🔞🔞

Amikor a nappaliba értünk, lemeredtem, mert mindenre számítottam, csak arra nem, amivel engem várt!

A nappali közepén, egy asztal állt két személyre szépen megterítve. Gyertyákkal, szalvétával, minden extrával, ami egy puccos vacsorához elengedhetetlen! Akkor éreztem meg az illatokat, amelyek a konyhából úsztak a levegőben. Ebből is látszik, hogy eddig a fellegekben jártam, mert a külvilágból semmit sem érzékeltem! Csak ő volt és én!

– Ez lesz az első igazi vacsoránk! Szeretném, ha a randink is lenne egyben! Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen, hiszen te megérdemled, szépségem!

Bambán néztem rá, mert erre nem számítottam! Igazából azt hittem,(vagy reméltem) lerohan a szokásos, elsöprő szenvedéllyel, és én behódolva neki egész éjjel kényeztetjük egymást!

Ez a lépése kurvára meglepett, de nagyon boldoggá tett! Alátámasztott mindent, amit róla gondoltam, hittem! Hirtelen fordultam hozzá, és most én rohantam le! Elkaptam isteni száját, és egy csókra hívtam őt, nem is csókra, inkább egy ismételt táncra, olyanra, amilyet pár hete a boltban jártunk! A csókomban most nem a vágy játszotta a főszerepet, inkább a szerelem és a hála! Nyelvünk lassan fonódott össze, ismert, rutinos mozdulatot járva. Ő is érezte, mit jelent ez a csók, úgy simult hozzám.

Annyira kívántam, hogy az már fájt, az alhasam is feszített, lüktetett az érzéstől, de ez az este nem erről fog szólni, ami akkor nem is zavart. Boldoggá tett a gondolat, hogy a kapcsolatunk nem csak a testiség köré fog épülni, és erre a bizonyíték az, ami a nappaliban engem várt. Ő volt, aki észhez térített engem, kizökkentve álmodozásomból. Akkor nem is bántam. Államat csókolgatta, miközben keze bejárta felsőtestem minden zugát.

– Szépségem, üljünk le vacsorázni, utána itt folytatjuk!

Áhítattal nézett, közben a gyönyörű szája sarkában ott volt az a cinkos kis mosoly, amit imádok, és amitől a hasam alja újra görcsbe rándult, a farkammal együtt. Ennyit arról, hogy ez az este nem arról fog szólni!

Szó nélkül ültünk le a szépen terített asztalhoz, és nekiláttunk a vacsorának.

Az vacsora, amit készített, csúcs volt, csak úgy faltam! Nem holmi különlegességgel rukkolt elő nekem, hanem egy olyan étellel, amelyet már több alkalommal fogyasztottunk együtt, ezzel nosztalgikus hangulatba hívva engem is. Furcsa, hogy ezt mondom ilyen rövid idő után? Számomra az étel megunhatatlan, mivel ő készítette ismét nekem, és közben együtt faljuk (szó szerint).

– Szépségem, lassabban! Már mondtam, hogy akármikor készítek neked, csak félek, hogy ráunsz! – mosolyogva törte meg a csendet. – Vagy akár rám.

Az utolsó pár szót éppen csak suttogta az orra alatt.

– Bonbon! Ez a szendvics számomra nem csak egy étel, ez egy szendvics, amit a szerelmem készített csakis nekem! Nem fogom megunni, mert bár ugyanaz, mégis más hangulatban eszem, és mindig más miatt tesz boldoggá! Első alkalommal azért, mert egy fantasztikus férfi készítette el, akibe első látásra – még a félhomály, amelyben megláttam, a fájdalmaim és a kimerültségem ellenére is – beleszerettem. Második alkalommal a megmentőmmel, míg harmadik alkalommal már a párommal eszem! Ezért sohasem fogok rá vagy rád unni Tom!

Illetődött, fátyolos, csokibonbonjaival meredt rám szerelmem, még az étel is megállt a szájában. Láttam rajta, hogy a szavakat keresi:
– Szeretlek, Andy! – hebegett szerelmem, de értettem minden szavát. – Chao bácsinak igaza van teljes mértékben! Mi összetartozunk, és ígérem neked, hogy ezt a szendvicset akárhányszor eléd teszem, igyekszem, hogy mindig boldoggá tegyen, és emlékezetes legyen!

Csendben, meghitt hangulatban folytattuk az étkezést, volt még időnk beszélgetni.

– Jöhet a nasi? Finom, mogyorós mochi, vagy valami keményebbet szeretnél, szépségem?

Kérdésére az éppen majszolt paradicsomot is félrenyeltem! Ez most komoly? Felhívás volt keringőre, vagy ő sem fogta fel, mit is kérdezett az imént tőlem? Felpattant, és a segítségemre sietett. Már a hátam kezdte volna ütögetni, amikor elkaptam a kezét.

– A keményebbet kérem!

Válaszolni sem hagytam, az ölembe rántottam, magammal szemben. Ő még mindig tanácstalanul nézett rám, vajon mi történhetett velem hirtelen. Farmeringje patentjait egy szempillantás alatt téptem szét edzett testén, hogy ujjaim végig tudjanak zongorázni rajta. A sebét óvatosan cirógattam. Közben arcát, gyönyörű szemeit pásztáztam végig. Szerelmem ujjai vállamról a nyakamra, majd az arcomra siklottak, közben elnyílt ajkakkal pihegett. Hogy ez az érintésem, a lerohanásom következménye, vagy már ő sem bírta tovább, alig vártam, hogy kiderüljön!

– Menjünk a hálóba, szépségem!

Ilyen hamar sem adtam be a derekam senkinek, mert úgy pattantam fel, szerelmemmel az ölemben, hogy az asztalon a gyertyák és poharak felborultak. A nyakam köré fonta izmos karjait, majd a számra tapadt, és incselkedett, hergelt engem.

– Na, várj csak, bonbon! – motyogtam lihegve. – Szerencséd, hogy sérült vagy még, de meg fogsz gyógyulni, és akkor...

Nem tudtam elmondani, mi lesz akkor, mert a nyelve újra a számban viaskodott az enyémmel.

– Ne kímélj, szépségem, én sem foglak téged! – harapott belém szavait nyomatékosítva.

Ahogy az ágyhoz értünk, hirtelen vetette ki magát az ölemből, így engem is magával rántott. Egy szempillantás alatt az ágyon találtuk magunkat. Csókolóztunk, simogattuk egymást, egyikünk sem tudott betelni a másik testének kényeztetésével! Szerelmem átvette az irányítást, amit nem bántam, szeretem, ha ő irányít, hiszen tapasztaltabb nálam. Pár perc sem tellett bele, már csak az alsóink maradtak rajtunk. Faltuk egymás ajkát, közben szerelmem fölém kerekedve dörzsölte merev farkát az enyémhez. Minden homályos volt, már annyira kívántam őt! Vágytam rá! Tom a mellbimbómat cirógatta, hüvelykujjával körkörösen izgatva azt, míg csókunkba nyögtünk mind a ketten.

– Kívánlak! Kérlek, csinálj valamit, mert szétrobbant a farkam! – rimánkodtam szerelmemnek, amikor tényleg nem bírtam.

Ő csókolt, és simogatott tovább csigatempóban, végig, egészen a V vonalamig, ahol időzött is kicsit.

– Gyönyörű a tested, Andy! – mondta kéjesen, és végigsimított a V vonalamtól a farkamig.

Lassan térdelt a combjaim közé, ott ismét összedörgölve farkunkat. Közben csípőmet markolászta. Felültem olyan hirtelen, hogy mire észbekapott, kezem már a fenekét, szám pedig a száját marcangolta. Szinte egyszerre rántottuk le egymásról az alsóinkat. Itt már elvesztettük a kontrollt, és csak a kéjt kívántuk egymásnak! Csupasz testünk, férfiasságunk összeért, én abban a pillanatban levegőért kapkodtam, úgy éreztem, a farkam mindjárt szétrobban! Szerelmem észrevette, és hirtelen lökött rajtam egyet, majd a hasamtól a csípőmön keresztül haladva csókolt végig, nyálcsíkot hagyva maga után, még jobban perzselve amúgy is hevült testemet! Mikor hirtelen a farkamra csókolt, és nyalt végig a hosszán, én már hörögtem, vonaglottam alatta, de mégis úgy éreztem: nekem ez nem elég, én is a számban akarom érezni a hosszát, az ízét!

– Én is a számban akarlak érezni, szerelmem! Most! – mondtam igazán parancsoló hangon.

Tom szeme tiszta kéj volt, ahogy a farkammal teli szájjal rám nézett. Akkorát nyögtem a látványától, hogy még én is megriadtam saját magamtól! Kiengedte farkam kéjes fogságából, majd araszolva csókolgatta újfent a hasam, a csípőm, a mellem végig. Én egyből a fenekére martam, hogy felhúzzam magamhoz.

– Legyen, édesem!

Hirtelen leszállt rólam. Mondanom sem kell, hogy lefagytam. Hirtelen az oldalamra fordítva ő is megfordult, és a már annyira vágyott farka vigyázzállásba szalutált nekem a számnál. Elmosolyodtam, mielőtt a makkján végignyaltam volna. Addigra már ő is az én makkommal játszott, így egy ritmusra hajszoltuk egymást az orgazmus felé. Egy ritmusra járt a szánk, a nyelvünk, az ujjaink, még a csípőnk is. Úgy szoptuk egymás farkát, olyan gyakorlott technikával, mintha többször is csináltuk volna már! Ez a kielégülés iránti vágy, de nem csak az! Azt akartuk, hogy a másiknak is ugyanolyan jó legyen, és így perceken belül jutottunk a csúcsra egymás szájában.

Egyre jobban vágytam arra, hogy végre magamban érezzem szerelmetes csokibonbonom!