Az árulás fájdalma olyan mély sebet ejt a szíven, hogy az ember ösztönösen menekül előle. Ilyenkor egy másik ember karjában keres vigaszt, hogy a csalódás szilánkjait összeszedje, és egy pillanatra újra érezze, hogy szeretve van, még ha ez csak röpke illúzió is.

Jimin körül forgott a világ, barátaiból kettőt látott, vékony keze Taehyung vállán csüngött. Jackson és Hoseok épp előttük sétáltak, s a szőke hajút beszélték ki.

 
–   Még be se értünk a klubba, de Jimin-ah már ki van dőlve – motyogott az orra alatt Hoseok. A kezében fogta legjobb barátja cuccait, ugyanis a szöszi képtelen volt ezekre.

- Én mondtam, hogy ne engedjétek neki, hogy ennyit igyon már indulás előtt – felelte Jackson, majd hátrafordult, hogy megnézze a két fiatal mögöttük van-e még egyáltalán.

–  Yoongival mivan? Miért nem jött? – folytatta a társalgást.

Taehyung vállat vont. – Nem tom... Jimin kapott egy üzit tőle. De már nem tudta felolvasni, hogy pontosan mi állt benne.

Hirtelen egy pukkanás hallatszott, és mindketten Jimin felé fordultak, aki épp megbotlott a saját lábában és majdnem elesett. Ha Taehyung nem kap utána, akkor nagy valószínűséggel az épp mellettük lévő kuka gátolja meg a zuhanást.

 
–  Jimin... a kurva... – morogta Taehyung bosszúsan, miközben próbálta egyensúlyban tartani barátját.

Hoseok hangosan felnevetett, Jackson viszont aggodalmas arccal nézett Jiminre. – Csak nehogy elhányja magát.
Jimin fejében zavarosan kavarogtak a gondolatok. A megcsalás feszítő érzése nyomta a lelkét, de most a részegség tompította a fájdalmát. „Ez az este rólam fog szólni” – gondolta. A hideg levegő élesen csapott az arcába, és a klub fényeit már távolról látta, igaz homályosan, de látta. Léptei nehezek és bizonytalanok voltak, és minden egyes lépésnél újabb kihívásnak tűnt megtartani az egyensúlyát.

15 perc elteltével, ahogy lassan közeledtek a klubhoz, Jimin hirtelen megtorpant és az egyik közeli fa felé hajolt, fejét lehajtotta, mintha hányni akarna. Barátai türelmesen vártak rá, s aggódtak is érte.

–Minden rendben, Jimin? – kérdezte Jackson aggódva, miközben közelebb lépett hozzá.

–  Hé, próbálj meg mélyeket lélegezni – mondta neki bátorítóan Hoseok. Jimin lassan felegyenesedett, mély levegőt vett és bólintott.
– Jól vagyok, csak... – kezdte, de a szavak összekuszálódtak a fejében. – Csak menjünk tovább, jó?

–  Persze, gyere – felelte Taehyung, és szorosan barátja mellé állt. Úgy látta, hogy Jimin kezd egy kicsit tisztulni, a lábait már biztosabban helyezte a talajra, remélte, hogy nem fog vele történni semmi sem a mai este folyamán. Ugyan ismerte Jimint gyerekkora óta, de a felnőtté válásuk alatt soha nem volt ilyen állapotban, mint most. Aggódott érte, s dühös is volt. Jimin sokkal jobbat érdemelt Ha Sungwoonnál, de nem hallgatott Taehyungra, a szerelem elvakította. Legszívesebben meglátogatta volna Sungwoont és kiosztott volna neki egy két Taehyungos pofont, de ezzel jelenleg nem foglalkozott. Az volt a célja, hogy Jimin jól érezze magát ma.

 
– Várjatok – mondta Jimin, megállt s a fájó fejére simította kezét. – Üljünk le valahol.

 
- És mégis hol? – kérdezte Jackson. A forgalmas utcán semmi olyan hely nem volt, ami megfelelő lett volna számukra ebben a pillanatban.

-  A magenta mögött van egy éjjel nappali. Azzal szemben van egy két pad, oda elmehetünk – mondta Hoseok. – Nincs a klubtól messze.

Taehyung bólintott és a félrészeg Jiminnel az oldalán megindultak a kitűzött cél felé.
A sétálás közben Jimin gondolatai pár órával ezelőtti eseményen jártak, még akkor is ezen gondolkodott amikor leültek.

Aznap boldogan indult el az egyetemről, a diplomaosztója után. A büszkeségtől és a boldogságtól szinte repült az utcákon, alig várta, hogy megossza ezt az örömöt Ha Sungwoonnal. Azonban amikor belépett a lakásba, a látvány szíven ütötte, ugyanis szerelme egy másik férfi mellett feküdt a hálószobájukban, s azon pedig Jimin köntöse volt, amit Sungwoon vásárolt neki a születésnapjára.

– Mi a.. – Jimin nem talált szavakat. Sungwoon kapkodva felugrott az ágyból, s a ruhái után nézett, amik szanaszét voltak dobálva a lakás különböző pontján.

–  Szivi, ez nem az aminek lát-látszik – dadogott. Jiminben a csalódottság egy pillanat alatt haraggá vált, könnyei mégis ellepték angyali arcát. A másik férfi értetlenül nézett kettejükre, zavarodott tekintetét hol Jiminre, hol Sungwoonra vezette.

–  Nekem azt mondtad, hogy szingli vagy – szólalt meg az idegen fazon, sértetten.

Jimin odalépett Sungwoonhoz, és minden habozás nélkül behúzott neki egyet. Sungwoon az ütéstől hátratántorodott és a falnak esett. Meglepődve simított a fájó pontra az arcán, de nem mondott semmit sem.

–  Hé! Mit csinálsz? – a férfi kiugrott az ágyból, amiben eddig egész ideig feküdt.

–  Mindjárt megmutatom neked – válaszolta, majd elé lépett, s neki is behúzott egyet. A csávóka visszazuhant az ágyba, az orrából elindult a vére, fájdalmasan nyöszörgött.

– Vége mindennek Sungwoon – mondta, majd elhagyta a lakást. Amint kilépett az ajtón, a könnyei megállíthatatlanul folyni kezdtek, elhomályosították a látását. Mostmár nem érzett dühöt, igazából semmit sem érzett. A szíve helyén egy üres lyuk tátongott. Átverték, becsapták. Nem találta helyét a világban. Ezért az ő albérlete felé vette az irányt, s úgy tervezte, hogy alkoholba folytja bánatát. Ami sikerült is.

–  Alszol? – Taehyung hangja hozta vissza a jelen időbe, Jimin erre kinyitotta a szemét. – Jó már nem, na indulhatunk is. Eleget pihentél.

 
– Jolvan már – motyogta a szőke, felállt s már nem érezte, hogy forog körülötte a világ. Elindultak, s a Magenta bejárata felé vették az irányt.

Ahogy beléptek a klubba, azonnal megcsapta őket az alkohol és különböző parfümök intenzív illatának keveréke. A hely tágas volt, a falakat lila, pink és piros fények világították meg, amelyek különleges, szinte álomszerű hangulatot teremtettek. A bárpult a klub egyik oldalán húzódott végig, ahol a pultosok ezerrel készítették az italokat. A klub sarkában volt a DJ pult, előtte a táncparkett, ami nyüzsgött az emberektől. A fények villódzóan, néha pedig lassan váltakoztak, a táncoló embereket különleges fényjáték borította be.

Jimin az emeletre vezette a tekintetét, ahol a VIP rész különleges kilátást nyújtott az egész klubra. Az ottani vendégek kényelmes bőrkanapékon ültek, drága italokat kortyoltak és élvezték a különleges kiszolgálást. A gazdag emberek a bőség zavarában üldögélve nézték a földszinten bulizó embereket, és élvezték a kiváltságos helyzetüket.

A négy fős társaság lassan haladott előre a tömegben, próbáltak helyet találni maguknak. Jimin sokkal jobban érezte magát, a zene és a klub atmoszférája segített elterelni a gondolatait. A helyiség végében asztalok és székek voltak elhelyezve, ahol a vendégek leülhettek pihenni és beszélgetni. Az asztaloknál ülő emberek néha a táncparkettre néztek, néha pedig egymással beszélgettek, miközben italokat kortyolgattak. Ide ültek le a srácok is, Jackson, Taehyung, Hoseok és nem utolsó sorban Jimin. Beszélgetni kezdtek, Jimin egy limonádét kortyolgatott, s a társalgásban is aktívan részt vett. Egyre jobban érezte magát, a kezdeti fájdalom kezdett elmúlni, feledni akart.

Valakivel elakarta felejtetni a mai történéseket.

Jimin úgy érezte, hogy eléggé józan ahhoz, hogy egyedül is boldoguljon. Felállt, és úgy döntött, hogy mindannyiójuknak szerez valami erősebb alkoholt. Barátai félve, de elengedték, hiszen látták, hogy már kicsit tisztult a tekintete és nagyjából egyenesen sétál.

A bár zsúfolt volt, de az előtte lévő székek közül egy szabad volt, s oda azonnal le is ült.

–   Négy tequila, csinálom is uram – kiáltotta vidáman a pultos, miközben négy poharat tett le, és a legjobb tequilával töltötte meg őket, mindegyik pohár szélére egy kis lime szeletet helyezve. Jimin felvonta a szemöldökét, tudta, hogy nem az ő pénztárcájának valóak ezek az italok, de kíváncsi volt arra, ki rendelte őket, s ezért felnézett. A férfi aki mellette ült egy fekete-fehér tigrismintás szatén inget viselt és egy fekete szűk farmernadrágot. Karcsú derekán egy fehér Chanel öv pihent, egészen fennséges látványt nyújtott, a cipője fényesebb volt mint Jimin belátható jövője, legalábbis ő akkor ezt gondolta. Az inge félig ki volt gombolva, Jimin tekintete a fényes, makulátlan bőrre tapadt és a szépen kidolgozott mellizmokon csodálkozott. A szemét végigvezette felsőtestén, lelki szemei előtt látta a férfi hasán lévő kockákat, a nyál összefutott a szájában. Hosszú fekete haját hátrafésülve viselte, egy két tincs a csillogó szemeibe lógott. Rózsaszín ajkait megnyalta, s ekkor vette észre Jimin, az alattuk lévő anyajegyet. Kidolgozott karjait a pulton pihentette, tetoválások borították az ujjaitól kezdve, egészen felfelé a válláig.

– Hmm, nagy költekező vagy – szólt csábító hangon. – Mindet te fogod meginni?

A fekete hajú idegen, Jimin felé fordult s végigmérte. Jimin egy átlátszó rózsaszín trikót viselt, egy fekete bőrnadrággal. A tekintete megpihent a bordáin lévő tetováláson, majd a kicsit megszeppent Jimin szemeibe nézett.

–  Nem – felelte szűkszavúan. – A kollégáimnak viszem. Az egyikőjük szülinapját ünnepeljük.

–  A barátnőd is itt van? – érdeklődött Jimin.

 –  Nem talált – mosolyogva megrázta a fejét. – Ugyanis nincsen barátnőm.

– Na és barátod?

A férfi sóhajtott egyet, s úgy felelt Jimin kérdésére.

–  Jelenleg az sincs – mondta meg az igazat. Nem látta értelmét annak, hogy hazudjon ezért sem tartogatta magában a választ.

Jimin vállán a kisördög összedörzsölte kezeit.

–  Jimin vagyok – mutatkozott be. S az egyik tequiláért nyúlt. – Ha meg nem haragszol.. Lehúzta a drága alkoholt, s rákacsintott a döbben csávóra, majdnem elnevette magát az arckifejezésén. –   Ha unatkoznál.. – közelebb hajolt, s csábítóan a férfi fülébe suttogott. – A táncparketten megtalálsz, szívesen táncolnék veled.
Leugrott a bárszékről, felvette a maradék tequilákat, s minden habozás nélkül otthagyta azt az alanyt, akit kiszemelt magának. Az utóbb említett kicsit lassan tért magához a kábulatból, sosem tapasztalt még ilyet, hogy valaki ilyen nyíltan felkínálná magát neki. Tetszett neki a merészség. Jimin fenekét bámulta, s utána szólt, de azt már a szőke nem hallotta.

– Én pedig Jungkook vagyok..

fruujikook