5.fejezet. Wisdom

Április 17-e: egy borús éjszakán

Egy viszonylag puha valamin ébredtem. A fejem ugyan még fájt, viszont egyből eszembe jutott, hogy mi is történt velem abban a romos panelban.

Riadtan ültem fel és meglepődve vettem észre, hogy pont a holttestes lakásban vagyok egy kanapén. Előtte a bejárati ajtó volt, mögöttem az ablakok és oldalt pedig a fürdő, meg a konyha az étkezővel együtt.

Egy kis lámpa világított csak és a faliórára pillantva vettem észre, hogy már éjfél lesz lassan.

Jól kiütött az az akárki, annyi biztos.

Ekkor valami kis csörömpölést hallottam meg a konyhából kiszűrődni, mire tudtam... Ő is itt van...

-Éjszaka. Csend. Sötétség. De most valahogy mégsem félek. - suttogtam magamnak.

Miért is félnék? Hiszen nem ölt meg engem az a férfi és nem is kötözött ki. Ha megakarta volna tenni, akkor gondolom már megtette volna.

Egy nagy sóhajtás kíséretével keltem fel és a csintjaimat kiropogtattam, majd megláttam egy gyönyörű szép ezüst gyűrűt a földön. Kígyó alakja volt és olyan volt, mintha annak a kígyónak gyémánt szemei lettek volna. Nagyon megfogott engem az a kis ékszer, de sajnos nem az enyém. Biztosan a férfi ejtette el véletlen.

A kezembe véve lépkedtem a konyha felé, de nem mert bemenni.
Nem tudtam, hogy mire számítsak. Nem szabad megbízni senkiben, csak magunkban. Mivan ha az a személy mégiscsak gonosz és meg akar majd ölni engem.

-Tudom, hogy itt vagy. Miért nem jössz be? - hallottam meg a mély és hátborzongató hangját. Mármint nem volt hátborzongató csak... Csak így először iszonyatosan megijedtem tőle.

-Cs..Csak... Nem fogsz bántani? - kérdeztem bizonytalanul.

-Ha eddig nem tettem meg, akkor valószínűleg nemis fogom megtenni. - jött a válasz, mire én beljebb merészkedtem és megláttam őt...

Éjfekete haja hátra volt fésülve, tökéletes kontrasztban volt a hófehér bőrével. Egy fekete inget viselt, fekete vasalt nadrággal és ugyanolyan színű mellénnyel meg lakk cipővel. Ez a sok fekete szín már tényleg megijesztett engem. Fiatalnak nézett ki. Az ujjain pár gyűrű díszelgett, amik minden mozdulata közben megcsillantak a lámpa fényében. Fülében több ékszer is lógott és az a tipikus angol óra sem maradhatott el a zsebéből. Arca hibátlan volt és vörös ajkai csillogtak. Tökéletes volt az egész lénye. Sehol egy hiba. Még sosem láttam ilyet, pedig én modell vagyok.

-E..Ezt a földön találtam. - nyújtottam felé a kezemben lévő kígyós gyűrűt lehajtott fejjel.

-Az enyém, köszönöm. - vette el tőlem direkt úgy, hogy egy ujjal se érjen hozzám, csak az ékszerhez.

Árgus szemekkel követtem nyomon, ahogy egy egyszerű mozdulattal felhuzza azt a gyűrűs ujjára.

Nagyon furcsa volt ennek az embernek a kisugárzása. Nem is tudom. Kicsit kellemetlen volt, de valahogy ez mégis tetszett nekem. Rideg volt a tekintete és ez felkeltette az érdeklődésemet. Vajon mit keres ő itt?

-Hideg. Kifinomult. Izgalmas. -ejtettem ki a számon azt a 3 szót, ami legelőször eszembe jutott róla.

-Ilyennek látsz? - bámult engem a férfi.

-Bocsánat... Csak véletlen hangosan mondtam ki. - kaptam észbe, mire ő csak bólintott egyet, miszerint tudomásul vette. - Miért nem bántottál? Vagy inkább magázzak?

-Nekem mindegy, nem ez a lényeg. Egyébként a nyakláncod miatt. - mutatott a nyakamban lógó tárgyra, mire én csak értetlenül néztem rá. - SoHjoonnak is ilyenje volt. Gondoltam biztosan közel álltatok egymáshoz. - méregetett engem, mintha csak meg akart volna bizonyosodni, hogy tényleg nem jelentek-e rá veszélyt.

-Ismered SoHjoont? - döbbentem le.

-Talán még jobban is, mint te.

-Azt kétlem. Én voltam a párja, és mindent megosztottunk egymással. - háborodtam fel azon, hogy ilyet mert feltételezni az előbb.

-Illúziókban élsz, Jimin. - kuncogott ridegen.

-És te honnan tudod a nevemet? - ijedtem meg.

-Megnéztem az igazolványaidat. Csak elővigyázatosság céljából. - vont vállat.

-De azon még a lakhelyem is rajta volt. - akadtam ki.

-Tudom, azt is megnéztem. Viszont nem fogok vele kezdeni semmit. Nem azért vagyok itt.

-Hát akkor mi miatt vagy most itt?

-SoHjoon halála miatt. - támaszkodott a köztünk lévő asztalra.

-Nem öngyilkosság volt. - jelentettem ki.

-Nem, bizony. Úgy látszik te sem dőltél be a hülye rendőröknek. - mosolyodott el.

-Nem hát. SoHjoon sosem tenne ilyet magával.

-Honnan tudod? - egyenesedett ki.

-Mert ismerem őt és ő normális, egészséges volt. - válaszoltam neki magabiztosan.

-Még mindig illúziók közt élsz, Jimin. Attól, hogy egy házban laktatok és néha összefeküdtetek egymással még nem jelenti azt, hogy kiismerted őt. Akármennyire is megosztottatok egymással mindent, valahol legbelül még mindig vannak olyan rejtett titkok, amiket sosem árulnátok el egymásnak. Neked is biztos van ilyen dolog a szívedben. - ült le egy székre az asztalhoz.

-Miről beszélsz? - ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Ülj ide mellém. - kért meg, mire én egyből teljesítettem is a kérését.

Éreztem, hogy ő több annál, mint aminek látszik és tud valami olyat vagy magasabb szinten van, mint mások. Érdekeseket mondott és kíváncsivá tett.

-Nézd... én általánosságban beszéltem az előbb. Nem tudom, hogy ti milyen kapcsolatban voltatok egymással, viszont a legtöbb kapcsolat nem őszinte. Mindig vannak titkok, Jimin. Nincs olyan perc, mikor ne lenne. Na de akármennyire is volt olyan nagyon jó SoHjoon... Mi van, ha mégis ő ölte meg magát? - pillantott rám, mire én erősen elgondolkoztam.

-Miért tette volna meg? - értetlenkedtem.

-Rossz kérdés... - bámult engem fekete szemeivel.

-Akkor... Mi vagy is inkább ki miatt tette ezt magával?

-Jó kérdés. Mi van ha volt valaki vagy valakik a háttérben akik miatt inkább a halálba menekült?

-Jó, de ha félt volna valakitől is, előttem akkor sem mutatta ki. Ezt hogyan tudta megcsinálni? Ő egy őszinte ember.

-Látszik nem maradt meg benne az, amit az előbb mondtam. Ez mind csak illúzió, amiben élsz. Nem minden az aminek látszik.

-Jó, de ezzel mit akarsz mondani.

-Az első szabály: ne mondj el mindig mindent, amit tudsz. A második szabály:...

-Ohm... Mi a második szabály? - kérdeztem értetlenül.

-Jimin... Mi az első szabály?

-Ne mondj el mindig mindent, amit tudsz. - ismételtem el.

-Na látod, akkor ebből már ki tudod következtetni, hogy miért nem mondtam a második szabályt.

-Akkor azt sem fogod elmondani, hogy miért mondtad az illúziós dolgot? - lettem csalódott.

-Egyszer majd még elmondom, de még én sem tudom biztosan. Még sokat kell nyomoznom ebben az ügyben. Amit neked kéne most tenned az az, hogy átgondolod szépen az egész volt kapcsolatotokat SoHjoonnal és szólsz nekem, ha rajöttél valami gyanúsra vagy valami olyanra, ami régebben nem, de most már furcsának tűnik. Minden apró rész fontos lehet. Viszont ne feledd: nem minden ember olyan, mint amilyennek megismertük. Ezt tarts szem előtt. - magyarázta.

-Mondd csak... Ki vagy te? - szűkítettem össze szemeimet.

-Első szabály, Jimin. - figyelmeztetett engem.

-Legalább a nevedet mondd el. - kéreltem őt.

-Nincs nevem.

-Mi az, hogy nincs? Minden embernek van neve. - vontam fel a szemöldökömet.

-De én csak azoknak árulom el, akikben megbízom és általában csak magamban szoktam megbízni, szóval ne is reménykedj. - mosolygott rám ijesztően.

-És... Honnan ismered SoHjoont? - kérdeztem az összes reményemet feladva.

-Egy oviba jártunk. - vont vállat.

-És még humorérzéke is van... - forgattam szemet. 

Vége.

KeyJKeyMinxx