- Mindjárt kész vagyunk uram.

Andy bólint, miközben az ajtófélfának támaszkodott és megtörölte a homlokát. Nem volt sok cucca, mégis mindazt felhordani a harmadik emeletre, azért kicsit fárasztó volt. Persze nem panaszkodhatott, hisz a bútorszállítók rendesek voltak és segítettek neki, de azért mégis. Egy kicsit kifújta magát, majd gyorsan ő is lesietett, hogy egy utolsó kanyarral végleg befejezzék a pakolást. Már tényleg nem volt sok, csak egy nagyobb szekrény, és pár doboz. A szekrényt a két munkás már fel is markolta és vitte, így Andynek maradtak a dobozok. Azokat ő szép rendben egymásra pakolta, majd felnyalábolta őket, és megindult velük a lépcsőn, mivel nem volt más. Ugyanis a hely, ahova költözött, egy régimódi négyemeletes épület volt, s nem tartalmazott liftet. Andy nagy levegőt vett és megindult a lépcsőn felfele, úgy hogy közben semmit nem látott az előtte lévő doboz halomtól.

- Megy ez... nem lesz itt semmi gond... nem esünk pofára...- hajtogatta, mintegy ezzel biztatva magát. De Andy, szokásához híven, egy kicsit elszámította magát. Vagyis a lépcsőfokot. Nem lépet elég nagyot, így a cipője orra fennakadt.

- Váááá! – kiáltotta, miközben megingott, és nem is tudta merre, de elkezdett dőlni. Természetesen dobozostul.

- Óvatosan! – szólalt meg mögötte egy ijedt hang, és érezte, hogy valaki megtámasztja a lapockájánál fogva, és újra egyensúlyba taszítja.

- Köszönöm! – rebegte hálásan Andy, kiélvezve a pillanatot, hogy újra egy helyben állhat.

Megmentője felnevetett.

- Ha akarod, segítek – mondta az ismeretlen, s mielőtt Andy válaszolhatott volna, már le is emelt a halom legtetejéről két dobozt, így Andy előtt máris szabaddá vált a kilátás, és megpillanthatta megmentőjét. Aki egy nagyon, nagyon helyes fiú volt. Vagy férfi. Igazából a korát nem lehetett megállapítani, de Andy arra tippelt, hogy most járhat egyetemre. Világos vörös haja egy kicsit hosszan meg volt hagyva, a vége pedig aranyos csigákban kunkorodott felfelé. Macskaszerű kék szeme alatt fehér bőre enyhén szeplős volt, ami teljesen arra emlékeztette az embert, mikor a fehér tésztát fahéjjal szórják meg. Andy szerette a fahéjat, szóval ez a hasonlat nagyon tetszett neki, mikor eszébe jutott. A fickó jó másfél fejjel alacsonyabb volt nála, ami mondjuk nem volt nehéz, mert Andynél mindenki csak alacsonyabb lehetett (vagy legalábbis ritkán találkozott vele egy magasságúval), hála 190 cm-es magasságának. A gimi alatt ennek remek hasznát vette a kosárlabda csapatban.

Visszatérve az ismeretlenre, Andynek első látásra megtetszett. Ez volt a gyengéje. Imádta az aranyos arcú srácokat, és az, aki most előtte állt, határozottan az volt. Aranyos. Főleg mikor csibészes mosolyra húzta a száját. Még az illata is tetszett neki. Különböző fűszerek keveréke és sült hús illat. Szó szerint összefutott a nyál a szájában.

- Talán van valami az arcomon? – kérdezte az ismeretlen pislogva.

- Ja, nem, nincs. Elnézést... – kapott észbe Andy. – Nagyon köszönöm, hogy segítesz. A harmadikra kellene felvinni ezeket.

- Akkor gyerünk.

Így együtt indultak tovább, bár Andynek a segítség ellenére is akadtak nehézségei, mivel nem tudott egyszerre előre haladni és hátrafelé nézni, hogy az idegent bámulhassa. Mikor felértek, bevitték a dobozokat Andy új lakásába, ahol a két munkás már azon igyekezett, hogy összerakják a szétszerelt bútorokat.

- Köszönöm a segítséget – mondta hálásan Andy, kikísérve az idegent.

- Semmiség. Örülök, hogy megismerkedtünk szomszéd – intett búcsút az ismeretlen. Nem is ment messzire. Andy végig nézte, ahogy kinyitja a szomszédos lakás ajtaját, és eltűnik mögötte.

Andrew Lacer huszonhét éves volt, és egy kiadónál dolgozott, mint szerkesztő. Szerette a munkáját, ő egy olyan alapból életszerető, életvidám ember volt. Az apját nem ismerte, édesanyja pedig korán meghalt, s más rokona nem lévén az anyai nagymamája nevelte fel.

Andy sok szép együtt töltött pillanatra tudott visszaemlékezni az édesanyjával, aki mindig azt mondogatta Andynek, hogy szerencsés csillagzat alatt született. Bár talán nem mondogatta volna ezt, ha tudja, hogy a fia meleg. Andy azért biztosra ment, s őszintén bevallott anyjának mindent a sírjánál, miután először volt egy másik férfival, és kérte, bocsásson meg neki, hogy erre az útra lépett. Hogy mint gondolt oda fenn az édesanyja vagy mit nem, az nem derült ki, hiába várt több mint egy órát valamiféle isteni jelre. Hacsak azt nem vesszük annak, hogy egy épp arra repülő madár rápottyantott egy egészen nagy adagot. Ezt értelmezhette úgyis, hogy "Le vagy te ejtve édes fiam." vagy úgyis, ahogy a mondás tartja, ha egy madár rád pottyant, akkor, meg lettél áldva. Mindenesetre ennek az incidensnek köszönhetően még aznap megismerkedett és összejött egy másik sráccal, szóval tényleg lehet valami abban a szerencsecsillag dologban.

Miután befejezte a sulit, kijárta az egyetemet meg hasonlók, szerzett egy állást egy kiadónál, amelynél most is dolgozott, és a fővárosba költözött egy nagyon pici kis lakásba. Három év ott töltött kuporgás és a házi néni rosszalló pillantásai miatt döntött végül úgy, hogy elköltözik. A fizetése is jócskán megnőtt addigra, volt spórolt pénze is, így megvette azt a tágas, kétszobás lakást abban a régi stílusú, négyemeletes házban. Minden kezdett jól alakulni, már csak a szerelmi életének volt szüksége némi javulásra. Nem mintha nem lett volna népszerű lányok, fiúk körében egyaránt. A már említett magasságának köszönhetően igazán feltűnő jelenség volt. Jóképűnek is hívták már egész sokan, haja rövid és világosbarna volt, szeme mélyzöld, a teste egész izmos a régi sportolásnak köszönhetően, de manapság is eljárt néha-néha kondizni. A kapcsolatai valahogy még sem voltak hosszútávúak. A lányok nem érdekelték, a fiúk közül pedig valahogy mindig sikerült olyanokat kifognia, akik átvágták, kihasználták, megcsalták. És mindennek tetejébe nem igazán díjazták az ő romantikus oldalát. Voltak, akik kerek perec megmondták, hogy csak egy éjszaka semmi több. Mások régimódinak titulálták, vagy idiótának nevezték, ha virágot akart adni nekik, csak úgy szimpla kedvességből. „Ha ilyesmit akarsz, keress magadnak egy nőt!" , torkolták le állandóan, de túlragaszkodónak és idegesítőnek is hívták már.

Mindebből le lehet szűrni, hogy Andy szerette a romantikus dolgokat, mint kézen fogva sétálás, esti vacsora együtt, meg hasonlók. De kiválasztott párjai, valahogy mindig hidegen elutasították az ilyesmit, úgy hogy Andy életének szerelmi része annak a bizonyos érmének a rosszabbik oldalához tartozott. Félreértés ne essék, nem a szex részről van itt most szó, mert az nagyon is jól meg volt, köszöni szépen, minden hétre akadt valaki, de a szerelem, azaz édes, szívből jövő érzés, valahogy elkerülte Andyt. Néha már arra is gondolt, hogy feladja, annyiszor kellett már csalódnia. Nagy hibái közé tartozott az is, hogy sokszor az aranyos fiúk aranyos pofikájába szeretett bele, és akkor is csak azt volt hajlandó látni, ha már kiderült, hogy az aranyos pofi egy pokolbéli ördögöt rejt.

Mikor új otthonát birtokba vette, elhatározta, megváltoztatja ezen a téren a felfogását. Nem fog bedőlni semmilyen angyali arcnak. Ez az elhatározás azonban máris megdőlni készült, miután találkozott új szomszédjával. Még csak fogalma sem volt, hogy hívják az illetőt (mert elfelejtettek bemutatkozni egymásnak), hány éves, mit csinál, egyáltalán meleg-e vagy hetero. Semmi információ, azonkívül, hogy egy betonfal választja el őket. És fogadalom ide vagy oda, nem tudta kiverni őt a fejéből. Igazán megismerkedne vele közelebbről is.

- Szóval, milyen az új lakás? – riasztotta fel töprengéséből barátja, Teddy hangja.

- Egész jó – válaszolt Andy. Teddyvel még az egyetemen lettek jó barátok, és azóta is sokszor összejártak, annak ellenére, hogy Teddy tökéletesen tisztában volt barátja hajlamaival. De tökre lazán kezelte a dolgot. Úgy beszélték meg Andy fiúproblémáit, mintha hétköznapi barátnőkről lett volna szó. Ahogy Teddy fogalmazott egyszer: Mindegy, hogy a párodnak van-e farka vagy nincs. Egy párkapcsolat ugyanolyan nehéz mindkét esetben.

- Ez nem volt valami meggyőző – jegyezte meg Teddy, miközben felrakta az úszósapkáját. Ő és Andy kb. két heti rendszerességgel jártak össze sportolni. Hol kosaraztak, hol úsztak, hol konditerembe mentek. A találka előtt mindig lebeszélték, épp melyikhez van kedvük. – Milyen a felhozatal? Vannak jó csajok a környéken?

- Mintha azokat nézném – morogta Andy, vállára véve törölközőjét.

- Ki mondta, hogy neked? Majd ha átmegyek látogatóba, akkor tudnom kell, mire számítsak.

- Igazából még nem nagyon ismerek senkit.

- Óhó, ez a „még" nagyon ki volt ám hangsúlyozva! Szóval már találkoztál valakivel, de még nem volt alkalmad jobban megismerni.

- Semmi sem volt kihangsúlyozva. Rosszul hallottad.

- Ne hazudj – vigyorgott Teddy. – Szóval, milyen a srác? Aranyos, ahogy te szoktad mondani?

Andy színpadiasan sóhajtott. Időközben megérkeztek az uszoda medencés részébe. Szombat kora délután volt, és egész nagy zsivaj fogatta őket. A mélyvíz egyik leválasztott részében alsó osztályos általános iskolásoknak folyt úszóoktatás, akik sikongatva, nevetve csapdosták kis lábaikkal és kezeikkel a vizet.

- Aranyos. Most örülsz? – pakolta le Andy a cuccait egy üres ülőrészre, és neki látott néhány bemelegítő karmozdulatnak. – A közvetlen szomszédságomban lakik.

- Na, az szép. Akkor könnyen összeismerkedhetsz vele.

- Már hogy tehetném? Nem is ismerem. A nevét sem tudom. Még azt sem tudom, hetero vagy homokos.

- Simaügy. Csak át kell kopogni azon a címen, hogy te vagy az új szomszéd, és be akarsz mutatkozni a lakóknak. Persze ebbe az is bele tartozik, hogy másokat is végig kell járnod, de ez most mellékes. A lényeg, hogy átkopogsz, szépen bemutatkozol, és felméred a környéket. Ha egyedül él, se barátnő, se pasi, akkor elhívhatod egy italra, és jobban megismerkedsz vele. És ha vevő a dologra, szépen megdöntöd.

- Hogy neked mindig csak a szexen jár az eszed! Amúgy ott a fogadalmam, hogy nem első pillantásra, vagyis arc alapján ítélek, hanem ha már randiztunk párszor. Ha már jól megismertem, akkor jöhet a szex.

- Van akivel száz randira is elmehetsz, akkor sem ismered meg elégé. A nagyapám mindig azt mondta, hogy egy kapcsolat akkor az igazi, ha másikban mindig találsz valami újabb felfedezni valót, valami újabb izgalmas dolgot.

- A nagyapád is olyan perverz szájhős volt, mint te?

- Ne szekáld az ősömet, mert jó arc volt! Inkább a megállapítására figyelj. Ha túl hamar kiismered a másikat, egy idő után minden együtt töltött pillanat unalmassá válik. Ne akarj elsőre rögtön túl sokat tudni a másikról, mert aztán elvész a befektetett energia, és hiába güriztél, a végén annyi mindent megtudsz, hogy a szextől is elmegy a kedved. Akkor pedig mindenki hoppon marad. Gondolj arra a múltkori gyerekre. Az nem azért koppintott le, mert másfél hónapig csak randiztál vele, szegény meg már nem bírta idegileg? Te magad mondtad, hogy utána rögtön el is ment egy izomaggyal, aki már rögtön a sikátorban megdugta.

Andy felvette az úszószemüvegét.

- Kösz, hogy emlékeztetsz rá. És köszönöm bölcs szavaidat is, Yoda mester.

- Az erő legyen veled fiam.

Andy nevetve megindult a medence szélén, hogy az ugródeszkához érve, fejest ugorjon, de nem jutott el odáig. Hirtelen, szinte a semmiből, egy gumilabda termet előtte, ő pedig nem tudta megállítani lépő mozdulatát, rálépet a labdára, és elcsúszott. Hallotta, hogy Teddy kiált valamit, de ő épp azon volt, hogy kalimpálva megtartsa az egyensúlyát. Nem sikerült. Érezte, hogy barátja megragadja a karját, de későn, így együtt zuhantak a medencébe. Hatalmas csobbanással landoltak, s miközben igyekeztek mindketten a felszínre kerülni, kissé összegabalyodtak. Végül felértek a víz tetejére, ahol gyorsan kapkodtak levegő után. Andy erősen belekapaszkodott a medence szélébe, Teddy pedig mögé úszott, és megpaskolta a hátát, majd belekapaszkodott a vállaiba.

- Tudod...jobban is...figyelhetnél...- lihegte. – De azért jól vagy?

- Persze...- válaszolt ugyanúgy lihegve Andy.

- Mit csinálnak a bácsik? – kérdezte hirtelen egy vékonyka fiú hang a fejük felett.

Teddy és Andy felnézett. A medence szélén egy olyan hét éves forma fiúcska állt, kék szemű, szeplős. Kezében az elejtett gumilabdával. Kerekre tágult szemmel bámulta őket, mint aki csodát lát.

Andy már épp készült, hogy dühöngve lehordja, ne dobálják a labdát ilyen helyen, mikor mozgásra lett figyelmes a szeme sarkából. Oda fordult, és amit látnia kellett, azaz volt, hogy a saját úszógatyája ott lebeg vígan a víz tetején. Mindez azt jelentette, hogy ő most tök meztelen, és ahogy Teddy ott van mögötte és belekapaszkodik, az olyan mintha épp...

- Vááá, engedj! – lökte el barátját, és gyorsan a nadrágja után kapott, de csak azt érte el, hogy az még messzebb sodródott tőle, be, egyenesen a medence elválasztott részébe, ahol a többi kisgyerek pancsolt. Azok megkövülve nézték a tovalebegő holmit, majd az oktatóval együtt, és mindenki más is a medencében, egy emberként fordult Andy és Teddy felé.

- Izé... ez nem az, aminek látszik...

Andy sóhajtva lépett be az áruházba. Az uszodában élete egyik legkínosabb pillanatát kellett átélnie. Ő és Teddy, aki mellesleg poénnak fogta fel az egészet, félórán át magyarázkodtak az úszómesternek, aki szimplán csak kiröhögte őket, majd két hónapos eltiltással sújtotta őket. De legalább nem lettek feljelentve közszeméremsértésért. A kezébe vett egy kosarat, és bevásárló listáját böngészve megindult az élelmiszerekkel megpakolt polcok között. Az áruház, ahova most bejött, közel volt új otthonához, így jobbnak vélte, ha itt intézi el a bevásárlási teendőit. De mivel új volt itt, mindent nehezen talált meg, és percekig csak szédelgett a megfelelő sorokat keresve, mint az egér, aki a tudósok által készített labirintusból keresi a kiutat. Épp egy olyan részen vágott át, ahol a lakberendezéssel kapcsolatos holmik voltak pakolva, pedig neki majonézre lett volna szüksége, mikor kiszúrt egy ismerős alakot. A szomszédja, a kis vöröske volt az. Ő is bevásárolni jött, amit jól mutatott a mellette pihenő, félig telepakolt bevásárlókocsi. Most a lámpákat tanulmányozta elmélyülten.

Andy nyelt egyet. Vajon oda mehet hozzá? Jó ötlet lenne? Nem venné tolakodásnak? Bár múltkor olyan kedvesnek tűnt, biztos nem venné zokon, ha most Andy menne oda hozzá. Andy óvatosan körül sandított. Egészen kevesen voltak az áruházban, azon a részlegen pedig, ahol ők álltak, rajtuk kívül nem volt senki más, így Andy úgy döntött egy próbát megér a dolog. Lassan oda somfordált, megköszörülte a torkát és köszönt.

- Hello!

A vörös hajú ijedten összerezzent és meglepetten pillantott fel rá.

„ Franc, talán nem is emlékszik rám?!", esett kétségbe Andy, és gyorsan magyarázkodni kezdett.

- Hello, tudja, én vagyok az a dobozos ürge, akinek segített, az új szomszédja, a nevem Andrew Lacer, de a barátaim csak Andynek szoktak hívni, szóval maga is hívhat így nyugodtan, csak gondoltam ide jövök, mert hát megismertem, és gondoltam megkérdem mit csinál erre, meg gondoltam be is mutatkozom, mert múltkor nem volt rá lehetőség... - és mondta tovább, minden félét összehordott, ami csak az eszébe jutott. Teljesen egy szuszra darált le mindent, még levegőt sem vett. Annyira zavarba jött attól, ahogy fickó bámulta őt macskaszemeivel, és csak akkor jött rá, hogy le kéne állnia, mikor a másik hangos nevetésben tört ki. Andy zavartan elhallgatott, s csak nézte nagy szemekkel, ahogy szomszédja a hasát fogja nevettében, és még a könnyei is kicsordulnak. Édes volt, határozottan édes.

- Bocs... bocsánat – mondta a szemeit törölgetve. – Csak kissé meglepődtem, és ahogy beszéltél... Hát annyira jópofa volt, hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül. Remélem nem haragszol.

Hogy haragszik? Sok mindennek hívták már, de jópofának még sosem. Ez tetszett Andynek.

- Az én nevem William Valk. A barátaim csak Willnek hívnak, szóval nyugodtan hívj így te is – mondta huncut mosollyal az arcán.

- Örvendek Will! – nyújtott kezet Andy megbűvölve.

- Én is örvendek Andy! – rázott vele kezet Will.

Andy kínjában beletúrt a hajába. Az addig oké, hogy már tudja a nevét, de innen hogyan tovább? Idegesen forgolódott valami jó témát keresve, majd eszébe jutott, hogy Will épp a lámpákat nézegette.

- Látom, megzavartalak lámpavásárlás közben – mondta, miközben tökre idiótának érezte magát, hogy így hozta fel a témát. – Veszel is, vagy csak nézelődsz?

- Venni szeretnék. Egy lávalámpát – mutatott a legfölső polcok felé, ahol a lávalámpák sorakoztak dobozokba csomagolva, szín szerint, takaros rendben. Andy akaratlanul is teljesen lázba jött.

- Ó, azok nagyon jók! – lelkesedett. – Én imádom a lávalámpákat! Nekem több is van. Este néha csak úgy bekapcsolom őket, és nézem, ahogy a buborékok le-föl mozognak. Van egy zöld, egy lila, meg egy kék, de azok csak ilyen kicsik, és van még egy piros. A piros a kedvencem, mert az ilyen nagy – mutatta a kezeivel azt a távolságot, ami nagyjából megfelelt a lámpa nagyságának.

- Aha – bólintott lassan Will. – Szóval neked egy nagy és piros van?

Andy ütődött módjára, vigyorogva bólogatott, csak aztán fordult meg a fejében, hogy ez a kérdés kicsit kétértelmű volt. Ezt a hatást pedig csak erősítette, a Will szemeiben megcsillanó pajzán fény. Na jó, ezt biztos csak beképzeli. A pajzán fényt, meg a kérdést. Biztos fölöslegesen kombinál.

- Nem tudom eldönteni, milyen színűt válasszak – fordult ismét a polcok felé Will. – De szerintem a piros nekem is jó lesz – mondta végül határozottan, és lábujjhegyre állt, hogy leemelje a megfelelő dobozt.

- Várj, segítek – mondta gyorsan Andy, s Will mögé lépett. Olyan közel volt hozzá, rögtön megérezte azt fűszeres illatot, mint első alkalommal, s a lábai valahogy elgyengültek tőle. Már emelte a kezeit, hogy elérje a dobozt, közben Will húzta vissza a sajátját, és egy rövid pillanatra tenyerük egymáshoz ért.

- Bocs – mondták egyszerre. Andy a szeme sarkából kukucskált le, s esküdni mert volna rá, hogy Will is ugyanolyan zavarba jött, mint ő.

Gyorsan levette a dobozt, és bele helyezte Will kocsijába.

- Ajándék lesz? – kérdezte közben, mivel nem kerülte el a figyelmét a kocsiban pihenő színes ajándék csomagolópapír, meg a doboz gyertya.

- Igen. Köszi, hogy segítettél Andy. Nos, én akkor végeztem is. Te is jössz a pénztárhoz, vagy...

- Nem, nekem még meg kell vennem pár dolgot.

Will ismét rámosolygott.

- Akkor, még biztos találkozunk. Addig is, jó hétvégét.

- Szia, és neked is jó hétvégét.

Andy megint nem tudta megállni, hogy ne bámulja addig szomszédja távolodó alakját, amíg az el nem tűnt egy polcsor mögött. Csak amikor ismét egyedül maradt jutott eszébe, hogy megkérdezhette volna, merre találja a majonézt. Sóhajtva megindult az újabb kutatóexpedícióra, de legalább kicsit vidámabb hangulatban.

- Szóval, azt mondod, hogy ez megint a szerencsecsillagodnak köszönhető? – kérdezte Teddy a vonal másik végén.

- Hát nem egyértelmű? Ha nem tiltanak ki az uszodából, nem megyek hamarabb az áruházba, és nem találkozom Will-lel. Így viszont, hogy kitiltottak, el kellett jönnöm hamarabb és találkoztam vele. Mázlista vagyok, nem? – nevetett Andy a telefonba. Hétköznap este volt, és Andy épp telefonon beszélt barátjával, ahelyett, hogy mint szerkesztő, az írója legújabb munkáját nézte volna át. Szombat óta kínozta az érzés, hogy muszáj elmesélni valakinek mi történt, s mivel Teddy már nagyrészt be volt avatva, ő tűnt a legmegfelelőbb személynek a folytatás meghallgatására is.

- Már miért lennél? Megtudtad a nevét, király. És aztán? Hogy van-e valakije, azt még mindig nem tudod. – Teddynek is épp egy cikket kellett volna átnézni (ő egy sport magazinnál dolgozott), de inkább hallgatta barátját. - Azt mondod ajándékba vette a lámpát? Lehet a csajának vette. Vagy a pasijának.

- Mondd, te most velem vagy, vagy ellenem? – kérdezte bosszúsan Andy.

- Veled vagyok haver, de be kell látnod, hogy sokkal, akkor sem jutottál előrébb. Még mindig nem tudod van-e valakije, vagy hogy merre felé húz.

- Bárkinek vehette azt a lámpát – próbálkozott Andy.

- De a te esetedben nem mindegy ki az a bárki, nem igaz?

Andy tudta, hogy Teddynek igaza van. De neki már az is jó érzés volt, hogy tudta a szomszédja nevét.

- Az, amit múltkor mondtál....

- Sok mindent mondtam már. Most épp melyik bölcsességemre gondolsz?

- Arra az ötletedre. Hogy csöngessek át. Az tényleg beválik?

- Garantáltan. Én így szedtem fel a két ajtóval odébb lakó csajt. Becsöngettem, és még aznap meg is fektettem.

- Neked tényleg csak a szexen jár az eszed – csóválta a fejét Andy.

- Na izélj már! Volt rá lehetőségem és éltem vele, ennyi. Amúgy láttad hétvége óta az aranyoskád?

- Nem.

A csalódottság nagyon érződhetett Andy hangján, mert Teddy együtt érzően azt mondta:

- Figyelj, ha ennyire meg akarod ismerni, akkor menj át hozzá szombaton, ahogy tervezted és kész. Mire, ha nem arra jó az ember, hogy ismerkedjen másokkal? De vigyázz magadra, oké haver? Ígérd meg nekem, ha valami nem stimmel a sráccal, akkor nem erőlteted. Rendben?

Teddy már jó ideje sajnálta barátját, amiért az mindig pofára eset a kapcsolataiban, és sokszor tett arra is kísérletet, hogy visszacsábítsa Andyt a nőkhöz, de barátjának tényleg nem igazán volt gusztusa a gyengébbik nemhez, így Teddy hamar feladta, és elfogadta barátját olyannak, amilyen. Andy olyan volt a számára, mint egy kisöcs, és ezért azt akarta, hogy a legkevesebb fájdalom érje. Andy amúgy is, néha olyan ártatlanul naiv tudott lenni. Csak remélhette, hogy ez a Will nevezetű alak, nem fogja megbántani barátját.

- Megígérem papi, de most már le kell tennem.

- Rendben. Nekem is bőven van dolgom. Majd hívj, hogy mit sikerült elérned.

Andy idegesen állt a szomszédajtó előtt.

Késő délután volt, épp alkonyodott. Ő pedig azt tervezte, hogy elhívja Willt vacsorázni. Aztán talán beülnek egy bárba, és kellemesen eliszogatnak. Csak úgy, haverosan. Biztos eljön, igaz? Vagy nem. Miért jönne? Csak szomszédok. De attól még barátkozhatnának, nem? Egy közös vacsiban, amúgy sincs semmi különös.

Ennek ellenére Andy úgy izgult, mint aki élete első randijára készül. Nem értette mi van vele. Máskor is izgult már egy találkozó előtt, de egyik sem keltett benne ilyen érzést. Pedig még azt sem tudta Will merre húz. Ha hetero, akkor eleve ki van zárva bármilyen barátságon túli kapcsolat. De ahogy mondani szokták, aki mer, az nyer. És Andy mert, mert nyerni akart.

Nagy levegőt vett, és megnyomta a csengőt.

Nem is kellett sokat várnia. Az ajtó kinyílt, és... Nem állt ott senki. Andy csodálkozva pislogott. Ha nincs itt senki, akkor hogy nyílt ki az ajtó? Fázis késéssel jött csak rá, hogy lefele kéne néznie. A küszöbön egy apró termetű, szőkés-vöröses hajú, kék szemű, szeplős fiúcska ácsorgott, komoly tekintettel meredve a férfira. A kisfiú nagyon ismerős volt Andynek, a kezében tartott gumilabda pedig még inkább.

- Öööö, szerbusz! Én vagyok az új szomszéd, Andy – mutatkozott be Andy. Semmi válasz.

- Gondoltam beköszönök. A szüleid itthon vannak?

Semmi.

- Ööö, téged hogy hívnak?

Semmi.

Andy fokozatosan kezdett kétségbeesni. Talán rossz helyre jött idegességében? Persze ez hülye kérdés volt, hisz a kis srácról lerítt, hogy rokona Willnek.

- Ööö, tudod... - akart próbálkozni ismét, de nem jutott messzire mert bentről felharsant egy kiáltás.

- Sam! Ki csöngetett? – s pillanatok múlva a hang nyomában Will is feltűnt. Andy csak pislogott meglepetésében. Will különböző színű csatokkal tűzködte össze haját, hosszú ujjú inge és farmerja fölött pedig rózsaszín, szélein fodrokkal díszített kötényt viselt.

Will is ugyanolyan meglepetten nézett rá.

- Andy... Öööö hogy-hogy itt? – kérdezte zavartan.

Andy már épp válaszolni akart, de most a kisfiú előzte meg.

- Apa, ez volt az a bácsi, aki meztelenül ölelgetett egy másik bácsit a medencében.

Doris_Gr