(16+)

Az éjszaka folyamán többször értünk szerelmemmel a csúcsra, így igazán nehezünkre esett másnap kikelni a testnedveinktől ragadós, maszatos ágyból, de mind a ketten igen éhesek voltunk már, így kénytelenek voltunk. Citerázó lábakkal indultam fürdeni nyomomban Tommal.

– Bonbon, most csakis zuhanyozni fogunk, vagy éhenhalás lesz a vége, és amikor Szandra vagy Chao bácsi ránk talál, jót fognak mulatni rajtunk!

Direkt nem a fürdés szót használtam szerelmemnek, mert akkor ott ragadtunk volna a nap hátralevő részében! El is képzeltem a bácsimat, ahogy rázza a fejét meztelen testünk felett, és az orra alatt morogja: „Én megmondtam, hogy egymás végzetei!". Ezen a gondolaton jót mosolyogtam, és folytattam utam a fürdő felé, még mindig a kíséretemmel.

– Teljes mértékben igazad van, édesem, de ahogy rázod előttem a formás feneked...

Nem hagytam végigmondani, hirtelen fordultam felé. Kigúvadt szemekkel stírölt, és a száját harapdálta.

– Eszedbe ne jusson! A sebed át kell kötözni, lassan dél, és még a gyógyszered sem vetted be, én pedig direkt a zuhanyozás szót használtam! Én vagyok a felelős érted! Ha nem viselkedsz, egyedül megyek be! Kanos kismalac!

– A kanos az oké, de hogy kismalac? Már értem a Pig nevet is! Miért vagyok én malac? – kérdezte, tettetve, hogy mérges. – Én csakis veled zuhanyozom! Ígérem, hogy viselkedni fogok!

Fel is tartotta a kezét esküre.

Gyorsan átkötöztem a sebeit, ügyelve minden mozdulatomra, nehogy tényleg ott ragadjunk, majd gyorsan lezuhanyoztunk.

A késői reggeli után gyorsan rendbe raktuk Tom lakását, együtt takarítottunk, mostunk főztünk, mint egy jól összeszokott házaspár, akik már évek óta együtt élnek. Én dolgoztam egy kicsit a gépen, hogy még karácsony előtt be tudjam fejezni a munkám, és ne legyen több gondom vele. Szerelmem éppen a bárba ment le valamiért, amikor egy emailt jelzett a gépem. Már a fejlécet meglátva is bennem ragadt a levegő! Bassza meg, ezt teljesen el is felejtettem! Az Osakába foglalt jegyemről jött email, hogy még nem lett kifizetve, és az út 3 nap múlva esedékes! Elmerengtem rajta, hogy miért is akartam újra odamenni, mi vagy ki elől akartam most menekülni. Pár nap leforgása alatt az életem komoly fordulatot vett: amiben csak reménykedtem eddig, az most megvalósult! Szerelmes vagyok, és ő is viszontszeret engem! Boldog vagyok, mint életemben eddig soha!

– Min töröd a szépséges buksidat, édesem? – rázott fel merengésemből szerelmem.

– Pár napja, vagy már nem is tudom, mikor eldöntöttem, hogy Osakába megyek az ünnepek után. Az emailt olvastam épp, hogy megvan a jegy, csak nincs kifizetve. – válaszoltam őszintén, miért is kéne hazudnom neki.

– Osakába? – pattant le mellém a kanapéra, szemét le sem véve rólam.

Arcán eddig számomra ismeretlen érzéseket láttam, talán csalódottságot, bánatot?

– Mennyi időre mennél, édesem? – kérdezte, miközben nyelt egyet, talán a keserűségét nyelte le, vagy épp a könnyeit, nem tudom, de nem akartam őt ebben az állapotban látni! A szívem fájt érte, és én sem akartam már utazni, vele akartam lenni!

– Ezt a jegyet akkor foglaltam, amikor másfél hét után sem hallottam felőled. Gondoltam, ott majd elfelejtelek.

– Mennyi időre mész el, Andy! – kérdezte türelmetlen és feszült hangon, végig rám figyelve.

– Fél évet terveztem, minimum.

Szerelmem, mint akit puskából lőttek ki, úgy iramodott neki, és vette az irányt a konyhába. Gépemet félredobva szedtem a virgácsaim utána.

– Tom, várj meg, hadd fejezzem be!

– Andy! Kérlek, most inkább hagyj magamra! Csinálok vacsorát! Arra gondoltam, megint a kedvenced lesz, és ez most az utazásod, és a búcsú miatt tesz majd boldoggá! – mondta gúnyosan.

Kegyetlen volt, amit mondott, mégis az, hogy figyelt arra, amit az első igazi vacsoránkon, randinkon mondtam neki, boldoggá tett! Lassan léptem felé, mint tűzszerész a bombához, amely bármelyik pillanatban robbanhat, hiszen szerelmem így nézett ki abban a pillanatban. Óvatosan simítottam gyönyörű, már borostás arcára. Cirógattam állát, és ő hagyta, nem fordult el, ez már fél siker volt!

– Mondom, újra szerelmem! Akkor foglaltam a jegyet, amikor semmit sem tudtam rólad, és felejteni akartam! De ez már nem így van! Nincs az az erő vagy hatalom, ami engem tőled elválasszon!

Lassan szívta tüdejébe a levegőt, a mellkasa megemelkedett, és így nyugodott meg.

– Nem mondtam, édesem, hogy ne menj! Csak hirtelen... hirtelen pánikba estem! Most lettél az enyém, most lettünk nemrég egy pár, és váratlanul ért, hogy magamra hagysz engem! Bunkó voltam, egy szemét, aki csak magával törődik, csak magára gondol!

Megfogta a kezem, amellyel még mindig az arcát cirógattam, és a tenyerembe csókolt. Láttam rajta, hogy magára mérges igazán, amiért így reagált.

– Én nem haragszom rád, sőt, boldoggá tettél újra! Emlékszel a szavaimra, figyelsz rám, drágám! A megjegyzésed ezt bizonyítja, és én tiszta szívből szeretlek érte!

Sebtében hajoltam egy gyors cuppanósra gyönyörű telt szájára, beléfojtva a szót, nem szerettem volna, ha tovább marcangolja magát.

Elég nyúzottak voltunk a kimerítő éjszaka után, így egyelőre nem terveztünk mást egymás társaságán kívül. Az este további részében Tom pihent az ölembe dőlve, én pedig befejeztem a munkám. Közben azt is kitaláltam, mi lesz a jegyem sorsa.

Kényelmesen, meghitten teltek a napjaink. Nappal a dolgainkat végeztük, néha egy-egy gyors csókcsata azért mindig lezajlott közöttünk, éjszaka pedig igencsak pótoltuk egymás hiányát. Pedig egymás mellett voltunk, csak nem mindig egymáson. Vajon ezt meddig fogjuk bírni? Én speciel mindig simogatnám, csókolnám mindenhol, bár már normalizálódni látszott a helyzet, mert nem egész nap állt a farkam, csak amikor a kis bonbonom kéjesen vigyorgott rám! Friss kapcsolat a miénk, így ez normális! Idővel, ha már az aktus is megtörténik, gondolom más lesz! Igen, ez is egy problémám, vagyis annyira akarom már, hogy amikor eszembe jut, attól is egyből szalutál a nemes részem.

– Édesem! Valamit kéne adnunk Chao bácsinak ajándékba, nem gondolod? Hamarabb is eszembe juthatott volna!

Tom épp az esti vacsorát készíti, amit a bácsihoz viszünk, én meg csomagolom sutyiban az ajándékot, amit a kontroll napján vettem neki. Apróság ugyan, de szerintem tetszeni fog!

– Én már gondoskodtam róla, bonbon!

Mivel befejeztem a előbbi műveletet, és a zakóm zsebébe el is rejtettem, siettem is szerelmemhez segíteni neki. Beosontam a háta mögé, és rámartam izmos, formás csípőjére. Bonbonom olyan izgatóan nyögött fel erre a hirtelen mozdulatra, hogy a már kőkemény farkammal nyomultam hozzá, odadörgölve azt. A nyakát harapdáltam, majd a vállát, ettől mind a ketten olyan állapotba kerültünk, ahonnan már kurva nehéz és kellemetlen lenne visszalépni!

– Van isten! – suttogtam szerelmem fülébe, amikor előre nyúltam, és konstatáltam a tényt, hogy melegítőalsó van rajta, amibe egyszerűbb a bejutás.

Szó nélkül hagyta, ahogy lassan elővettem oltári farkát, és pumpálni kezdtem. Fejét hátra vetve csókolt meg! Vehemensen falta a számat, nyelvével fürgén cikázva kereste nyelvem. Éreztem rajta, hogy hamarosan elmegy, így nem hazudtolva meg magam, megfordítottam, és felültettem a pultra. Ahogy tompora leért a hideg márványra, szisszent egyet, de a vágya így sem lankadt. Elővettem én is méretes tagom, és egybefogva kezdtem pumpálni őket, hajszolva magunkat a kielégülés felé. A szánk egy pillanatra sem vált el egymástól. Epekedve, csókunkba belenyögve élveztük el. Egymás vállára borultunk, úgy pihegtünk mind a ketten, várva, hogy a kéj csendesedjen.

– Andy! Kicsinálsz engem! – panaszkodott viccesen szerelmem.

– Chao bácsinál éjszakázunk, drágám!

Ezzel el is mondtam mindent, és ő pontosan értette, mire céloztam.