– Ha ő nincs, szerintem, én sem lettem volna mára az, aki! Mesélt nekem egy árva fiúról, aki élete első percétől kezdve egyedül volt a világban.

Hirtelen felült, kibontakozott az ölelésemből.

- Andy! Te vagy az az árva fiú! – mondta remegő ajkakkal, és már az ő könnyei is szüntelenül potyogtak! – Te vagy az, akit Chao bácsi mellém akart társnak! – mondta szerelmem szipogva.

Én értetlenül figyeltem, és agyalni kezdtem, miközben tátott szájjal meredtem szerelmemre. Igen, emlékszem rá én is, hogy a bácsi mesélt nekem egy szárnyaszegett fiúról, aki egyedül maradt a világon.

– Emlékszem rád, Tom! Chao bácsi sokat mesélt nekem rólad, és a felesége Mee néni is. Egy szárnyaszegett fiú!

Már nem volt szükségünk szavakra, egymás nyakába omolva sírtunk a felismeréstől mind a ketten! Köszönöm, Istenem! Köszönöm, hogy őt adtad nekem! Nem vagyok hívő, templomba járó, de akkor úgy éreztem, meg kell köszönnöm! Percekig öleltük egymást a kádban, már reszketve, elgémberedve! Nem akart egyikünk sem elválni a végre megtalált, és megkapott párjától, de ismét én távolodtam el tőle.

– Gyere, drágám, öltözzünk fel! Már csak az hiányzik, hogy meg is fázz nekem! – mondtam mosolyogva szerelmemnek, aki azt sem tudta, melyik bolygón van. – Főzök teát, meg valamit enni sem ártana, a gyógyszerek miatt! A doki kinyúvaszt engem, ha lestrapálva mész a kontrollra!

Dideregtem ugyan, de meg kellett tennem az első lépést, így kiszálltam a kádból. Gyorsan megtörölköztem, és visszabújtam a ruhámba. Tom még a kádból is engem figyelt megkukulva. Letérdeltem a kád mellé, és simogatni kezdtem vizes haját, majd arcát, elkékült száját. Ő végig engem figyelt!

– Andy! – mondta erőtlen, rekedt hangon. – Te vagy az a szerelem, aki velem szemben jött a semmiből!

Ismét potyogtak a könnyei, és persze nekem is! Boldog voltam nagyon, hogy kimondta!

– Tom! – válaszoltam szipogva. – Nekem is te vagy az a szerelem! Szerelmem!

Nagyon boldog voltam, hogy én is kimondtam, végre kimondhattam!

Ezt lepecsételvén apró csókot nyomtam a szájára, ami nyilván neki nem volt elég, így elkapta a tarkóm, és oldalra fordított fejjel mélyítette el azt. Nem tépett, nem harapott most! Inkább lágyan, szerelmesen játszott a nyelvemmel, becézgetve ajkaim, minden érzelmét beleadta. Mind a ketten belenyögtünk a csókba, amit azért hagytunk abba, hogy ne legyen ilyen rövid életű a szerelmünk, ugyanis ha megfulladunk, akkor bizony vége!

Engedelmesen kimászott a kádból, és hagyta, hogy megtöröljem úgy, mint a kórházban, de felöltözni már egyedül akart. Gyorsan rendbe tettem a kádat, és visszapakoltam a lelökött flakonokat.

– Andy! Mondták már neked, hogy igencsak hirtelen, és makacs természetű vagy? – kérdezte szerelmem már mosollyal az arcán. – Nekem ez kurvára tetszik! Ahogy felvágtál, dühösen, kurva kanosan a kád szélére... – nyögött fel a történtek felidézésére, és nekem is rándult egyet a farkam. – már majdnem attól elélveztem! Szeretlek, Andrea Giudice, és annyira kívánlak minden percben, hogy az már fáj!

Gyönyörű, csoki szemei borostyánként ragyogtak rám.

– Csak egyvalamit sajnálok kurvára!

Na, az ütő bennem meg is állt, és lélegzetvisszafojtva vártam, mit akar mondani.

– Mit sajnálsz, szerelmem? – kérdeztem rá szopránommal...

– Hogy nem találkoztunk korábban, amikor van egy közös kerítőnk is! – vigyorgott a nyomoromon!

Erre én felpattantam, és megkönnyebbülve kaptam fel az ölembe, ő pedig engedelmesen körbe is ölelte a csípőm. Csókolgattam a szemét, száját, orrát, az egész arcát kacagva, és közben haladtam ki vele a konyhába.

– Azért te sem panaszkodhatsz, ha makacsságról van szó! – nevettem ismét, leültettem a korábbi székre, és a konyhába vettem az irányt.

– Ezt miért mondtad, szépségem? – kérdezte még mindig mosolyogva. – Mit tettem, ami miatt erre a következtetésre jutottál?

Válaszolni már nem tudtam, mert valaki csengetett. Egymásra kaptuk tekintetünket, mint akiket rajtakaptak valami csínytevésen, és ezen megint felnevettünk, majd szerelmem indult is az ajtó felé. Közben én már a bögréket készítettem ki, és ellenőriztem a hűtő tartalmát: van-e valami ehető. Amikor láttam, hogy az pang az ürességtől, mondtam is magamban: két hét alatt akármi lett volna benne, az meg is romlik!

Ismerős hangra kaptam fejem az ajtó felé. Ahogy füleltem, Szandra sipákoló hangját hallottam meg. A következő pillanatban már a pultnál is állt.

– Szia, Andy! Azért szólhattatok volna, hogy már itthon vagytok! Úgy megijedtem, amikor hangokat hallottam, azt hittem, betörő! – magyarázta a kezével hadonászva, majd Tom felé fordult. – Nem arról volt szó, hogy holnap jöhetsz haza, mi ez a hirtelen változás? – kérdezte elgondolkodva. – Vagy lehetséges, hogy Andy jelenléte segített a gyógyulásban? A szerelem ereje!

Ezt inkább mondta magának, mint nekünk, és mi csak bazsalyogtunk rajta. Ha már ő is ezt állítja, biztosan van benne valami!

– Iszol velünk egy teát? Kínálnálak mással, de sajnos, egyelőre csak azzal szolgálhatunk, vagy van kávé esetleg.

– Semmit sem kérek, megyek vissza a bárba. Tom, te mikor jöhetsz vissza?

– A doki szerint hat hét, de ez mind a gyógyulás függvénye. Háromnaponta kontroll, és Andy kell, hogy ápoljon! – kacsintott rám a szerelmem.

Szandra felnevetett:

– Csakis! Ki más ápolna, amikor a zsémbességed miatt alig van barátod!

Erre felfigyeltem, mert szerintem nincs igaza!

– Tom zsémbes? Én még nem vettem észre! – védtem meg szerelmem, de ő csak mosolygott rám, Szandrára nézve viszont szikrákat szórtak gyönyörű, csoki szemei.

– Amúgy valami Steve nyomozó keres téged minden este! Az ügy miatt akar veled beszélni, és kérdezett felőled is, Andy! – fordult felém. – Hogy voltál-e a kórházban vagy a bárban, és ha igen, meddig. Állítólag téged is hiába keres az irodában, a telefont sem veszed fel neki.

Szerelmemre kaptam újra tekintetem, aki puffogott magában a szék háttámláján dobolva.

– Ja, és Chao bácsi! Ő most is lent van! Nyitás előtt beül egy teára, és ahogy nyitok, távozik is. Nagyon aggódik érted, pár napja a friss híreket várja! Akkor volt bent, amikor még altatásban voltál, de valami történt az üzletében, azért nem tudott utána már menni. – hadarta el a lány egy szuszra.

– Esküszöm, ez fárasztóbb, mint az ittas vendégeket kordában tartani! – fel is állt, és a kezével intett csak, hogy távozik. Szerelmem szólt utána:

– Nemsokára lemegyünk! Van valami étel a konyhán?

Szandra visszanézett, és rosszallóan jelezte, hogy rá nézve sértő volt a kérdés!

– Akkor ez el is dőlt, szépségem! A bárban eszünk valamit, és közben megdorgálom Chao bácsit!

– Miért? – kérdeztem elkerekedett szemekkel, de ő csak mosolygott, és válasz helyett hozzám lépett, majd felpakolt a pultra.

Nekem ugyan tetszett a hirtelen lépése, főleg a farkamnak, amely katonásan állt ismét, de azért szeretek incselkedni vele!

– Drágám, a pulton az ételt szervírozzuk! – jegyzem meg viccesen.

– Ma téged szervírozlak vacsorára! – közben a fülem cirógatta, amitől a levegőm a tüdőmbe szorult. – Ellenvetés, drágám?

Behunyt szemmel pihegtem nyelve játékától!

– Semmi ellenvetésem nincs, csak annyi, hogy még nincs vacsoraidő! – kuncogtam.

Ő büntetésként rászorított az ágyékomra, amire felszisszentem.

– Ezt a farkad is így gondolja?

És elkezdte azt pumpálni. Válasz helyett én is megragadtam az örökségét, amire úgyszintén szisszenéssel felelt nekem.

– Adok-kapok játékot játszunk, Andy? Én benne vagyok!

– Benne vagyok én is, drágám!