Természetes dolog, hogy szakítás, vagy egy fontos személy elvesztése után nagyon fáj a szívünk! A mosolyunk lehervad, eltűnik az arcunkról, és búskomor képpel éljük hirtelen az üressé vált életünk. Pedig amikor mosolyra húzzuk az ajkaink, az izmok olyan idegpályákat érintenek, aktiválnak az agyunkban, amelyek örömérzetet váltanak ki! Amikor megjátszott, mesterkélt az a mosoly, még akkor is!

Tehát te is, kedves olvasom, húzd most mosolyra a szádat, hiába nem egy vicces történtem olvasod épp, és érezd, ahogy kezd a hangulatod derűsebb lenni!

Jiminnek mindig is erőssége, és szépségének alapja volt a mosolya. Ezért is várta a környezetében mindenki, hogy újra mosolyogni lássa! Nehéz hónapok vannak a háta mögött, de a barátainak, és a még mindig titokzatos idegennek hála, egyre több alkalommal költözik mosoly szépséges arcára. Még mindig nincs teljesen túl a szeretett személy távozásán, de mindent megtesz azért, hogy tovább tudjon lépni! Megbocsátott már Jungkooknak, mert tudta, hogy azzal semmit sem nyer, ha továbbra is haragszik rá, hiszen csak teher marad, amit hordoznia kéne tovább! Így viszont megszabadul lassan a negatív érzésektől is! Erős akar lenni, emlékezni arra, hogy nem függ senkitől, és az életét nem irányítja senki! Aki fontos, az csakis ő maga! A folyamat még tart, és ő szépen fokozatosan, de előre, a felépülés felé halad!

Persze, arra gondolsz, milyen felépülésről hadoválok itt! A szakítás a sok negatív hatása miatt egy betegséghez hasonlít! Legyengíti a szíved, a lelked, a tested, és az elméd, míg lassan fájdalmas már maga a létezés is! Emiatt kezdte el magát Jimin vagdosni! Hiszen tűz ellen tűzzel, – nem minden esetben, de van, ahol bevetik ezt a módszert – fájdalom ellen fájdalommal védekezünk.

Az első lépés a felépülés felé a kocogás, a barátaival való beszélgetés vagy inkább üres fecsegés, és az imádott tánc volt. Majd egy kósza, hirtelen ötlettől vezérelve, fodrászhoz is elment. Mindig szerette volna befesteni a haját, de az exe nem igazán díjazta az ötletet, ezért kerülte inkább a témát. Bár Jimin is félt a drasztikus változástól, mégis átfestette a haját!

A már szőke fiú átváltozása, vagy inkább újjászületése mindenkinek tetszett, és megnyugvással töltötte el a barátait. Még úgy is, hogy a titokzatos idegennel várt rájuk egy komolyabb beszélgetés.

Hopi amint meglátta Yoongit, először nem hitt a szemének, de amint felfogta az agya is, hogy valóság, amit lát, azonnal a barátjához ment. Mindezt úgy, hogy Jimin ne vegyen semmit se észre! Persze, nem titkolni, rejtegetni akarta a fiút továbbra is, egyszerűen féltette Jimint! Félt attól, hogyan reagál majd a fiú, ha meglátja azt a személyt, aki párjának a gyógymódot, az életet jelenthetné... Ha Jungkooknak van esélye a gyógyulásra, talán ott marad vele...

Hopi abban hitben volt, hogy Jin is meglepődik majd, ahogy meglátja őt, de azon a vacsorán nem ő volt az, aki meglepődött.

– Te is tudtál róla? – kérte számon barátját sértett arcot vágva Hopi.

– Én írtam neki, – húzta ki magát büszkén Jin – de most ne ezen agyalj! Mikor jöttél? Miért nem jelentkeztél? Miért...

– Hogy te semmit sem változtál! – dőlt hátra a székben Yoongi, és összefonta karját a mellkasán.

Örült ugyan barátainak, de szívesebben lenne inkább máshol! Nem igazán volt kedve ehhez a beszélgetéshez, de tudta, hogy előlük nem menekülhet!

– Az üzenet után két nappal itt voltam.

– Azt írtad, egy hét! Akkor miért?

– Épp ezért! A felesleges kérdések miatt!

– Honnan van kulcsod a lakásukhoz? Mióta tudsz főzni? – folytatta a faggatást már Hopi.

– Nem én főztem, a kulcs meg nálam maradt három éve... – Yoongi is elhallgatott, ahogy a másik két fiú is, hiszen tudták jól, akkor mi történt.

Pár percig csendben ültek maguk elé meredve, mindegyiküknek ugyanaz az a személy járt az eszében: Jimin.

– Mikor állsz Jimin elé? – törte meg a csendet Jin félve.

– Nem akarok elé állni! Amint jobban lesz, visszamegyek!

– Tehát megint megfutamodsz? – hajolt szinte az arcába Hopi.

Mérges volt a barátjára, pedig ezt a tervét már a stúdióban is mondta neki. Yoongi is megfeszült a kérdésre, értetlen, majd dühös arccal nézett a barátjára.

– Megfutamodni? – rezzenéstelen arccal kérdezett vissza, egyedül a hangja árulta el, hogy igenis rosszul esett neki a kérdés.

– Na, jó, ezt... – próbálta Jin menteni a menthetőt, de nem járt sikerrel, mert Hopi makacsul folytatta, nem hagyta annyiban.

– Hét éve is leléptél! Sőt! Az egyetemen sem álltál Jimin elé! Miért?

– Te miről beszélsz? – Yoongi feszült lett, a szíve a torkában dobogott, úgy érezte, az álarc, amit évek óta hordott, lehullott róla.

Ez nem aznap történt ám meg, mert mint kiderült, barátja jóval korábban észrevett már mindent! Az agya kattogott, mit mondjon erre!

– Engedted... nem is! – túrt idegesen a hajába Hopi. – Végignézted, ahogy Jungkook az ujja köré csavarja Jimint! Miért?

– Mintha nem tudnátok, hogy Jungkook mindig azt akarta, ami az enyém! – válaszolt azonnal ugyanolyan idegesen, hiszen neki is nagyon fájt az az emlék. – Jiminről is tudott, mert róla áradoztam neki, de én nem... nem mertem lépni, ezért ő csapott le rá!

Egy pillanatra megfagyott a levegő a fiúk között, Jin és Hopi érezték barátjuk fájdalmát a szavai mögött.

– Ha Jimin akkor engem szeret, nem jött volna össze vele, és akkor nem tartana itt!

– Mi? – visított fel Jin hirtelen. – Jimin is szerelmes volt beléd, de te nem álltál elé, ő meg nem olyan, aki merne lépni! Arról pedig senki sem tehet, hogy Kook beteg lett!

– Kook...! – ejtette ki lemondó, mérges hangsúllyal a nevét, hiszen még mindig nem bocsátott meg neki. – Ő mindig is egy önző, makacs fasz volt! Biztos vagyok benne, hogy nem meghalni ment, hanem gyógyulni!

Szeptember 1.

Az utcát és a parkot már a lehullott levelek sokasága borítja, és ez szép látvány ugyan, mégis rossz érzés, hogy temetik a nyarat! Viszont a nap még süt, aminek örülnek az emberek, de korántsem olyan erősek a sugarai, mint pár héttel korábban. Az ősz közeledte, vagy egy rossz álom miatt, de Jimin rossz érzéssel és hangulattal ébredt aznap. A neki készített reggeli a számára még mindig titokzatos idegentől sem segített abban, hogy aznap mosolyogva tündököljön! Pár falatot evett csak, és gondolkodott, mi lehet újra a baj, mi okozza a feszítő érzést a mellkasában! Hiszen úgy érezte már, hogy napról napra jobban van!

Gyorsan elkészült, és sietve indult, szinte menekült a stúdióba. Úgy gondolta, ott majd erőre kap! Torkában, gyomrában a csomó, a feszítő érzés, hogy mindjárt sírva fakad, nem múlt el, pedig Hopi és a fiatalok is mindennel próbálkoztak! Nem ostromolták felesleges kérdésekkel, hogy mi van vele, miért ilyen kedvetlen, mélabús újra, mert tudták, csak rosszabb lesz, ha faggatni kezdik! Hangulata, a szorongató, rossz érzés nem is változott egészen addig, amíg nem jött a telefonjára egy értesítés. 

Egy éve ilyenkor...

                (Boldog szülinapot) ⬆️

– Úristen! Hogy felejtettem el? – jobb kezével a szájához kapott, nehogy zokogni kezdjen, úgy szorította apró ujjait rá, hogy az elfehéredett. Tudta, ha elveszi a kezét, azonnal sírni kezd! Majd nem szólt senkinek sem, úgy ahogy volt, szinte menekülve hagyta el a termet! Egész az autóig bírta visszatartani magát, ott azonban zokogva borult a kormányra! Újra fájt a szíve, az emlékek, melyeket próbált elzárni jó mélyre, most sorra törtek fel!

Amíg ő zokogott, Yoongi a távolból figyelte. Számított rá, hogy ez a nap nehéz lesz Jiminnek! Ő már reggel is tudta, miért letört, és búskomor szerelme! Előre lépett egyet, könnyei már az ő szemeit is marták, majd még egy lépést tett, a karjaiba akarta vonni őt, hogy ott találjon vigasztalást! Még egy lépés... de valami mégis visszahúzta! Még ő maga sem tudta pontosan, hogy mi! Hiszen a lehetőség adott, hogy felfedje magát, és megnyugtassa az újra összetört fiút! Mégsem indult el felé, csak állt lecövekelve, megbújt a háttérben. Rájött, ha most állna elé, az talán még rosszabb lenne Jiminnek!Yoongi pedig hiába felkészült a szidalmakra, a kérdésekre, hogy merre volt, miért nem jött hamarabb, de hogy választ adjon, elé álljon... Ez még mindig nem az pillanat volt!

Amint Jimin megnyugodott annyira, hogy vezetni tudjon, azonnal indította is az autót. Tudta, hova megy, mit kell tennie, és hiába érezte úgy, hogy újra kihúzták a talajt a lába alól, nem futamodott meg, mert ezt kellett tennie! Úgy érezte, a történtek ellenére tartozik az exének ennyivel!

Szerencsésen megérkezett a parkba, majd gondolkodás nélkül a kedvenc padját-padjukat vette célba. Még mindig sírt, de már jóval nyugodtabb és eltökéltebb volt.

– Isten éltessen, Jeon Jungkook! – suttogta maga elé, talán a fáknak szánva köszöntését, vagy a padnak, ahol megpihentek elég gyakran.

A szél tovább vitte amúgy halk, sírástól gyenge szavait, ezért hallotta meg azt Yoongi is. Most sem indult el felé, pedig a szíve azt súgta, de ő újra az eszére hagyatkozott! Félt a visszautasítástól! Jimin váratlanul libabőrös lett, úgy érezte, figyeli valaki, mégsem mozdult, a fejét sem emelte fel, hogy körülnézzen, mert nem akart újra csalódni. Tisztában volt vele, hogy a csalódás után újra kezdődne elölről minden, ő pedig erős akart lenni, új életet akart kezdeni!

A Jungkook nélkül töltött hónapok alatt rájött, ő nem azért szenvedett, mert a szerelme elhagyta, hiszen nem is őt szerette szerelemmel! Ő mindig is Min Yoongiba volt szerelmes!