– Igen, itt van a párja, és hogy hol rejtegettem? – vakarta meg az állát szerelmem, és cinkosan rám vigyorgott. Volt egy sejtésem, hogy mire készül. – Egy hálószobában!

Nem az történt, amire számítottam, mert a csajok körülöttünk nem is Tom miatt voltak kiakadva (mintha valamit sejtettek volna), hanem miattam! Semmi szájhúzogatás, köpködés és rágalmazás! Szerelmem ezt tudhatta, mert kurva nyugodtan nyomott egy csókot a nyakamra.

– Miért van az, hogy minden jó pasi meleg? – kérdezte a dekoratív szőke, akinek nem emlékszem a nevére.

A társaság többi női tagja ezen jót nevetett. Komolyan mondom, furcsa volt, de ilyenek, így viselkednek az érett felnőtt emberek.

– Mondtam, szépségem, hogy nem kell aggódnod! Itt a buliban is több azonos nemű pár van, és mivel én már senkit sem érdeklek...

– Dehogynem, bonbon! Engem! – szakítottam gyorsan félbe, és kacsintottam rá szerelmemre, aki gyorsan be is ült az ölembe. – Tudod, most nagyon boldog vagyok! Én nem aggódtam, sokkal inkább rettegtem, viszont erőt vettem magamon, mert itt vagy mellettem. Nagyon jó fej barátaid vannak, és kellemesen csalódtam!

– És a tieid is azok lesznek! Viszont Szandra mondott valamit az imént, és azért is jöttem ide, csak nem akartam megzavarni a kellemes hangulatot a nők gyűrűjében. – nevetett saját hülyeségén a drága, mire én beleharaptam a fülcimpájába. – Ne csináld, drágám, mert berángatlak egy üres szobába! – harapott ő is vissza, hogy a kijelentését nyomatékosítsa.

Mondjuk a csendes szoba, és az elrángatás téma tetszett volna. Csendben elvoltunk magunkban, a közönséggel nem is foglalkozunk. Azért szerencse, hogy a fejünkkel gondolkodunk, és nem irányított minket a farkunk (még).

– Mit mondott Szandra?

– Ja, tényleg! Meghívta Lewist és a nyomi Steve-et is, mert szerinte az évzáró bulin összejöttek! Persze ha igaz, annak én örülnék a legjobban! Váratlanul ért, de nem azért, mert zavarna, ha ketten együtt lennének.

– Nálam jobban biztos nem örülnél, drágám. Csak ne kezdjen nekem Steve magyarázni, nem akarom az estét azzal elrontani!

– Majd leállítom, nyugi! – adott még egy csókot, majd kimászott az ölemből. – Menjünk ki levegőzni, nemsokára éjfél! Vagy menjünk el az utcabálba? Amúgy is az volt a terv!

Hirtelen nem értettem, miért akar innen elmenni, talán engem akart kímélni? De jól éreztem magam, bár bonbonnal kettesben lenni, az volt minden vágyam!

– Miért ilyen hirtelen, bonbon? Rosszul érzed magad? – mielőtt azonban válaszolhatott volna, mellénk lépett Erik.

– Szia, Andy! Jó zenét csinálsz, és láttam ám, hogy a csajok a nyálukat csorgatták utánad! Az sem kerülte el a figyelmem, hogy Tom féltékeny, viszont ezt először látom, amióta ismerem! – ez a marha jót nevetett a saját kijelentésén. – Nem szemétkedni jöttem, csak elmondani, hogy beszéltem az öcsémmel, és nagyon szégyelli a dolgot! Azt ígérte, bocsánatot fog majd kérni!

– Arra semmi szükség, Erik, én azzal a hajtóvadászattal csak nyertem! Ma már nem, meg ezután sem szeretnék már hallani arról az esetről! És most bulizzunk, azért vagyunk itt, nem?

Szemeimmel már kerestem is szerelmem, akit Matt rángatott el az imént mellőlem, és nem is kellett sokáig kutatnom utána: Steve-vel beszélt a konyhában. Valamit nagyon magyarázott neki, és Lewis is mellettük állt, csak ő épp a társaságot fürkészte. Ahogy meglátott engem, nagy léptekkel iramodott is felém. Fasza, jó pofát kell vágnom a hülyeségeihez!

– Andy, kicsim! Jó téged itt látni! – és már el is kezdte, viszont a reakcióm láttán vissza is fogta magát. – Nézd, tudom, hogy Tom a párod, és örülök is neked, viszont három évig vártam rád, és akkor is, ha most Steve-vel együtt vagyunk, nekem nehéz veled egyelőre másképp viselkedni! Ismersz! Tudok én komoly is lenni! Te mindig is az a szerelmem leszel, akit nem kaptam meg, és ez, míg élek, szálka lesz a szívemben! Maradjunk kollégák és barátok, és ha néha elfelejtkeznék magamról, bocsánatot kérek!

Igazság szerint meglepett, amit Lewis mondott, mert én nem tudtam, hogy szerelmes belém! Azt hittem, csak ugrat és trófeának tart! Bár a mondottak után értelmét láttam a tetteinek.

– Ha most komolyan beszélsz, és így is gondolod, akkor minden rendben, ne aggódj! Viszont én örülök neked és a nyomozónak, legalább ő is leszakad rólam! Ezt úgy is mondják: két legyet egy csapásra!

Most én voltam a tapló, de kurva jólesett! Ezen Lewis is velem nevetett. Egy darabig még fecsegtünk jelentéktelen dolgokról, és persze a munkáról, közben persze bonbon is hozzánk lépett Steve kíséretében. Nem esett szó arról, amiről nem akartam beszélni, így meglepően kellemes volt a buli. Főleg, mert nem nézett le minket senki! A csajok sorban jöttek faggatni engem, milyen stílusú zenét kapcsoltam be éppen.

– Na, Andy, ha úgy döntesz, hogy inkább leszel hetero, akkor biztosan válogathatsz a csajok között! – az a barom Lewis eddig bírta...

– Baszd meg, Lewis! – mozdult is felé szerelmem. – Olyan faszságok jönnek ki a szádon! Mintha nem tudnád, hogy ez nem a döntéseden múlik!

– Jól van, na, poén volt csak, én is tudom!

– Szakadjunk le rólam, légy szíves, kezd idegesíteni, hogy én vagyok a téma!

Elfordultam a társaságtól, szerelmem vettem célba, szorosan álltam előtte, két karom a nyaka köré fonva, mire ő mintha erre várt volna, egyből kapott is a csípőm után mosolyogva...

A pillangók ébredeztek újra a gyomromban, na, meg a farkam is a nadrágomban!

– Táncolunk, drágám? Nem akarok ma már senkivel sem foglalkozni, nekem a társasági életből elég volt ennyi! – búgtam szavaim a nyakára, és éreztem, hogy a hirtelen melegségnek meg is lett a hatása...

Feszülten ficánkolni kezdett a drága! Lassan ringtunk a zene ritmusára. Annyira vágytam már rá, mégis erős maradtam, és ő is, tartogattuk magunkat az éjszakára! A külvilág megszűnt létezni, csak az ő erős karját, illatát, testét akartam érezni!

– Mi ez a klikkesedés, fiúk? – rángatott ki saját kis világunkból Szandra – Egy páran megyünk az utcabálba, majd éjfélre jövünk vissza. Gyertek ti is, Tandy!

És már kaptunk is egy új becenevet, persze ezen a társaság jót nevetett! Mi is mosolyogtunk rajta, hiszen ezt bóknak vehetjük, Tandy lett a Mi becenevünk.

Mi is a társasággal tartottunk az utcára, többen spiccesen énekeltek, ökörködtek. Tom a gyógyszerek miatt, én pedig mert józanul is bolond vagyok, nem ittunk alkoholt. Előttünk Lewis és Steve sétált, és én el is méláztam rajtuk: milyen furcsa, mégis szép pár! Steve magas, vékony, görög isten, míg Lewis egy fejjel kisebb, szőke, kigyúrt bájgúnár! Mellettünk Matt és Szandra, Erik és pár lány sétált, keresztben elfoglaljuk az utcát. A társaság legfontosabb személye nem más, mint Tom, aki szorosan egy ritmusra lépdelt mellettem, a kezem nem eresztve. Nagy volt a tömeg, félt, hogy elkeveredhetek mellőle!

Az utcai kiruccanás nem tartott sokáig, vagy csak nekünk tűnhetett úgy, mert szaladt az idő, hiszen jó volt a társaság. Mi párszor azért lemorzsolódtunk, és egy-egy kapualjban vagy oszlop mögött csókolóztunk. Az ilyen lopott pillanatok egyszerre fantasztikusak, és reményteliek mind a kettőnk számára! Hogy így is elfogadják az embereket, mert hiába is bújtunk el, tudtuk, a társaságunk (vagy a barátaink) több tagja figyelt minket. Én legfőképp annak örültem, hogy nem piszkálták miattam szerelmem, így el is múlt a félelmem!

Pezsgős pohárral a kezünkben már visszaszámoltunk, és az óévet búcsúztattuk. Tíz másodperc az egész, és én ezalatt az idő alatt nemcsak az évtől, hanem eddigi életemtől is búcsúztam. Minden rosszat el akartam felejteni, csak a jövőre, szerelmemre és a boldogságra akartam gondolni! Optimistán, reménnyel telve néztem bonbonra, hiszen esélyt kaptam én is a boldogságra! Végre lehetek én is boldog mellette?