Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Mamzi75 🔞

Cupido.

Azon gondolkodtam mit is meséljek nektek. Azt, hogy én ki vagyok vagy a történtemet.
Végül is egy és ugyanaz a kettő. Így kezdem magammal, így lesz igazán érthető.

Nevem Justin, és egy Cupido vagyok, de hívhatsz Ámor-nak is.
Így már tudod is, hogy egy angyal vagyok.
Alig húszévesen haltam meg.
Megöltek nálam pár évvel idősebb társaim. Ugyanis kiderült, hogy a haverjuk meleg.
Oké ez nem most volt hatvan évvel ezelőtt, akkor még a másság bűn volt, és mindenki rejtőzködött .
Na és akkor jön a kérdés. Én, hogy buktam le.
Egyszerű! Szerelmes lettem egy házas férfibe, az edzőmbe.
Ő is viszont szeretett együtt is voltunk..
Csak a felesége éppenséggel nem igazán nézte jó szemmel a dolgot. Innen már sejtheted mi lett a vesztem. Az a nő a gyermekkori barátaim uszította ellenem.

Évekre itt ragadtam, mert befejezetlen ügyem volt.
De, hogy mi, azt még én magam sem tudtam.
Akkor még!
Nem is olyan régen egy új feladatot kaptam.
Mégpedig azt, hogy össze kell hoznom két ártatlan lelket.
Ha sikerrel járok, végre a Mennyországba mehetek.
Amennyire egyszerűnek tűnt az elején az egész annyira lett elcseszett.
Szóval el is mesélem, ha érdekel maradj velem.

A huszonegyedik század elején járunk. Az ember azt hinné egyszerűbb az élete azoknak az embereknek akik mások.
Most már nem buzi, hanem meleg vagy leszbikus sőt bisex is lehet az ember.
Bár azt, hogy homár még mindig nem értem..
De vannak még most is olyan emberek akik nem nézik ezt jó szemmel.
Nekem olyan fiút kellett találnom aki rejtőzködik még, viszont társat szeretne magának, esetleg pont szerelmes.
Nem volt egyszerű, de sikerrel jártam. Egy irodai munkás személyében Kentucky - ban.
Alig múlt húsz éves a fiú.
Christopher Blue, aranyos arc, szép zöld szemmel gömbölyű pofival, pici de arányos testtel áldotta meg az úr. Nekem pont az ellentétem.
Talán ha ismertem volna az én időmben..
Ezt gyorsan ki is vertem a fejemből, ez nem rólam szól, nem az én történetem. Figyelni kezdetem hát. Napi rutin, munka szórakozás..
Na ne úgy képzeljétek el, hogy felette lebegek épp egy felhőn ülve egy lepedőben ami épp csak fedi ékességem, hársfával, íjjal kezemben. . (Még sorolni is rossz ). Nem!
A földön az emberek közt járok, néha testet váltok . És így követem.
Úgy döntöttem egy olyan ember bőrébe kell bújnom akivel szimpatizál, és találkozik is vele elég gyakran.
Így lettem én barista, postás, titkár, portás.
Hiszen velük találkozott nap mint nap. Amikor Christ választottam, még nem is sejtettem mennyire nehéz helyzetben van szegény fiú.
Ezért először is a problémáját akartam orvosolni.

Egy kiadó cég üdvöskéje, csak épp a könyvét amit maga írt nem adta még ki a felettese.
Ez esetben a főszerkesztő. Elég annyi, hogy Arnold.
Mindig hitegeti, hülyíti szegényt, és rossz dolgokra rá is veszi.
De ez így nem is igaz, mert a sex nem rossz dolog!
Csak az, hogy az ember kivel, és miért is űzi! Ja és az sem hátrány, ha mind a két fél élvezi!
Ugyanis zaklatja a fiút, és rendszeren aktusra kényszeríti.

Oké tudom mindenhez két ember kell! De akkor is, vannak akik visszaélnek testi, hatalmi fölényükkel.
Gondoltam rá, hogy Arnold testébe is belépek, és véget vetek ennek.
Viszont semmi értelme, mert ahogy elhagyom a testét újra undorító, beteg önmaga lenne.
Attól féltem, hogy Chris is úgy jár mint én, hiszen Arnold nős ember egy gyerekkel.
Bár ma már teljesen más a helyzet.

A másik félelmem, mivel ott tart már a fiú, hogy gyűlöli magát, véget vetne az életének.
Ezért is kell mielőbb ezt a dolgot rendbe tennem.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, egy olyan meleg fiú testébe léptem aki Arnold esete is lehet. Gondoltam elcsábítom..

Először is szegény Chris-t megfertőztem valami rotavírus ízével, amitől napokig nem ment az iroda közelébe sem.
Az említett zaklató, emiatt vagyis a sex megvonása miatt igen csak frusztrált volt már, hiszen a felesége sohasem elégítette ki úgy isten igazán. Harmadik nap egy bárba ment és én is oda követtem.
Szándékosan a szeme elé ültem, és flörtölni kezdtem vele.
Végül is Arnold nem egy rusnya, izzadó, hájas fickó. Sőt ha az ember esete még helyesnek is mondható. Nem is kellett erőlködnöm sokáig, mert egy óra múlva már előttem térdelt a mosdóban a kövön ..

-A neved még nem is tudom. Motyogta, közben a sliccemen dolgozott.

-Miért fontos az? Kérdeztem lekezelően tőle, hiszen ezt érdemelte . - Csak szopj le!

Nem kellett kétszer szólnom, farkam azonnal ott lüktetett azon az undorító torkon. Hiába is undorodtam és gyűlöltem azért amit Chris-el művel. Amit csinált nagyon is jól esett. Hiszen hatvan éve nem voltam senki szájában és senkiben sem.
Hajába ragadva dugtam meg a száját, és nem sajnáltam őt egy cseppet sem! Így alig pár perc és a magom mint a vulkán a torkára tőrt.
Arnold kéjesen nyelte le, majd nyalta a száját végül elém állva gombolni kezdte saját nadrágját.

-Nem foglak leszopni! Mordultam rá, mire ő meg is rezzent.

-Akkor csak dugj meg! Kérlelt , szinte már könyörgött nekem.
Kapkodtam a fejem, a lehetőségeken agyaltam , de míg szopott képet már csináltam róla így..

-Köszi inkább kihagyom! Majd elfordultam tőle, és elhordtam onnan az irhám.

Jó képsorozat lett az már, biztos! Látható rajta ahogy élvezettel szop egy szép farkat.
Viszont ezt, hogy küldjem tovább, és kinek azt még ki sem gondoltam. Hiszen ezt a testet nem szándékozom tovább uralni, akármennyire is jól éreztem magam benne.
Olvasva a fiú gondolataiban, ő reménytelen szerelmes volt.
Csak épp nem egy élő hanem egy nemrég meghalt férfibe.
Sajnáltam, bűntudat gyötört amiért ilyen dologra használtam őt.
De tudtam ezt ő elfelejti, és Arnolddal sohasem fog találkozni.

Végül a képet Chrisnek küldtem el. Ugyanis megfigyeltem egy alkalommal amikor számot cserélt a barista fiúval. Innentől már csak rajta áll mit is kezd vele.

Azért írtam mellé egy frappáns üzenetet.

Chris! A kép ajándék, saját belátásod szerint használd fel! Élj a lehetőséggel.

C.

*

Azután pár hétig figyeltem, és örömmel láttam, hogy sikerült leszerelnie a zaklatóját.
A könyvét ugyan nem adta ki, de legalább már nem használta ki.
Chris is nyugodtabb volt már, mosolyogva járt a kávézóba és mindig vidáman üdvözölte a kiszolgáló fiút. Idő kellett hozzá mire leesett.
Basszus, Chris abba a fiúba szerelmes. Mégis rossz érzéssel töltött el a felismerés. Ezért el kezdtem figyelni azt a legényt. Sam-et!

Valamiért nem tetszett nekem ő sem. Úgy voltam vele, hogy Chris a legjobbat érdemli, elég szaron kellett neki keresztül menni.
És, ha a barista sem hozzávaló akkor, hogy hagyhatnám magára őt. Napokig figyeltem.
Kiderült nem meleg, de fiúkkal is szívesen bújik ágyba. Ha eljutnak odáig persze.
Viszont családot tervez, és a lányokat részesíti előnybe. Chris tetszett neki ugyan, de nem kapcsolatot akart vele. Ez is zavart, mégis más miatt akadtam ki.
Ugyanis egy alkalommal sikerült kihallgatnom Sam-et , amint egy másik fiúval, talán barátja.
(Vagy csak barátság extrákkal, mert a kapcsolatuk elég bensőséges.) Szóval azzal a fiúval beszélget.

-Azt mondtad Sam egy fiút nem tudnál szeretni! Mégis az a szép arcú elég sűrűn kerül szóba.

-Nem is szeretem! Nevetett a barista a felvetésen. - Csak meg akarom dugni. És éppenséggel nem egyszer hanem ha lehet többször is. Van abban a fiúban valami angyali ..

-Ismerd be, tetszik neked! Stuffolta tovább Sam-et.

-Tetszik, mert ha nem így lenne, miért akarnék lefeküdni vele!? Használom míg meg nem unom, utána annyi.

Mérges voltam! Bejött újra a megérzésem. Ki fogja használni és én azt nem engedhettem! De mi lesz, ha Sam mégis bele szeret? Bár azt esélytelen..

Tovább figyeltem, közben a megoldást terveztem. Addig én sem léphetek be a mennybe. Bár az addigra már egyre kevésbé érdekelt.
Egyedül Chris-t akartam boldognak látni végre .
A szemem előtt volt a válasz!
Mégis egy másik angyal kellett hozzá, hogy el mondja nekem azt.
Bár nem hagytam magára, kevesebbet követtem.
Olyankor mindig a parkban ültem és a jó megoldáson, terven töprengtem. Míg nem egy alkalommal, egy vörös lány foglalt helyet mellettem.

-Az orrod előtt a megoldás Justin! Szólalt meg a lány, pár perc néma ücsörgés után.

-Honnan.. Ennyit tudtam, csak kinyögni úgy megdöbbentem.

-Celest vagyok. Fordult felém és mosolygott. Hullámos vörös haja szanaszét állt, esküszöm úgy nézett ki mint egy oroszlán. Mégis neki nagyon jól állt, ahogy keretezte szép arcát. Ha nem meleg lettem volna még nekem is beindítja a fantáziám. - Én is Cupido vagyok mint te.

-Uh. Hagyta el egy megkönnyebbült sóhaj a szám. - Mi a megoldás Celest!? Bármit csinálok is ..

-Te magad! Vágta rá, a világ legtermészetesebb módján.
- Használhatod a saját tested is.

-Mi? Úgy figyeljem? Barátkozzam össze vele? Hozzam össze valakivel aki majd szeretni fogja.. Jöttek a kérdéseim sorba, míg Celest le nem intett kacagva.

- Így van! A kivitelezés a te dolgod, én csak ennyit segíthettem neked.

-És... Bár kérdeztem volna még, de ahogy jött úgy el is tűnt a vörös szépség.

Szóval a válasz meg volt!
De, hogy hogyan lépjek az életébe.. Bár kétségbe estem kicsit, már másnap esélyt kaptam.
Mintha valaki fentről segített volna nekem.

Megdöbbentem saját arcom, testemen a tükörbe látva.
Ami még most is helyesnek mondható. Nem is emlékeztem már rá szinte. Hatvan év.. Ennyit vártam arra a napra.

Munkát vállaltam, mint felszolgáló . Pont abban a kávézóban ahol Sam dolgozott. Terveim szerint, így két legyet üthetek egy csapásra.
Eleinte a raktárban aludtam, majd pár nap múlva egy szobát béreletem magamnak.
Sam persze kikezdett velem is, már az első nap.
És utáltok érte vagy sem, de három nap múlva beadtam neki a derekamat. Mindig én voltam a domináns fél, és ezt tudattam vele is.
Így az aktusig nem jutottunk el, csakis kezünkkel kényeztettük egymást, vagy párszor ő le is szopott engem.
Úgy éreztem újra élek.
Testem új energiák töltötték fel. Annak ellenére, hogy pettingeltünk naponta akár többször, tovább szédítette Chris-t.
Így el jött az én időm!
Le kell pattintanom Sam-et Chris-ről. Hiszen ő is egy szemét, ragadozó, csak épp nem erőszakoskodó.

Lassan összebarátkoztam Chris-el, mindig fecsegtünk. Olyan dolgokat osztott meg velem, amit persze én már tudtam. Mégis kitartóan, figyelmesen hallgattam minden szavát.
Hangja lágy dallamú akár egy piano. Esküszöm el tudtam volna hallgatni egész álló nap.
Egy idő után már ő maga is kereste a társaságom, volt, hogy a kávézó mögé kávét és fánkot hozott nekem.

Ezért is döntöttem úgy, ahogy.

Emlékszem egy keddi nap volt.
Én addigra már meguntam Sam-et és azt amit nekem nyújtott.
Nem is engedtem neki semmit, ami miatt ő mindig bunkózott.
Nem érdekelt, hiszen tudtam hamarosan mindennek vége lesz..
Én marha, csak később jöttem rá a nyilvánvalóra.
Én akkor már szerelmes voltam.

Azon a napon is, hátul töltöttem a szünetem, és vártam Chris alakját, hogy az épület sarkánál megjelenjen. Rendesen szuggeráltam és egyfolytában a - Most jön... Most jön. Ezt hajtogattam.

-Justin! Magadba beszélsz!? Zavarta meg mantrámat Sam. - Csak nem elvonási tüneteid vannak!? Azt sem tudtam miről beszél, mire értette. Elvonási tünet!? Vajon ez mit jelenhet.

-Ha.. Kérdeztem bamba képpel tőle..

-Négy napja nem szoptalak le. Válaszolt kacagva. - Lehet amiatt vagy ilyen.. Ilyen bamba. Hozzám lépett, és kezeit egyből a farkamra szorította. Viszont nem éreztem semmit, nem indított be. Gondolkodtam mit mondjak neki.
Az igazat, vagy szépítsek azért a dolgon cseppet.
Viszont arra már nem volt lehetőségem , mert Chris akkor állt meg előttünk.
Arcára volt írva minden érzés. Döbbenet, csalódottság és a keserűség.
De, hogy ki miatt azt akkor még nem tudtam. Honnan is tudhattam volna!? Csak reménykedtem benne, hogy nem rám, csakis Sam-re pipa.

-Ezt neked hoztam Justin! Nyújtotta át a kávét és a szokásos fánkot.
De a gyönyörű mosolya akkor nem ékesítette az arcát mellé. Innen tudtam, hogy rám is mérges. Ő sarkon fordult és gyors léptekkel szinte elmenekült.

-Bassza meg! Emelte fel a hangját Sam. - Ezt sem fogom már megdugni..

-Rohadj meg! Azt kívánom, hogy sohase legyen családod! És amíg élsz csak olyan kapcsolataid legyenek amik csak kielégülést nyújtanak, de boldoggá soha nem tesznek!
Köpni, nyelni sem tudott. Lefagyott a szavaimat hallva.
El fordultam tőle, és futottam Chris után, menteni a menthetőt...

Hamar utolértem a fő utcán, már nem szaladt, csak sétált. Szinte mintha csak vonszolná magát éppen.

-Chris! Állítottam meg. Amint elé álltam. Arca tiszta könny volt. A szívem is belesajdult, hogy olyan állapotban láttam. Pedig láttam már párszor maga alatt. Feladva az életet a reményt. Akkor már más volt, hiszen én megszerettem azt az emberi lényt. - Ne haragudj. Meg szeretném magyarázni..

-Mit? Hogy együtt vagytok!? A fogait összeszorítva mondta ki, mintha még azok kiejtése is fájna neki. - Én..azt hittem..

-Nem vagyunk együtt! Vágtam rá gyorsan. Karjánál fogva egy pad felé indultam. Nem ellenkezett amit jó jelnek vettem, de a könnyei potyogtak tovább szüntelen. - Én veled szeretnék.. Magamat sem értem, hogy volt bátorságom kimondani.
De azt éreztem, hogy vele akarok lenni. Eszembe sem jutott, hogy nekem nem lenne szabad hiszen én egy angyal vagyok.
És Chris szerelmi életét kell rendbe hoznom.

-Komolyan beszélsz!? Rázott fel bátortalan, gyönyörű hangja. Válaszként én csak ráztam a fejem mint egy bólogató kutya.

-Halálosan komolyan! Eljössz velem a parkba? Szedtem össze a bátorságom, és ha megtörtént nincs senki és semmi ami megállítson.. - Randiznál velem?

*

Igent mondott! Angyal még nem volt nálam boldogabb!
Sőt én sem éreztem földi életem során még hasonlót sem.
Attól a naptól kezdve két dolog foglalkoztatott.
Na nem az, hogy mikor tudom végre lefektetni! Nekem van időm én tudok várni.
Szóval az első, hogy Chris-t boldoggá tegyem!
A második, hogy időt kérjek magamnak.
Legalább addig amíg szeretjük egymást. Vagyis örökre.
Sűrűn jártam el a parkba a szép vörös angyal lányt vártam.
Biztos voltam benne, tőle kapok majd választ.

Két hét várakozás az angyalra, közben randiztunk minden egyes nap. Chris bejött hozzám, de a kávé mellé már nem a fánk volt a nasi az édesség.
Egy isteni csókot kaptam tőle mindig. Imádtam csepp ajkát, a nyelvét ahogy besiklott a számba és őrületbe kergetett annak játékával.
Nagy mancsaim között elveszett apró keze, arca.
Mint egy hímes tojással úgy bántam vele minden alkalommal.
Persze Sam nagyon pipa volt ránk. De első sorba rám!
Elvettem tőle akit magának szemelt ki. Ezért megfenyegetett, hogy ez nem fogja annyiba hagyni.
Nevettem rajta, hiszen simán lecsapom ha arról lenne szó.
Mégis tartottam tőle, hogy Chris-el akar valami rosszat csinálni.
Hiszen az emberi gonoszság határtalan.
Lásd én, akit megöltek saját barátai.. Így hiába is búcsúztunk el este, én mindig vigyáztam cseppemre.

Egy hónapja randiztunk már, nem is kell mondjam, hogy addig nem jelent meg az angyal lány.
Egy este moziba készültünk, épp Chris lakása felé tartottam, közben valami vidám dallamot dúdoltam magamban. Madarat lehetett volna velem fogatni annyira boldog voltam.
Szerelmes és viszont is szerettek.
És hab a tortán, felvállalhattuk kapcsolatunkat nyíltan.
Kell ennél több!?

Majdnem a ház elé értem, amikor egy kéz megragadott és egy szempillantás alatt a sikátorba húzott.
Annyi időm sem volt, hogy körülnézzek, védekezzek.
Már csak azt éreztem, hogy a hátam mögött a fal kurva hideg.
Az jutott eszembe, ó én szerelmes bolond el fogok késni. Chris vár rám, és kétségbe fog esni.
Uh nem is magam miatt aggódtam.. Ez biztos jelentett valamit.

-Justin! Te mit művelsz!? Kért számon az ismerős hang. Persze mérges lettem, mert hiába is vártam ezt a beszélgetést. Nem akkor, ott akartam megejteni.

-Végre, hogy itt vagy Celest! Vettem át a szót.-Hetek óta kereslek!

-Tudom! Arra vártam hátha észhez térsz! Szerelmes lettél egy emberbe akit segítened kéne! Szídott meg, de nem erélyesen . Inkább volt kíváncsi.

-Igen! Ezért is kerestelek! Vele akarok maradni, mert olyan érzések törtek fel bennem amit nem élhettem meg...

-Mit áldoznál fel érte?

-Nincs semmim! Csak ő van nekem! Mondtam az igazat.. Hiszen tényleg semmim sem volt persze Chris-t és érzéseimet leszámítva.

-Rá jössz idővel, hogy igenis van valamid. Addig maradhatsz mellette.

-Köszönöm... Ahogy jött, úgy el is ment. Én pedig törhettem a fejem, mire is gondolt a lány.
De nem akkor, és ott mert a cseppségem várt rám.
Végül is a legfontosabb az volt, hogy mellette maradhatok.

Nekem pár percnél nem tűnt többnek, míg a sikátorban beszéltünk.
De tévedtem, mert a filmet sajnos már lekéstük.
Félve álltam meg Chris ajtaja előtt, minden bátorságom össze kellett szedtem mielőtt a csengő felé emeltem a kezem.
Hajlamos kétségbe esni, főleg mert én mindig állom a szavam.
És arra sem volt példa, hogy késtem volna.
Amint felhangzott a csengő idegesítő hangja, szinte azonnal kitépte az ajtót.
Nem volt mérges, láttam egyből rajta. Inkább zaklatott.

-Hol voltál Jus? Azt hittem bajod esett! Ugrott egyből a nyakamba, és máris szorosan ölelt.
Persze én is vissza öleltem, a földtől meg is emeltem cseppem. Az érzéstől, hogy számítok és fontos vagyok ezerrel dobogott a szívem..
Bevittem a lakásba és próbáltam lábra állítani, hogy tudjak magyarázatot adni neki.
Viszont ő nem így gondolta!
Lábait szorosan rákulcsolta a derekamra.
Következő pillanatban csepp ujjaival a hajamba ragadt, hátra húzta a fejem és ajka máris az enyémre tapadt. Minden alkalommal amikor csókol szinte megvesztem az érzéstől.
De akkor az a csók más volt! Szenvedélyesebb és követelőző.
Nyelve ahogy besiklott a számba én is egyből válaszoltam sajátommal neki. Tudtam, ha így folytatjuk már nem fogok tudni leállni. Ő is így érezte mert ágaskodó farkát a hasamnak szorította, és ahogy mozgott kéjesen nyögött mellé.

-Jus.. Súgta ajkamra, közben apró puszikkal sakkban tartva - Maradjunk ma itthon. Kívánlak!

-Biztos vagy benne!? Kérdeztem elhűlve. Nem azért mert nem akarnám, csak biztos akartam lenni benne.

-Unom már, hogy minden este a kezemet használjam ahogy az arcod képzelem magam elé!
Upsz. Akkor esett le, hogy milyen egy kis kujon.. Így hát mivel én is minden este políroztam a bohócot( ez valami új szleng számomra remélem azt jelenti amire gondoltam ) az ő szép arcát, csepp testét magam elé képzelve..

Úgy estünk egymásnak mint farkas a zsákmányának.
Téptük egymás száját, kezeink testünk minden zugát bejárták.
Már az ágyon feküdtünk meztelenül, valahogy a cseppem felül kerekedett rajtam, és a farkamon cuppogott észveszejtő hangokat kiadva.
Kezei hiába annyira cseppek golyóim pont bele lettek teremtve.
Ahogy gyűrte, közbe makkomra szívott.. Esküsöm azt hittem a szabad ég alatt szeretkezünk fejünk felett a csillagok.. Ez ilyen jó is lehet?
Időm sem volt gondolkodni mert pillanatok alatt elöntötté száját az élvezetem ..

-Istenem.. Ez valami fantasztikus volt.. Fel tápászkodva könyöklő pózba emeltem magam, minden vágyam az volt, hogy az előző fantasztikus játékát viszonozzam.
Amint ránéztem farkam újult erőre kapott, hiszen úgy nyalt száján végig, mint aki nemrég valami finomságot falatozott.
Hirtelen rántottam ajkamra és míg nyelvem besiklott szájába a nyelvével tusakodva lazán átfordítottam. Csókoltam, kezemmel szaporán csepp mégis izmos testét simogattam végig. Épp csak addig míg ágaskodó farkára nem kulcsoltam ujjam.
Chris teste azonnal megfeszült, belenyögött a csókba pedig még csak el se kezdtem.
Egy felejthetetlen aktust akartam adni neki. Elváltam tőle nyelvemmel végig nyaltam testét, kavicsait egészen a szépséges és egyáltalán nem csepp farkaig.
Rá is csodálkoztam egy pillanatra. Persze nem is én lettem volna ha nem jut eszembe.. A kis ember nagy bottal jár közmondás.
Ezen felbuzdulva nyaltam makkjára, majd zokszó nélkül engedtem torokra. Hánykolódott alattam, főleg ahogy szopás közben már bejáratát kutattam.
Csorgattam nyálamból oda is bőven, nem akartam, hogy fájjon neki amikor teljesen magamévá teszem.

-Csináld Jus... Kérlek.. Rimánkodott nekem cseppségem. Viszont mielőtt teljesítettem volna óhaját ő is számba élvezett. Azt tettem amit ő, bár nekem akkor az volt az első, utolsó csepjéig lenyeltem.

Hiába élvezett el a számba oltári farka és vágya nem lankadt.
Sőt a rimánkodása sem maradt abba.

-Nem is gondoltam, hogy ilyen buja is tudsz lenni.. Tapadtam ajkaira ismét, nyakam köré fonta karját, csípőmre pedig lábát.. - De határozottan tetszik..

-Te váltod ki belőlem Jus.. Újra faltuk egymás ajkát, mintha nem lenne holnap, vagy folytatás.
Bár utólag belegondolva az is benne volt a pakliba..

Annyira vágytam, kívántam már a testét, hogy birtokoljam belsőjét.. Gyorsan előkészítettem és bár lassan, óvatosan hatoltam be.
Utána már heves csípő mozgásokkal hajszoltam a kéjbe.. Egymás nevét kiáltva, élveztük el szinte egyszerre..

*

Az első szeretkezésünk után, minden éjszakát együtt töltöttünk.
Persze azért ugyanúgy randiztunk, és ismerkedtünk, nem csak a testiségről szólt közös életünk.
Oké én ismertem már minden mozdulatát. Tudtam ha ficánkolni kezd wc-nie kell. Ha éhes a hasát fogja, és sohasem vallaná be, hogy elég nagy étvágya van. És már tudom nem csak kaja terén, a sex iránti vágya is feneketlen.
Tudtam, ha elmélázik valami ötlete támadt amit gyorsan le akar írni.
És azt is ha írni kezd, nem szabad zavarni.
Összecsiszolódtunk, együtt éltünk minden nap egy ajándék újabb esély volt nekem.. Azt a gondolatot, hogy magára kell hagyjam az agyam a legrejtetteb zugába száműztem..

Fél év! Ennyi ideje voltunk együtt amikor megváltozott minden.

Az a nap is úgy indult mint a többi. Reggel úgy keltem, hogy csepp karja mellemen nyugszik. Ahogy szuszog, a mellbimbóm körüli apró szőrt ingereli nekem.
Már a látványtól is beindultam, hát még az az érzés.. Ezért is tartozott a napi rutinunkhoz reggeli és esti kielégülés.
Végül is foghattam volna arra is, de még sem az volt az igazi ok.
Azért tettem magamévá minden adódó alkalommal, hogy ha el kell hagynom legyen mire emlékeznem..

Ahogy munkába indultunk a sarkon egy finom franciacsókkal búcsúztunk, mint minden reggel.
Viszont az nap más volt..
Ugyanis azt a szenvedélyes csókot végig nézte Sam.
A hónapok alatt sem tette túl magát sem rajtam, sem Chris - en.
Mégis a legjobban ami zavarta a fenyegetésem..
Ne legyen boldog, sem családja.. Ezt kívántam neki akkor, abba az ideg állapotba. Sajnos a karma... Azóta sem volt tartós, és normális kapcsolata.

Nem foglalkoztam vele, kisebb gondom is nagyobb, gondoltam akkor. Egy szót sem szóltam hozzá az nap sem, így húztam le a műszakom.

Amint végeztem, készültem cseppségem elé, amikor is utánam jött és elkapta a karom Sam..
Meg lepett, mert ő sem kezdeményezett még beszélgetést sem. Akkor mit akarhat? Ezt elárulta neki bamba képem.

-Ha én nem lehetek boldog... Te sem lehetsz az Justin! Ennyit vágott hozzám, majd előttem ki is lépett az ajtón.
Lefagytam.
Legrosszabb gondolataim előjöttek, és míg cseppségem elé nem értem el sem hagyták fejemet.
Mit tervez? Chris nem akar tőle semmit. Ahogy egyre közelebb értem, ki akartam üríteni a fejem. Nem akartam, hogy a cseppem akármit is észre vegyen.

-Jus! Hallottam meg csilingelő hangját. Fel emeltem a fejem, ő a zebra túloldalán állt.
Csepp kezével hadonászott felém , arca ragyogott ahogy rám nézett.
Emeltem karom, hogy vissza intsek neki, de a mozdultom le is fagyott, ahogy megláttam a háta mögött egy ismerős alakot..
Az illető rám nézett, kárörvendő vigyorral az arcán szorosan Chris mögé lépett..
A zebra lámpa piros egymás után haladtak előtte az autók.. Amint láttam, hogy taszít szerelmemen...
Nem gondolkodtam futni kezdtem.

-Ne csináld Sam! Ennyit tudtam kiáltani..Könnyeim potyogtak, fülemet az autók éles dudálása sem zavarta. Nem eshet baja! Élnie kell!

Egy-két autót még kikerültem de az utolsót már nem sikerült.
Jobb oldalam kapta el, de nem érdekelt mert Chris nem sérült meg.
Láttam ahogy szája elé kapja csepp kezeit, majd térdre zuhan. Közben nevem hajtogatja..

Fejem az útpatkán, éreztem ahogy a meleg vérem nyakamon folyik végig. Majd Chris mellém térdel..

-Justin.. Minden rendben lesz.. Tarts ki kérlek..

-Sajnálom cseppem.. Suttogtam, vagy hörögtem. Tudtam itt a vég.. - Szeretlek! Ezt addig nem mondtam..

-Szeretlek Justin! Ne aludj el.. Rám hajolva zokogott.. - Szeretlek...

*

Ennyi volt.
Újra a semmiben találtam magam, a testemen kívül, kétségbe esve.
Magára hagytam őt köszönés nélkül jöttem el.
Legalább ha láthatnám mint az elején! De nem itt vagyok a semmiben, tudva azt, hogy számomra ez a büntetés. Szerelmen kívül reményt adtam Chrisnek, úgy is, hogy valahol tudtam nem lehetünk együtt.
Hosszú üres semmi..
Ez várt rám, még egy angyal sem jött és szólt hozzám.
Legalább ha álmodhatnék róla..
De még azt sem, mert az angyalok nem alszanak.
Az idő homokja is el folyt mellettem , azt sem tudtam mióta ülök és kesergek egyedül a semmiben.
A szívem sem fájhatott hisz nekem nincs olyan, a könnyeim sem hullajthattam mert az sincs.

Szívás ez az angyal lét! Legalább ha szellem lennék, mellette lehetnék.
Na nem riogatnám meg ilyenek, csak figyelném szerelmemet...
De nem kibaszott angyal vagyok, ráadásul büntiben ..

Nem emlékszem rá, meddig keseregtem, de egyszer csak egy furcsa érzés lett rajtam úrrá. Fájdalmat éreztem, és azzal egyidőben patakozni kezdett a könnyem. - Mi a fasz!? Boldogan dörzsöltem meg nyirkos arcomat. - Mi történik velem?

-Teljesítetted a küldetésed Justin. Angyalnak még nem örültem annyira mint akkor a vörös szépségnek. Mosolyogva állt meg előttem, két kezét a vállamra téve. - Az volt a feladatod, hogy hozz össze két reménytelen, ártatlan szerelmest. Te voltál az egyik..

-Akkor... Én... Makogtam mint egy idióta. Közben féltem, hogy el késtem. A vállamat tartva egy kórterembe varázsolt engem. Tátott szájjal néztem porhüvejem, amint gépekre kötve, de még él. Mellettem az ágyban magzatpózban láttam meg cseppem testét. Felzokogtam az elém táruló látványra, megszólalni sem tudtam..

-Fél éve fekszel kómában, Chris azóta is melletted van. Napközben fürdet, borotvál, éjjel álomba sírja magát.
Pár napja közölték vele, hogy olyan súlyos az agy sérülésed te már nem ébredsz fel. Rá bízták a döntést.. Először ő kell, hogy el engedjen téged.

-Nem értem... Töröltem le könnyeim, közben közelebb léptem szerelemhez.
Ő nem látott engem, vagyis abban a formában nem. - Ha elenged akkor!?

-Akkor újabb küldetést kapsz. Vagy...

-Vagy mi! Emeltem fel a hangom.

-Vagy fel ébredsz és együtt élhettek boldogan.

-Ez mitől függ? Nekem kell döntenem!?

-Nem! Ő dönt.. Még mindig nem értettem mit akar ezzel mondani.
- Justin! Ha azt választja, hogy el enged, újra angyal leszel. Viszont ellenkező esetben pár napon belül felébredsz.. A választás az övé, légy türelmes...

*

Könnyű azt mondani, hogy legyek türelmes. Tisztán emlékszem rá, mit éreztem akkor még angyalbőrben. Tudtam, hogy Chris is szeret engem. Hiszen minden tette, szavai a szeme ahogy rám nézett azt jelezte nekem.
Így biztos voltam benne, hogy hamarosan újra magamhoz ölelhetem.

Az idő homokja újra pergett mellettem.
Azonban már nem a semmiben tengetem az angyal létem.
Chris nem engedte lekapcsolni a gépet, így két nap múltán ahogy Celest mondta felébredtem.

Már két éve élünk együtt, pár hete össze is házasodtunk.
Most is mellettem fekszik mellkasomon szorosan, meztelen gömbölyű feneke a paplan alól kivillan.
Hiába az évek és annyi fenomenális szeretkezés. Nem tudok betelni vele. Egyenesen imádom csepp testét, a lényét, hiszen ez a fiú nekem a minden.
Nem engedett el, és nekem sincs eszem ágában sem, hogy elengedjem.
Középső ujjam egyből vájatához dörgölőm, erre Chris kuncogva fel is nyögött..

-Mit szeretne Mr Blue!? Játszotta a tudatlan, nehezen kaphatót... Ekkor már fel is csúszott neki az ujjam..

-Szerelmet! És téged!

Vége.

Mamzi75

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro