– Igen, bármit ehet, csak csípőset még ne nagyon, pár napig! – válaszolt a nővér egyből, majd intett szerelmem felé, és ki is ment.

Végre újra kettesben maradtunk! Miután lepakoltam a dobozokat, és levettem a kabátom, Tomhoz léptem, aki már az ágy szélén ült. Hirtelen elkapott az izgalom, ahogy felé fordultam! Szívem szerint ott helyben letepertem volna, már annyira vágytam rá! Ágyékom mocorgott is, pedig még csak hozzá se értem! Mit vált ki belőlem ez a pasi? Ilyet eddig még nem tapasztaltam soha! Ő is így érezhette magát, mert ahogy a közelébe értem, abban a pillanatban a karomnál fogva rántott a lábai közé! A levegőm beszorult hirtelen mozdulatától, de engedelmesen álltam a sarat, és lesz, ami lesz alapon, sodródtam az árral.

– Otthon is voltál, Andy? – kérdezte, hol a nyelvével, hol a leheletével cirógatva a fülemet.

Engem teljesen ki is csinált ezzel a játékával!

– Nem! Dehogy voltam otthon! Miből gondoltad? – kérdeztem nagy sóhajok között, a fejemet hátrahajtva.

– Kabát nélkül mentél el, de vissza már abban jöttél!

Lefagytam! Ennyire figyel ő is rám? Talán, de csak talán... Nem tudtam már gondolkodni a nyelve játékától, pedig csak a fülemmel, és a nyakammal játszott! Mi lesz, ha...

– A kórház melletti butikban vettem! Úgy szaladtam, hogy a sajátom az irodában hagytam! –
válaszoltam kérdésére lehunyt szemmel.

Épp nyitottam volna a szám, de nem jött már ki rajta egy szó sem, mert Tom a hozzá méltó erővel kapott el újra (végre), és úgy csókolt, mintha attól félne: ez az utolsó csókunk, vagy megzavar minket valaki! Teljesen hozzásimultam, ügyelve a mellkasára, nyaka köré fontam a karom, és lehajoltam hozzá, viszonozva, később elmélyítve a csókot! Nyelvünk a már korábbról ismert ritmust járta egymás szájában. Én néhol a szája szélét haraptam vagy szívtam meg, amire ő olyanokat nyögött, amitől azt hittem, menten száraz orgazmusom lesz! Ő sem kímélt ám engem, adok-kapok játékot játszottunk egymással!

Azt nem tudom, mennyi ideig csókoltuk egymást, és akkor nem is érdekelt más, csakis ő!
Az idő megállt ott, ahol csak mi ketten voltunk!

Én szakadtam el tőle előbb, homlokom a fején pihentettem, és úgy pihegtünk mind a ketten.
Mikor ránéztem, és megláttam kipirosodott, most még teltebb ajkát, a gyomromban életre keltek a pillangók! Hallani már hallottam róla, de érezni ez az első alkalom, hogy érzem is!

– Andy! Mondták már neked, hogy ünneprontó vagy? – kérdezte szerelmem rekedt baritonján kissé durcásan.

Én csak mosolyogtam rajta, mert tudtam, mire céloz ezzel. Adtam egy csepp csókot a szájára, még a nyelvem is bedugtam, és elváltam tőle, egy lépést hátralépve. Ő fújtatott a hirtelen kezdett és befejezett akcióm miatt!

– Nem, Tom! Te vagy az első! Vigyáznod kell magadra, hogy két nap múlva hazajöhess velem! Mindent úgy kell csinálnod, ahogy Margó, és az orvos előírta! – mondtam ellenvetést nem tűrő hangon, és hangosan nevettem az arcán, mert arra minden rá volt ám írva: a csalódottság és az izgalom is!

– Legyen, Andy! De akkor már biztos, hogy nem szabadulsz tőlem! – kacsintott rám kéjesen csillogó, csokiszínű szemeivel.

Én meg csak bámultam rá a szám szélét beharapva! Már említettem, hogy kicsinál ez a pasi? Biztosan! De akkor is elmondom megint: végem van tőle!

– Egyél, Tom! Elhűl az étel, és nem tudom, hol lehet melegíteni! – próbáltam más irányba terelni a figyelmét.

– Margó biztosan segítene, de én előbb fürdeni szeretnék! Koszosnak érzem magam, meg büdösnek! – mondta ő, akitől lassan az eszemet vesztem.

Csoki szemeiben újra úgy csillant az a pajkos csillag, hogy hirtelen köpni, nyelni nem tudtam a kijelentésén, csak lefuttattam a fejemben a lehetséges végkimenetelek hosszú listáját, de mindnek az lett az eredménye, hogy... nekem végem van!

– Rendben! Segítek! Bár szerintem nem vagy büdös! Én imádom az illatod! – mondtam három oktávval magasabb hangon.

Nem gondolkodtam azon, mit mondtam az előbb, agyamat ugyanis ellepte a rózsaszín köd,
és persze az izgalomtól a nadrágom is vészesen feszített! Ha nem segítek magamon...

– Én nem vagyok szégyenlős! Felőlem rendben! – mondta szerelmem, és esküszöm, az a csillag a szemében, és a pajkos mosoly az arcán csakis nekem szólt, és már ott is maradt!
Ez persze engem büszkeséggel, és újabb izgalommal töltött el!

– Akkor kezdjünk neki! A tisztálkodó szereid hol vannak? – kérdeztem hátat fordítva neki, nehogy lássa a "kisebb" gondomat.

– Az alsó szekrényben elvileg van minden. – mondta, és próbált is lemászni az ágyról, hogy segíthessen nekem.

Szerencsére gyorsan a segítségére siettem, mert a többnapos ágyban fekvés igencsak legyengítette! Átkaroltam a derekát, – éreztem is, hogy sokat fogyott, a szívem majd megszakadt érte – úgy támogattam a fürdő felé. Végig mellette sétáltam, segítettem neki.

A fürdőben az arra szánt székre ültettem, miután levettem róla azt a gusztustalan kórházi hálóinget, amelyből formás, izmos feneke, és ékessége is kilátszott! Na, ez igazi büntetés volt nekem, ugyanis kurva nehezemre esett, hogy ne stíröljem gyönyörű, és egyáltalán nem kicsi farkát, amely ugyanúgy ágaskodott, mint az enyém! Szivacsot, tusfürdőt készítettem a kezem ügyébe, hogy minél hamarabb végezzek! Esküszöm, én mazochista vagyok! Hogy fogom magam türtőztetni, azt nem tudom!

– Andy, nem mintha bánnám, hogy ilyen állapotban látsz engem, sőt... így már tudod, milyen reakciókat váltasz ki belőlem, de ha zavar, vagy neked ez gyors, menj ki nyugodtan! Megoldom egyedül! Bár jobban örülnék neki, ha te mosdatnál le a gyönyörű kezeiddel engem! – mondta olyan halkan és szerényen, hogy biztos voltam benne, amit terveztem, véghez is viszem!

Még mindig háttal álltam, és nem reagáltam egyből! Majd mikor lassan felé fordultam, láttam vággyal és reménnyel teli csoki szemeit. Azt is láttam rajta, hogy komolyan beszél! Úristen, ő is vágyik rám!

Akkor egy hirtelen gondolattól vezérelve, miután felé fordultam, én is vetkőzni kezdtem!
Tom szemei kiakadtak, és végig hang nélkül figyelte, ahogy én is meztelenre vetkőztem!
Életemben még sohasem csináltam semmi hülyeséget, most jött el ennek is az ideje! Minden mozdulatomat ugyanolyan sóvárgással figyelte, mint ahogy én őt! Lassan sétáltam oda hozzá! Először egy tál vagy lavórszerű edénybe meleg, de nem forró vizet engedtem, tusfürdőt tettem bele, majd még mindig döbbent szerelmemet a szivacs segítségével óvatosan mosdatni kezdtem! Lassan nyomtam a csodálatos, barna bőrére a szivacsból a vizet, miközben figyeltem, ahogy izmain a hab végigfolyik. Gyengéden dörzsöltem csak, és néha Tom arcára néztem! Behunyt szemmel, szapora légzéssel tűrte.

– Gyönyörű vagy, Tom! – mondtam ki, ami abban a pillanatban az eszembe jutott, mire ő felkapta a fejét, és rám mosolygott!

– Te vagy a gyönyörű, Andy, és ezt már akkor láttam, amikor megláttalak ott, a sikátorban! Ahogy félmeztelenül felálltál, hogy magadért kiállj... Makacs voltál, és őszinte, és én azóta sem tudtalak kiverni a fejemből!

Ez a hirtelen vallomás tőle! Úristen, ő is azt érzi, érezheti, mint én! Tovább már nem is gondolkodtam, és mivel a gyönyörű felsőteste már le volt mosva, hirtelen elé térdeltem, így arcunk egy magasságban volt, mire ő remegő kezeivel felém nyúlt...