Ez egy kikapcsolódás-forma, amivel a tinik és már idősebbek is a házibulikban kicsit spiccesen, csoportosan szórakoznak. E játékban esélye van a titkos hódolóknak, a szerelmeseknek, esetleg a haragosoknak eltölteni hét percet a kiszemeltjükkel egy sötét szobában, kettesben. Míg az egyik fél bekötött szemmel vár, hogy ki is megy be hozzá, és mi fog ott történni, addig a másik fél teljesen képben van, és szinte minden rajta múlik.

Ezt Yoongi is tudta! Sőt, a játékot is jól ismerte, és mivel látta, hányan ácsingóznak szerelme után, gondolkodás nélkül lépett be utána a sötét szobába. Jimin háttal állt neki, nem szólt egy szót sem, csak várta, mi fog vele történni. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy inkább kimegy, és hagyja ezt a játékot, azonban a menekülésre már esélye sem volt, ugyanis valaki mögé lépett.

Tarkóján, nyakán érezte a meleg levegőt, amely az ismeretlen ajkain távozott, ő pedig egyből bele is borzongott, ahogy az érzés a gerincén végigfutott! Várt! Várta, mi a terve a számára még idegen fiúnak! Legalábbis remélte, hogy a test, amely oly szorosan simul hozzá, és szeretett, rég tapasztalt érzéseket ébresztett fel benne újra, egy fiúhoz tartozik. Nem csak Jimin vágyai éledeztek ám! Yoongi az oly régóta szeretett fiú közelében még nála is jobban vágyott rá! Hónapok óta megbújva csak figyelte, most viszont itt volt közvetlenül előtte, alkalmat adva arra, hogy érinthesse és érezze is őt! Ettől mégis inába szállt a bátorsága, és egy ideig csak némán, behunyt szemmel szívta magába a fiú isteni illatát! Pár perc már letelt abból, ami nekik adatott akkor. A két fiú mégsem lépett, csak csendben szuszogott.
Jimint megrémítette ez az érzés, hiszen nem is sejtette, hogy ennyire hiányzott neki az ilyenfajta közelség! Már teljesen kitisztult a feje, és gondolkodás nélkül mozdította a karját, hogy az idegent magához húzva még jobban érezhesse! Azt gondolnánk, Jimin volt az, aki meglepődött hirtelen tettén, pedig nem, mert Yoongi volt, aki azt sem tudta hirtelen, mit tegyen! Épp lépett volna hátra, miközben cikáztak a fejében gondolatai, azonban a vágy erősebbnek bizonyult, így még szorosabban szerelme mögé lépett. Az idő megállt számukra, és a külvilág sem számított már! Majd az egyelőre ismeretlen fiú Jimin ajkaira hajolt. Amint Yoongi kiéhezett ajka érintette a bekötött szemű fiút, ő eleinte még nem viszonozta a játékot, azonban amint Jimin rájött, mennyire vágyott egy ilyen érintésre, hiába is idegen volt akkor még, lassan viszonozta az ismeretlen, mégis ismerős ajkak játékát, a csókot ő is.

A csókot, ami már nem is volt idegen, és élvezettel űzték mind a ketten! Az ajkak puhasága, íze, érintése ismerősnek tűnt Jiminnek. Yoongi egyre szorosabban tartotta karjaiban szerelmét, nyelvük tánca közben torkában érezte dobogni a szívét!Oly sok éve vágyott már erre az érzésre, ki tudja, mikor lesz effajta közelségre újra lehetősége! Jimin is fulladásig csókolta volna már, hiszen valamiért biztos volt abban, ki tartja a karjai között őt, persze közben újra meglepődött, amilyen mértékben vágyott rá! Normális ez? Vajon azért érez így, mert rég volt már ilyen érintésben része? Viaskodott magával akkor is, amikor már a fiú mellkasán pihegett, de nem kell lelkiismeret-furdalásának lennie ezért! Főleg nem, mert az a fiú öleli őt, akit mindig is szeretett!

– Letelt a hét perc! – zavarta meg a fiúkat egy hang, ami ki is zökkentette őket az addigi mámoros hangulatból.

Mielőtt a szőke megszólíthatta volna, hogy igazolja megérzését, Yoongi magára hagyva őt, ellépett tőle. Amíg a szőke levette az anyagot, ami a szemét takarta, addigra ő már el is tűnt mellőle, hogy továbbra is az árnyékból figyelje.

Jimin biztos volt a dolgában: akivel csókot váltott, csakis régi, és egyben mindenkori szerelme lehetett! Így ahogy a szobából kiszaladt, a szemével keresni kezdte. Jin és Hopi rémülten figyelték barátjukat, hiszen, féltették, hogy talán újra magába roskad! Nem tudhatták, mi történt köztük a szobában, csak reménykedtek abban, hogy Yoongi nem tett újra kárt a fiúban!

– Ki volt bent velem? – faggatta Jint a szőke, közben folyamatosan a bulizó fiatalokat méregette. – Ugye, ő volt az?

– Ki? – kérdezte Jin és Hopi egyszerre, közben féltek a választól, hogy talán Jimin valamit félreértett. – Kire gondolsz?

Jimin nem válaszolt, kabátja keresésére indult, majd el akart tűnni onnan, hiszen a szíve még mindig a torkában dobogott!Nem foglalkozott a két fiúval, aki a nyomában loholt, és próbálta szóra bírni! Nem érdekelte akkor az égvilágon semmi, hiszen zavarta az érzés, ami hatalmába kerítette őt! Hirtelen zavarta a tudat, hogy az exét már el is felejtette, holott azért ment bulizni, hogy éljen végre! Azonban ez a felismerés az idegen karjai között érte! Nem rágódott már azon, hogy mi lett volna, ha... Nem tombol benne a hiányérzet sem! Elfogadta Jungkook döntését! Bár kijózanodott már, tiszta fejjel gondolkodni mégsem tudott, ő csak tisztázni akarta magában, ami történt.

Újabb hetek teltek el azzal, hogy Yoongi továbbra is csak a háttérből figyelte szerelmét. Ez idő alatt volt olyan pillanat,amikor megbánta korábbi tettét, azonban előfordult az is, hogy úgy gondolta, neki is jár ennyi! Párszor úgy ébredt reggel, hogy azt tervezte, Jimin elé áll, és elmond neki mindent, azonban mégsem tette meg, mert túlságosan félt már csak a gondolattól is, hogy szerelmét végleg elveszítse! Barátai megszidták ugyan, de nem a tette, hanem a következmények miatt! Ők nem tudtak mindent, és az újra vidám barátjuk ismét magába zárkózott. Nem beszélt velük az estéről, a szobáról, így a csókról sem! Emiatt azt sem tudhatták, mi mehet végbe Jiminben. Yoongi félt, hogy szerelme megbánta a csókot, és még mindig a testvérét siratja vissza! Emiatt sem állt elé, hogy magát és az érzéseit tisztázza vele.

Jimin azonban csakis magára haragudott! Szégyellte a tettét egy idegennel, ezért sem avatta be barátait, hiszen ő sohasem csinált régen ilyet! Zavarta az érzés, amiért úgy érezte, Yoongi tartja a karjaiban, és vele csókolózik mindent elfelejtve! Zavarta az is, hogy Jungkook nem jutott eszébe egész idő alatt! Eleinte elutasította az érzéseit, így azt beszélte be magának, hogy az egész meg sem történt! Azonban a sors fintoraként álmaiban folyton újraélte azt az estét! Emiatt úgyérezte magát, mint fél éve, amikor elhagyta az exe! Mégis más volt, mint akkor, hiszen talán az egész meg sem történt, csak a fejében! Akkor viszont ki volt vele a szobában azon az éjjelen?

Továbbra is a napi rutinját követte, de korántsem mosolygott annyit, mint korábban. Futás, vásárlás közben érezte, hogy figyelik, viszont már nem arra vágyott, hogy exe legyen az a valaki! Többször készült felhívni Yoongit, gondolta, úgy talán megnyugszik, és mindent meg is magyaráz, de nem tette meg, ugyanis ott volt a másik rossz érzés is benne, hogy talán újra csalódik.

– Jimin, mondd el kérlek, mi bánt! – kérlelte barátja sokadik alkalommal már.

A szőke fiú mellette ült a parketten, maga elé meredt, válaszként pedig csak rántott egyet egyre soványabb vállán.

– Segíteni akarok, és nagyon aggódunk érted! – próbálkozott tovább újra és újra Hopi, hátha Jimin megnyílik végre neki.

– Szégyellem magam! – suttogta alig hallhatóan a fiú.

– Miért? – térdelt hirtelen barátja elé.

– A bulin... – fogott hozzá végül Jimin, azt gondolva, ha beszél végre róla, talán választ kaphat, és a lelke súlya isfelszabadulhat – csókolóztam valakivel.

Hopi szeme kikerekedett, de nem azért, mert csalódott Jiminben, hanem azonnal mérges lett Yoongira, amiért elhallgatott egy ilyen fontos részletet!

– Ezen nincs szégyellnivaló! – nyugtatta egyből barátját Hopi.

Jimin azonban meglepődött a válaszán, hogy nem azt kérdezte tőle egyből, kivel, és nem is faggatta, milyen volt az a csók! Mérges lett, és csöndben fürkészte az előtte térdeplő, kikerekedett szemű fiút.

– Hazudtatok nekem! – hajolt az arcába fenyegetően Jimin. – Ki volt bent?

Idegesen várta a választ, a megerősítést, hogy azzal a fiúval csókolózott, és az ölelte magához, akire igazán vágyott!

Hopi azonban továbbra is némán nézett barátja megfeszült arcába, közben ismét Yoongit szidta magában, és az általa elhallgatott infót emésztette. Nem tudta, mit mondjon, mivel árt vagy akár segít Jimin háborgó lelkén? Mi lenne a jó válasz, és kire gondolt a fiú egyáltalán? Jungkookra? Esetleg a csók miatt reménykedni kezdett újra? Vagy talán Yoongira, akit tudta jól, hogy mai napig szeret a barátja! Ha rossz választ ad, Jimin ismét összeomlik! Bár mi is lenne a jó az ő estében, az volt a legnagyobb kérdés! Hopi mérlegelt, miközben a háttérben a tanoncok gyakoroltak rendületlenül.

Miért nem zavar meg minket most az egyik gyerek, ahogy szokták rendszeresen? Miért nem jön senki, hogy ettől a választól megmentsen engem? – Hopi agyalt, fohászkodott, Jimin pedig egyre türelmetlenebbül térdelt előtte, közben apró ujjaival a térdén dobolt. Várt a válaszra, ami nem született meg...

– Megyek, Jin majd válaszol nekem! – pattant fel a szőke, és az öltöző felé sietett.

Hopi nem marasztalta, hiszen megkönnyebbült, amiért nem kellett neki válaszolnia! Azonban amint barátja formás teste eltűnt az ajtó mögött, a telefonja után nyúlt.

– Jin! Baj van! – támadta le köszönés nélkül barátját, majd egy szuszra hadarta el azt, amit megtudott nem rég, végül mielőtt még újra kijönne barátja, gyorsan elrakta a telefont.

Arra számított, megkönnyebbül majd, ha a válaszadást, és az igencsak kellemetlen beszélgetést Jinre hagyja, de nem így történt: szomorú és feszült volt továbbra is Jimin miatt! Zavarta, hogy még mindig nem tudta, kire gondolt, kire vágyott igazán a fiú! Kivel csókolózott aznap éjszaka? Hopi a barát, a kolléga letörten, mozdulatlanul ült a sarkán, miközben mereven az ajtót bámulta. Azon gondolkodott még mindig, mi lenne a jó válsz mindenki számára! Nem akarják, hogy barátjuk újra depressziós legyen, hiszen még élénken élt benne a kép, hogy mennyire szenvedett! Mégis ha kiderül, hogy nem azzal váltott csókot, nem az a fiú jött vissza hozzá, akit évekig szeretett, nem tudta, hogyan fogadja majd a hírt!

– Menjek veled, Jimnshi? – pattant fel, amint átöltözve kilépett az ajtón Jimin. – Szívesen... –folytatta volna, de a szőke csak legyintett.

– Nem kell! – motyogta maga elé a zaklatott fiú. – Nem akarom már tudni, Hopi! Ha az volt, akire gondolok, majd elém áll egyszer, és akkor talán...

Hopi szó szerint megkukult, ahogy hallgatta és figyelte szomorú barátját. Fürkészte szoborszerű, mégis szépséges arcát, de nem látta rajta semmi érzelem nyomát. Beletörődött, vagy feladta talán? Vagy egy újabb álarccal fedte el csalódott valóját? Nem válaszolt, csak bólintott, hogy elfogadja a döntését, de nem mozdult mellőle.

– Egy dolog van, ami mindig állandó az életünkben, Hopi.

– Mi az, Jiminshi? – kérdezett rá félve.

– A változás... Szenvedtem, mire elengedtem Kookot, majd amikor azt hittem, újra jó lesz, és én is jól lehetek, ismét csalódnom kellett! Az a valaki, megváltoztatja a döntését, és elém fog állni egyszer... vagyis nagyon remélem! Ezért én... őt is elengedem!