Az ajtónál megtorpantam, földbe gyökerezett a lábam! Szandra volt a szobában, és Tomot ölelgette!

Épp fordultam volna vissza, hogy elmenjek, elrohanjak innen, – a könnyeim marták a szemeim: miért történik ez velem? – amikor egy nagyobb darab fickó hátbaveregetett. A meglepetéstől fel is nyikkantam! Nálam is magasabb volt, kigyúrt behemót, tele tetoválással!

– Miért állsz itt az ajtóban? Gyere be! Biztos te vagy Andy! Matt vagyok, Szandra párja!

Nyújtotta felém a kezét vigyorogva. Biztos látta rajtam, hogy nem igazán vagyok rózsás kedvemben, próbált felvidítani, ami az előző kijelentésével sikerült is. Akkora kő esett le a szívemről, hogy azzal akár egy folyót is el lehetett volna rekeszteni! Matt felé fordultam, és mosolyogva üdvözöltem:

– Szia, igen Andy vagyok! De te honnan ismersz?

– Hogyne ismernélek? Bár csak hallottam rólad, hogy milyen szép vagy pasi létedre, és tökéletes párja lennél Tomnak! Bár ez Szandra elmélete. – mondta kacagva. – Először ő említett, utána meg Tom is többször beszélt rólad.

Én csak hallgattam boldogsággal a szívemben, és az ablakon át őt figyeltem. A pillangós gyomoreffekt újra előjött! Lehet, ő is ezt érzi? A gondolataimból Matt rázott fel.

– Na, mire várunk? – és nyitotta is az ajtót.

Ahogy beléptünk, Tom egyből felém fordult és mosolygott, én meg szégyelltem magam! Nagyon szégyelltem!

– Szia, Szandra! – üdvözöltem mosolyogva a lányt, majd szerelmem felé fordultam, nem foglalkozva vele. – Tom, gyere, egyél, mert újra elhűl!

Elétettem az ételt a már odakészített tálcára. Majd mivel nem vagyok bunkó, Szandra és Matt felé fordultam, akik összeborulva, mosolyogva (vagy inkább vigyorogva?) minket figyeltek.

– A fürdés miatt későn eszik, ezért siettem tálalni neki az ételt! Ne haragudjatok, ha bunkó voltam!

A „fürdés" szó hallatán Tom leejtette a kanalat, és felszisszent, én meg önelégülten mosolyogtam.

– Forró a leves, Tom? – fordultam ártatlan arccal, mégis csibész tekintettel szerelmem felé.

Ő csak fenyegetőn nézett, és bólogatott vissza rám! A lényeg, hogy revansot vettem! Hogy miért? Lehet hülyeség, de én féltékeny voltam Szandrára!

– Szia, Andy! Mi is hoztunk neki szendvicset, meg gyümölcsöt, de mondta a hősünk, hogy te már melegítesz neki. Olyan jó, hogy gondoskodsz te is róla! Én a bárt viszem tovább Mattel, így kevesebb időm jut rá! Pedig neki köszönhetem, hogy nem én fekszem itt! – Szandra szomorú és hálás fekete szemeivel nézett Tomra.

– Mi történt pontosan? Elmesélitek nekem, a nyomozó semmit sem mondott! Vagy csak én nem figyeltem rá eléggé! – mondtam merengve.

Tényleg érdekelne, hogy került a szerelmem ide!

– Nyomi nyomozó? Ő mondta el, hogy itt vagyok? – kérdezte Tom elég furcsa hangon.– Hol találkoztatok?

Az evést is abbahagyta, és mereven figyelt rám. Csak nem féltékeny? Ez jólesett!

– Bejött az irodámba, mert nem vettem fel vele a kapcsolatot, pedig többször hívott. Akkor mondta el, hogy mi történt! De őszintén: nem is hallottam, csak azt, hogy lövés ért! És akkor én... A többit tudod, mert itt vagyok! – mondtam mosolyogva, hogy megnyugodjon, mire ő is visszamosolygott rám.

– Értem! Itt a maradék levesem, gyere, Andy, egyél te is!

Nyújtotta felém a tányért, amit el is vettem, és álló helyzetben el is kezdtem lapátolni magamba. Farkaséhes voltam! A közös fürdőzés éhessé tett! A gondolatra újra pezsgett a vérem, és a farkam életre kelt! Olyan gyorsan ültem le, hogy a szobában lévők csak lestek, mi történt hirtelen velem! Én rájuk sem néztem zavaromban csak ettem tovább. Biztos azt gondolták, megcsípett a cecelégy!

– Ti aztán jól megvagytok egymással, ha már egy tányérból esztek, és ennek én szívből örülök! – mondta Szandra őszinte mosollyal. – A rabló ismerte Tomot a környékről, és mivel miatta meghiúsult a rablás, bosszúból a bárban duhajkodott. Mikor Tom odaért, még jobban begőzölt. Vele ugyan nem bírt, mert pár ütéssel leterítette, de annál a mocsoknál fegyver volt, és rálőtt! Matt városon kívül volt, így őt nem tudtam hívni!

Potyogtak a könnyei, úgy mesélte el a történteket, mintha magát hibáztatná. Sajnáltam őt is, hogy ilyen szituációba csöppent! Tom is szótlanul ült az ágyon, kereste a szavakat, mit is mondhatna.

– Ne hibáztasd magad, nem a te hibád! Nem lett komolyabb bajom! És ha jól megy minden, két nap múlva mehetek is innen haza, vagy... – és itt rám nézett, én pedig bátorító mosolyt küldtem felé – vagy Andyhez.

– Ez igen! Kurvára örülök nektek, fiúk! – mondta Matt. – Így már nyugodtabb leszek, mert mindig féltékeny voltam Tomra! Hiába mondta Szandra, hogy már nincs köztük semmi, a kis ördög nem hagyott nyugodni! Nem egy kapcsolatot kezdtek el évek múlva újra! Sőt, az sem nyugtatott meg, amikor arról mesélt, hogy Andy milyen szép pasi, és Tomnak ezer százalék, hogy tetszik!

Hadarta el egy szuszra Matt. Én csak ott kaptam fel a fejem, amikor azt mondta épp, hogy már nincsenek együtt. Akkor jól éreztem! Ők valamikor egy pár voltak, de már nem. Mi is egy pár leszünk, vagy már azok vagyunk? Ezeken morfondíroztam, amikor Tom megsimogatta a kezem, áramütésként hatva rám.

– Egyél, Andy! Itt a szecsuani! – mondta mosolyogva, én meg szó nélkül vettem el, és kezdtem enni.

A látogatás hamar véget ért, így Szandra és Matt mentek is haza, vagy a bárba. Nem is tudom, nem figyeltem rájuk. Kint már sötét volt, és láttam szerelmemen, hogy fáradt. Elkísértem a mosdóig, és míg ott volt, én az ágyát raktam rendbe, hogy kényelmesen pihenhessen. Ahogy végzett, be is bújt az ágyba, kényelembe helyezve magát.

– Gyere ide mellém, Andy! – simított az ágyra maga mellett. – Ugye, nem mész el, itt maradsz velem? – kérdezte aggódással a szemeiben.

Most komolyan, erre mit lehetne mondani?

– Ha szeretnéd, maradok! – mondtam, és közben örültem, amiért vele, mellette lehetek, és ezt szeretné ő is.

Lassan mellébújtam, arra az oldalára, amelyik nem volt bekötve, ő pedig fejét a mellkasomra hajtotta.

– Tudom, hogy váratlanul ért Matt kijelentése, de hogy tudd: nem voltam szerelmes Szandrába, sőt egy lányba sem, és senkibe sem soha! Alibi csajaim voltak tizenkilenc éves korom óta, amikor kiderült, hogy meleg vagyok. A szövetség, ahol bokszoltam, nem tolerálta akkor még az ilyen dolgokat, én pedig imádtam bokszolni, mert jó voltam benne, így azt hittem, jó döntést hozok. Sajnos, nem így lett! Magányos voltam nagyon!

Hirtelen jött vallomása, vagy minek is hívjam, nagyon meglepett! Szorosabban öleltem magamhoz, vigyázva a sebére, és megcsókoltam a fejét.

– A másság senkinek sem egyszerű! Nekem ugyan nincs, és nem is volt családom, mégis voltak nehéz pillanataim! Lásd: halloween éjszakája! – mondtam neki nevetve.

Erre ő felkapta a fejét, mellkasomra téve kezeit nézett a szemembe!

– Elmeséled, mi történt akkor éjszaka? Miért voltál a giminél?

– Persze! Egy fatális tévedés volt! A gimi mellett van az irodám, és Lewisra, a főnökömre vártam. Sokáig dolgoztunk, és vacsorázni indultunk. Azon ügyködtem épp, hogy rázzam le. Semmi kedvem sem volt ahhoz a bájgúnárhoz! A többit már tudod!

– Szerintem, az a sors volt! A sors sodort pont oda, ahol a bár van! – a szemei mosolyogtak rám, és én annyira boldognak éreztem magam!

A sors? Lehetséges, hogy igaza van! Összehozott két magányos lelket, szívet! Mind a ketten másra sem vágytunk, csakis egy társra, aki olyan, mint mi! Mintha mi valami rosszat tettünk volna, rosszak lennénk! Nem! Mi is emberek vagyunk, ugyanúgy érzünk! Mi is szerethetünk, bár a mi esetünkben kevés a toleráns ember. Bár már jóval több, mint öt éve!

Felemeltem a fejem, és a szájára tapadtam! Ízleltem újra telt, puha ajkait, nem sürgetett senki, volt időnk egymás ajkával játszani. Egy darabig tényleg elég is volt a kóstoló, de Tom is többre vágyott már! Feljebb mászott, a tarkómat elkapta, és úgy mélyítette el a csókunkat, harapdálta, tépte a számat, nyelve az enyémmel vívott csatát. Majd hirtelen abbahagyta, és lihegve nézett az arcomra. Szája sarkából egy rafinált kis mosolyt láttam kunkorodni.

– Jó éjt, Andy!

Apró puszit nyomott a számra, majd visszabújva a mellkasomra kuncogott. Mi volt ez?

– Nem tudom, miért büntetsz! Rosszat tettem? – visítani tudtam volna, annyira tanácstalan voltam, komolyan, dunsztom sem volt, mit tettem!

– Evés közben a "fürdést" emlegetni nem gondolod, hogy kellemetlen?

Basszus! Így vett rajtam bosszút!

A megkönnyebbüléstől nagy kő esett le a szívemről, és felnevettem.

– Szóval azért! – kacagtam még mindig.

– Igen! Nem sokkal előtte egyeztünk meg, hogy azt a szót hanyagoljuk, de te, gonosz szépfiú, mégis kimondtad! – mondta nevetve.

Annyira gyönyörű, ahogy nevet, a hangja, az arca mindene! Újra magamhoz szorítva egy csókot nyomtam a hullámos hajára, és álomba ringattam.