– Viszlát, Tom! – intett szerelmem felé. – Egy élmény volt! És a legközelebbi találkozónkon Andyvel remélem, nem lesz ott! – mondta vigyorogva, majd elindult az ajtó felé.

Az ajtó felé haladva szótlan volt a nyomozó, de láttam, éreztem rajta, hogy valami böki a csőrét. Így mivel kurva kíváncsi ember vagyok,...

– Bökje ki, nyomozó, mi piszkálja a csőrét! – kérdeztem meg tőle mosolyogva.

Csak felém pillantott, de a válasszal az ajtóig váratott.

– Csak kíváncsi vagyok, hogy mi van maguk között, és van-e esélyem?

Au, baszd meg! Most jól hallottam? Az Adonisz nyomozó érdeklődik irántam? Ez valami álom, vagy mi a fene? Ennyire megsérült a fejem? Én, a szürke kis senki, Andy bejövök egy ilyen félistennek? Álltam, és néztem rá, mint borjú az új kapura, annyira ledöbbentem! Na, nem azért, mintha akarnék tőle valamit, hanem a tudat, na, értitek!

– Nézze, nyomozó! Most őszinte leszek magával! Az első pillanatban, amikor megláttam önt, egy görög félistennek gondoltam! Igen, tetszett a látvány, de én szerelmes vagyok valakibe!

A nyomozó meredten itta a szavaimat, és még akkor is nehezére esett a válasz, amikor én rég el is köszöntem tőle. Már zártam volna az ajtót, akkor szólt utánam:

– Gondolom, viszonzatlan a szerelem, mert mintha azt mondta volna, hogy kapcsolatban van! És amúgy sem ez volt a kérdésem! Azt kérdeztem, hogy Orrtörő Tom, és maga közt van-e valami?

– Orrtörő Tom? – kérdeztem tőle bambán.

– Ja, igen, ez a gúnyneve Thomasnak. Nem is tudta? – kacagott fel. – Na, akkor maguk biztosan nincsenek együtt, így még én is reménykedhetek! Bár eddig én csak csinibabákkal az oldalán láttam Tomot.

Ezzel most még meg is forgatta bennem azt a tőrt, amit az imént szúrt belém!

– Viszlát, Andy! Majd hívom!

Nem válaszoltam, csak lassan bezártam az ajtót, és indultam vissza a konyhába. Mire is számítottam? Sejtettem, hogy Tom hetero, és vannak, voltak csajai! Ott van Szandra is. Miért vagyok mégis ilyen szomorú, mint akit orrba vágtak? Orrtörő Tom – ez is, ezt miért kellett nekem elmondania? Tudom, hogy bokszol, és nem is gond. Csak nem lejáratni akarja előttem, hogy adjak neki egy esélyt? Na, ezek után, ha egyedül marad a földön, sem kell! Gusztustalan húzás volt tőle!

A konyhába érve a tojás illatától jelzett is a gyomrom, amit ő is meghallott, és mosolyogva fordult felém. Fasza! Most, hogy a francba stíröljem? Úgy döntöttem, ha lesz még alkalmam, alkalmunk, majd kikérdezem. Most örülök annak, ami van!

– Elment a nyomi nyomozó? – kérdezte Tom nevetve.

Csak nem ő is riválist lát a másikban?

– El! És ha már a gúnyneveknél tartunk: Orrtörő Tom? – kacagtam fel én is.

Tom is kacagott, de korántsem volt őszinte a kacaja. Mintha inkább mérges lenne!

– Elmondta az a görény? Én szerettem volna! – mondta lazán, de mégis feszült és mérges volt. – Mit mondott még?

– Az érdekelte, hogy mi van köztünk, és ha semmi, akkor próbálkozni akar.

– Az a mocskos szemét! Ezért még...

Nem volt ideje befejezni, mert megcsörrent a telefonja. Ránézett, és csak lefordította a készüléket, ezzel ignorálva a hívót. Semmi reakciót nem láttam az arcán. Felém fordult újra, és látszott, hogy a szavakkal viaskodik, mit is mondjon nekem. Már kezdtem megsajnálni, így belekezdtem én.

– Nem igazán érdekel, miért ez a neved, vagy a gúnyneved! Majd mesélsz róla, ha úgy gondolod. Semmi sem kötelező! És a nyomozó sem érdekel! – mondtam vigyorogva.

– Ennek örülök! – mondta ő is vigyorogva, de megint félbeszakította a telefon hangja. –Bocsáss meg, ezt inkább felveszem, mert Szandra kitartó! – mondta Tom mosollyal a szája sarkában.

Én hirtelen nem tudtam hová tenni az érzést, ami elfogott! Féltékenység lenne, de miért, hiszen semmi közöm hozzá! De attól még lehetek az, hisz szeretném, ha lenne! Csalódottság, amiért azt a pillanatot megzavarta, amely csak a miénk volt! Bágyadtan a szendvicsemet néztem, már az étvágyam is elment, bármennyire is vágytam rá, de ennél jobban már csak Tomra vágytam!

– Együk meg a szendvicset, mert hidegen nem jó! Utána nekem mennem kell, gond van a bárban! – zökkentett ki szerelmem a melankóliámból.

Ráemeltem a tekintetem, apró bólintás után el is kezdtem úgy falni, hogy majdnem meg is fulladtam.

– Lassabban, Andy! Nem eszem meg előled, és még tudok is csinálni neked, bármikor! – mondta kacagva Tom.

Ettől boldogság öntötte el a szívem, mármint attól, hogy újra készít nekem, hiszen ez egy felhívás volt keringőre, és újra találkozunk!

Csendben ettünk tovább, nem kérdezett egyikünk sem. Talán azért, mert lesz folytatás! Tovább már nem tudtam húzni a nyámmogással az időt, így mikor végeztünk a késői vacsorával, Tom indulni készült!

– A szendvics isteni volt, a takarítás az én dolgom! – mondtam mosolyogva, mikor láttam, hogy a mosogató felé tart a tányérjával.

– Rendben, Andy! Legközelebb valami finomabbat készítek neked! – mondta ő is mosolyogva, és nekem teljesen el is ment tőle az eszem!

Az a gyönyörű arc, a csodás színű szemek, teljesen levettek a lábamról!

– Legyen úgy! És köszönök mindent! – válaszoltam kótyagosan.

– Most viszont tényleg mennem kell, aggódom, Szandra hogy boldogul!

Ezt a nevet ha meghallom, esküszöm, a vérnyomásom egyből az egekben van! Csak bólogatni tudtam, annyira csalódott voltam, és indultam is az ajtó felé! Vagyis indultam volna, ha Tom nem ránt vissza, és nem tapad a számra olyan vehemenciával, hogy csak lebénulva engedelmeskedtem a nyelvének, amely most engem hívott táncba!