A szakítás sohasem egyszerű! Akkor sem, amikor két ember – legyen akármilyen nemű is –már nem szereti egymást. Vagy szereti, csak már a kezdeti vonzalom, szikra nincs meg, csak megszokásból vannak egymás mellett, ezért döntenek úgy, hogy inkább külön folytatják az útjukat, és új életet kezdenek. Ez lenne a legbölcsebb döntés! Van szakítás,amikor egyszerűen csak az egyik félnek valami nem elég, egyikük folyton félrekacsint, pedig szereti a másikat! Itt mindig az a fél sérül, akit megcsalnak, hiszen ő érzi úgy, hogy semmit sem ér, holott ez sem igaz! Valahol van egy ember, aki őrávár, őt keresi! Hiszem, hogy mindenkinek megvan a másik fele a világban! Szakítás az is, amikor meghal a szerelmünk, de az már tényleg visszafordíthatatlan, és semmi remény!

Akármilyen módon is válunk külön valakitől, aki egyszer a mindent jelentette számunkra, egy közös mindben: a gyász! 

Jimin is gyászolt, ugyanis a szakítás, amit a fiú átélt, talán a legrosszabb! Hiszen esélye sem volt beszélni Kookal, elmondani neki, hogy ő kitart mellette, akármi is történik vele! A fiú abban reménykedett, hogy meg fog gyógyulni a párja! Addig mentek volna, míg másik donorra nem találnak! Ezért most úgy érzi, kihúzták a talajt alóla! Dühös volt magára, amiért nem vette észre, mire készül a fiú! Dühös volt Kookra, hogy őt meg sem kérdezte, meg sem hallgatta, ígynem készítette fel! És dühös volt Yoongira is, mert megcsókolta, amiért Kook elfordult tőle! Persze itt újra magát szidta, hiszen nagyon is élvezte a csókot, hiába mást mondott Jungkooknak, amikor bevallotta neki!

Napokig nem evett. Hol a nappali szőnyegén, hol a fürdőben, vagy az ágyukban sírva fetrengett. Álomba sírta magát, ébredésnél pedig minduntalan azt hitte, hogy csak egy rossz álom volt az egész! Ezért minden alkalommal, ahogy kinyílta szeme, egyből a gardróbot vette célba, amely a legnagyobb bizonyíték volt a valóságra, azonban még akkor sem hitte el teljesen! Reménykedett, hogy még rendbe jöhetnek a dolgok, ha Jungkook rájön, hogy hülyeséget csinált, és nem tud élni nélküle!

Ám hiába is várta, ő nem ment vissza hozzá! Nem lépett be a szobájukba kivillantva a jellegzetes nyuszifogait, jelezve neki, hogy kanos, és őt akarja! Így nem is gyűrte maga alá egy szenvedélyes aktusra! Nem vitt neki a kedvenc étterméből vacsorát, és feleslegesen is várta, mert nem lépett be mellé a zuhany alá!

Hiába írta le a levelében, hogy ne keresse, mert nem változik meg a véleménye! Jimin akkor is próbálta hívni, üzenetet is küldött neki, persze nem járt szerencsével! Az első két napon a telefonjára függött! Amikor az megcsörrent, reménykedve nézett a kijelzőre, de nem párja volt, így nem is foglalkozott a hívó féllel. Ha emailt jelzett, remegve nyitotta azt meg, persze hiába, nem Jungkook kereste! Álmában a közös emlékeiket álmodta újra és újra: a szeretkezéseiket, apró vitáikat olyan élethűen, hogy minden reggel kereste az ágyban maga mellett! Majd amint rájött, hogy Kook nincs, ez a zord valóság, újra álomba sírta magát.

Három napja feküdt az ágyában, amikor felriadt, majd hallgatódzni kezdett. Tisztán hallotta, hogy valaki van a konyhában, még az illatokat is érezte. Mivel Jungkook távozása óta nem evett, a gyomra éhesen kordult egyet. Mégsem az orra volt az, ami rávette, hogy kimásszon az ágyból, és nem is az, hogy az éhes gyomra után menjen! A szíve vitte, ami azonnal megtelt reménnyel! Remélte, hogy szerelme jött vissza hozzá, és neki főz valamit békítésképpen! Ha így lesz, ő nem is szidja le, örömmel ugrik majd a nyakába, és csókolja meg! A háromnapos alsójában indult meg, és bár eleinte épp csak vonszolta erőtlen testét, az ajtót mégis nagy lendülettel csapta ki. Az utolsó reménysugár abban a pillanatban aludt ki a szívében! Letaglózva látta, hogy nem a párja főzött neki serényen!

– Jimin! – fordult felé barátja, akinek arcán fájdalom, döbbenet és aggodalom látszott, majd azonnal a karjaiba is vonta őt. – Napok óta hívogatunk Hopival! Ma értem haza, és egyből hozzád jöttem!

– El... hagyott! – suttogta halkan, hiszen attól félt még mindig, ha kimondja, valóságossá válik. – Egy levelet hagyott csak...

– Tudom! – szorította még jobban magához barátját, aki szinte csak árnyéka volt önmagának. – Nekünk is írt.

– Mikor? – tolta el magától hirtelen, és ellenségesen méregette Jint. – Te végig tudtál róla? – vált azonnal ellenségessé, és kiabált már magából kikelve a fiú.

– Nem, Jimin! Tegnap küldött üzenetet! Szerinted, ha tudok róla, engedem, hogy így hagyjon el, és ezt tegye veled? – visított már Jin is, hiszen még a feltételezés is rosszul esett neki. – Hopi tegnap is volt itt, de te ki sem nyitottad neki az ajtót! Aggódtunk, hogy...

– Mit írt neked Kookie? – kérdezte Jimin, bár egyáltalán nem volt biztos benne, hogy hallani akarja.

– Annyit írt, hogy a te érdekedben megy el, azért, mert szeret, és kért, hogy vigyázzunk rád!

– Az én érdekemben? – kérdezte kétkedő hangnemben Jimin, még nevetett is napok óta először, bár ez a nevetés nem is hasonlított ahhoz, amit barátja annyira szeretett, és hiányolt.

– Igen, mert nem akarta, hogy lásd, ahogy... – vágott a szavába Jin.

– Jin, – Jimin nagy levegőt vett, mielőtt folytatta – ha szeretett volna, elmondja, mire készül! Közösen kellett volna döntenünk erről, és nem úgy, ahogy ő tette! Egy levél? Egy kurva levéllel búcsúzott el tőlem!

– Akkor mi változott volna, Jiminshi? Belementél volna?

– Nem! – vágta rá egyből. – Nem tudom... Meggyógyulni sem akart! Azért, mert Yoongi lett volna a donor! – zokogott újra a fiú, pedig azt hitte, az elmúlt napok alatt mindent kiadott magából, és nincsenek már könnyei. – Ha szeret és élni akar... velem, nem érdekelte volna!

Kimondta végre, ami a szívét nyomta, és ami a napok alatt igazán foglalkoztatta, majd sarkon fordult, és visszament a hálóba. Jin nem vétózta meg a szavait, vissza sem tartotta, hiszen valahol igazat adott neki. Épp emiatt még jobban aggasztotta, hogy fog ezen túllépni Jimin!

Amint az étel elkészült, tálcán vitte be a szobába, gondolta, így bele tud parancsolni pár kanállal. Halkan, szinte osonva közeledett, nem tudta, milyen hangulatban lehet éppen barátja. Könyökével nyomta le a kilincset, majd háttal az ajtónak feküdt, úgy lépett be.

A mindig világos és vidám szobára félhomály telepedett, nyoma sem volt az ott élő mindig vidám, energikus fiúnak! Jin szíve összefacsarodott, hiszen jól ismerte a párost! Tudta, milyen volt a szerelmük és az életük egészen addig, amíg Jungkook betegsége ki nem derült. Megrázta a fejét, hiszen az is kellemetlen emlék volt, több szempontból is, majd az ágyhoz lépett. A szíve kihagyott egy ütemet, amikor Jimint nem találta benne! Pánikolva, nézte meg az ágy túloldalán, majd a tálcát lerakva benézett a paplan alá.

– Buddhára, Jin! – szidta magát, amiért annyira ideges, hogy hülyeséget csinál.

A gardrób felé lépett... Jimin ott feküdt magzatpózban a szőnyegen, és aludt, vagy csak úgy tett. Jin a tálcával megindult felé, majd a földre ült mellé. Nem akarta felkelteni, csak egyszerűen mellette lenni, ha kell... Szomorúan nézte barátja hátát, kócos haját, hiszen még sohasem látta ilyen állapotban az amúgy mindig tip-top fiút. Akármilyen fáradt volt apróbák vagy különórák után, sohasem hanyagolta el magát! Persze tetszeni is akart Jungkooknak...

– Miért tette ezt veled? – suttogta maga elé, mert ő maga is értetlenül állt a dolog előtt. –Olyan jók voltatok együtt!

De tudta, nem a múlton kell rágódni, mert Jiminnek a barátai támogatására van most szüksége! Azt pedig nem fogja engedni, hogy a szakítás tönkretegye barátját, a karrierjét és az életét! Elmélkedéséből telefonja rángatta ki, amely a konyhapulton idegesítően rezegni kezdett, így feltápászkodott, és amilyen halkan csak tudott, szinte osonva hagyta ott a szőnyegen fekvő fiút, és a helyiséget.

Több mint egy hete gyászolja Jimin a hatéves kapcsolatát, és szerelmét. Szerencsés helyzetben van, hogy két olyan barát áll mellette, mint Jin és Hobi, akik felváltva figyelnek rá, nehogy valami butaságot kövessen el! A fiúnak már az egyetemen is voltak önértékelési problémái, és ha akkor a barátai nem segítenek neki, teljesen összeroppant volna! Majd jött a legjobb barátja, – aki több is volt annál – Yoongi féltestvére, Jungkook, és Jimin addigi élete teljesen felfordult!     Ugyanúgy, mint most, amikor elhagyta őt! Azonban míg hat éve a fellegekben járt, most a poklok, poklát éli! Míg akkor régen egy ember kivételével mindenki örült a kapcsolatuknak, most, amikor a fiú gyászol, egyikük sem. A barátai mellette állnak, és a felépülését segítik. Sokat nosztalgiáznak, az egyetemi évekről beszélgetnek, azokból Jungkookot kihagyva, persze. A fiúnak vannak jobb napjai, akkor még futni is elmegy, de utána minden szinte elölről kezdődik! Szuggerálja a telefonját hívást várva, majd újra a gardróbba megy a levelet olvasni, ki tudja már hányadik alkalommal! Azonban a vége mindig ugyanaz: zokogva sírja magát álomba! Jin és Hopi tudta jól, hogy a lelki felépülést sürgetni nem lehet, ezért nem is erőszakoskodtak vele.

Jimin reggel újra rávette magát, hogy futni menjen, azonban ahogy hazaért, újra letargiába esett! Egy Jungkookhoz hasonló fiút látott sétálni a ligetben. Azonnal hozzászaladt, a szíve a torkában dobogott, azt hitte, őt keresi, visszajött hozzá a fiú! Sprintelve szaladt át a túloldalra, hogy minél hamarabb magához ölelhesse párját! Azonban amint megállt előtte, jött az újabb csalódás! Nem ő volt az! Sőt, közelről megnézve még csak nem is hasonlított rá az a férfi! EzutánJimin zokogva rohant hazáig. Talán akkor fogta fel úgy igazán, hogy Jungkook már nem akarja őt, és nincs többé! Át sem öltözött, úgy vonult szótlanul az ágyába, ezzel Hopira a frászt hozta! Barátja hiába kérdezte, nem válaszolt, hogy mi történt vele! A fiú megijedt, hogy újra kezdődik elölről minden, pedig azt hitték, Jimin lassan, de jobban lesz!

Pár órával később már Jin is a lakásban volt, mert felváltva töltötték az éjszakát a fiúnál. Féltek, hogy valami végzetes dolgot csinál!

– Figyelj, Jin, ki kell találnunk valamit! Olyan jól volt reggel a kicsi, erre nézd meg! – ötletelt Hopi, hiszen látta, a fiú állapotában semmi változás.

– Ezt nem lehet siettetni! Nem erőszakoskodhatunk vele! – sóhajtott Jin. – Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tette az a...

Ők is úgy érezték, egy rossz álom az egész!

– Ha nem olyan tutyimutyi az a hülye Yoongi... – puffogott Hopi tovább.

– Ez most, hogy jön ide? – nézett Jin értetlenül barátjára, mert nem értette, Yoongi miért került szóba.

– Ne mondd, hogy te nem tudtad! Szerelmesek voltak egymásba, de egyikük sem mert lépni!

– Hmm! Azt tudom, hogy Yoongi szerette... azért is költözött el külföldre, mert nem bírta nézni, hogy a testvérével boldog, de Jimin?

– Mi van velem?

Jimin csípőjére tekert törölközővel állt meg a konyha ajtajában. A két fiú teljesen megdöbbent a fiú sovány teste láttán, és azon, hogy nem hallották a víz csobogását. Szomorúan, lesokkolódva járatták végig rajta szemüket mind a ketten! Reggel még azt remélték, jobban van a barátjuk, erre a mostani állapota... és az, amit Jin észrevett...

– Jimin, te vérzel! – Jin bepánikolva, megemelt hangon visított, majd félve állt fel, és lépett a kába fiú elé, felhúzta az anyagot, és akkor kezdett csak megvilágosodni. – Ezt miért?

Nem is érezte, de a könnyei már potyogtak döbbent arcán. Hopi olyan gyorsan állt fel a konyhaszékről, hogy az nagy robajjal el is dőlt. A döbbent csendben annak a hirtelen hangja, és Jimin friss vágásainak látványa a combján szinte sokkolta őket! Meghökkenve, meredten álltak, félve attól, hogy ők már nem tudnak segíteni! Túl kevesek ahhoz, hogy Jimin újra jól legyen!