Frredom.

Az egyik piros lámpánál idegesen dobolt az ujjával a kormányon. Esti dugó,

mérgelődött, lassan haladt a célja felé. A lenyugvó Nap fényét figyelte. Az erőtlen sárga szín azonnal vörösbe fordult. A Nap előtt csíkokra foszlott fekete felhők lebegtek, a szmogos levegőben remegni látszottak a felhőkarcolók.

Zöld lámpa, gázt adott. Az újabb piros lámpánál fékezett, folytatta a merengést.

Sötétség lesz, mire a lakáshoz ér - bárcsak ott lenne már. Vonzotta magához a távoli épület, ígért neki a gondolat; soha be nem csapta. Ott, abban a barna bársonyfüggönyös lakásban szeretkeztek először. Addig csak kóstolgatták egymást, felmérték az erőviszonyokat és az igényeket. Ismerkedtek, feszegették a korlátokat, kiismerték egymás gyengédségét.

Szabályokat állítottak fel a kapcsolatukban: nincs durvaság, az más játéka, nem az övék. Nekik gyengédségre volt szükségük, nem kiszívott nyakakra és harapásnyomokra. Ritkán játszottak ketten, kivételes alkalmakor, ha valamelyikük nagyon igényelte a külön törődést. Aki kimaradt a játékból, mindig tudott a külön randevúról. Nem voltak egymás előtt titkaik. Egyenes kommunikáció, ezt kérem, mondta nekik Jungkook. Ha valami nem jó, ha mást szeretnétek, szóljatok. Nem vagyok gondolatolvasó és ti se.

Volt, hogy egész éjjel szeretkeztek, de olyan is, hogy csak beszélgettek, kisírták magukat egymás vállán aztán összebújva aludtak. Másnap európai reggelit készítettek és villával ették, mert az olyan egzotikus, aztán visszafeküdtek az ágyba. Koreai sorozatokat néztek vagy valami nagyfilmet, amerikait.

Gázt adott, araszolt a csúcsforgalomban.

Hívása érkezett, nem nézett a kijelzőre, felvette és kihangosította a telefont.

- Alig állsz szóba az apáddal - idősebb Park szólt a telefonba. - Mi a baj, fiam?

A magány, apu, gondolta.

- Minden rendben. Eseménytelenek voltak a napok - felelte.

Lényegében nem hazudott. Beszéltek szinte minden nap - de szokásukkal ellentétben -, nagyon röviden, pár kérdés és válasz után letették a telefont. Nem tudott mit mondani. Amiről szívesen beszélne, azt nem mondhatta el az apjának. Még is milyen lenne, ha a pénisz formájú felhőkről, Jin titkos barátnőjéről, a szomszéd kileséséről és a The Rasmusról mesélne? Ugye, milyen képtelenség?

- Segítettem Jungkooknak a tanulásban, ma reggel elküldtem neki az utolsó anyagokat. - Dicsekedett.

Park Hyunsoo mellkasa dagadt a büszkeségtől. Végre. Tudta, Jimin miről beszél, de a fia nem tudta, ő mennyire jól értesült. Még jó, hogy van hat beépített embere a csapatban, akik néha súgnak neki.

- Hogy van Tae? Vele is rég beszéltem - kérdezte Park Hyunsoo.

Jimin köhögött zavarában.

- Jól - nyögte.

- Add át neki az üdvözletem - felelte Park Hyunsoo.

Még ma este, ha a programotok nem veszi el az eszedet, tette hozzá gondolatban. Jimin bontotta a vonalat. Idősebb Park jót nevetett a fián.

Az előszobában félhomály uralkodott. Saját kulcsával kinyitotta az ajtót, lerúgta a cipőjét a bőröndje mellé és beljebb lépett Tae lakásába. Két ember halk neszezését hallotta, követte a hangokat, azok távolodtak tőle. Bújócskáztak vele, ő belement a játékba. A nappaliban - az állólámpa fényét nem számítva - félhomály uralkodott, a város fényei nem jutottak át a vastag, barna bársony függönyön. Az ablakhoz lépet, a barna színt figyelte, jazz zenét hallott a lejátszóból, egy trombita hangját; édes-bús dallamot.

Körbe ment a lakásban, a neszezés mindig előtte járt pár méterrel. Megállt az egyik sötét átjárónál, ő is kuncogott.

- Megvagy, Jimin - kiabálta Tae a fülébe és a nyakába ugrott.

Azonnal hozzá hajolt, szomjazott. Szenvedélyesen csókolták egymást. Jimin folyékony méz ízét érezte a száján. Két másik kar is megölelte, maga felé fordította. Behunyt szemmel csókolt, ajkait körbelengte az olvadt cukor illata. Mindhárman éheztek, de nem kezdtek rögtön a desszerttel, azt ki kellet érdemelniük. Az előétel a hálószobában volt.

Három pohár, az üveg whisky és a jégkocka előkészítve várta őket a mahagóniszínű kisasztalon. Az állólámpa fénye megcsillant a lakozott felületen és az öngyújtón, látni engedett egy szál cigarettát a tiszta hamutál mellett. A szoba többi része meleg félhomályba burkolózott.

Jimin pislogott, Jungkook megrántotta a vállát. Taehyung töltött, nem sokat, mert nem a lerészegedés volt a lényeg. A részeg ember bátor, de tehetetlen, mondta a legelső alkalommal, és milyen igaza is volt. Csak annyi alkohol kellett, ami ellazította őket. A cigarettáért nyúlt, rágyújtott, a füstöt mélyen beszívta és lent tartotta. Nem a szokásos cigaretta szag volt, valami más is érződött a levegőben.

Tae megint beleszívott a cigarettába, Kook felé fordult, az ajkaira tapadt és a szájába fújta az érdekes aromájú füstöt. Jimin döbbenten figyelte a jelenetet. Jungkook nem tiltakozott.

- Tegnap szereztem. A barátom azt mondta, teljesen ártalmatlan, nem üt ki minket, csak egy kicsit rásegít - felelt Tae a fel nem tett kérdésre.

- Basszus, ezért öt évet kapsz, ha lebuksz. Mindent elveszítesz, a karrieredet, a lakásodat, az életedet. Namjoon megöl, ha megtudja - hüledezett Jimin.

- Nem fogja megtudni. Egy barátom vette és elhozta nekem. Nem lesz semmi baj - mondta Tae és beleszívott a cigarettába. Jimin felé fordult. Ő soha nem fogyasztott drogot. Ki kellett próbálnia.

Tae szája körül gomolygott a füst, érzékinek látta, ellenállhatatlannak. A szájára tapadt, de nem tüdőzte le, a szájában tartotta, a következő sürgető légvétel előtt kifújta a füstöt. Azonnal érezte a hatását, megszédült. A whiskys pohárért nyúlt, a következő füstös csóktól elfordította a fejét.

- Ez is sok volt. Mi van benne? - kérdezte bágyadt hangon.

- Mondták, de elfelejtettem - felelte Tae. - Teljesen mindegy. Kellemes, ugye?

Az volt, kétségkívül. Az érzékei felerősödtek. Jungkookra nézett, gyönyörűnek látta, de máshogy, mint a titokzatos füst nélkül. Aurát látott körülötte, alakja hasonlított a keresztények angyalaihoz.

- Azt hiszem, ennyi elég lesz - mondta Kook.

Kivette a félig elszívott cigarettát Taehyung kezéből és elnyomta. Taehyung a fotelbe ült, kezében a poharát forgatta, várt.

Egyikük mindig a fotelban várakozott, gyönyörködött az ágyon egymást izgató pár látványán. Akkor szállt be harmadiknak, ha hívták. Általában hamar hívták egymást.

Jungkook átölelte Jimint, csókot lehelt a nyakába.

- Úgy, mint múltkor? - kérdezte Jungkook.

- Legyen most máshogy - felelte Jimin és visszacsókolt. - A hasam... Nem tudom milyen lenne... Szóval, lehet, hogy érzékeny lenne a hasam, ha belém dugod magad. Érted? - Lesütött szemmel magyarázott.

Jungkook keze a pólója alá csúszott, megborzongott az érintéstől. Az ágy felé vezette, úgy ültek a hófehér lepedőn, hogy a fotelben ülő mindent jól lásson. Jungkook kezébe vette Jimin karját, megsimította. Közel hajolt a csuklójához, mélyen magába szívta az illatát, figyelte az ereket, a világ legszebb alkotásának látta, a bőr alatt halványan futó rajzolatot. Ajka Jimin bőréhez ért, csókot lehelt rá, egyre többet, aztán az arcához hajolt, nyelvével a duzzadt ajkakat simogatta. Taehyung hátradőlt a fotelban, ágyéka felforrósodott a látványra. Belekortyolt az italába, várt.

Az idő lelassult majd megállt a külvilágban. Szöul elnémult, mozdulatlanná dermedt, várta a feloldozást. Abban a pillanatban csak ők hárman léteztek a világon, csak ők ismerték a szerelmet.

Jimin teljesen átadta Jungkooknak az irányítást. Végre - még ha csak pár órára is -, elengedhette a maga felett gyakorolt folyamatos, görcsös kontrollt. Ez felszabadító érzés volt számára, mámoros állapotba került. A ruháik a földre hullottak, az ágyon térdeltek, ő belesimult Jungkook karjába. Élvezte a lágy, majd egyre intenzívebb simogatást, a mellkasán futó nyelv cirógatását. A fotel felé nézett, Tae a két karját a fotel karfáján nyugtatta, ágyéka megfeszült, csípője időnkén előrelendült.

Jungkook alányúlt, megfordította Jimint, neki háttal térdelt. Jimin hideg síkosítót érzett a lába közt, az ujjak szétkenték a gátján, a heréit simogatták, majd visszasiklottak a gátjához és az ánuszánál köröztek. Ezt az utat percekig követték a síkosítótól csatakos ujjak, egyre gyorsuló tempóban. A péniszét egyszer sem érintették, ez egyre nagyobb feszültséget generált benne. Nyögve nézett a fotel felé.

Tae egész teste remegett, egyik kezével a fotel karfáját szorította, ujjai a kemény bőrhuzatba mélyedtek, a másikkal a kristálypoharat fogta. Várt, a levegőt egyre nehezebben vette.

- Tae - nyögte Jimin. - Segíts.

A whiskys pohár az asztallapon koccant, a jégkockák csörögtek az üres kristálypohár alján. Az állólámpa fehér fénye a kristálypoháron áthaladt és megtört; szivárványt festett az asztalra.

- Segítek - felelte Tae.

Hangja barna volt és bársonyos. Olyan puha szövetű és olyan árnyalatú, mint azok a nadrágok, amiket hordott. Jimin féltékeny volt azokra a nadrágokra. A ruhadarabok bármikor, szégyen nélkül körbe ölelhették baráti szeretője testét, ő csak alkalmanként érhetett hozzá.

A nadrág a földre hullt, a bő, fehér ing követte.

Körbe fogták Jimint. Az érintések az őrület és az orgazmus felé sodorták. Négy kéz simogatta, két száj becézte egyszerre. Taehyung ajka Jimin ágyékára tapadt, Jimin a barna fürtök közé túrt, alig kapott levegőt a rengeteg ingertől. Tae időnként elvált tőle, válla felett áthajolva csókot váltott Jungkookkal, izgalmukat Jiminhez dörgölték. Tae utoljára visszahajolt Jimin ágyékához, intenzív izgatásba kezdett a nyelvével és a kezével. Ideje volt véget vetni a kínzásnak.

Jimin agyában fehér fény robbant, az izmai összehúzódtak, pulzáltak majd elernyedtek. Rongybabaként összecsuklott, tehetetlenül feküdt az erős karokban. Jungkook óvatosan az ágyra fektette, két oldalról ölelték, lágyan csókolták, ringatták. Megvárták az orgazmusának lecsengését, csak azután fordultak egymás felé.

Jungkook a jobb kezével Taehyung arcát simogatta, mutatóujjával megérintette az ajkait. Tae a fordított A betűvel szemezett, majd Kook mutatóujját megnyalta és szájába csúsztatta a tetovált koronáig. A tetovált ujjakra síkosító került, Tae maga alá gyűrte a párnát, lihegett, az ujjak beléje csúsztak, ő a párnába nyögött.

Jimin kábán figyelte őket. Felemelte a kezét, Tae hajába túrt aztán a hátát simogatta. Tae behunyta a szemét, az arcát oldalra fordította, Jimin csókot lehelt rá.

- Finom - suttogta Tae, lába megremegett. Jungkook végre elmerült benne.

Lassan mozogtak, Jungkook behunyt szemmel élvezte a pillanatokat, időnként a keskeny csípőbe markolt.

Taet az oldalára fektette, jobb lábát kinyújtotta, a balt a karjában tartotta. Lassan mozogtak, Kook időnként erősebbeket lökött, Tae sziszegett a gyönyörtől.

- Jimin, nem bírom sokáig - suttogta Jungkook. Túl rég voltak együtt, viszonylag gyorsan a határra sodródott.

- Segíts. - Tae könyörögve nézett Jiminre.

Rajta volt a sor, viszonozta a sok dédelgetést, Tae ágyékához nyúlt, a péniszére kulcsolta a kezét, átvette a mozgásuk ritmusát. Jungkookot figyelte és Tae nyögéseinek szaporaságát. Ő is gyorsabb tempóra kapcsolt. Imádta őket nézni élvezés közben.

Együtt remegtek, szuszogtak, ölelkeztek. Csókokat váltottak, Jimin elnevette magát, a többiek vele nevettek. Elvánszorogtak a zuhanyzóig, panaszkodtak a remegő combjuk miatt. Megmosták egymás hátát, buborékot fújtak a szappanos kezükkel. Jimin nem felejtette el átadni az apja üdvözletét Taenak. Ételt rendeltek, vacsoráztak, nevettek és beszélgettek. Úgy tettek, mint több millió ember minden normális szombat este.

Szöul felszusszant, lerázta magáról a varázst. Az utcán sétáló emberek folytatták az útjukat, mit sem sejtve róluk és a félhomályba burkolódzó, barnafüggönyös lakásról.

Meli1976