– Hozzak neked valamit? Mire van szükséged? – próbáltam elterelni a gondolataim.

– Rajtad kívül? – hümmögéseket hallatva úgy tett, mint aki nagyon gondolkodik. – Csakis rád, Andy! És egy fürdésre! – mondta vigyorogva.

Azt a életbe! Ha én segítek neki, akkor abból nemcsak fürdés lesz! És ismét a vizualitásom nyert: pillanatok múlva már Tomot láttam magam előtt meztelenül, ahogy a most sápadt, mégis puha bőrét simogatva lemosom... Na, itt vettem erőt magamon, mert nem tudtam, milyen következményekkel járna az én agymenésem! Főleg, mert nem is lennék ellene!

– Vagy nem szeretnél segíteni? – kérdezte Tom az arcomat figyelve. – Akkor szólok az ápolónak!

– Nem kell! Segítek! – vágtam gyorsan a szavába. – Fürödhetsz egyáltalán? – váltam el tőle, és most vettem teljesen szemügyre, hol vannak kötszerek, esetleg csövek!

– Nemsokára bejön a nővérke, majd megkérdezzük tőle! Ha lehet, akkor segítesz nekem, ahogy ígérted! Ha nem, akkor viszont azzal még várnom kell! – végig mosolygott, és engem figyelt, mármint azt, hogy reagálok arra, amit ő szeretne, én meg csak álltam a pillantásait, és mosolyogtam rá!

Ha úgy kell lennie, úgy is lesz! – gondoltam magamban.
De hála istennek, most nem is indult be a fantáziám, vagyis idő nem volt rá, mert be is jött az előbb említett nővérke. Szétrebbentünk, és azonnal ráfigyeltünk!

– Üdvözlöm, nővérke! – álltam fel, és a kezemet nyújtottam felé. – Andy vagyok! Tájékoztatna Tom állapotáról, már amit el is mondhat nekem, nekünk! – mondtam a lehető legudvariasabban, lehengerlő stílusban.

– Üdvözlöm, Andy. Margó vagyok! Örülök, hogy itt van Tom mellett, mert nagyon maga alatt volt! – mondta mosolyogva, és közben kacsintott is a szerelmemre. – Az állapota, ahhoz képest, ahogy behozta a mentő, csoda! Komolyan mondom, kevés esélyt adtak neki még az orvosok is! De mivel erős, sportos férfi, és nagy benne az élni akarás, most itt lehet közöttünk, ilyen bárgyú vigyorral az arcán! – mondta kacagva a negyvenes éveiben járó nővér, aki szimpatikus volt nagyon!

– Mikor fürödhet? Mit ehet? Sétálni kivihetem a kertbe? Mikor mehet haza? – és még ezer kérdés volt a fejemben, amit fel is teszek, ha Margó le nem int.

– Ácsi, lassabban! – mondta kacagva, és közben a kezemet nézte, amellyel úgy fogtam Tomét, mintha sohasem akarnám elengedni! (Mondjuk, én ezt úgy is gondoltam.)

Láttam szép kerek arcán az empátiát! Talán ezért volt szimpi nekem, de ahogy elnéztem, szerelmem is kedvelte.

– Először is: most van egy félórás vizsgálat, kötözés, a katétert ki kell venni, stb. Utána válaszolok mindenre! Addig hozzon valami finomat a párjának! Rendben?

Na, itt ért a döbbenet! Nem amiatt, hogy a párjának hívott, hisz emiatt egyikünk sem vitázott vele. Nem! Az még tetszett is lelkemnek, és ahogy a szó hallatán Tomra lestem, ő is mosolygott, nem volt ellenére a "titulus"! Ami zavart az a...

– Katéter! – kiáltottam fel. – Margó, hol van az a bizonyos katéter?

Biztos sápadt, és igazán ijedt lehettem, mert a kórterem az ők, visításra hajazó nevetésétől volt hangos! Tom nem engedte el a kezem, Margó meg az ágy szélébe kapaszkodott, úgyhogy rezonált körülöttem minden. Én meg csak álltam lefagyva, mint egy bamba borjú!

– Ajj, Andy, rég nevettem így! Olyan sápadt lett, hogyha nem változik a színe két percen belül, Tom mellé kell, hogy fektessem! Na, de mielőtt még örülne: a másik ágyra gondoltam!

Ez a nő gondolatolvasó, vagy talán nyitott könyv vagyok neki, hiszen a gondolattól, hogy mellé fekszem, biztosan vissza is jött a színem.

– Na, végre, most már emberi színe van, csak kezd túl vörös lenni!
Margó komolyan kicsinál engem! Olyan zavarban voltam, hogy el tudtam volna süllyedni! És Tom! Ő csak nézett engem, és még mosolygott is! Rá viszont nem tudtam haragudni, örülök, hogy jól van, jó a kedve, és ez mind miattam. Ezen a gondolatmeneten végighaladva én is mosolyogtam, majd nevettem velük újra!

– Na, szóval Andy, a katéterkérdéshez visszatérve, van egy a mellkasában, és van egy a...

Az ájulás határán álltam ismét! Ha azt mondja, hogy a farkában van, én el is ájulok! Csak nem! Az kínszenvedés egy férfinak! (Sajnos, nekem volt részem benne!)

– ... egy a hóna alatt. – mondta kuncogva.

Mire nekem akkora kő esett le a szívemről, hogy még Tom kezét is megszorítottam megkönnyebbülésemben! Ő még mindig csak cinkosan mosolygott rám! Annyira akarom ezt a pasit, hogy már fáj, ezért is féltem nagyon!

– Köszönöm, Margó, a felvilágosítást! Tudja, nekem sajnos, volt egy medencegyulladásom tizenkétéves koromban, és kaptam katétert! Tudom, milyen kellemetlen, és csak...

Bal kezemmel a tarkómat vakartam zavaromban, lehet nem is voltak kíváncsiak erre az infóra, de akartam, hogy tudjanak róla. Tom ujjaival simogatta a kezem, hogy nyugodjak meg. Annyira jólesett, hogy már nem is bántam a korábbit!

– Féltem Tomot! És az volt bennem, hogy a golyó után még egy katéter is!

Margó is komolyra fordítva a szót válaszolt, és láttam az együttérzést az arcán.

– Sajnálom, Andy, tudom egy gyereknek milyen szenvedés lehet az a betegség és a kezelése is! De szerencsésen túl van rajta, és szép férfi lett magából! A szüleinek is biztosan nehéz volt az az időszak, látván gyermeküket betegen, kiszolgáltatott helyzetben...

– Kórházban hagyott gyerek vagyok, így amíg betegen bent feküdtem, csak egy látogatóm volt, Chao bácsi. – válaszoltam neki egyből, ami meglepetés volt még nekem is, mert senkinek sem szoktam mesélni.

Egyedül a bácsi, és már Tom tud rólam pár dolgot. Nem akartam, hogy akárki is sajnálkozva nézzen rám! A fejemet le is szegtem, mert most sem akartam! Szerelmem továbbra is simogatta a kezem, Margó meg csak felszisszent, hogy valamibe véletlenül beletenyerelt.

– Ne haragudjon, Andy!

Erre én ránéztem, és egyből válaszoltam is, nem akartam lelkiismeret-furdalást okozni neki! Főleg miattam ne érezzen így!

– Semmi gond, nővérke! Nem tudhatta, és nekem ez már a múlt! – mondtam neki őszinte mosollyal az arcomon. – Most viszont Tomra figyeljünk! Minél hamarabb haza akarom vinni!

Ezt olyan eltökélten mondtam, hogy magam is meglepődtem rajta!
De ami igaz, az igaz! Otthon akarom tudni, és vele lenni végre! Együtt vele! És csodával határos módon az ép eszem győzött, nem a vizuális! Rápillantottam az említett szépfiúra, (aki már nem is volt annyira sápadt) és láttam rajta, hogy örül a kijelentésemnek.

– Rendben, Andy! Maga hozzon valami finom ételt, amiben van bőven kalória, hisz erőre kell kapnia a párjának! Addig én is teszem az én dolgom, és evés előtt vagy után jöhet a fürdés is. Arról majd a kezelés után beszélünk! Fél óra az egész! – mondta Margó komolyra fordítva a szót, mire én csak bólintottam, Tom homlokára nyomtam egy csókot, és indultam is finom ételt venni neki.

Már az utcán szedtem a lábaim, és tényleg gyorsan haladtam, mert kabát híján nagyon fáztam, ezért első utam egy butik volt, ahol vettem is magamnak egyet, mert nem akartam megfázni, hogy Tom közelébe se mehessek! A butik után egyből egy ázsiai étterembe, vagy inkább kifőzdébe vettem az irányt, ugyanis azokban az ételekben van bőven kalória. Arra gondoltam, hogy csípősét most nem igazán ehet, így szecsuáni marha mellett döntöttem.
Dupla adagot vettem mindenből, bár lehet nincs is étvágya! Vettem kétféle levest is, és itt szöget ütött a fejembe, hogy szereti-e egyáltalán! Hirtelen ötlettől vezérelve tárcsáztam Chao bácsit, mivel ő is ismeri, hátha tudja, mit szeret! Szerencsére azonnal fel is vette a telefont!

– Szerbusz, Andy fiam! Történt valami? Nem szoktál csak úgy hívni! – kérdezte aggódva a bácsi.

– Semmi sem, – jó ez egy kegyes hazugság, de nem akartam, hogy ideges legyen – csak kíváncsi vagyok, te tudod, Tomnak mi a kedvenc étele, eszik-e ázsiai ételt, levest?

– Mindent szeret az a fiú, és nagyon jó étvágya is van! De miért kérdezed ezt hirtelen? Csak nem te meg ő?

Beléfojtottam a szót, mert sorra is kerültem, meg az idő sem megfelelő, hogy erről beszéljünk.

– Csak meg szeretném lepni! De még beszélünk, Chao bácsi! Viszlát!

Hívást bontottam, és kértem is ki az ételt!

Kicsivel több időbe telt, mire visszaértem, de legalább addigra kész volt a kezelés! Belestem a kis ablakon, mielőtt benyitottam volna, és csak utána léptem be, mire Tom arca fel is ragyogott egyből, ahogy meglátott! Hogy ez nekem, vagy az ételnek szólt, ez abban a pillanatban nem is érdekelt! Csak , és semmi, senki más!

– Andy! Éppen időben! Minden csövet szépen eltávolított a doktor úr, én be is kötöztem! Ha ilyen iramban gyógyul, két nap, és mehet haza! Főleg, hogy ma nagyon jó hangulatban is van! – kacsintott rám a nővérke.

Nagyon örültem neki, hogy hamarosan vihetem haza! És akkor? Mi lesz akkor? Jött is a kérdés, amit elhessegettem egyből, gondoltam, ezen majd agyalok, amikor ott tartunk!

– Köszönöm, Margó! – mondtam neki bájosan, hogy tudja, komolyan is gondolom. - Akkor ehet bármit Tom, ugye?

– Igen! Csak csípőset még pár napig ne nagyon! – válaszolt is egyből, majd intett szerelmem felé, és ki is ment.