A lépcsőház csendjét csókjaink cuppanós, éles hangja zavarta fel. Türelmünk csak eddig tartott! Mondjuk, ez így nem igaz, mert majdnem szexeltünk már a kocsiban, viszont az kényelmetlennek tűnt. Kiéhezve, – ami nem is csoda – és kurva kanosan rontottunk be a házba. A szűk lépcsőn felfelé vadul téptük egymás száját, ruháját, a lépcsőházban szlalomoztunk, a falról szinte visszapattantunk: mikor, melyikünk kente fel a másikat a falra, egymást vadul simogatva, csókolva. Már csak az a kurva ruha volt útban, ha az nincs, már itt kefélnénk a lépcsőházban! Jó, tudom, ez most durva, de nagyon fel voltunk már izgulva! Mikor szerelmem maradt alul velem szemben, a kezem egyből formás seggét markolta, kicsit sem szerényen! Simogattam, gyúrtam, míg az ánuszához nem jutottam. Akármennyire is voltam én is néha vehemens, tudtam, hogy ez neki is új még, így lassítottam, és simogattam, cirógattam finoman, akkor már sokkal lágyabban is csókoltam. Ő levegőért kapkodva omlott a karjaimba.

– Andy, drágám, csinálj velem valamit, mert esküszöm, szétdurranok! – a mellkasomnak dőlt lihegve. – Dugj meg most te!

A számra hajolt újra, és most lágyan csókolt, szerelmesen, komolyan mondom, én el is vesztettem tőle az eszem! Elváltam tőle, és körülnéztem, hány lépcsőfokra van még a végzetem. Felkaptam hát az ölembe, mire ő egyből átölelte lábaival a csípőm.

– Imádom, amikor ilyen heves vagy, szépségem!

Szaporán szedtem a fokokat, és szerelmem már a kulcsot kereste, amennyire persze ez a póz engedte. A falnak nyomtam, míg a kurva ajtóval szórakoztam, még mindig megkukulva. Mikor végre sikerült kinyitnom, áhítattal néztem szerelmem vággyal teli szemeibe, ő még mindig szaporán pihegett az ölemben. A lakásba érve szólaltam csak meg végre, (bár abban sem volt köszönet) mert szerelmem attól csak még jobban lihegett.

– Gyerünk a fürdőbe!

Esküszöm, nem direkt csináltam, és ez nálam nem is valami tisztálkodási kényszer, mert az autóban is magamévá teszem, ha kell! Egyszerűen csak megszokás: ott zajlik az első felvonás, az előjáték! Gondolom, magyaráznom sem kell, miért is van rá szükség! Szeretném, ha maga az aktus tovább tartana, és mázlim van, mert bonbon is így gondolta!

Ruháink pillanatok alatt a földön landoltak, és a rózsaszín ködben arra eszméltem fel, hogy a zuhany alatt szopnak. Tom édes nyelve, szája pillanatok alatt vitt el a mennyországba. A hideg csempének dőlve lihegtem kábán, amikor felegyenesedve a szemembe nézett a drágám.

– Én is elmentem, szépségem, annyira kívántam, kívántalak, hogy nem tudtam türtőztetni magam! – simogatta az arcom, mellem, és szégyent láttam a szemében.

– Velem is előfordult a kórház fürdőjében! – simítottam én is az arcára, és láttam, meg is nyugodott a szavaim hallatára. – Annyira kívántalak, és még most is kívánlak, hogy többször éreztem: szárazon élvezek el! Higgy nekem: nincs ezzel semmi probléma!

– Ahogy sejtettem, mert az akkor történtek után szégyenlős, zavart lettél hirtelen! – vigyorgott kajánul, és a szeme újra izzott.

– Akkor egálban vagyunk, drágám!

Mosolyogtunk, bolondoztunk újra, persze a mosdatást nem túl sokáig elhúzva. Mire a zuhannyal végeztünk, újra megjött a légyotthoz a kedvünk. Komótosan töröltem tökéletes testét szárazra, amit a farkunk végig is asszisztált ágaskodva.

– Ne húzz tovább, szépségem, dugj végre meg! – szinte már hisztizve kérlelt szerelmem.

Lágy csókot nyomtam isteni, már igen duzzadt ajkára, és az ölembe emelve vittem a hálószobába. Kijelentése úgy hatott a véremre, hogy pillanatok alatt változtam át egy másik, ismeretlen Andyvé! Szenvedélyes, követelőző lettem a kérésére, és másra sem vágytam már, csakis a kielégítésére! Mivel ő ezt kérte, én uralkodtam is felette! Persze, én is izgultam, mert nekem ebben is Tom az első, de én is úgy, olyan finoman, türelmesen játszadoztam a testén, mint az én első alkalmamnál ő.

Két kezét a feje felett fogtam össze újra, és ajkán, nyakán végignyaltam egészen a mellkasára. Bimbói is mereven várták már ajkam s nyelvem, és mivel semmi jónak elrontója nem vagyok, azt is alaposan kezelésbe vettem! Bal kezem a kezeit fogta, a jobb pedig kényeztetve simogatta a golyóit és az ánuszát. Közben persze bimbói sem maradtak árván: róluk a szám és a nyelvem gondoskodott, mire bonbon kábán felhorkantott. Imádom gyönyörű baritonját, zene füleimnek, mégis bimbóit hátrahagyva csókoltam a már annyira hiányolt szájára.

– Szeretlek, Tomy, mindennél és mindenkinél jobban! – szavaimra ő hirtelen lemerevedett, elhúzódott, majd a szemembe nézve merengett.

Figyeltem őt, mi juthatott vajon az eszébe, és csak remélni tudtam, hogy nem én bántottam.

– Hagyjuk abba, drágám? Valamit...

– Nem, édesem! – visított fel hirtelen. – A szüleim hívtak Tomynak, és beugrott valami!

Gondoltam, a kezét el is engedem, ő viszont nem így akarta, mert csípőjét felrántva rá is mozdult az ujjaimra.

– Szeretlek, Andy!

Újra csókolt, én pedig közben figyeltem, változott-e valami benne, de olyan vehemens volt, hogy nem volt okom a kételkedésre. Csókolóztunk, én pedig folytattam az előkészítését lépésről lépésre, ahogyan ő is tette az első alkalommal velem. Síkosítót nyomtam az ujjaimra, és lassan tágítani kezdtem. Hiába csináltam először, az ösztön és az emlékek vezették a kezemet, és minden érzékszervemet. Első ujjam bevetése után szerelmem már vonaglott, mire én nyugtatás és lazításként a farkára hajoltam sebtében. A szokásos szólómat játszottam rajta, amit visítva élvezett a drága, főleg amikor ujjammal meglett a prosztatája is! Az első után jött a második ujjam, majd vártam, szerelemem hogyan alkalmazkodik, bár én minél hamarabb belé akartam hatolni, vártam őt, hogy mikor fog nekem rimánkodni. Tudom, ez csúnyán hangzik, de magamból indultam ki! Nem is kellett sokáig várnom, (egy csók és szopás közt), a hörgései átváltottak rimánkodássá.

– Szerelmem, kérlek... – zihált a drága. – Dugj meg végre!

Íme, itt a felhívás egy keringőre! Csókba hívtam ismét a száját, és egy pillanatra sem hagytam abba ánusza izgatását.

– Hogy szeretnéd, drágám? – hiába is voltam határozott, azért féltettem őt: örömöt, gyönyört akartam adni neki, és nem fájdalmat okozni! – Hogy fog a legkevésbé fájni?

– Ahogy neked volt az elsőnk, én is úgy szeretném, szépségem! – csókolt ajkamra ismét, de már jóval érzékibben. – És gumit te se húzz fel, kérlek!

Kezeit már elengedtem, és a csípője alá én is egy párnát helyeztem. Izzó bonbonjaival végig engem fürkészett, míg ágaskodó tagomra a síkosítót kentem rá. Én, szemét kis dög, hangos nyögések kíséretében még rántottam is egyet-kettőt rajta, mire ugrott egyet oltári farka. Még mielőtt behatoltam volna, ismét végignyaltam rajta.

– Ki akarsz engem nyírni? De ezt még visszakapod, mert fordul ám a kocka! – nevetett a drágám, és tudtam, hogy kurvára komolyan is gondolja.

Combjai közé térdeltem, izmos, formás fenekén kicsit emeltem. Csak lassan, ringatózva araszoltam előre szűk, forró barlangjában. Még csak a makkom tört utat magának, de éreztem, hogy a kéjtől már a remegés rángat! Szerelmem felszisszent hirtelen, tudom, fájt neki, ezért kicsit vártam, pihentem. Ráhajoltam a szájára, és csókoltam, míg el nem múlt a fájdalma, és vártam a jelre, hogy gyönyörűm kész a bevetésre. Csókoltam, közben ringtam benne ki-be lágyan, ő a nyakam ölelte, és közben nyelvünk elveszett egy újabb őrült táncban. Minden előzmény nélkül karjait a nyakamból kivette, és gyorsan rámarkolt a seggemre. Egy lökést tett csupán, mire én már arra eszméltem, hogy tövig vagyok benne, így egy pillanat alatt elvesztem! Szánkat egyszerre hagyta el a másik neve kéjes hörgéseink közepette! Én hiába is kaptam szabad kezet, és ostromolhattam, nem kapkodtam volna, hiszen az első szeretkezésünket minél tovább élvezni akartam... Szerelmem szikrázó szemeit és a vágytól eltorzult, gyönyörű arcát látva tudtam, hogy ő is így gondolta. Csípőm hintáztatva, elnyújtott mozdulatokkal juttattam el magunkat a csúcsra.

Zakatoló szívvel, verejtékben úszva, lihegve borultam szerelmem mellére. Nem is foglalkoztam azzal, hogy mellkasán csillog a testnedve. Súlytalannak és boldognak éreztem magam, képzelni sem mertem anno, hogy egyszer még megtalálom a társam! Igaz a mondás: „A remény hal meg utoljára!„ Kezdtem hinni benne, hogy van remény számomra is!

– Szeretlek, Andy! Ez valami frenetikus volt! Hihetetlen számomra, hogy én, és ez az alkalom volt számodra az első! – bonbon gyengécske baritonja szakított ki a gondolataimból.

– Pedig így van, csak azt adtam, amit tőled kaptam, szerelmem! – mosolyogtam rá, és cirógattam arcára, mire ő csillogó szemekkel húzott magához, és tapadt az ajkamra.

– Annyira hihetetlen ez az egész! Én azt szeretném, ha örökké tartana!

– Én is, drágám, szívesen maradok benned, amíg élek, és ha kell, ájulásig keféllek!

Bár tudtam, mire gondolt a drága, de nem is én lennék, ha nem viccel válaszolok!

– Csak az a gondom, hogy szeretem, ha te vagy a top, és leigázol engem, én pedig maradok a bottom szívesen!

– Nekem mind a két felállás tetszik, szépségem, de én pont nem így értettem! – kacagott fel a viccemen, és a kijelentésemen. – Azt szeretném, ha mi maradnánk együtt örökké! Szeretnélek téged valakiknek bemutatni!

– Rendben, drágám, kiknek? Újabb barátok?

Gondoltam, az előző ismerkedés is jól zajlott, így nem lehet gond!

– Nem! A szüleimnek...