Stress

35. Fejezet

𝙅𝙞𝙢𝙞𝙣

Sosem hittem volna, hogy a szilvesztert Jungkook társaságában fogom eltölteni, de kicsit sem bántam, hogy ez mégis így alakult.

Éppen a vacsora után pakoltam el, míg a fekete hajú egy üveg vörösbor társaságában telepedett le a kanapéra. A hangulat szinte meghitt volt s egészen irreális. Ahogy elnéztem őt, akaratlanul is eszembe jutott, hogy mennyire kevés is vagyok olyasvalakihez, mint ő, ez pedig igazán szívfacsaró tény volt.

Már tudtam, hogy minden, ami titkon édes vágyként élt szívemben halálra van ítélve.

– Jimin, gyere ide! – hallatszott a parancs, mikor az utolsó tányérokat pakolásztam a helyükre. – Azok ráérnek – biccentett a kezemben lévő kerámia tányérok felé s mivel ő kérte, nem mondhattam ellent.

Odalépdeltem hozzá és várakozón pillantottam le rá miközben a fehér, kötött pulcsim ujját babráltam.

– Igyál! – emelt fel a dohányzóasztalról egy félig teli borospoharat.

– Hogy én? – szaladt ráncba a szemöldököm.

– Ez az év utolsó éjszakája – vont vállat. – Legyen emlékezetes – nyomta a kezembe az italt, míg én továbbra is hitetlenül szemléltem őt. – Ülj le! – intett maga mellé s miután helyet foglaltam testével is felém fordult. – Azt akarom, hogy teljesen levetkőzd a gátlásaidat. Úgy akarlak látni, mint akkor éjjel – mondta, sötét tekintetével végig engem fürkészve.

Amit akart veszélyes volt, hiszen tudtam, milyen vagyok. Ha őszinte az ember az néha visszafordíthatatlan katasztrófákat okozhat.

Nem akartam megtenni, nem akartam kockáztatni, de végül mégis többször néztem a pohár fenekére, mint ahányszor azt egy kezemen meg tudnám számolni.

Csak tettem, amit ő akart s meggondolatlanul részegre ittam magam vele, amíg már egyikünkről sem volt elmondható, hogy a cselekedetei és szavai beszámíthatóak.

– Csak azt nem értem, hogy hogy lehetsz ennyire szép – simított arcomra a férfi, mire már nem csak egyedül az italnak volt köszönhető annak pirossága. – Te egyszerűen olyan vagy, hogy nem tudlak megunni és igazán kívánlak, nem úgy, mint másokat. Téged csókolni is szeretlek – beszélt összeszedetlenül s közelebb hajolt. Alkoholos lélegzetünk összekeveredett s csillogó szemekkel néztem fel rá majd tekintetétől megbabonázva nyomtam hirtelen ajkaim az övéire, viszont hamar elszakadtam tőle, mikor ráébredtem mit is művelek. – Amit egyszer elkezdtél, azt illik befejezni – jegyezte meg s tarkómnál fogva húzott vissza magához, hogy elmélyítse csókunkat, amely vad és akaratos játszmába torkollott.

Ő nem volt olyan durva, én nem voltam olyan alázatos, ezúttal csak ő és én voltunk, az érzelmeink tükrében; őszintén.

Az ölébe mászva kulcsoltam nyaka köré karjaim, addig űzve ajkaink csatáját, amíg csak marad bennem szusz.
Mert sosem akartam, hogy vége legyen.

Részeges vágyódás, mely mégis tiszta volt, hófehér.
S be kellett látnom mennyire is szerettem őt...

Szerettem az illatát, az érintését, a közelségét, a pillantását, a szavait, az erős jellemét, az ő valódi énjét, amelybe kétségbeesetten kapaszkodtam volna, hogy örökké magam mellett tartsam, mert igazán akartam, mert őszintén szükségem volt rá, mert kimondhatatlanul beleestem, mint valami káros szenvedélybe.

Szorosan hozzá préseltem testem s erősebben öleltem magamhoz miközben mohón faltam ajkait, mintha csak egy piti kis tolvaj lennék, akinek sosem elég s mindig csak többre és többre vágyik.

– Emlékeztess, hogy többször itassalak le a jövőben – mormolta ajkaimra a fekete hajú s elködösült szemekkel pillantott fel rám, mindeközben pulcsim alá simította kezeit és erősen megmarkolta derekam, mire alsó ajkamba haraptam, szemeim pedig maguktól csukódtak le.

Szerettem a határozottságát, de ma...

Ma csak azt akartam, hogy legalább egy kicsit ő is szeressen, vagy legalábbis hitesse el velem annak illúzióját.

Mert azt hiszem, erre vágytam. Mindenki vágyik a szeretetre s ezzel én sem voltam másként.

– Kérlek – borultam a nyakába szánalmasan könnyezve, miközben mélyen magamba szívtam illatát. – Kérlek, most az egyszer légy gyöngéd, most az egyszer hadd érezzem... – csuklott el a hangom és könnycseppjeim eláztatták fehér ingének gallérját.

– Jimin – csúsztatta hátamra kezeit. – Akkor legyen így – felelte, mire meglepetten felkaptam a fejem s értetlenül pillantottam szemeibe – Mutasd meg milyen – mondta s arcomra simított. – Mutasd meg, milyen a gyöngédség – engedett nekem, mire még több könny csillogott szemeimben.

– Köszönöm – suttogtam alig hallhatóan, majd visszahanyatlottam ölelésébe.

Óvatos csókokkal leptem el nyakát miközben lassan gomboltam ki elegáns inge gombjait, sehová sem sietve. Lágyan simítottam kidolgozott mellkasára s igyekeztem minél jobban kiélvezni annak érintését.

Jungkook a combjaim markolászásával foglalta el magát, míg én felfedeztem felsőtestét. Ahogy egyre perzselőbbé vált a levegő csípőm akaratlanul is finoman mozgatni kezdtem ölében, ezzel jóleső morranásokat kicsalva a férfiből.

Éreztem, hogy egyre türelmetlenebb s őszintén szólva, én is az voltam, de ki akartam élvezni ezt, amennyire csak lehet, hiszen nem sokszor adatott meg az, hogy az én akaratom érvényesüljön.

A fejem ködös volt a vágytól, az alkoholtól, az iránta való imádattól s hiábavaló volt minden próbálkozás; elvesztem. Elvesztem a tekintetében, az érintéseiben a csókjaiban.

Hamar megszabadultunk az összes ruhadarabtól, amely az utunkba állt s érzéki sóhajt hallatva élveztem ahogy fedetlen bőröm az ő meztelen testének simul.

Hirtelen elhatározástól vezérelve Jungkook keze után nyúltam, amellyel oldalamat simogatta s három ujját ajkaim közé véve kezdtem azokat szopni miközben kihívóan bámultam a férfi szemeibe, kinek azonnal elsötétült tekintete és türelmetlenül mordult fel, majd szabad kezével erősen fenekembe markolt.

– Jimin – ejtette ki nevem elmélyült hangon mikor teljesen elnyeltem ujjait. – Ha ezt csinálod nem fogom tudni teljesíteni az ígéretem – közölte teljesen komolyan, mire kiengedtem számból végtajait, amelyeket tökéletesen benedvesítettem.

– A tiéd akarok lenni – búgtam egyenesen a fülébe s karjaim szorosan a nyaka köré fontam.

– Jiminah – sóhajtotta miközben fenekemre simított és nem húzva az időt egyből belém is nyomta első ujját, ami nem is fájt.

A füle mellett nyögdécseltem mialatt csípőm – ujjai mozgásával ellentétesen – ringattam s csupán ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy pár perc alatt a csúcsra juttasson.

– Édes vagy – jegyezte meg a fekete hajú mikor kihúzta belőlem csontos végtagjait, majd tenyerébe köpött és elkente azt a farkán, ami valami mocskosul szexi volt. – Most te jössz – adta át nekem a terepet.

Kemény tagját megragadva a bejáratomhoz illesztettem azt s lassan ültem bele miközben kiélveztem a fájdalom apró gyönyöreit is.

– Átkozottul szép vagy – nyögte a fekete hajú, mire arcom az övének simítottam s lehunyt szemekkel éltem át az érzést, ahogy teljesen kitölt engem belülről és azt, hogy mennyire jól eső a közelsége, a bőre érintése...

Percek múltán a fekete hajú erős vállaiba kapaszkodva kezdtem el mozgatni a csípőmet egészen lassan.
Ez persze Jungkooknak nem igazán volt ínyére, így derekamba markolt, hogy átvegye az irányítást, de én kezeire fogva feljebb vezettem azokat, amit végül engedett is.

– Csak érj hozzám, csak simogass – sóhajtottam reszketeg hangon kívánságom s a férfi kezei valóban oly' lágyan érintettek, mint álmaimban.

Erős vállaiba kapaszkodva ringattam magam ölében s minden alkalommal egyenesen a füle mellett nyögtem kéjjel átitatott hangon.

Egyszerűen csak gyönyörű volt.
Elmondhatatlan mennyire különleges szenvedély és mámor kísért azon az éjszakán.
Egésszé tett, úgy ahogy senki más sem tudna.
Azon az éjszakán az alkoholtól és egymástól megrészegülve; őszinték voltunk.

S én azt kívántam bárcsak örökkévaló lehetett volna az az éjszaka.

Mert érezni az ő valódi oldalát, mindennél édesebb volt számomra.

– Jungkook – nyögtem a nevét mikor már a végét jártam s a férfi fekete tincsei közé túrva kaptam ajkai után.

A gyönyörtől szemembe könnyek gyűltek miközben a fekete hajú lehetetlen tempót diktálva lökte fel a csípőjét s erős kezeivel a derekamat fogta, hogy egy helyben tartson.

A csókba szüntelenül belenyögve hajszoltuk az orgazmust, amit rövidesen el is értem Jungkooknak köszönhetően, aki a gyenge pontomat ostromolta erőteljes lökéseivel, engem kicsit sem kímélve a végére, amit igazából kicsit sem bántam már.

– Jiminah – mordult fel a férfi miközben belém engedte élvezetét, mire felnyüszítettem az érzésre.

A fekete hajú karjait szorosan körém fonva vont magához míg én pihegve bújtam nyakába és szemeimet lehunyva élveztem ki a mámor pillanatnyi létezését.

Ajkaimon mosoly húzódott s egy kicsit mindent elfeledve, azt hiszem, boldog voltam...

Mert valóban virágok nyílhattak volna a kertben, a napfény édes melege felmelegíthetett volna, de az élet nem ilyen egyszerű, ahol az örökös tél az úr, ott virágoknak sosem lesz helye.

_euphoriaGurl_