A harmónikus hangulatnak egy nővérke vetett véget. Egy nővérke, aki pasi, és ahogy Tom meglátta, majdnem megfulladt a kávétól. Sápadt, remegő szájjal nézte. Én is szemügyre vettem az alacsony, szőke, zöldszemű, vele egyidős férfit. Nem volt csúnya, sőt!

– Frank? – szólította meg kérdő hangsúllyal szerelmem.

Láttam rajta, hogy nem igazán örül a váratlan találkozásnak, sőt, kellemetlennek is érezte a szitut, ahogy nézte a férfit, és a szavakat kereste! Én mit éreztem? Féltékenységet? Igen, bár nem tudtam, ki ő, mégis a zsigereimben éreztem, hogy nem családtag. Kíváncsian figyeltem, nem akartam közbeavatkozni, akármi is lesz! Úgyis megtudok idővel mindent! Pár percig csendben: Tom meglepve, Frank mosolyogva nézték egymást. Én komolyan feleslegesnek, és rosszul is éreztem ott magam! Készültem is elmenni onnan!

– Szia, Tom! – mondta a férfi harsányan, ami még jobban zavart. – Már a név is gyanús volt, amikor megláttam, így a kíváncsiság hozott ide. Tegnap kezdtem ebben a kórházban, és milyen véletlen, hogy te itt vagy! Vagy talán a sors, hogy újra találkozunk?

Lépett oda szerelmemhez, és nyúlt felé, hogy megsimogassa az arcát, de ő elhúzódott tőle, mire lemondóan letette a kezét, és hátralépett.

– Azt az infót kaptam, hogy holnap hazamész, ha mindent rendben találnak. Látom, enni eszel rendesen, és már nem az ágyban fekszel, pedig tegnapig fel sem keltél onnan, ahogy hallottam. – ezt elég halkan mondta, mintha gondolkodna, mi lehet a hirtelen változás oka. Vagy ki! – Akkor ma segítek neked fürdeni! – tette hozzá vigyorogva.

Na, itt már ordítani tudtam volna! Ő fogja a szerelmemet fürdetni? Nem! Ezt nem engedem! De mire szólhattam volna, Tom magához tért a hirtelen ámulatból.

– Arra semmi szükség, Frank! – mondta mély, lemondó hangon. – Itt a párom, és ő segít nekem!

Rám nézett, és arcán egyből széles mosoly terült el. Bár boldoggá tettek a szavai, a féltékenység szörnyetege mégis ébredezett bennem!

– Oh! – mondta Frank csodálkozva. – Neked párod van? – kérdezte úgy, mint aki nem akarja elhinni a hallottakat, mintha kételkedne benne, majd felém fordult. – Te lennél Tom barátja?

És végig is nézett rajtam, végigmért rendesen, zavarba is jöttem tőle.

– Nem tudom, miért hihetetlen az, amit mondtam, de örülnék neki, ha nem mustrálnád így Andyt! Nem a húspiacon vagy! – emelte fel a hangját Tom.

– Csak azért hihetetlen, mert tíz éve még titkoltad, hogy biszex vagy, most meg felvállalod a pasidat! Bár tíz év kurva sok idő, meg az is lehet, hogy csak én nem tetszettem neked eléggé.

Én csak füleltem, és próbáltam összerakni a hallottakat. Ami biztos, hogy tíz éve ők együtt voltak, és Tom nem meleg, hanem biszex. Ez most jó vagy sem? Na, ezt még átgondolom, ha ennek a beszélgetésnek vége! Csendben figyeltem tovább.

– Ahogy látom, eléggé harmónikus kapcsolatban vagytok! Ennek örülök! Végre van melletted valaki! – mondta Frank, de mintha féltékenységet hallottam volna ki a hangjából.

– Igen, Frank! Jók vagyunk együtt! Ha lehet, legközelebb csak akkor gyere be, ha nagyon szükséges! Nem igazán örülök ennek a találkozásnak, és Andyt sem akarom kellemetlen helyzetbe hozni!

Fuu! Ezért szeretem őt! Ezért is! Ahogy beszél, kimérten, mégis udvariasan, ehhez tehetség kell! Mondandója után felém fordulva nyújtotta át a kávés poharat, és megfogta a bal kezem. Nem is foglalkozott többet az "ismerősével".

– Rendben, Tom. Akkor gyógyulj meg minél hamarabb, és sok boldogságot kívánok nektek!

Ezzel ki is indult a szobából, de az ajtóból még visszanézett ránk, mintha megerősítésre lett volna szüksége arról, amit szerelmem az imént mondott. Mi pedig nem is foglalkoztunk már vele! Ahogy kiment, mi csak ültünk csendben, és folytattuk a reggelinket. Én nem kérdeztem semmit, nem akartam hárpiának tűnni!

– Andy! – nézett rám Tom, bennem pedig az ütő is megállt, olyan komoly hangon szólított meg. – Frank volt az első, és egyben az egyetlen férfi, akihez közöm volt, amióta tudom, hogy más vagyok! Fiatalok voltunk, és...

Le akartam inteni, hogy nem kell elmondania, de ő folytatta.

– Ő ugyan azt mondta, hogy biszex vagyok, de én nem tartom annak magam. Már nem! Fiatalon is, és miután kiderült a nemi identitásom, azóta is fordultak meg nők az ágyamban, és nem azért, mert annyira akartam, hanem mert az volt az elvárás! A szövetség nem nézte volna jó szemmel, ha kiderül, hogy meleg vagyok! Pedig az vagyok! Ez akkor lett száz százalékos, amikor téged megláttalak a sikátorban! Azóta biztosan tudom! Ilyen érzéseket még egy férfi sem váltott ki belőlem! Sőt, nő sem, soha!

Nekem, hiába tűnik lányosnak, potyogtak a könnyeim, annyira jólestek a szavai, hogy ugyanazt érzi, mint én!

– Az előbb, amikor Frank a fürdést említette, semmi olyan reakciót nem éreztem, mint amikor te mondod ki! Tényleg, Szandráék előtt miért? – kérdezte, és rám nézett egy cinkos mosollyal.

– Őszintén? – ő bólintott. – Azért, mert féltékeny voltam!

Lehajtottam a fejem, annyira szégyelltem magam, és jogosan! Hogy lehettem féltékeny, amikor még csak azt sem tudtam, akkor mik vagyunk mi egymásnak? Szerelmem csak megszorította a kezem.

– Tudom, hogy ciki, de én akkor azt éreztem, és most is!

A fejem felemeltem, és figyeltem a reakcióját, hogy ez kellemetlen-e neki, vagy talán bánja. Mosolyogva nézett rám, és a kezem egy pillanatra sem engedte el. Ez jó jel!

– Tudom, hogy miről beszélsz! Én a nyomi nyomozóra voltam nagyon féltékeny, és ő még flörtölt is veled! Te viszont nem is foglalkoztál vele, sőt ügyesen le is szerelted akkor! Viszont tegnap, amikor újra szóbajött, hogy tőle tudtad meg, mi történt velem, az szarul esett! Azt hittem hirtelen, hogy amiért én nem kerestelek, vele kezdtél találkozgatni, mert láttam ám Chao bácsi boltjában, hogy néztél rá! – mondta szemrehányóan, amiben igaza is volt!

– Az a nézés akkor nem neki szólt, Tom! Miattad voltam kába! Akkor a csókra azt hittem, hogy álom, egy fantasztikus álom, – hajtottam le a fejem szégyenkezve – és amikor számomra kiderült, hogy valóságos vagy, pont jött ő! Miattad voltam kába!

Ráemeltem a tekintetem, és vágyat láttam gyönyörű csoki szemeiben!

– Hát, az a csók engem is felkavart, Andy! Úgy még senki sem csókolt, és én sem senkit! – mondta Tom zavartan. – Vagyis senkivel sem olyan jó csókolózni, mint veled! Ha lehetne, mást sem csinálnék egész nap!

Én a hallottaktól kábán, pihegve néztem rá egészen addig, amíg ő a hüvelykujjával végig nem simított az alsó ajkamon. Én azt először megpusziltam, majd bekaptam, és a nyelvemmel körkörösen nyalni, szívni kezdtem! Szerelmem felnyüszített, és ficánkolni kezdett a széken. Nálam sem volt más a helyzet, a farmerom hirtelen szűk lett, mert a farkam úgy állt, mint a cövek! Épp hozzá akartam lépni, hogy elkapjam a száját, amikor nyílt az ajtó! Mind a ketten odakaptuk az ajtóra fejünket.

– Jó reggelt, uraim! Öt perc múlva vizit! – szólt egy fiatal nővérke, felrázva minket a mámoros pillanatból.

Mi csak bólogatni tudtunk mind a ketten, és az említett már távozott is. Gyorsan összeszedtük magunkat. Tomot az ágyhoz kísértem, bár annyira ügyes, hogy nem is lett volna rám szüksége, de segíteni akartam. Az asztalt letakarítottam, és vártuk az orvost, aki pár percen belül meg is érkezett.

– Látom, Tom, szépen gyógyul, az értékei is jók! Sőt, az elmúlt két nap alatt nagyon sokat javult! Hallottam Frank nővértől, hogy sétál, nem csak ágyban fekszik! Holnap szeretne hazamenni? Az attól függ, milyen a sebe, és vannak-e fájdalmai. – mondta az idős doki szerelmemnek, és indult is megvizsgálni őt, én pedig végignéztem minden mozdulatát, hátha szükségem lesz majd rá. – A sebe szépen gyógyul, és már nem is annyira sápadt! Én engedélyezem, hogy akár már ma hazamenjen! Viszont van egy feltételem!

Én olyan izgatott lettem, hogy toporogni kezdtem, Tom észre is vette, és finoman megfogta a kezem.

– Mi a feltétele, Doktor úr? – kérdezte szerelmem, miközben gombolta a felsőjét.

– Háromnaponta látni szeretném a sebet, és még mielőtt menekülőre fogná innen, biztosítania kell engem, hogy nem lesz egyedül! Pár hétig ugyanis nem emelhet, nem dolgozhat még! Nem szabad tornáznia, futnia és edzenie sem! A tüdőlövése elég komoly volt, ezért is volt tíz napig altatásban! Ha ezeket megígéri, már ma mehet haza!

Az örömben üröm is volt: mit fog mondani, hova megy haza, és ki ápolja majd? Persze beszéltünk már róla, de dönthetett azóta másképp. Feszülten figyeltem, mit válaszol!

– Doktor úr, ígérem, mindent betartok, jövök ellenőrzésre, és nem fogok dolgozni! A párom majd ápol! – Itt rám is nézett, és kacsintott is hozzá. – És hogy hova megyek haza, hozzá vagy hozzám, még nem döntöttük el!

Ezt úgy mondta a dokinak, hogy végig engem nézett közben! A pillangók csak úgy feszítették a hasam, és komolyan mondom, azt éreztem, ha abban a pillanatban kinyitottam volna a szám, a szoba szivárványszínű pillangókkal lett volna tele! Tudom, nyálas, de nem érdekel, mert szerelmes vagyok, és ma új fejezet nyílt a kapcsolatunkban!