideig nem menjen a saját feje után. Mondjuk, Jaykay ha csak arra gondolt, hogy esetleg magához is ölelheti őt benne egy pillanatra, attól átmelegedett a szíve, de ugye nem ez számított per pillanat a legfontosabb szegmensnek.

Ő mindenesetre teletankolta a Range Roverét, ami száz liter benzint jelentett, a csomagtartóba már ott pihent az összes garázsában található pótgumi, és az African&Eastern hálózat egyik boltjában nagy mennyiségű alkoholt vásárolt, miután felmutatta a liqour license-ét, ami az alkoholvásárlási engedély volt.

Érdekes módon nem volt dühös Taehyungra, pedig első ránézésre minden oka meg lehetett volna rá, inkább úgy értelmezte a fordulatot, hogy ő hibázott. Az apja eljárásaira kísértetiesen hasonlító módon magyarázat nélkül parancsolt valamit egy másik önálló felnőtt lénynek, érzékelve, de túlzottan nem figyelembe véve az ő érzéseit, aki ráadásul nem is ilyen stílushoz van szokva. Tulajdonképpen az a csoda, hogy eddig bírta: bízni benne és várni rá, a semmire. Az erőszakosságát újabb hibaként könyvelte el, szám szerint a másodikként. És ezek csak azok voltak, amiket ő maga is felismert.

Miközben Jaykay a kivezető út felé tartott az jutott eszébe, hogy mivel hibákban áll a legjobban, azokkal kellene valamit kezdenie. A ravasz tervei előbb-utóbb mind léket kaptak, akkor talán a hibáit kéne kihasználnia. Az apja tudja, hogy meleg, és most már Taehyung itt lesz. Ebből mit lehet kihozni? A sejk ráadásul gyanakszik is az elmeállapotát illetően. Már az ő számára is annyira zavaros volt, minden, ami történt, hogy alig bírta átlátni. A kocsi felgyújtása félelemmel töltötte el, és oké, hogy miközben lángol, ő elszökik Nadimhoz, de mi van, ha az öreg beduin gyanút fog? A véletlen egybeesés miatt. A hálás apa vajon felülemelkedik az arab férfin és "allattvalón"? Hát nem volt biztos benne.

És ha még sikerül is nőnek maszkírozva beszállnia Ted kocsijába, ő vajon nem fogja össze adni a kettőt a kettővel? Tűzeset a sivatagban, a vőlegény eltűnése, mert az esküvőt le kell fújni, az biztos, és egy titokzatos, menekülő nő. Hát... 10 millió dollár ide vagy oda, ha a sejk megtudja, hogy ő segített... Ted Simmons nyilván akar pénzt keresni, de azt halottan nem fogja tudni élvezni. Viszont ha kiszolgáltatja őt az apjának, életben is marad és még többet fog keresni.

Újra és újra be kellett látnia, hogy az egyetlen ember az egész Földkerekségen, akiben bízhat, és aki szintén kész kockáztatni mindent kettőjükért, az Taehyung. És most hamarosan itt lesz. Mindketten hibáztak: ő azzal, hogy ki akarta hagyni szerelmét, Taehyung azzal, hogy Dubai-ba jön. Ezekből kellene valamit kihoznia, ami a meneküléshez fogja segíti őket. Lehet, hogy nem is hibaként kellene felfognia a történéseket, hanem segítségként. Hogyan tudná a javukra fordítani, hogy meleg és hogy itt van a szerelme Dubai-ban? Hát halvány fogalma sem volt.

A kivezető út bizonyos pontján valóban várta őt egy másik kocsi, könnyen fel lehetett ismerni. A két férfit is ismerte, és mivel a látszat szerint a vőlegény relaxálni megy, a két férfi pedig biztonsági kíséretet nyújt, Jaykay maradt ebben a hangfekvésben. Lehúzta az ablakot és intett nekik, sőt még be is várta őket.



Barátian kiautóztak tehát a sivatagi kunyhóhoz, ahhoz, amelyet Jaykay már többször használt, de amely nem volt azonos azzal, amelyben Taehyunggal tartózkodtak. Értelemszerűen ez esett a legközelebb a beduinokhoz. Amikor megérkeztek, udvariasan üdvözölték egymást, és a rendnek megfelelően Jaykay elvonult a kunyhóba, a két, mondjuk úgy, testőr pedig a kocsiban maradt. Ők ugye dolgoztak, nem mulatni mentek.

Mivel a jelenlétük hagyományos esetben mindössze formális volt, és kizárólag amiatt tartottak rá igényt, hogy ha az egyik kocsi beadja a kulcsot, legyen egy másik, nem lihegték túl ezúttal sem a dolgokat. Sivatagi rablóktól és vadállatok támadásától nem kellett tartani egyáltalán. (Őszintén szólva testőrkörökben imádtak az ilyen munkákat, egy-két éjszaka a sivatagban, egy baromi kényelmes kocsiban, kurva sok pénzért, nem csinálva semmit. Álommeló.)

Jaykay az órájára nézett. 6 óra 23. Taehyung a levegőben, ő a sivatagban. A apja nyugiban, a testőrök szintén. Abban mondjuk nem lehetett biztos, hogy a sejk nem adott-e valami extra utasítást az embereinek. A házába mindenesetre csak akkor tudnak bejutni, ha feltörik a biztonsági rendszert, amire azonban csak akkor kerülhet sor, ha nyoma veszik, meghal, satöbbi. Szóval a levele is nyugiban. A szélcsendet ki kellett használnia. Szerette volna magához ölelni Taehyungot még egyszer, mielőtt rálép arra az útra, ahonnan már nincs vissza, és megmondani neki, hogy nagyon hiányzik. Hogy minden rendben lesz, mert nekik egyszerűen együtt kell lenniük ebben az életben. Mert ha együtt vannak, akkor minden egyszerű és könnyed, mint Párizsban. Mellette olyan, mintha minden rendben lenne.

Jaykay ezen a ponton megtorpant a gondolatmenetben. De akkor tulajdonképpen miért is nincs mellette? Hiszen hamarosan Taehyung is itt lesz. Azért jön, hogy segítsen neki, nem azért hogy bajt okozzon, az biztos. Akkor miért is nincs mellette? Érdekes módon ebben a pillanatban kristálytisztán kirajzolódott előtte minden, amit tennie kell. Nincs itt szükség semmi körmönfont akcióra, jóhiszemű bizalomra, pénzen vásárolt segítségre. Csak Taehyungra van szüksége és a szerelmükre. Nyugalomra és egymásra. Jaykay olyan higgadtságot érzett hirtelen, amilyet már régen nem. Utoljára talán Párizsban, karácsonykor...

Ráérősen lezuhanyzott, evett valamit, amit talált a hűtőben, aztán dolognak látott. Egy bő félórája volt arra, hogy elkészüljön. Haját a youtube-on látottak szerint formázta, decens sminket készített, és felvette a bő, homokszínű, uniszex nadrágját egy ujjatlan felsővel. Azt még Taehyung magyarázta el neki annak idején, hogy a kiegészítők, csodákat tesznek, úgyhogy volt nála egy hosszú gyöngysor és egy csinos napszemüveg is. Ezek fölé sötetbarna, lenge köpenyt vett és shemaghot, ami időközben az egyik legjobb barátja lett. Az összes olyan dolgot elrejtette a kunyhóban, amire nem volt szüksége a továbbiakban. Fényképezőgép a nyakában, fénykép, iránytű, rúzs a köpenye egyik zsebében, a nem fekete és a fekete mobilja a másikban. Utóbbi teljesen lecsupaszítva, tulajdonképpen csak a készülék. Csuklóján a csodaórája, ami mindent csinált, és még az időt is mutatta. Egy kisüveg víz még elfért nála. A backgammont nem tudta magával vinni, de nem bánta. Most hirtelen a régi életére emlékeztette, amit pont maga mögött akart hagyni egyszer és mindenkorra.

Hét óra előtt nemsokkal kilépett a kunyhóból, és odament a testőrökhöz, akik éppen valami filmet néztek. A nap már elindult szokásos útján a látóhatár mögé, a fényviszonyok fantasztikusak voltak. Az ég alja kezdett narancssárgába öltözni, a homok sötét aranya arra készült, hogy egybeolvadjon vele. Jaykay rendkívül együttműködően azt mondta, hogy csinál néhány képet, de tíz perc múlva itt van. Az egyik testőr kezdett készülődni, hogy kísérje a távolból, de Jaykay azt mondta, hogy maradjon nyugodtan, csak ide megy a dűnék mögé. Ennyiben maradtak.



Jaykay a kocsijához ment, amit bölcsen a kunyhó mögött állított le, mintha valamit benne hagyott volna. Valójában egy bekészített kanna benzint szétlocsolt a hátsó utastérben, és a kunyhó elé készítette társasjátékot a vezetőülésre tette. Ezután látványosan rányomta a riasztót a kocsira. Intett a testőröknek és elindult fényképezni. Teljesen biztosra vette, hogy az egyik követni fogja, úgyhogy kattintott néhányat, aztán 10 perc múlva visszaindult. Belefeledkezve a gépébe, úgy tett, mintha nem venné észre kéretlen őrét. Amikor visszaért, megint odaszólt és intett a másik kettőnek, majd ismét a kocsijához ment. Beült, meggyújtotta a backgammont, óvatosan kicsúszott a kocsiból és becsapta az ajtót.

Viszonylag kevés ideje maradt arra, hogy a kezdődő sötétségben eltávolodjon, de igyekezett nagyon és a másik kocsi felé vette az útját egy nagy ívű kerülővel. A kunyhó automatikusan bekapcsoló külső fényei szerencsére nem őt világították meg. Amikor a kocsi belsejében lángra kapott minden a két testőr egyszerre pattant ki a kettes számú járműből és rohantak a Range Rover felé. Jaykay kivárva a megfelelő pillanatot, azonnal beült a másik kocsiba és elhajtott. Még akkor is hallotta az egymás után szétrobbanó ablaküvegek, alkoholos üvegek és autógumik rettenetes hangját, amikor már jó távol járt. Miközben nyomta a gázt, mint egy eszelős, az járt a fejében, hogy remélhetőleg ennek a két férfinak nem esik baja.



Jó negyedórás száguldás után megállt és lekapcsolt mindent fényt maga körül. Fogalma sem volt arról, hogy hol van. Amíg történtek a dolgok, vérfagyasztóan nyugodt volt, de most pánikba esett. A fizikai tünetek nagyon megterhelték, hiába próbált megnyugodni. A keze remegett, borzasztóan vert a szíve és izzadt. Lassan és mélyeket kezdett lélegezni, nem veszíthetett túl sok időt. Kinezett az ablakon és megkereste azt a kibaszott Alrukabát, a Sarkcsillagot és megnézte a hiperszuper iránytűjét is. Így legalább már duplabiztosan tudta, hogy merre van észak, meg a többi irány.

A telefonján volt lementett térkép úgyhogy irányba állította magát úgy kábé, de hogy a kiindulási ponttól mennyit távolodott el negyedóra alatt, azt csak megsaccolni tudta. Osztott-szorzott és arra jutott, hogy ha keleti irányba indul el, akkor úgy egy óra múlva kiér a főútra. Nem volt vesztegetni való ideje. Azt is nagyerőkkel remélte, hogy szegény testőreinél nincsen semmi extra kütyü, amivel gyorsan segítséget kérhetnek, hanem mindenük a kocsiban maradt. Muszáj lesz megvárniuk, amíg észreveszik a tüzet vagy meghallják a robbanó hangokat. Például a beduinok. Vagy egy drón. Éhen vagy szomjan boztosan nem fognak halni, hiszen végülis az egész kunyhó a rendelkezésükre áll. Ha csak nem ég le az is.

Végül negyvenöt perc után tényleg kiért a főútra és lett térerő. Könnyen megtudta, hogy hol van: az E75-ös főúton. Eddigre többé, de inkább kevésbé lenyugodott. A kocsi összes navigációs felszerelését, a nyomkövetőt és a testőrök telefonjait kikapcsolta és eldobálta a homokba. Jaykay vett egy nagy levegőt, visszaült a kocsiba, és a gázra lépett. Innen már csak jó negyven perc a dubai reptér. A hiperagresszív végjáték megkezdődött.
NykaDelMar8