Arròl, hogy mi hova fèr bele 2.

Jay rendkívül ideges volt, amikor
Thaedor lakásához ért.
Ebben a szituációban a heves
természete már nem ígérkezett olyan szórakoztatónak. Jay nem is attól tartott, amit esetleg felelhetett az ő felvetésére, inkább attól, ahogyan mondaná azt. Thaedor tudott bánni a
szavakkal, és ez hatalmas erő volt.
Sokkal jobban lehetett vele bántani,
mint az ütéssel.

A kapucsengő hangjára nem is szólt bele a telefonba, csak kinyitotta az ajtót.
Mindössze egyetlen nyomógomb tartozott az épülethez, tehát az egész
ház az övé lehetett.
Jay lépcsőn jutott fel a bejárati ajtóig,
ami résnyire már nyitva volt.
Belépett. A szíve hevesen dobogott az
öröm miatt, hogy újra láthatja Thaedort és a szorongás miatt is, hogy miként fog viselkedni vele.
-Thae - szólt halkan, egy ideje magában már így nevezte őt.
Senki nem felelt neki. Csak sokadjára
vette észre a hatalmas hall végében álló fehér felsős alakot, aki a karjait keresztbefonva támaszkodott a széles lépcső mellett a falhoz. Akaratlanul is elmosolyodott, Thaedor ugyanolyan gyönyörű szép volt, mint ahogyan hagyta őt az Orient Expresszen.
Barna haja mindenfele állt, kevély testtartása lenyűgözte Jay-t.

- Nem hittem volna, hogy még látlak téged - szólalt meg Thaedor a szokásosnál sokkal mélyebb hangon.
Jay karja libabőrös lett tőle. A hangja egyébként is jellegzetesen mély volt, de most... feneketlen óceánok nyíltak meg vele.

- Tudom, hogy nem így kellett volna elhagynom a vonatot, de azt reméltem, tudod, hogy keresni foglak.

Thaedor kiegyenesedett, karjait maga
mellé engedte.

- Nos, nem tudtam.

Jay sajnálta, hogy Thaedor kételkedett, sőt nem hitt benne. És azt is, hogy ezáltal az elválásuk rossz ízt hagyott maga után.

- Ne haragudj érte, kérlek - kérte
halkan a távolból.

Thaedor csak kisvártatva felelt neki,
mintha azon gondolkodna, hogy
megbocsásson-e vagy sem.

- Rendben - mondta végül.
A valóságban azonban alig bírta megállni, hogy ne siessen Jay mellé . Nemcsak szerette volna megérinteni, annyi magányos fantázia után, inkább az illatát akarta érezni, a közelségét, azt a melegséget, amely körbeveszi őt és amely Thaedor hideg magányát is átmelegíti. De nem ment közelebb.
Jay, már egyszer csúnyán elbánt vele ott a vonaton, habár ezek szerint nem
szándékosan, és ilyenre nem akart újabb lehetőséget biztosítani.
(Mi, külső szemlélők azonban vegyük észre azt, amit Thaedor nem vett észre: elvárásai a vonaton értelmetlenül magasak voltak,
kizárólag az ő olvasatában lehettek
reálisak, a Jay iránti felfokozott érzelmei miatt.)

- Mit szeretnél mondani? - kérdezte
ekkor hidegen.

Jay kezdte kényelmetlennek érezni ezt az erőltetetttávolságot kettejük között, mégsem háborús felek ők. És hát elég hülyén nézett volna ki az is, ha az ajtóból kiáltja Thaedor felé , hogy
szeretné , ha az élete része lenne. Ugyanazt akarta ugyanis mondani neki, amit Ralph-nek. Se többet, se kevesebbet.

- Beljebb jöhetek? - kérdezte hát
bizonytalanul.

Thaedor arra gondolt, hogy annál beljebb már biztosan nem lehet jönni, ahol ő tartózkodik, a szívében, de Jay számára csak invitáló mozdulatottett a nappali ajtaja felé .
Jay lassan feléje sétált. Thaedor már
messziről érezni kezdte azt a illatot,
amely Jay-hez tartozott.
Mintha rengeteg kisbabát kiraktak
volna egy hatalmas virágos rét közepér. Ő az ajtóban várta, hogy Jay elhaladjon mellette, és amint megcsapta a mozdulatok által gerjesztett pici áramlat, automatikusan behúnyta a szemét, hogy minél intenzívebben magába szívhassa azt az illatot, ami már nagyon hiányzott neki.
Jay azonban váratlanul feléje fordult, Thaedor szemei akkor nyíltak ki.
A két arc a másodperc tört részéig zavarbaejtően közel került egymáshoz, a két száj is, és az ajkak ráadásul elváltak egymástól. Nem volt mit tenni.

Nem kéne ezt csinálnom - gondolta Thaedor, majd magához vonta Jay-t a derekánál fogva, és ellenkezést nem tűrő módon megcsókolta őt. Legfeljebb persze ő maga ellenkezett volna, de mivel ezzel együtt elég határozottan nem tűrte volna, másik kezével Jay fejét is magához húzta, nem mintha egyetlen milliméter is lett volna közöttük. Jay izmos teste habkönnyűvé vált, egy
cseppnyi erő sem maradtbenne. Pedig csak egy csók volt. Ha a teste nem is, de az agya még képben volt az eredeti terveket illetően, és mivel nagy esélye volt annak, hogy hamarosan az is a teste sorsára jut, 1,3 miliméternyit eltolta magától Thaedort.

- Nem ezért jöttem - lehelte ki az igazságot, majd hagyta, hogy Thaedor a díványig hátráltassa őt. Ajkaik többé nem váltak el egymástól. Thaedor szinte letépte róla a kabátját, és amikor Jay engedelmesen leült, Thaedor a combjai közé térdelt. Villámgyorsan és precízen kihámozta Jay ölét a nadrágból, és a látvány magáért beszélt. Thaedor az ajkai közé vette őt, Jay-nek mindenütt baba- és virágillata volt.
Jay ismét pillanatok alatt élvezett el, Thaedor egyszerűen ilyen hatással volt rá . Utóbbi még sokáig csókolgatta Jay forró ölét, remegő combjait, Jay csak a barna fürtöket látta, ahogy ide-oda libegnek. Amikor a teste valamelyest megnyugodott, Thaedor felállt. Sokatmondóan megtörölte a száját, és hátrébb lépett.

- Mit akartál mondani? - kérdezte,
mintha csak témát váltott volna.
Domborodó farmerja azonban másról árulkodott. Jay hirtelen nem is tudta, hogy beszéljen vagy inkább a farmer után nézzen, de Thaedor újabb lépéseket tett hátrafelé . Ez arra ösztönözte
Jay-t, hogy rendbeszedje magát és beszéljen.

- Azt... azt akartam mondani, hogy szeretném, ha... ha az életem része lennél.

Thaedor próbálta kódolni a hallottakat. Nem hangzott annak, hogy "szakítottam Ralph-fel, veled akarok megöregedni". Nem volt jó hír.

- Ezt hogy érted? - kérdezte némi
nyilvánvaló ingerültséggel.

Jay felkelt a díványról, és Thaedor felé
indult. Mikor odaért, mindkét kezét
megfogta. Mélyen a szemébe nézett.

-Azt szeretném kérni, hogy hallgass végig.

Thaedor bólintott, de nem volt túl
meggyőző . Kezdett ideges lenni.

- Azt hiszem, abba a pillanatban szerettem beléd, amikor legelőször megpillantottalak az Orient Expresszen. Nem volt rá semmi magyarázat, de éreztem, hogy te vagy az. Nagyon felkavart a dolog, mert a szívemben egy másik férfinak volt csak helye már hosszú ideje. Olyan erővel
vonzottál magadhoz, hogy nem tudtam ellenállni. És az első perctől fogva éreztem azt is, hogy mindez kölcsönös.
Jay kis szünetettartott, de nem mozdult. Thaedor lábai remegtek.

- De az utazás végére megértettem azt is, hogy az irántad érzett őszinte szerelem egyáltalán nem zárta ki Ralph-et a szívemből. Nem múlt el az iránta érzett szerelmem se.
Thaedor szíve ekkorra már rettentő hevesen vert, ő maga alig állt a lábán, de mindebből túl sok nem látszódott. Amikor felfogta Jay szavainak jelentését, tompaság lett rajta úrrá . Valahol a lelke mélyén sejtette, hogy ez az igazság, csak elhinni nem akarta.

- Éppen ezért, arra szeretnélek kérni, hogy adj egy lehetőséget... hármunknak - folytatta és fejezte be kegyetlennek tűnő mondandóját Jay.

Thaedor nem tudott megszólalni. Csak nézte Jay gyönyörű arcát, hosszú másodpercekig. Nem akarta elhinni most sem, amit hallott, és hogy mindez vele történik.

Végül nyelt egyet és így szólt:

- Ez valami vicc, ugye?

Jay gyorsan megrázta a fejét.
Arckifejezésenek komolysága sem hagyott kétséget az őszintesége felől. Thaedor elendgedte Jay kezeit, és hátat fordított neki. A saját cipőjétbámulta, de érezte, hogy tornyosuló indulatai hamarosan maguk alá fogják temetni. Csalódott volt és keserű , sértett és végtelenül szomorú . Jay tehát ismét megsebezte. Ösztönösen fogott saját maga védelmébe. Egyetlen eszköze a szó volt.

- Tehát ezt főztétek ki a perverz kis boszorkánykonyhátokban az elmúlt héten? - kérdezte halkan, de gyilkos erővel, miközben visszafordult Jay felé .
Jay tudta, hogy fájni fognak Thaedor
szavai.

- Csak én főztem ki - felelte lassan.

Jay őszintesége és határozottsága csak olaj volt Thaedor indulatainak tüzére.

- És lemerem fogadni, hogy Ralph
támogat benne - mosolyodott el gúnyosan.

Jay bólintott. Thaedor vérnyomása az egekbe szökött. Ingerülten sétálni kezdett és gesztikulálni, valahol le kellett vezetnie a feszültséget. Az örök harmadik feszültségét.

- Van valami, amit nem tudsz ennek a férfinak lenyomni a torkán? - kérdezte indulatosan. Jay gyomra görcsbe rándult, de kitartott. Muszáj volt állnia Thaedor ütéseit.

- Nem nyomtam le semmit a torkán. Mindketten szabad emberek vagyunk. Mint ahogyan te is. Mindenkinek el kell döntenie, hogy mi a jó az ő számára.

Thaedor kínjában felnevetett:

- Milyen nagylelkű vagy!

Aztán csend következett. Hosszú csend.Thaedor eleinte összevissza járkált,
aztán lelassult és végül lerogyott egy
székre. Háttal Jay-nek.
És nem szólt egy szót sem. Jay kitartóan figyelte minden mozdulatát,
igyekezett olvasni belőlük, de
sokmindenre nem jutott. Mindössze az tűnt egyértelműnek, hogy Thaedor rendkívül zaklatott. Mindenesetre indulatai nem csitultak, csak fizikailag fáradhatott el. Olyan arccal nézett ekkor fel, hogy az később még sokáig kísértette Jay-t. A legyőzött vadállat
fájdalma sugárzott a tekintetében.

- És milyen gondolatokjárnak a szép fejedben? - kérdezte szarkasztikusan.
Jay majdnem válaszolt neki, bár konkrét elképzelései még neki sem voltak, ám kiderült, hogy Thaedor nem akar válaszokat. Ő maga adta meg azokat.- Összeköltözünk és édeshármasban élünk boldogan, amíg meg nem halunk? Egyik nap velem alszol, a másik nap Ralph-fel? Vagy esetleg nekem is kell szexelnem vele? Ezeket szeretnéd? Thaedor minden egyes szava késdöfés volt Jay szívébe. Számított hasonlóra, de ennyi
fájdalomra nem. Becsukta a szemét, hátha erősebb lesz tőle. A maradék erejét összeszedte valahonnan és megnyalta az ajkait. Nyugodtságot erőltetett magára.

-Tudod, hogy nem - felelte halkan, de hogy pontosan mit szeretne, maga sem tudta. Leszámítva azt, hogy mindkét férfira szüksége van, mert mindketten boldoggá teszik őt.

Újabb hosszú csend következett. Kínzó és fájdalmakkal teli csend.
A helyzet teljes mértékben reménytelennek tűnt, de ezzel együtt Thaedor nem zavarta el Jay-t, és Jay sem mondta, hogy jobb, ha megy. Csak hallgattak. Szerelmesek voltak egymásba, őrülten és kiszolgáltatottan, de másfajta emberek is voltak. Végül Thaedor szólalt meg. Ezúttal halkan és visszafogottan beszélt, indulat már
nem tette hevessé .

- Nézd, Jay, nekem ez nem fér bele. Őszinte voltál velem, én is az leszek. Szerintem az, amit szeretnél, nem normális. Nem lehet egészséges egy olyan kapcsolat, amelyben hárman vannak. Az érzelmi intimitás két ember dolga, ennél több személy nem férhet bele. Biztosan hallottad
már azt a szót, hogy féltékenység. Nagyon veszélyes tud lenni.
Jay természetesen hallotta már ezt szót, és az érzést is ismerte. De azt is tudta, hogy lehet kontrollálni. A féltékenység egy egészséges érzelem, amely barát is lehet. Most azonban nemérezte megfelelőnek a pillanatot arra, hogy kioktassa Thaedort. Amúgy is, az a legjobb, ha erre mindenki saját magától jön rá . Érdekes módon valamiféle nyugalom lett rajta úrrá ekkor, pedig a helyzet nem indokolta. Az az érzése támadt, hogy Thaedornak időre van szüksége. Abban ugyanis egy percig sem kételkedett, hogy az, amit iránta érez, kölcsönös teljes mértékben. Vagy még inkább.

- Sajnálom - mondta őszintén.

Nem maradhatott tovább, bár nagyon szeretett volna, a diskurzus holtpontra jutott. Elment a kabátjáért, és felvette.
Thaedor nem nézett rá . Nem akarta látni, ahogy összekészül és valószínűleg
örökre távozik. A lakásából és az életéből. Nem kellett volna így lennie. A mindene lehetett volna Jay.
Igen, ő is abban a pillanatban szeretett bele, amikor először meglátta.
Pontosan emlékezett arra, hogy mit érzett akkor, azt, hogy "akkor mégiscsak létezik". Thaedor is tudta, hogy ő az.

- Én is sajnálom - felelte remegő szájjal, ám ezt Jay nem láthatta.

Thaedor a sajáttérdén támasztotta magát ültében, a padlóra szegezte tekintetét, de amit látott, nedves homályban úszott. Jay lassan kisétált a nappaliból aztán az ajtó csapódása jelezte,hogy már nincs ott többé . Thaedor nem mozdult. Szerette volna kitépni a saját szívét és Jay után
haj ítani, hogy ne őt kínozza. Vigye magával azt is, amit darabjaira zúzott, neki nem kell többé . De nem tehette, szilánkos szívével kellett most már együtt élnie.

Jay megállíthatatlanul menetelt a metsző , karácsony előtti, hideg estében. Szemeiből folytak a könnyek. Idő kell neki, idő kell neki - hajtogatta magában, de már nem volt annyira biztos benne, mint korábban.
Ott hagyta nála a szíve egyik felét, sebesült katonaként lépdelt a sötét utcákon. Kínzó sebéből patakokban folyt a vér. Gyalog akart hazamenni, hátha mire odaér, elfogy a vére. A kapu előtt még sétált egy kicsit, hogy össze tudja szedni magát. Legalábbis annyira, hogy Ralph ne lássa az elkeseredettségét.

Ralph, mikor meghallotta az ajtó zaját, eléje sietett. Jay igyekezett mosolyogni, de tudjuk, hogy Ralph-et nem lehetett becsapni.

- Mit mondott? - kérdezte az utóbbi
aggódva.

Jay nem válaszolt semmit, csak ajkait összeszorítva megrázta a fejét. Egyértelműen jelezte Thaedor reakcióját. Ralph a karjaiba vonta Jay-t.

- Sajnálom - mondta halkan.

Jay hálás volt Ralph karjaiért, szüksége is volt rájuk, Ralph viszont maga sem tudta, hogy mit érez.
Azon az estén három férfi mondta, hogy sajnálja. Kettő közülük őszintén és szívből sajnálta a történteket. Az egyik az egész világmindenséget okolta azért, hogy élete nagy szerelme szívét ketté osztotta, és ezzel lehetetlenné tette, hogy egymást boldoggá tegyék. A másik ezzel szemben elhatározta, hogy
várni fogja azt a férfit, aki ilyen
hatalmas erőkkel tört be a szívébe.
Aki beakadt, mint egy horog, amit nem
lehet többé kivenni.

És aztán ott volt Ralph.

NykaDelMar8