Szerelmem nem szólt hozzám az este folyamán, egyedül zuhanyozott, amire mióta együtt vagyunk, még nem volt példa, majd egyedül is bújt az ágyba. Gondoltam, időt akar nekem adni a gondolkodásra, vagyis inkább csak reménykedtem benne. Így hát én sem zargattam, zuhany után a nappaliban vackoltam el magam, és egyedül aludtam. Hogy aludtam, az túlzás, mert nehezen jött álom a szememre, csak kattogott az agyam, hiányzott bonbonom illata, szuszogása, jó éjt csókja, és az, hogy a fejét a mellkasomra hajtsa! Éreztem, ha még egy éjszakát nélküle kell töltenem, nekem megszakad a szívem!

Mit kéne tennem? Tom az életem, a mindenem, és az biztos, hogy kell nekem! Ha a nővérem nem fogad el így, ilyen korcsnak, akkor szívfájdalom és lelkifurdalás nélkül fordítok neki hátat! Nem adom fel magam azért, hogy másnak megfeleljek! Hiszen van egy ember, aki engem így akar, és így szeret! Végre döntésre jutottam Mara ügyében, és lassan már el is aludtam volna, amikor felfigyeltem egy neszre. A félhomályba meresztettem a szemem, mire szerelmem állt meg előttem fejét lehajtva, egy kockás pizsamagatyában...

– Mi ez a pizsama?

Basszus, itt áll előttem a szerelmem, én meg egyből a pizsama miatt kérem számon?

– Miért itt alszol, édesem? Azért vettem fel, hogy tudj gondolkodni mellettem. – mutatott a pizsamájára. – Én sem tudok már nélküled aludni...

Mint mondtam, félhomály volt a szobában, de a szomorú szemeit így is láttam.

– Én sem, szerelmem!

Nyújtotta is felém a karját, és én gondolkodás nélkül ugyanígy tettem.

Imádom őt! Tudom, már mondtam...

– Egyedül készültem aludni...

Az éjszaka folyamán egy jó éjt csókon kívül semmi sem történt. Szerelmemmel összebújva, álló dákóval aludtunk, de mint tudjátok, mazochisták vagyunk! Ráadásul hiába az álló cerka, ahogy a drágám a karjaimban tudhattam, pillanatok alatt zuhantam mély álomba.

Reggel jóval korábban keltem, és korábban indultam volna munkába, szerelmem szájára egy lágy csókot leheltem. Hamar végeztem a zuhannyal, még reggelit is készítettem, majd elszántan a munkába igyekeztem. Nehéz nap elé néztem! Gyorsan eltelt a nap, és amit terveztem, azt véghez is vittem! Izgatottan vártam, hogy bonbonnak is elmeséljem, persze ha még kíváncsi rá, vagy rám egyáltalán!

Mikor hazaértem, Tom a nappaliban a földön ülve meredten nézett egy rajzot. Odasétáltam, és csak akkor vettem észre, hogy a könnye patakokba hullott. Mellételepedtem, és átöleltem nyugtatásképp, nem tudtam mi, vagy ki van a képen, hiszen még nem láttam eddig. Gondoltam, a családja lehet, ami miatt ennyire kikészült, és ezt mind én idéztem elő! Rám emelte arcát, majd gyengéden a nyakam köré fonta karját, és már éreztem is a számon a száját. Hiányzott a csókja, hisz szinte hozzám sem szólt, meg sem szólalt a tegnapi vacsora óta. Lágyan játszott az ajkaimmal, közben éreztem könnyeinek sós ízét, és szerelmem a csókunkba hüppögött. Mióta sírhat vajon?

Elvált tőlem kis idő múlva, és egyből kapta is fejét vissza az asztalon pihenő rajzra. Igen, egy rajz volt, amely megríkatta, nem egy családi kép, és ahogy néztem, hirtelen ötlött fel bennem egy emlék... Remegő ujjaimmal nyúltam a rajzért, amely az én rajzom volt: tíz éve készítettem még az intézetben! De hogy került ez ide?

– Ez... ezt én rajzoltam, hogy került ez hozzád?

Végigsimítottam a rajzon, amely egy fiúangyalt ábrázolt, a képzeletbeli szerelmemet – erre itt az igazinál megjelent!

-Én vettem meg, mert annyira megtett. Régebben sűrűn jártam be Mee nénihez, az árvaházba a gyerekeknek adományt, ajándékot vittem. Akkor láttam ezt a képet, amiről úgy gondoltam az én párom, vagy védelmezőm lehet.. Percekig csak álltam mindig előtte. Emlékszem egyszer Mee néni mesélt róla, hogy a fogadott fiúk Andy rajzolta... Újra potyogtak könnyei ahogy a múltra emlékszik, viszont már én is sírtam vele. – Azt is mondta , ha a sors úgy akarja egyszer találkozom vele...Hitte, hogy a lelkem másik fele egyszer váratlanul besétál az életembe. Mee néni már akkor tudtad, hogy mi egy pár, mi lelki társak vagyunk.

Nekem is mesélt a fiúról aki minden alkalommal várom megbabonázva nézte, és egyszer találkozunk..

-Emlékszem rád Tom! Csak épp látni nem láttalak, bár idővel még az is kiderül, hogy találkoztunk már valahol. Lehet épp az intézetben, vagy a szupermarketben.. Egy biztos Mee néninek igaza volt.

-Tudod ezt a képet mindig gondosan őriztem, vigyáztam rá. Mégis mindig előkerült valahogy , ha választás előtt álltam . És nem magamtól vettem most sem elő, mire feljöttem a bárból Hinata itt aludt rajta,én pedig egyből tudtam a választ mindenre.

-Választ? Mindenre? Ismételtem meg szavait félve..

Szerelmem, felpattant hirtelen, én meg csak pilláztam utána, hova tart ilyen sebesen. Készültem én is utána menni, de mire összeszedtem magam, vissza is ült mellém újra, kezében egy dossziéval.

- Sajnálom drágám a tegnapit idiótán, gyerekesen viselkedtem. Félékeny voltam, mérges, hogy nem beszéltem meg velem. Jó végül magyarázatot adott és én meg is értettem, akkor viszont már a kirohanásom nagyon szégyelltem. Reménykedtem benne, hogy utánam jössz, de miért is tetted volna, hiszen én voltam a marha... Annyira szeretlek, félek..félek, hogy elveszítelek.
Szavait hallgatva a pillangók életre keltek újra, repdestek, ficánkoltak a gyomromba, újra attól féltem, ha kinyitom a szám szivárvány színű lessz a szoba.

- Megértem drágám! Nem veszítesz el, míg élek veled leszek, nincs ember, elemi erő ami elszakítson tőled. Szeretlek! Hajoltam volna hozzá, egy csókkal a mondottakat lepecselni, de ő elhúzódott tőlem és feltett kézzel jelezte valamit akar még mondani.

-Andy ne legyél mérges kérlek!... Ezt szülinapodra szerettem volna átadni, de mivel addig két hét van már csak, és ennél a pillanatnál nincs is jobb.. Félszegen nyújtotta felém, a dossziét amit addig a kezében tartott.. Elvettem tőle, és csak forgattam kezembe. Az ilyen nagy boríték, már nekem vagy nekünk meglepetést.. És ahogy néztem bonbon igencsak feszengett..

Így hát nincs más hátra mint előre, határozott mozdulatokkal jutottam a boríték be. Ahogy megláttam mi is lapult benne szerelmesen csillogó szemekkel néztem száját rágó (azt hittem hirtelen le is teperem sexi szerelmem) aggódó drágámra. Mielőtt bármit mondhattam, vagy tehettem volna kezem után nyúlt a drága. És, hogy mi lapult a borítékba? Két jegy Chicagoba...

-Ezt még januárban vettem, amikor először kísértél el a temetőbe. Ahogy ott álltál mellettem akkor eszembe jutott neked nem volt még lehetőséged meglátogatni a szüleidet.. Akkor még nem tudtam mi lesz a döntés, hogy Marát és a fiait felkeresed. Szeretnék veled menni, el kísérni téged, erőt adva neked. Mindent kinyomoztam és nem kellett hozzá Steve segítsége, tudtam, hogy a születésed napja az ő haláluknak napja..

Még mindig kezemet szorongatta, ami kreol helyett inkább volt már lila. Izgult a drága, hogy reagálok magán akciójára. Kihúztam, hát ujjaim keze fogságából ami elég hevesre sikeredett, mert szerelmem a hirtelen mozdulatomra lemerevedett. Tudtam nincs szükség szavakra, amire akkor szükségem volt.... Na jó nem gondoltak egyből rosszra. Mert nem vágytam másra csakis egy szerelmes csókra. Felé nyúltam hát, és elragadtam tarkóját, és nem finomkodva kaptam el a száját, mire ő is mosolyogva jött...
Faltam ajkát , nyelvével kemény pogót jártam , mire ő válaszként folyamatosan nyögött a számba. Már nem csak egy csókra vágytam, így drágám derekára nyúlva döntöttem szerelmem hátát a kanapénak. Gyorsan le is került a póló róla és én már meggy színű húsos bimbóit cirógattam. Szerelmem ugyan motyogott alattam, de abban az izgalmi állapotban semmit sem hallottam. Ő is benne volt ismét a játékba, így a pólómat a másik után küldte a sarokba. Farmerom fürgén kigombolta, és markolt is rá faromra, ánuszom simogatta, izgatta. Pár pillanat múlva már nem is volt rajtunk a ruha, de hogy került az esküszöm nem emlékszem. A síkosító messze volt, mert a hálóba és a fürdőbe tartottunk csak belőle a legutóbbi incidensünk óta. Így nyálra sok nyálra volt szükség, ezért lemásztam róla, és bő nyállal hajoltam rá oltári farkára. Bonbon vergődött vonaglott alattam, rám is ez vár hamarosan tudtam, és már alig vártam. Elengedtem hát farkát, felemelkedtem hozzá csókolni úgy akartam a száját, viszont szerelmem nem gondolta, mert gyorsan derekamnál fogva hason fektetett a kanapéra, most Ő ostromolta a testem. Ilyen ez ha két Top van egy kapcsolat. Nyelvével ánuszom izgatta, én meg sikítoztam, vinnyogtam mint egy kis kurva alatta , majd lassan ujjait is behívta a játékba. Kéjesen nyögtem, vergődtem és már alig vártam, hogy magamban érezzem. Ezért kezembe vettem az irányítást újra, és egy mozdulattal került alám szerelmem, ülő pózba. Ő pihegett értetlenül méregetett , hiszen ebben a pózban még egyszer sem szerethetett!

-Szeretlek Thomas Shelby! És most dugj meg kérlek.

-Én szeretlek Andy! Hihetetlen, csodálatos vagy, hogy pillanatok alatt ki tudsz készíteni.... Nem hagytam, hogy folytassa, mert lassan rá ültem tagjára. Levegőt visszatartva egymás szemeiben elveszve indultunk együtt a kielégülésbe a kéjbe . Lassan mozgott bennem végig kímélve engem, bár már nem érzek fájdalmat, csak is a vágyat utána. Most is mint mindig várta, mikor váltok én gyorsabb tempóra. És én magam nem meghazudtolva váltottam is ügetésből, galoppra. Így nem is kellet sok idő és ismét egyszerre jutottunk el a csúcsra....