🔞

– Tudom, drágám! – mondtam kacéran beharapva a szám szélét. – Merre is van a fürdőszoba?

Kérdésemre megfagyott, vagy inkább szikrázott a levegő, hirtelen én mind a két jelenséget érzékeltem! Szerelmem úgy folyt le a bárszékről, mint ahogy a patak csörgedezik a sziklák között, és még a lába is hullámzott, bár az a "fürdő "szó utóhatása lehetett! Kábultan sétált hozzám, és a szemei szikrákat szórtak! Ha nem tudnám, mitől, akár meg is ijednék tőle! Ahogy hozzámért, testem egyből reagált az érintésére, farkam már keményen, izgatottan várta a nadrágomból szabadulás pillanatát! Ő is hasonlóan feszengett, mint én, miközben a szemembe nézett, és ráérősen simogatta az arcomat a gyönyörű, nyúlánk ujjaival, amelyek látványától is forrott a vérem! Körberajzolta velük a szemem, a szemöldököm, majd a szám vonalát. Nem szólt semmit, és nem is kellett! Arcomról az államon át nyakamra, majd fülemre tévedtek játékos ujjai. Én ezt behunyt szemmel élveztem! Mit fognak még csinálni velem ezek a játékos ujjak? Amikor egy nagy sóhaj hagyta el a szám, ő hüvelykujjával az ajkam kezdte el simogatni.

Én mivel tapasztalatlan voltam, alig bírtam magam türtőztetni, féltem, hogy idő előtt orgazmusom lesz újra! Na, ez kurva ciki lenne! Lassan kinyitottam a szemeim, és nyúltam felé, hogy én is feltérképezzem az arca, teste minden négyzetmilliméterét! Ő elkapta kezem, és ujjaimat kezdte szájával cirógatni, és közben végig a szemembe nézett.

– Most nem fogom hagyni, drágám, hogy ünneprontó legyél! – mondta cinkos mosollyal, majd belecsókolt a tenyerembe.

Felkuncogtam, annyira jólesett, ahogy arcszőre csiklandozta azt, ám másik kezemmel hirtelen mégis elkaptam az állát.

– Sajnálom, drágám! – mondtam neki komoly, rezzenéstelen arccal.

Ő lefagyott! Nevetni tudtam volna az arcán, ahogy értetlenül nézett rám! Biztos azon agyalt, hogy nem vagyok normális! Mondtam már, hogy szeretem kicsit húzni? Lehet, a tűzzel játszom, de ezt nem hagyhattam ki!

– Fürdés előtt vízálló tapaszt kell felrakni!

Kezdtem is az ingét szépen, komótosan kigombolni, ügyelve arra, hogy minden gombnál meg-megcirógassam, simítsam istenien puha, illatos bőrét. Ő újra felhördült, mint a kórházban, amikor már az ingéből szabadítottam ki. Lágy csókokat nyomtam a bőrére, ahol hirtelen értem. Ő lehunyt szemmel élvezte! Tudom, hogy gonosz vagyok, de az egészsége az első! Amikor elléptem tőle, a szeme úgy pattant fel, mint a teniszlabda szerválás után!

– Hozom a tapaszt! – és indultam is a táskához.

– Imádom, hogy te mindenre gondolsz, – mondta szerelmem kótyagosan – csak az időzítéssel vannak problémáim!

– Tudom, drágám, és ne haragudj rám! – válaszoltam gyorsan, ahogy hozzáléptem a tapaszokkal, hogy ne húzzam tovább az agyát. – Ez tényleg fontos, és ígérem, kárpótollak!

Közben úgy vigyorogtam rá, mint akit épp baszni visznek! És tényleg!

– Semmi baj, szépségem, – simogatta meg az arcom – csak tényleg az időzítéssel volt gond!

Elkapta a szabad kezem, és az ágyékához húzta. Akkor értettem meg, mennyire szemét módon viselkedtem vele! Röstelltem magam nagyon! Csendben, óvatosan levettem a kórházi kötést sebeiről, lekezeltem, majd a tapaszt rátettem. Az egész nem tartott ugyan öt percnél tovább, de nekem a csend, és a bennem dúló lelkifurdalás miatt óráknak tűnt! Amikor a hátán lévő sebbel is végeztem, gyorsan levettem a pulóverem, és úgy bújtam hozzá, hogy hátulról átöleltem.

– Tom! Azt szerettem volna, hogy ne legyen bajod, és kényelmes is legyen! Hidd el, nem így terveztem!

Leheletem cirógatta a fülét, és ő újra szaporábban vette a levegőt. Nyelvemmel cimpáját végignyaltam, le a nyakáig. Kezemmel a mellkasát simogattam, az izmai valami fantasztikusak! Mikor a melléhez értem, megfogta a karom, és maga elé fordított!

– Van még valami, amit csinálnod kell, szépségem? – kérdezte vágytól szikrázó szemmel.

– Van! – mondtam cinkosan. Fuu, hogy én milyen szemét vagyok! – Vizet kell engedni a kádba! És... – összevont szemöldökkel méregetett – ki kell elégítselek!

Az imádott hörgése most sem maradt el! Olyan hirtelen, és olyan gyorsan tapadt a számra, hogy én csak nyikkantam egyet a karjaiban! Úgy csókolt, hogy véletlenül se tudjak egy szót se szólni, és úgy ölelt, hogy menekülni se legyen esélyem! De én már nem is akartam mást, csakis őt akartam érezni, csókolni, és vele együtt élvezni! Hirtelen kapott fel az ölébe, annyi időm volt, hogy a lábaim a csípőjére fonjam! Ahogy cipelt, ölét hozzám dörgölte, és egyszerre nyögtünk bele a csókba. A fürdőbe érve csak addig engedett el, amíg a csapot megnyitotta.

Mikor előttem állt ismét, én nyúltam felé, elkapva nadrágja szélét, lassan lefejtettem róla, a szemkontaktust nem megszakítva. Ahogy felbukkant oltári farka, egyből marokra fogtam, és semmi bevezető nélkül rántottam rajta egyet! Ő a kéjtől megremegett, majd felém nyúlt, és a tarkómnál fogva rántotta magához a fejemet. Míg esztelen módon csókolóztunk, nem vettem le farkáról a kezemet, és ő is kiszabadította kényelmetlen fogságából az enyémet. Pár pillanat, és én is meztelenül álltam előtte! Rámarkolt ő is tagomra, és mint én, rántott rajta egyet. A hirtelen rám tört kéjes érzéstől a vállába fúrtam arcom, és úgy nyögtem. Most Tom vette kezébe a gyeplőt, mert mire feleszméltem, már előttem térdelt, és a makkomat csókolta, nyalogatta. Én az ájulás határán álltam, mert ilyet még nem éreztem! Miközben egyre intenzívebben szopott, a fenekem markolta, masszírozta. Bár a rózsaszín köd ellepte az agyam, és tetszett a nyelve és a szája váltott játéka, nem akartam így, ilyen gyorsan elmenni! Lenéztem rá, ahogy játszott rajtam, akkorát rándult a farkam, hogy azt hittem, elmegyek! Tom azonban elszorította tagom a tövénél, így húzva az aktust. Hajába markoltam, jelezvén, hogy álljon fel.

Lassan megszívta, még mielőtt kiengedett volna a szájából, én meg csak remegő lábakkal álltam előtte. Megsimogatta a combom, farpofáim, a hasam, v vonalam, ahogy lábra állt újra, engem ezzel is az őrületbe kergetve! Tarkójánál elkaptam, és most én faltam a száját! Saját ízem érezni rajta, valami fantasztikusan izgató érzés! Úgy csókoltam, ahogy még eddig nem! Mikor elvált tőlem, szinte toporzékoltam!

– Kész a víz, szépségem! Gyerünk fürdeni! – kacsintott rám szerelmem, és most ő volt az ünneprontó, amit én nem is hagytam szó nélkül...