Rendbeszedtük magunkat, zuhanyzás, miegymás, – direkt kerülöm a fürdés kódszót – majd elpakoltunk mindent, amire szükségünk lehet, az ételeket is, amelyeket szerelmem készített. Indulásra készen vártam bonbonom a nappaliban, a kanapén ülve. Még szerencse, hogy ültem, hisz ahogy kisétált az ajtón, a pillangóim ismét ficánkolni kezdtek gyomortájon, olyan szépséges látványt nyújtott, hogy a farkam egyből tótágas állt!

Egy sötétkék, halszálkás, szűkített fazonú öltönyt vett fel fekete inggel, ruhája pont ott feszült alul, felül, ahol kellett, ezzel nálam kiverve a biztosítékot! Komolyan mondom, kurva nehezemre esett a szemem levenni róla, férfi látványától én még nem kerültem ilyen állapotba! Eddig senki sem váltott ki belőlem semmit, még csak hasonló reakciót sem! De ahogy őt néztem, a torkomban dobog a szívem, izzad a tarkóm és a tenyerem! Gyönyörű teste, alakja mágnesként vonzza a tekintetem, csak remélni tudom, hogy más, – akár férfi, akár nő – nem így látja őt, mert ha igen, komoly harcaim lesznek a hátralevő életemben! Ő az enyém, csakis az én párom, a szerelmem, amiért szerencsésnek is tartom magam!

Rajtam egy egyszerű, állógalléros, szürke ing volt, – amely kiemelte a szemem színét – fekete szövetnadrággal, és egy csípőig érő, rövidített, fekete blézerrel. Alulöltözöttnek éreztem magam mellette.

– Fantasztikusan festesz, bonbon! Gerjesztően nézel ki! – közöltem vele, amikor már előtte álltam, és segítettem az ingujj gombjaival, ugyanis azzal babrált.

Lassan emelte rám a tekintetét, és mosolyogni láttam gyönyörű csokibonbonjait, majd hátralépve ő is végigmért engem. Tetszhetett neki a látvány, mert ficánkolni kezdet a tőle a megszokott módon.

– Édesem, te sem vagy kevésbé gerjesztő! Ez az ing kiemeli az imádott, szürke szemeidet, amelyek most szinte úgy csillognak, mint amikor közel vagy az orgazmushoz! Szép vagy! Nekem a legszebb!

Egyre halkabban beszélt hozzám, majd az arcomhoz hajolt, és megcsókolt, de csak finoman (sajnos), és hátra is lépett egyet.

– Nem tudom, hogy fogjuk kibírni, szépségem, nekem már most végem, időnk meg már nincs!

Tovább feszengett, és láttam rajta, nagyon nem bír magával, ahogy én sem, mégis indulnunk kellett.

– Holnap éjjel már kettesben leszünk, és mindent is bepótlunk!

Apró csókot, (inkább volt puszi) nyomtam a gyönyörű ajkára, csak úgy lepecsételendő a mondottakat, és kézen fogva húztam a konyha, majd a bejárat felé.

A gyér forgalomnak köszönhetően hamar a bácsinkhoz értük, aki tárt karokkal, és őszinte örömmel várt minket. Nála már csak Hinata örült jobban nekünk! Szerelmemnek is csak úgy dorombolt az ölében, amíg mi az ételeket a már szépen terített asztalra szervíroztuk. Mielőtt a vacsorához láttunk volna, drága Hinatámnak is tálaltam az ő ünnepi vacsiját: egy lazacos pástétomot.

A vacsora alatt éppen csak csacsogtunk, mint a csajok, semmi komolyabbról nem esett szó. Bár úgy éreztem, Chao bácsi valamiért feszélyezi magát, ami nekem furcsának tűnt, ezért nem is bírtam magamban tartani, így rákérdeztem:

– Chao bácsi, valami gond van? Annyira feszültnek érzem a hangulatot. Mondja el nyugodtan, ha zavarja valami!

– Nem zavar semmi, fiam, csak van valami, amit mondanom kell, és őszintén nem tudom, hogy fogjak neki, és mikor! Andy, tudom, te okos ember vagy, és jó döntést fogsz hozni! Viszont Tom, téged is ismerlek fiam, és te inkább vagy hirtelen! Félek, meggondolatlanul cselekszel!

Tom meredten, szemöldökét ráncolva figyelt, láttam rajta, hogy tanácstalan, és türelmetlen is lett, vajon mi az, amit a bácsink mondani akar!

– Chao bácsi, a szerelmem mellett ígérem, higgadt maradok! Bár még azt sem tudom, miről, vagy kiről is van szó.

– Legyen, fiúk! Vacsora után, vagy most beszéljünk róla?

Nagyon komolynak tűnt a mondandója, így Tomra néztem, ő pedig bólintott, hogy döntsek én.

– Beszéljünk most, evés közben higgadtabb tudok én is maradni! – adtam választ a korábbi kérdésére, mégsem kezdett bele egyből, amitől jómagam is feszült lettem.

– Steveről van szó! – kezdett bele, és szerelmem ígért higgadtsága már múlóban is volt, ezért az asztal alatt rásimítottam a combjára, nyugtatva őt. – Azután a nap után eljött hozzám, mert fontos dologról volt szó! Azért is keresett téged, Andy napokig. Tisztában van vele, hogy túllőtt a célon, és azt is tudjuk, miért tette, de felfogta, hogy nincs esélye, így már nem fog próbálkozni! Ezt meg is ígérte nekem! – mondta magyarázkodva, majd újabb hatásszünet következett.

Én tudomásul vettem a szavait és vártam, mert tudtam, van még valami, amit mondani szeretne, valami fontos, ami nekem szól!

– Amiket mondtál neki, rosszul érintette őt, és arról akart tudni, mi történt pontosan közel négy éve. – aggódva nézett rám, és sejtettem, hogy elmondta a nyomozónak. – Én elmeséltem neki mindent, amit tudok, tudunk.

Lehajtott fejjel várta, mi lesz a véleményem. Mégis mi lehetett volna? Nem nézünk vissza, csakis előre!

– Semmi gond, bácsi! – simítottam a kezére. – Az a múlt, nem igazán árthat már nekem!

Abban a pillanatban jutott eszembe, hogy Tom nem tud semmit arról az estéről, mert nem faggatott engem, nem kérdezett rá, így én sem éreztem késztetést arra, hogy elmondjam neki. Most jött el az ideje?

– Elkezdett nyomozni az ügyben, és keresi, ki az, aki azt tette veled, Andy!

Mindenre számítottam, csak erre nem, a világ forgott velem hirtelen! Szédültem, a szám kiszáradt, újra eluralkodott rajtam a félelem, újra az az érzés kerített a hatalmába!

– Andy! Andy, szerelmem!

Arra eszméltem, hogy szerelmem és bácsim szólítanak többször is engem. Már a szófán feküdtem, amiről sejtésem sincs, mikor és hogyan kerültem oda.

– Mi történt?

– Elájultál, édesem, én hoztalak ide.

– Mi? – pattantam fel ülő helyzetbe. – Te még nem emelhetsz!

– Te most komolyan velem foglalkozol? Szerinted mennyire érdekelt, hogy mi lesz velem, amikor a szerelmem elájul hirtelen? Azt sem tudtam, mi történt veled, mert semmi előjele nem volt! – simított az arcomra nyugtatva engem, vagy inkább saját magát.

– Jól vagy, fiam? Annyira aggódtam érted! Tomnak igaza van: nem kellett volna beszélnem neked róla, felszakítottam a sebeket! Újra pánikrohamod volt, mint akkor, az eset után többször is. – megtörten, és halkan beszélt hozzám, tudtam, hogy rosszul érzi magát emiatt.

– Nem veszekedtetek, ugye? Chao bácsi, ez nem a te hibád! Ez senkinek sem a hibája... Csak azoké, akik akkor elütöttek, és az árokba dobtak utána engem!

Szerelmem felpattant szavaim hallatán, ami jobb is volt akkor hirtelen, ugyanis patakokban ömlött a könnyem.

– Ráadásul direkt ütöttek el...

Tom szitkozódva járkált fel s alá a szobában, tudtam, nekem kell magam összeszednem, hogy ő is megnyugodjon kicsit! Erőt vettem magamon, és hozzásétáltam, bár erőtlen voltam, és remegett mindenem. Hátulról öleltem át, nyakába fúrva az arcom.

– Drágám, kérlek, maradj erős értem! Belőled szívok erőt, te vagy nekem a minden!

Éreztem, ahogy a feszültsége lassan, de alábbhagyott, megértette amire kértem. Felém fordulva ölelt át, és a fülembe suttogott.

– Ígérem, több ilyen nem lesz, melletted vagyok, és maradok, míg élek! A társad, a barátod, a támaszod és a szerelmed leszek! Ahogy te is mondtad nekem, nincs az a hatalom, ami engem tőled elválasszon!

Pár percig egymást ölelve álltunk, és ringatózva nyugtattuk magunkat, ami segített. Chao bácsi közben önmagát marcangolta, de a sejtésem szerint, még volt mit mondania!

– Chao bácsi! Ne okold magad, kérlek, és ha van még valami, mondd el most, hogy utána folytathassuk a vacsorát!

Elengedtem szerelmem, és bácsim karjára simítottam nyugtatásképp, hogy el tudja mondani, amit még szeretne.

– Andy, kérlek, ülj le! Tom, te gyere mellé, ha újra gond lenne!

Előrelátó az öreg, az már biztos, ahogy az is, hogy nekem lottóznom kéne. Szerelmem nyugodtnak tettetve magát mellém telepedett, és mereven figyelte bácsink minden szavát.

– Steve szeretne veled, vagy akár veletek találkozni! – újabb hatásszünet, ettől készülök ki, komolyan! – Nyomozott az ügyedben.

Kiáltani tudtam volna, annyira türelmetlen, feszült voltam ismét!

– Andy! Steve megtalálta a tetteseket!