Néha össze kell törnie a szívünknek, hogy általa kinyíljon a szemünk, és meglássuk, hogy mi is fontos igazán! Néha meg kell élnünk a fájdalmat, a gyengeséget, a magányt! Össze kell törnünk ahhoz, hogy új, addig idegen útra léphessünk, és új életet kezdhessünk!

Jimin is összetört, hiszen az addigi létét, a jövőjét veszítette el. Azt a fiút, akit szeretett, és az életét vele képzelte el. Butaságot csinált kétségbeesésében, és talán több rosszat is megtett volna, ha a barátai nem veszik időben észre, és nem vigyáznak rá onnantól kezdve.

Azonban amint újra elkezdte élni az életét, a mindennapjait, akkor jött rá ő maga is, milyen veszteség érte őt! Persze a veszteség, amit érzett, nem csak egy személy hiánya, és egy álom, egy jövőkép elvesztése! Jungkook mellett Jiminmegtanult élni, nevetni, és a félelmek ellenére is előre nézni! Jimin a biztonság érzését vesztette el! Még úgy is, hogy a kapcsolatuk nem volt tökéletes, valahogy túllépve ezeken, mégis kiegészítették egymást!

Szerette Jungkook kitartását, hiszen anno hosszú hetekig ostromolta őt, míg Jimin be nem látta, hogy az, akire vágyik,nem tesz ez ellen semmit! Nem szereti viszont, így rá hiába is várna! Ezért, bár Yoongit sohasem törölte ki teljesen a szívéből, lassan Kook is mellé, de nem is mellé: a helyére költözött!

Jungkook mindig figyelmes volt vele, a kedvében járt, és éreztette, mennyire szereti a párját! Óvta őt minden rossztól, még a legenyhébb szellőtől is! Mígnem Jimin lassan megértette, hogy a szeretet nem csak egy irányba áramlik, azonban annak ellenére, hogy vigyázott rá, szerette őt, volt a kapcsolatnak és egyben az exének egy rossz oldala is. Túlságosan birtokló volt, és nem engedte Jimint szabadon szárnyalni! Hiába táncolt fantasztikusan, és szép sikereket ért el vele! A diákjait pedig fel is készítette versenyekre, ahol folyamatosan sikereket értek el! Ő maga, bár vágyott rá, párja miatt ezt nem tehette meg! Akkor nem értette, miért! Azzal nyugtatta magát, hogy Jungkook talán a kudarctól félti. Hopi és Jin haragudtak, mert szerintünk Jungkook csak visszafogta őt! Kérték, hogy álljon végre a sarkára, ő viszont nem szólt ellene, csak csendben eleget tett párja kívánságának. Ez akkor jó volt, nem érezte úgy, hogy hiányozna valami az életéből, hiszen Kook minden űrt kitöltött.

Gondolataiba mégis beférkőzik egy emlék...

Három éve történt Yoongi váratlan látogatása, majd a csók, amiről Jimin oly sokat álmodozott. Hiába is teljesült akkor arejtett vágya, a lelkiismerete nem engedte szárnyalni! Kook mintha tudta volna, mi történt, másnap reggel azonnal faggatni kezdte őt. A fiú nem akart beszélni róla, Yoongival közös kis titkuknak szerette volna megtartani, azonban ez nem sikerült neki! Emiatt taszította el Jungkook maguk mellől Yoongit! Azonban most, a szakítás után lassan öt hónappal, kezdi a dolog jó oldalát nézni.

A titokzatos támogató, segítő még mindig nem fedte fel magát Jimin előtt. Bár a lakásba már nem járt reggelit készíteni, de még mindig követte őt. Yoongi pedig nem is szándékozott felfedni kilétét, úgy döntött, hogy inkább csendben, rejtőzködve megbújik az árnyékban.

– Szabad vagy, Jiminshi! Merj végre élni! Merj szárnyalni! – Hopi állandóan ezt szajkózta neki, és bár az elején zavarta, és le is hordta érte... most már látja, hogy tényleg ezt kell tennie.

Egy hűvös, őszi estén Jimin a kihalt, üres parkban sétált, majd egy hatalmas, csupasz fa alatt megállt. A semmibe révedt, miközben az elmúlt hónapok fájdalmai, a szívében hordozott, szeretett személy emlékképei, úgy mosódtak össze, mint ablaküvegen az esőcseppek. Jungkook, aki iránt oly mélyen érzett, már nem volt mellette, és Jimin úgy érezte, mintha egy része örökre eltűnt volna vele.

Jól van vajon? Él még? – ezek a gondolatok foglalták le újabban az elméjét. Azonban már nem azt a fájdalmat, dühöt érezte, mint mikor magára hagyta, inkább csak sajnálta.

Egy hónapja még itt sírt a padon exe születésnapján, ma viszont egy új elhatározással ment ki. Talán most jött el az ideje, hogy Jungkookot teljesen elengedje... Hátat fordítva a padnak, a fának, a parknak, és velük együtt a múltnak, elindult, hogy elkezdjen végre valami újat!
Szíve mélyén a remény virága nyiladozott, amely eddig is ott volt ugyan, csak épp szunnyadt...

Amint beszállt az autójába, azonnal barátja számát tárcsázta, majd hívta, mert tudta, hogy a kezdethez, vagy már a folytatáshoz szüksége van a fiúra.

– Szia, Hopi! – üdvözölte játszott vidámsággal barátját, hiszen pár perce egy búcsún esett át. –
Nincs kedved bulizni velem? – kérdezte már jóval lelkesebb hangon, teljesen átszellemülten.

– Jiminshi! Mit szeretnél? – kérdezett vissza a barát úgy, mintha rosszul hallotta volna barátja szavait, hiszen Jimin jó ideje nem bulizott már.

– Bulizni egy jót! Tudod: inni, felszabadultan táncolni, ahogy azt szokás!

Hopi hallotta, amit mond, de nem igazán értette, mi történt Jiminnel hirtelen! Végül mégis beleegyezett, mert ismerve a fiút, nélküle is elmenne.

– De Jin is jön! – jelentette ki azonnal, mert tudta, egyedül nem igazán bírna vele, és míg a válaszra várt, azt tervezte, hogy Yoongit is elhívja magukkal.

– Természetesen! Őt is hívni akartam!

A barátai aggódva figyelték továbbra is őt, és mindent megtettek, hogy a kedvében járjanak, és vigyázzanak rá. Persze Yoongi is, aki mindig birtokolta Jimin szívét, és most ugyan közelebb van hozzá, mint a másik gondolná, mégis... sohasem érezte ennyire távol tőle magát!

Feszültséggel, izgalommal teli napokon van túl a fiú, hiszen attól fél, hogy lebukik, és onnantól kezdve még ennyi esélye sem lesz látni a szerelmét. 

Jimin, gondolatai napról napra a közelgő születésnapján járnak, és a bulin, amit Jin szervez neki, ami miatt szégyelli is kicsit magát, de már nem egy dolgon agyal állandóan! Az a szakítás! Megbocsátott, úgy érzi, el is engedte már az exét, ezért nem is néz vissza, csak előre... Legalábbis az utóbbi napokban így érezte...

A három barát, Hopi, Jin és Yoongi úgy gondolták, ha már szórakozni akar a barátjuk, biztos nem egy klubba fogják vinni! Persze Yoongi volt az első, aki megvétózta az ötletet, hiszen féltette szerelmét, na, meg nem hiányzott az sem, hogy valakivel összekeveredjen. Tehát nem kicsit volt féltékeny... Így hármasban indultak el, Yoongi még mindig a háttérbe húzódva figyelte az eseményeket. Ha kell ugrásra készen...

Jimin izgult, feszülten sétált a barátai mellett, és ahogy a buli helyszínére értek, szinte már reszketett.

– Mi a baj, Jiminshi? – Hopi már az autóban látta barátján, hogy valami nincs rendben vele, de nem kérdezett rá, hisz tudta, Jimin mennyire várt erre az estére. – Menjünk inkább haza? Otthon is megtarthatjuk a születésnapodat!

– Nem! Csak én... nem voltam az egyetem óta ilyen buliban...

– Jó lesz, Jimin! – nyugtatta, vagy biztatta már Jin is a feszült szőkét.

Hirtelen eszébe jutott az is, hogy talán túl gyorsan hozták el szórakozni, még úgy is, hogy ő akarta, az ő ötlete és kérése volt! Talán húzhatták volna még tovább az időt!

Míg ők hárman a családi ház ajtajáig sétáltak, – már sokkal jobb hangulatban persze – addig Yoongi a bejárattól pár méterre figyelte őket. A szeme kikerekedett, amikor meglátta Jimint mosolyogva sétálni! A sugárzó arcát, amely nagyon hiányzott már mogorva szívének, és mellé a szettet, amit viselt, és eszméletlenül dögösen festett benne! Jimin próbált szerényen, mégis vagányan felöltözni, hiszen nem hódítani akart, egyszerűen csak szórakozni. Mégis az az egyszerű szett Yoongiban bizonyos vágyakat ébresztett fel!

Kábultan figyelte még akkor is, amikor a házba léptek, és egy idegen fiú társaságában a konyha felé mentek. Féltékeny lett, és nem sok hiányzott, hogy megragadva vonszolja el onnan a szerelmét, de összeszedte magát, és az oly megszokott módon a háttérbe vonult. Csak figyelte őt, de a szíve, a vágya ezerrel tombolt! Tudta, türelmes kell legyen, ha már eddig is az volt! Ámde hiába próbált higgadt maradni, és megbújva figyelni, vigyázni Jiminre! Volt olyan pillanat, amikor szíve szerint azonnal kilépett volna elé magát felfedve!

A már szőke fiú kisugárzásának és kedélyes hangulatának köszönhetően pillanatok alatt a társaság kedvence lett. Lányok közeledtek felé, amit Jimin persze azonnal hárított, azonban amikor a fiúk is próbálkoztak nála, na, akkor volt Yoonginak nagy türelemre szüksége! Hiába ismeri őt úgy mindenki, hogy türelmes, olyan „leszarom" típus, aznap este sok szituáció verte le nála a biztosítékot! Ő maga nem ivott, egy üveg sört szorongatott egész éjjel, úgy gondolta, elég, ha a barátai Jiminnel az élen seggrészegek! Jin bepasizott, így ő azzal volt elfoglalva egész éjjel. Ráadásul Hopi egy szép barna csajjal csókolózott, és nem sok kellett neki, hogy ott mindenki előtt meg is kefélje. Így egyedül Yoongi figyelte a fiút, és azokat,akik mellé csapódtak.

Mint már korábban említettem, Jimin nem pasizni, nem hódítani ment, így le is rázott mindenkit, aki megkörnyékezte. Őszórakozni, táncolni, kikapcsolódni akart önfeledten, az előző hónapok keserűségeit elfeledve! Egész éjjel furcsán érezte magát! Mintha rosszat tenne, amiért jól szórakozik! Mintha ezzel cserbenhagyna vagy megcsalna valakit! Ezért is ivott a kelleténél jóval többet, majd ahogy meglátta, hogy barátai sem figyelik már őt, főleg! Táncolt, beszélgetett, végig azzal a furcsa, megmagyarázhatatlan érzéssel a zsigereiben! Mintha valaki csak őrá figyelne!

Ez hülyeség, Jimin! – szidta magát, hiszen azt hitte, csak beképzelte magának, majd egy újabb pohár rövid után játszani indult.

– Mit játszunk? – kérdezte meg, pedig biztos volt benne, hogy már mondták neki, majd leült a szőnyegre épp egy szőke fiú mellé.

– Hét perc mennyország! – súgta elég közel hajolva hozzá a másik szőke. – Ismered?

Jimin csak bólintott válasz gyanánt, majd az üveget nézte, amit épp megforgatott egy lány. Az egyetemi évek jutottak eszébe... Yoongi, akit hiába is tagadná, még mindig szeretett! A szíve nagyot dobbant, de hogy az emléke, vagy a lelkiismerete ébredt fel benne, nem volt esélye sem rá, hogy ez értelmezze, ugyanis az üveg nem más előtt állt meg, mint előtte.

– Abba a szobába menj be, Lee pedig beköti a szemed! – osztotta ki parancsait a lány Jiminnek, és az előbb említett fiú felé intett.

Jimin felállt, majd a fiú elé állt, és várta a textilt, amit a szeme elé kötött fel rá. Felső karjánál tartva vezette a szobába, közben Jin és Hopi feszülten figyelték, és azon gondolkodtak, megállítsák-e... Azonban mielőtt még léptek volna, a kicsit spicces fiú után barátjuk, Yoongi lépett be a szobába! Vajon azért, hogy megóvja szerelmét egy idegentől? Pedig Jimint nem kell mástól félteni, csak saját magától! Most is lazán lépett egyet a szűk helyen, és várta, mi fog történni vele azon az éjjelen.

Ez a találkozás vajon lendít Jimin még mindig vihardúlt lelkén!?

Vagy talán végre segíti a tényleges továbblépést!?

Írd meg!

Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Remélem tetszik, és várjatok is a következő részt!

Ölelés és puszi

Mamzi ❤️