– Ne már, fiúk, nem gondoljátok, hogy egy kicsit túlzás hárman egy ellen? Ha én holnap elmesélem a haveroknak,akkor biztos, hogy nektek annyi lesz! Mindenki rajtatok fog nevetni a gimiben, és a városban! Ujjal fognak rátok mutogatni! Mit ártott csóri srác, hogy így veritek?

Hoppá, ez a negyedik srác nem megverni, hanem megmenteni akar? Hallom a hangján, hogy ismeri a három King Kongot, és próbál rájuk hatni, hogy hagyjanak engem békén! De hogy került ő ide? És ki ő?

Még fülelek kicsit, az új hang igazán kellemes, férfias, se nem mély se nem buzisan magas. De miért tettem ezt hozzá, hogy nem buzis a hangja? Korban talán tőlem pár évvel lehet idősebb, de ez a hang... Lehet, hogy a megmentőm hangja!

– Szóval, fiúk, miért veritek ezt a srácot? Mit vétett? Nem csinálta meg a beadandótokat, esetleg lecsapta valamelyikőtökkezéről a csaját? – kérdezgeti őket, és közben nagyokat nevet, szó szerint kineveti őket... érdekes tónusa van a nevetésének...– Bár nem tudom, fiúk, hogy tudjátok-e, de mindenhez két ember kell. A csajt is megveritek?

Behalok ezen a szép hangú fickón! Hahotázik, miközben én megfagyok, a testem fáj...

– Ajj, Tom! Ez a srác egy mocskos buzi! Amikor kijöttünk a gimiből, az autójának dőlve leste a fiúkat! Biztos kereste magának az új asszonykát... – mondta ezt az egyik King Kongúgy, hogy közben a társai is nevettek.

Legalább tudom, miért kötött belém ez a három izomagy! Erre az előadásra a fejem felemeltem, hogy meg tudjam magam védeni, na, meg a szép hangút is megfigyelni. Abban a pillanatban elakadt a lélegzetem a széphangú, mint kiderült, Tom arcán! Olyan pipa volt, hogy jobbnak láttam inkább eldőlni újra...

– Mit mondtál az előbb? Azt, hogy buzi? Téged nem tanítottak meg arra, hogy nem buzi, hanem meleg? És honnan veszitek, hogy az?

Mindezt olyan mérgesen, hogy a három King Kong lehajtott fejjel sunyítva hallgatta.

– Onnan, hogy ő maga mondta!

Válaszolt egyből egyikük, a fejét felkapva. Nem is sejtette, hogy ez még akár a veszte is lehet! Én itt már újra könyöklő pózban figyeltem a nekem jobbra álló Tomot.

– Micsoda? – kérdezte kikerekedett szemmel Tom. – A gimi előtt figyelte a fiúkat, és amikor odamentetek, azt mondta, hogy ő buzi, és asszonyt keres magának?

– Nem! Dehogy! Amikor utolértük, akkor mondta... Sőt,flegmázott velünk, hogy ő nem buzi, hanem meleg... –vigyorgott a hármas számú King Kong.

Tom állt, és levegőért kapkodott mérgében vagy döbbentében,azt nem tudom.

– Tehát megvertetek egy fiút, miután idáig üldöztétek úgy, hogy nem is tudtátok róla, hogy tényleg meleg-e? – a végén Tom már szabály szerint visított...

Itt már felálltam, és úgy figyeltem rájuk. Reméltem, hogy ő nem ver meg!

– Nem fiú vagyok, – mondtam félénken – hanem felnőtt férfi, aki mindjárt szarrá fagy, és elvérzik!

Erre a mondatra Tom rám kapta a tekintetét, és alaposan végig is mért! Pár pillanatba telt, mire le is esett neki, amit mondtam. A szemében furcsa rezgésekre figyeltem fel. Remélem, ő nem homofób! Nagyon remélem!

– Adjátok ide a kabátját, és húzzatok innen a francba! – mondta ellenvetést nem tűrve.

A második King Kong, aki eddig a dzsekimet szorongatta,félve nyújtotta át.

– És ha elmondja valakinek? – kérdezte egyeske. – Akkor nekünk tényleg annyi! – mondta bűnbánóan.

– És meg is érdemelnétek, homofób szemetek! Hamarabb kellett volna gondolkodni! –ordibált Tom, miközben a dzsekimet kikapta a kezéből, és felém fordult vele... Én csak néztem rá, hogy mi történik! Valami szamaritánus a srác, valami helyi megmentő? Valami biztos, mert félnek tőle...

Gyorsan megpróbáltam a dzsekimbe bújni, ami igencsak nehezen ment, mivel mindenem fájt.

Ő, Tom, mellém lépett. Abban a pillanatban már nem is fáztam, inkább éreztem magam a szavannán! A hátam közepén folyt az izzadság, miközben Tomra néztem, és még így a sikátor sötétjében is láttam gyönyörű, karizmatikus vonásait! Reménykedem benne, hogy teljes fényben is láthatom újra!

– Gyere be a bárba átmelegedni, enni esetleg inni valamit!

Itt fagytam le... Mi van már velem? Klimaxolok? Hol fázom,hol izzadok! Mit vált ki belőlem ez a srác, a megmentőm...

Tom a kijelentését úgy nyomatékosította, hogy a dzsekimet rám terítette, irányba fordított, és egy szó nélkül a hátsó ajtó felé kísért, amit korábban hiába ütöttem, vertem, nem jött válasz. Ahogy ez tudatosult bennem, felnyikkantam... Tom hirtelen felém fordította gyönyörű arcát, persze ezt csak a félhomályban láttam eddig, és nekem így is gyönyörű. Nem szólt csak terelt, vezetett tovább. Most, hogy mellettem sétál, próbálom kicsit felmérni, meglesni. Alacsonyabb nálam, az már biztos. És valamivel húsosabb is, de úgy látom, hogy inkább izmos. Mi van velem, miért stírölöm? Biztos csak azért, mert ő a megmentőm... Azt viszont sajnálatomra már most látom rajta, hogy hetero...

Lassan szó nélkül haladtunk a bár felé. Ahogy haladtunk, a szemetes vagy a zsákok felől furcsa neszt hallottam, amire olyan igazi "buzis" hangon felvisítottam! Na, de ez még semmi, ijedtemben Tom hátához bújtam! Ő is meglepőnek tarthatta, vagy hirtelen azt sem tudta, merre van arccal, mert gyorsan megfordult, és egy laza mozdulattal emelt át a másik oldalára.

– Bocsi, de irtózom a patkányoktól, csótányoktól, gilisztáktól, és minden undorító állattól! –mondtam még mindig kipirosodott arccal a hirtelen akciója miatt, mire Tom csak bólintott, és intett, hogy haladjunk.

Én engedelmesen, mint egy kiskamasz, szó nélkül haladtam vele, egyszer-kétszer rápillantva, és már sejtettem, hogy bennem valami elindult...